– Gyerekek tízezreinek keserítik meg az iskolás éveit, s teszik teljesen tönkre őket – jelentette ki egy somogyi óvoda vezetője a kormány köznevelési törvénymódosítási javaslatáról, amely szerint a hatéves korukat betöltött gyerekeket a jövőben kötelező lenne továbbküldeni iskolába, függetlenül az óvodapedagógus és a szülő véleményétől, s kivételt csak indokolt esetben, szakértői bizottsági vizsgálat után lehetne tenni. A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) Óvodapedagógiai Tagozata szerint sincs semmi szükség változtatásra, mert a mostani rendszer kifogástalanul működik.
- A hatéves kor eddig csak amolyan szamárvezetőnek számított – magyarázta a somogyi óvodavezető -, s a kollégák a mindennapi tapasztalatuk alapján eldönthették, alkalmas-e a gyerek az iskolára, vagy jobb lenne neki, ha még egy évet óvodás maradna.
- A gyerekek fejlődését nem lehet konkrét korhoz kötni – jelentette ki Solymosi Krisztina pszichológus. – Vannak, akik hatéves korukra lelkileg, szellemileg és szociális szempontból kinövik az óvodát, s nekik egy újabb év valóban stagnálást, sőt, rosszabb esetben visszafejlődést jelent, mások viszont még nem alkalmasak rá, hogy egy új, ismeretlen közösségbe, s a korábbinál sokkal komolyabb kötöttségek közé kerüljenek.
A szakértő szerint ugyanis az óvoda és az iskola között nem csak egy nyári szünidő a különbség, s még azoknak a gyerekeknek is komoly traumát okoz, akik elég fejlettek a váltáshoz. Természetesen ez nem kóros traumát jelent, de az iskolássá válás megkövetel egyfajta érettséget, s nemcsak szellemi szempontból, hiszen már az nagy dolog egy elsősnek, hogy végig kell ülnie egy 45 perces tanórát. – Emellett nem válogathatja meg, kikkel kerül kapcsolatba, hiszen a padtársa adott, nem cserélheti le, ha gondja akad vele. És ehhez jön még a korábbinál sokkal több új ismeret, melyet ráadásul számon kérnek és értékelnek. Tehát több szempontból is kialakul egy megfelelési kényszer, amire nem minden hatéves alkalmas – magyarázta a pszichológus.
Egy általunk megkérdezett kaposvári óvónő állította, nagycsoportosaik több mint felét visszatartják az idén, ugyanis a gyerekek többsége még nem felel meg az általános iskolák követelményeiknek.
– Minden félévben több szempontból értékeljük a gyerekek érettségét, s a tapasztalatokat megosztjuk a szülőkkel is – mondta az óvónő. – Felmérjük a tanulási képességeiket, de szociális szempontból, többek között a társas kapcsolataik fejlődéséből is lemérhető, hogy korukhoz képest hol tartanak. Tavaly egyetlen hatéves gyereket engedtünk tovább, őt viszont már februárban nyugodt szívvel iskolába adtuk volna. A többieket visszatartottuk, pedig volt köztük olyan, akinek az értelmi szintje simán megfelelt volna, ám szociális szempontokból közelebb állt egy kiscsoportoshoz, mint egy iskoláshoz. Nem volt hajlandó részt venni semmilyen közös programban, egyedül játszott, s bár pillanatok alatt megtanulta az adott verset vagy éneket, társaságban nem mondta el, csak az óvónőjének. Akadt olyan gyerekünk is, ahol az egyik szülő nem magyar, s így kommunikációs gondjai voltak a kicsinek, nagyon nehezen szólalt meg, de olyan is előfordult, hogy fizikálisan nem felelt meg valaki, egészen egyszerűen túl picike volt az iskolához.
Bárkit kérdeztünk az érintett szülők közül, mindenki felháborodott a javaslaton, s értetlenül áll az iskolába kényszerítés előtt.
– Ki tudná jobban megítélni, alkalmas-e a gyerek az iskolára, mint a szülei, illetve az óvónők, akik vele vannak éveken át? – tette fel az adekvát kérdést Enikő, akinek jelenleg középsős a gyermeke, vagyis jövőre elvileg iskolába kell mennie. – Korábban mindenhol azt lehetett hallani, olvasni, hogy sokkal jobb a gyerekeknek, ha hétévesen mennek iskolába, erre most hatévesen kötelezővé teszik. Eddig mi is úgy készültünk, hogy még két évig ovis marad a lányunk, kéttannyelvű osztályba szeretnénk beíratni, ahová felvételizni kell, s ahogy látom, elenyésző, hogy hatévesen odavinnék a gyerekeket.
Klára három és fél évtizede tanít alsó tagozatban, s állítja, azóta könnyebb a pedagógusoknak, amióta eltörölték, hogy hatévesen kötelező az iskolakezdés, kivéve a szeptember 1. után születetteknek, az évveszteseknek.
- Rengeteg iskolaéretlen gyerek került a rendszerbe, így jó döntés volt, hogy vissza lehetett tartani a túlkorosokat – állította. – Ennyi idős gyerekeknél még hatalmas különbségek lehetnek, valaki, aki nyáron tölti be a hatodik évét, s iskolába kényszerítik, majdnem egy évvel le van maradva attól, aki az előző év szeptemberében múlt hat éves. Ennyi idős korban ez óriási differencia, s ha egy osztályba csak két-három éretlen gyerek kerül, már sokkal nehezebb az együtt haladás, ha viszont akár tucatnyian is, akkor pedig lehetetlen. És ez nem a gyerek hibája, hiszen ha csak egy évvel később kellene kezdenie, jó eséllyel már nem lógna ki a sorból. Így viszont rengeteg trauma éri majd, ami nemcsak a tanulásában jelentkezik, hanem a magatartásában is, hiszen kompenzálni akar. És ilyenkor mondják, hogy rossz, meg hogy nem való normál iskolába, s elkezdik szakemberekhez hordani, hogy mi a baja. Pedig semmi, csak idejekorán kellett iskolássá válnia.
Szűklátókörű, szakmaiatlan, logikátlan
A gyermek érdekét az szolgálja, hogy a megfelelő óvodai felkészítést követően minél előbb megkezdhesse iskolai tanulmányait" – olvasható a vitatott törvényjavaslat indoklásában. Arról ugyanakkor egyelőre nem árult el konkrétumokat az Emberi Erőforrások Minisztériuma, hogy milyen érvek szólnak a tárca szerint minden 6 éves gyerek beiskolázás mellett.
- Ez egy meglehetősen szűklátókörű és szakmaiatlan hozzáállás. A gyermek érdekét inkább az szolgálja, ha akkor kezdi meg az iskolát, amikor már megérett rá – nyilatkozta lapunknak Miklós György, a Szülői Hang Közösség egyik alapítója. Szerinte a javaslat nincs szakmai indokokkal alátámasztva és teljesen logikátlan. Úgy véli, a kidolgozásban közrejátszhatott az óvodai férőhelyek szűkössége, ezért így próbálnak majd minél előbb „megszabadulni” a gyerekektől.
Igaz, a statisztikák szerint lenne még hely. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi, május végi adatai szerint országosan 381,4 ezer az óvodai férőhelyek száma, míg az óvodába beíratott gyerekeké 326,6 ezer fő. Csakhogy – mint arra Miklós György is rámutatott – az országos adatokból nem olvasható ki, területileg mekkora különbségek vannak. Kisebb vidéki településeken előfordulhat, hogy félig vannak feltöltve a férőhelyek, míg a nagyobb városi óvodák gyakran túlzsúfoltak, a férőhelyhiány mellett óvónőhiánnyal is küzdenek.
Azt egyébként a KSH is elismeri: noha országos szinten 100 férőhelyre kevesebb mint 86 gyermek jut, helyi, települési szinten előfordul, hogy a mutató értéke meghaladja a 100-at. Az óvodákban foglalkoztatott pedagógusok száma pedig 31,3 ezer volt a mostani tanévben – 160 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban. Ez azt jelenti, hogy országos átlagban egy óvodapedagógusra 10,4, egy óvodai csoportra 21,8 gyermek jut.
A betöltetlen álláshelyek száma pedig több százra rúg: a közigazgatási álláskereső portál adatai szerint június közepén országosan 728 betöltetlen álláshely volt az óvodákban. - Juhász Dániel
