Potenciális renitensek

Az éremnek nyilvánvalóan két oldala van. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a minap támogatásáról biztosította Albánia és Észak-Macedónia európai uniós csatlakozási tárgyalásainak mihamarabbi megkezdését, egyúttal kijelentette: szemernyi kétsége sincs azt illetően, hogy a nyugat-balkáni térség helye az Európai Unióban van. Ezen a véleményen van Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság hamarosan leköszönő elnöke is. Bizonyos médiumok azonban máris megnevezték a szóban forgó integrációs folyamat megindításának kerékkötőit is, a dán, francia és holland diplomáciát.

A brüsszeli bürokraták nem alaptalanul vélik úgy, hogy amennyiben elmulasztják a „senki földjén” elhelyezkedő balkáni államok csatlakoztatását az EU-hoz, a szóban forgó térség előbb-utóbb az egyre agresszívabb orosz expanzió áldozatává válik. Márpedig a Krím annexiója, s a kelet-ukrajnai válság kirobbanása után Moszkva további térnyerésének megakadályozása a közös kontinentális külpolitika egyik sarokkövévé vált. Méltányolható azonban a vonakodó európai kormányok álláspontja is.

Az Európai Unió nagy keleti bővítése óta eltelt másfél évtized nem nevezhető egyértelműen sikertörténetnek. Az EU-ba felvett államok gyors demokratizálódásába vetett hit szertefoszlott, az ominózus társadalmak autoriter vezetők utáni vágya időközben feledésre ítélte a szabad világhoz való csatlakozás katartikus élményét. A kelet-közép-európai térség múltba fordulásának folyamata éppen Magyarországon kezdődött a „fülkeforradalommal”. A demokratikus intézmények szisztematikus elfoglalását, illetve súlytalanná tételét a hazánkba áramló uniós támogatások szétosztása követte az Orbán Viktor szűk köréhez tartozó gazdasági szereplők között. Mostanra az az abszurd helyzet alakult ki, hogy az orbáni maffiaállamot úgyszólván Brüsszel finanszírozza a nyugat-európai adófizetők pénzéből. A „magyar modell” aztán követőkre is talált.

Érdemes szemügyre venni, mely országok diplomáciája sürgette közleményben a csatlakozási tárgyalások megkezdését Albániával és Észak-Macedóniával. A volt szocialista tagországok többsége történelmi okokból támogatja a további bővítést. A nyilatkozatot szintén aláíró magyar külügyminiszter azonban az Orbán-kormány reprezentánsaként új szövetségeseket lát e két törékeny balkáni demokráciában. A szélsőjobbos ideológiától újabban megfertőzött osztrák és olasz kabinet vagy Málta korrupciótól fuldokló végrehajtó hatalma szintén az EU politikai kohéziójának gyengítésében érdekelt a potenciális renitensek felvétele révén.

Tusk és Juncker okulhatna a közelmúlt tapasztalataiból, mielőtt elhamarkodott ígéreteket tesz. Az Orbán Viktor vendégszeretetét élvező Nikola Gruevszki az élő bizonyítéka annak, hogy a közélet tisztasága korántsem magától értetődő az integrálni kívánt nyugat-balkáni térségben.