Meghökkentő és természetes

Publikálás dátuma
2019.06.27. 10:30
A Ruhr-vidéki Gelsenkirchen, ahogy a legkevésbé számítunk rá
Fotó: JOACHIM BROHM
Eltérő vidékek, mégis hasonló atmoszféra. Kisvárosi és külvárosi helyszínek elevenednek meg az amerikai Alec Soth és a német Joachim Brohm képein.
Two Rivers, azaz Két Folyó. Két Folyó, és minden más – tehetnénk hozzá a német Joachim Brohm és az amerikai Alec Soth munkáiból álló kiállítás címéhez. A düsseldorfi NRW-Forumban bemutatott tárlat sajátos lírai dokumentációját adja a mindennapoknak, akár strandoló fiatalok, kigyulladt autó, vagy egy elhagyott útszakasz szerepeljen a képeken. A két folyó csupán vékonyan határoló keretként, igazodási pontként szolgál az alkotók munkáiban. A közös kiállítás már első pillantásra is indokoltnak tűnhet, hiszen Alec Soth felvételeinek amerikai hangulata, mintha csak visszatükröződne Joachim Brohm németországi képein. A 2004-es Sleeping by the Mississippi című sorozata óta az egyik legjelentősebb nemzetközi fotográfusként számon tartott Soth munkáin elsősorban az USA tájait, a Mississippi folyót, a Niagara vízesést, a kisvárosi és külvárosi részeket láthatjuk. A Magnum fotósának képeiről egy kevésbé látványos, ám annál inkább ismerősnek tűnő Amerika rajzolódik ki előttünk. A kiemelkedő németországi fotóművész Joachim Brohm első, nemzetközileg is elismert, 1980-1983 között készült Ruhr sorozata mellett korábban nem látott portréi is láthatók a tárlaton. A német alkotó felvételei nem kizárólag a periféria és a városi fejlődés egyértelmű jellemvonásait rögzítik, kiemelt figyelmet fordít a társadalmi, gazdasági, kulturális vonatkozásokra is. A két fényképész nagyon jellegzetes képeit szemlélve a látogató egy idő után már nehezen tud különbséget tenni köztük. A megfelelő érzékkel meghatározott szín és formaválasztás, a távolság vagy közelség időnként meghökkentő, máskor teljesen magától értetődő látványt eredményez. A városi élet szokatlan mozdulatlansága, illetve a természet zajossága, az emberi tekintetek sejtekig hatoló mivolta a nézőket pillanatok alatt beszippantja. Egy olyan térbe, ahol nem számít, hogy Németországban vagy Amerikában vagyunk, a nyolcvanas években vagy napjainkban, az életünk lehet épp olyan feje tetejére állított, vagy annyira természetes, mint bármelyik kiállított fotón. Infó: Two Rivers NRW-Forum Düsseldorf Nyitva:  látogatható július 7-ig * A cikk a budapesti Goethe Intézettel való együttműködés keretében készült.
Alec Soth 2002-es képén Charles Lindberg megidézése
Fotó: ALEC SOTH
Szerző

1,75 milliárdot ad a kormány egy cirkusznak, amit a turisztikai ügynökség egy tanácsadója alapított

Publikálás dátuma
2019.06.27. 09:21

Fotó: Facebook/Recirquel
Az egyébként abszolút nyereséges Recirquel az indoklás szerint épp ezzel érdemelte ki a közpénzt.
Egy friss határozata szerint a kormány 2019 és 2023 között évi 350 millió forintot ad a Recirquel Újcirkusz Társulatnak, összesen 1,75 milliárd forint közpénzt, írja a 444.hu. A hivatalos indokolás szerint a társulatnak "Magyarország kulturális életében betöltött meghatározó hazai és nemzetközi szerepét", valamint gyors világhírét ismeri el az adófizetők pénzével a kormány. Ami már önmagában is abszurd, ugyanis nem éhező zsenikről van szó, hanem egy dinamikusan fejlődő, folyamatosan nyereséges cégről:
az árbevételük az elmúlt öt év alatt a négyszeresére növekedett, tavaly 5 millió forint feletti adózott nyereségük volt, a pénzeszközeik öt év alatt háromszorosára nőttek, a céltartalékuk pedig közel ötszörösére, enyhén, de folyamatosan emelkedő saját tőke mellett.

De a mérhetetlen közpénz-támogatás gyanúsan érthetővé válik, ha a cirkusz NER-es kapcsolatait is figyelembe vesszük. A társulatot a Vági László és Váginé Egyed Katalin tulajdonában lévő BAC Kft üzemelteti, és Vági Bence alapította.
A portál arra emlékeztet, Vági Bencéről a Magyar Narancs öt éve írta meg, hogy a szakmai körökben akkor még kevéssé ismert koreográfus azután kapott fontos pozíciót a Művészetek Palotájában, hogy több egyéni estet is rendezett Kapócs Zsóka színésznőnek, Habony Árpád volt barátnőjének. A Müpa vezérigazgatója az "ősfideszes", a párt történetéről hosszú interjúfilmet forgató Káel Csaba operarendező.
Egy tavalyi 444-es cikkből pedig az derül ki, hogy maga Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója ismerte el, hogy a magyar turisztika megreformálásában a miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel, Csák János volt londoni nagykövet, Zoób Kati divattervező és Káel Csaba Müpa-vezérigazgató mellett Guller két "fiatal segítője", Vági Bence és Berecz István is részt vesznek.
Vági rendezte a 2017-es vizes vb csodaszarvasos záróshow-ját is.
Szerző

Elfelejtettük értékelni, ami igazán fontos - Exkluzív interjú a Yesterday alkotópárosával

Publikálás dátuma
2019.06.26. 20:19

Fotó: Ekaterina Chesnokova / AFP/Sputnik
Amikor filmes két zseni összeáll, abból csak jó sülhet ki, különösen, ha a közös munka azzal a gondolattal játszik el, hogy mi történne, ha a Beatles eltűnne a világ emlékezetéből és csak egyetlen amatőr zenész emlékezne a dalaikra. A Yesterday alkotópárosa Danny Boyle és Richard Curtis exkluzív páros interjút adott a Népszavának Londonban.
Danny, mikor kapta el önöket a Beatles-láz? Melyik volt az első nagy dal, ami beindította a boogie-t? Danny Boyle: Pontosan emlékszem az esetre. Van egy ikertestvérem, akivel nyolcévesek voltunk, illetve egy fiatalabb húgom, aki öt. Az emeleten laktunk egy szobában és eljátszottuk, hogy mi vagyunk a Beatles, miközben a szüleim a földszinten lemezt hallgattak és úgy érezték, fiatalok – amúgy ezek a maxilemezek a mai napig megvannak. Az ikertestvérem, aki lány, szerelmes volt Paul McCartney-ba, én voltam John Lennon, a húgunk meg Ringo vagy George, ez részletkérdés volt. A dal persze a Love Me Do volt.  Richard Curtis: Nálam bonyolultabb a történet, hiszen egész pályafutásom során azt az életérzést próbáltam megteremteni a befogadóban, amit én érzek, amikor Beatles-t hallgatok. Még a szomorú dalaik is annyira felemelőek, hogy boldogabb leszek, ha meghallom őket. Nemrég ünnepeltem a hatvankettedik születésnapomat, és öt barátommal azt találtuk ki, hogy mindenki összeállítja a harminc legjobb Beatles dal listáját. Csak nálam volt a Here, There and Everywhere az első helyen. Mit szóltak a még életben lévő tagok, hogy apropóként szolgálnak az új filmjükhöz? Richard Curtis: Nyilván nincsenek abban a helyzetben, hogy bárkinek könyörögniük kellene, hogy használják fel a zenéiket. Mivel, azonban mi nem az eredeti formában használtuk a dalokat, mindenképpen szerettük volna a hozzájárulásukat. Azt mondták, hallottak már rólunk és megütjük azt a szintet, hogy feltételek nélkül igent mondjanak. A cím kapcsán javasolta Paul McCartney, hogy legyen inkább „rántotta” a Yesterday helyett, mert eredetileg az volt a dalé is.  Danny Boyle: Miután elküldtük nekik a filmet, Ringo Starr írt egy nagyon kedves levelet. És hogy talált egymásra Richard Curtis és Danny Boyle? Richard Curtis: Egyszerű. Amikor meghallottam, hogy létezik egy forgatókönyv, mely egy olyan világról szól, ahol nincs Beatles és felkértek, hogy írjam át, nagy lelkesedéssel megírtam a saját verziómat, de nem tartottam magam a legjobb rendezőnek ehhez az alapanyaghoz. Én sokkal statikusabb filmeket rendeztem eddig, tudtam, hogy tizenöt Beatles dal, egy szerelmi történet és egy kifordított világ megalkotásához én kevés vagyok. Így amikor Danny igent mondott, megkönnyebbültem, mert a forgatáson annyi felelősség terhelt csak, hogy ne egyek túl sok édes péksüteményt és csak akkor szóljak bele, amikor nagyon muszáj. Danny Boyle: Csodás partner volt Richard. tényleg sok sütit evett, íróként pedig sokszor segítette a forgatást. Remek a humora, nem úgy, mint Aaron Sorkinnak, aki szintén végig ott volt a Steve Jobs forgatásán és az agyamra ment. A Yesterday-ben nem csak Beatles tűnik el egy különleges pillanatban, hanem sok minden más is. Például a cigaretta vagy a a Coca-Cola. Mi alapján választottak? Richard Curtis: Véletlenszerűen. Kivéve a cigit, amit nagyon utálok. Viszont nagyon bánom, hogy megkegyelmeztünk a Frosties-nak, mert a legkisebb gyerekem csak ezt a cukormázzal bevont gabonapelyhet hajlandó enni. Amikor azt mondom, „vacsora”, megjelenik és mondja, hogy már nem éhes. A Frosties miatt. Danny Boyle: Talán a Brexit is belefért volna, de sajnos még a népszavazás előtt forgattuk le a Yesterday-t. A főszerepre az ismeretlen Himesh Patelt választották, akit Nagy-Britanniában is legfeljebb szappanopera celebként ismernek.  Danny Boyle: Ő volt a legjobb a castingon. Abban biztosak voltunk, hogy nem imitátort keresünk, aki majd az igazi zenekari tagokat majmolja, hanem képes egyedi lenni. Az is kritérium volt, hogy játsszon vagy zongorán, vagy gitáron. Mindemellett vonzónak kellett lennie. Ez azért lényegesen csökkentette az alkalmas színészek számát. A Beatles dalok, ha nem eredetiben hallgatjuk azokat, nagyon hamar unalmasakká válnak, vagy béna karaoke szintre zuhannak, ahol mindenki ripacskodik. Szóval, Himesh besétált, előadta a Yesterday-t és a Back in the U.S.S.R.-t. Mindkét dalt akkor már annyira ismertük, hogy álmainkban is csak ezeket hallottuk, de Himes előadásában újnak hatottak.  Richard Curtis: Nagyon ritka, ha egy színész szerény: nem akart minket meggyőzni arról, hogy milyen zseniálisan táncol és énekel.  Danny Boyle: Rajta kívül minden aspiráns hozzátett valamit a dalokhoz, mert „megtehették”. Mindegyiküktől megkérdeztem, hogy miért tették, de nem tudtak válaszolni. Himesh verziója ismerős volt, de mégis fura. A filmben épp ezt varázst akartuk létrehozni: a dalok a világnak újak, de tulajdonképpen nem azok.  Richard Curtis: Kifejezetten ismeretlent szerettünk volna a főszerepre. Emlékszem, amikor a Sztárom a páromat forgattuk, nagyon szerettem volna, ha Hugh Grant helyett egy teljesen ismeretlen színész kapta volna a szerepet, mert akkor sokkal menőbb lett volna az egész. Aztán az első nap lehűtöttek a producerek. Ne értsen félre, imádom Hugh-t, remek színész, de azzal, hogy egy sztár játszotta az ismeretlent, teljesen más lett a film. Nem jobb, nem rosszabb, más.  Akkor Ed Sheeran szerepeltetése is a kontrasztot erősíti.  Danny Boyle: Ed szinte sosem színészkedett előtte, így, noha borzasztóan elfoglalt ember, jött a próbákra és próbálta a profiktól ellesni a mesterséget. Ugyanolyan zavarban volt, amikor Himesh neki énekel egy-egy jelenetben.  Richard Curtis: Ed régi családi barát, már akkor ismertem, amikor még senki sem tudta, hogy ki is ő. A szerelmi szál a filmben egészen furcsa, arról szól, hogy csak azt nem vesszük észre az életben, aki a legjobban szeret minket.  Danny Boyle: Lenyűgöző, nem? Ez pontosan így van az életben is.  Richard Curtis: Arról is beszélünk, hogy vágyaink és szenvedélyeink olykor mennyire meghatározzák az életünk ívét. Most, hogy idősebb vagyok, a munkát nem életcélnak, hanem tévútnak látom. Írtam és rendeztem „fontos” filmeket, de inkább a gyermekeimet neveltem volna fel több figyelemmel. Hogy követhettem el azt a hibát, hogy amikor felkeltem, nekiálltam írni, ahelyett, hogy iskolába vittem volna őket? Fiatalon mindenki azt gondolja, hogy a munka a siker záloga és az élet értelme. Hát, nem az. Sokkal inkább az, hogy szülő legyél, vagy ha nincs gyermeked, akkor legyél azzal, akit szeretsz. Manapság az emberiség elfejtette értékelni azt, ami igazán fontos. Ha ma alakulna meg a Beatles, sikeresek lennének? A Yesterday dalban durván kritizálják a zeneipart. A marketingesekkel készült jelenet hátborzongatóan tragikus és vicces is egyben.  Danny Boyle: Tudja én hány olyan marketinges fejtágításon vettem részt? Amikor megmutattuk a filmet a Universal stúdiónak Hollywoodban, felháborodtak. Pontosan azért, mert amit ott mutattunk meg, az sajnos nem vicc. A válaszom: nem tudom, hogy ugyanazzal a szabadsággal engednék-e őket dolgozni, mint ahogy alkottak. 
Richard Curtis a forgatókönyvírást vállalta, a rendezést nem
Fotó: WIktor Szymanowicz / AFP/NurPhoto

Névjegy

Danny Boyle angol színház- és Oscar-díjas filmrendező. 1956-ban született. Kultikus művek alkotója, mint a Sekély sírhant, a Trainspotting, a 28 nappal később, a Napfény és a Gettómilliomos. Richard Curtis a legismertebb angol forgatókönyvíró. 1956-ban született. Romantikus megasikereket jegyez: Négy esküvő, egy temetés, a Sztárom a párom, a Bridget Jones naplója, az Igazából szerelem és az Időről időre – utóbbi kettőt rendezte is. Külön érdekesség: ő írta Steven Spielberg Hadak útján című filmjének forgatókönyvét is.