Az első lépés

Leírhatja akárhányszor az alkotmányjogász, hogy közjogi kamu az előválasztás, és hogy az előválasztási kampány nem volt több, mint politikai marketing és személyre szabott show. Leírhatja, de ettől a lényeg nem változik. Mert hogy lenne közjogi kamu az, ami – eddig példa nélküli lévén – új közjogi aktus? Az ilyesmi nem lehet törvényesített, hiszen éppen magának szorítja ki a saját kereteit. S hogy célja a népszerűsítés, azt az ellenzék büszkén vállalta: politikai marketing volt és önfelmutató show, amiről az ellenzék az utóbbi évtizedben alaposan elfeledkezett, miközben állandóan fogást keresett a Nemzeti Együttműködés Rendszerén. (Amely maga is nehezen titkolhatná, hogy a médiapolitizálás terméke.) 
A hatalmi fanyalgást persze elintézhetnénk egyetlen kérdéssel: mennyiben közjogi kamu egy ellenőrzött előválasztás és mennyiben nem az, ha a Fidesz pártelnöke a saját nyaralója konyhájában beszélget el pártjának képviselőjelöltjeivel, hogy maga válassza ki az esélyes mamelukokat? És még egyetlen sprőd megjegyzés: mi a fene köze van a kormánypártoknak ahhoz, amit az ellenzék csinál? Miért gondolja a kormánypárt, hogy dolga az ellenzék milyenségének meghatározása?
A tengernyi kormánypárti pocskondiázás, amely a főpolgármester-jelöltek kiválasztásának közvetlen, ha tetszik, bázisdemokrata kijelölési módszerét érte, s az a hang, amely a jelöltek személyét támadta, csak azt igazolja: az ellenzék rátalált valamire, ami nagyon böki a hatalom csőrét. Ha egy fodrászüzletben kinézik az esti delikvenst, arra hivatkozva, hogy mennének már „előszavazni”, akkor lehet szórakozni azzal, hogy a fővárosiak 97,5 százalékát nem érdekelte az „ellenzéki kutyakomédia”. Enyhén szólva aránytévesztés kutyakomédiásoknak minősíteni a maradék két és fél százalékot – csaknem hetvenezer embert.
És ez még csak az előválasztás, amelynek mechanizmusa teljesen új a magyar politikában. Hagyománya, kiforrott formája nincs, de az első olyan próbálkozás, amely – látható és nehezen tagadható sikerrel – megpróbálja összefésülni a parlamenti demokrácia NER-maradékát a közvetlen demokrácia óhajával. Azzal, hogy a választóközönség közvetlenül akarna beleszólni, ki vezesse a közösséget. 
Ráadásul az előválasztást, amely évtized óta az első politikai innovációja az ellenzéknek, senkinek sem sikerült meghekkelnie. S ha már sikerült végre rátalálni valamire, akkor az eljárásban részvevő pártoknak illene felismerniük azt a felelősséget is, amit saját innovációjuk rájuk ró: most, hogy megvan az előválasztások győztese, Karácsony Gergely, mindannyiuknak be kell állniuk mögé, és azt az őszinte politikai aktivitást, amit felkeltettek, nem szabad hagyniuk elveszni azzal, hogy pártjuk vélt vagy valós érdekét félhomályban zajló szkanderezéssé egyszerűsítik le.
Nem feledhetik, hogy a valódi választás csak ősszel lesz, a főváros visszavétele Tarlós legyőzésével pedig csak egyetlen, bár hatalmas lépés lenne a valódi cél felé. Ami nem kormányváltás, hanem a NER eltörlése és a IV. Köztársaság megszervezése. Rendszerváltás.
Szerző
Friss Róbert

Sorvadás

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke a Budapest Pride betiltását követeli. Ismerős?
A Mi Hazánkat olyan volt jobbikosok hozták létre, akik kudarcként élték meg, hogy anyapártjuknak tavaly nem sikerült legyőznie a Fideszt. A szakadároknak – úgy, ahogy van – csalódást hozott a Vona Gábor által menedzselt néppártosodás, a parlamenti választáson elért közel mintegy százalékos eredmény. Ugyanezeknek a politikusoknak most azzal a gondolattal kell megbarátkozniuk, hogy az új erőként fellépő Mi Hazánk egyetlen mandátumot sem szerzett az EP-választáson, be kellett érnie szerény 3,3 százalékkal. Vészesen meggyengült a Jobbik és az MSZP is, de a Momentum, főként pedig a „nemzeti radikális” táborban különösképpen gyűlölt Demokratikus Koalíció most tapasztalt megerősödése nem abba az irányba mutat, hogy a politikai talajmozgások segítenék a szélsőjobboldal számára kedvező terep kialakulását.
A Jobbik bohócot csinálna magából, ha megpróbálna visszakanyarodni a már elhagyott ösvényre. Oda, ahol éppen a Mi Hazánk talpasai bukdácsolnak. Toroczkaiék viszont láthatóan nem képesek újat kitalálni. Ahogyan a pártvezető megüzente a Jobbik után a Mi Hazánkból is kilépő Ferenczi Gábor devecseri polgármesternek: „a néppártosodásnak nevezett megalkuvás, elvtelenség nem gyors győzelemhez, hanem teljes bukáshoz vezet. Mi maradunk tovább az eredeti úton”. Ennek megfelelően a Mi Hazánk - más néven - felélesztette a Magyar Gárdát, előszedte a „cigánybűnözés” elleni demonstrációkat, aztán jött az elmaradhatatlan „buzizás”. Csupa régi klisé. Használatuk egyszer már bevált, de a felmelegített produkcióból kínosan hiányzik az újdonság varázsa.
Az önálló karakterrel rendelkező szélsőjobboldal jelenleg a sorvadás állapotban van. Temetni azonban csak halottakat szoktak. Így ezzel kicsit még érdemes várni.
Szerző
Czene Gábor
Frissítve: 2019.06.27. 15:18

Az elfelejtett tíz százalék

Hazánk településföldrajzi sajátossága, hogy a települések magját alkotó belterületek mellett olyan kevésbé zárt lakott helyeken is nagy számú népesség él, mint a külterületek és a belőlük létrehozott egyéb belterületek. Mivel a statisztika alapvetően a közigazgatásilag önálló települési szintet követi, alig tudunk e lakóhelyek jelenlegi folyamatairól. Annak ellenére is, hogy e területek vonzották a vidéki városokból kiköltözők és a városok felé igyekvők több mint felét 1990 óta, pedig a lakosság kevesebb mint tizede élt itt akkor. 
Azaz a vidéki szuburbanizáció 55,1 százaléka közigazgatásilag nem önálló helyekre irányult. Különösen a korábbi zártkertek, a szőlőhegyek és üdülők vonzották a költözőket, ritkábban a majorok és tanyák.
Híres geográfusunk, Beluszky Pál 1982-ben a kertségekre úgy hivatkozott mint „Egy alig ismert településszerkezeti elem...”. Állítása sajnos máig igaz a külterületekre. Mivel az ide költöző kevésbé tehetős, alsó középosztálybeli családok önerőből csak ritkán képesek tenni sorsuk javítása érdekében, nagyban rászorulnak a településfejlesztési programok segítségére. E téren több jelentős előrelépést tett a kormányzat 2010 után, mely beavatkozások némelyike a hazai politikum – túlzás nélkül – több mint fél évszázados adósságát rótta le. Sajnos a földtörvény módosítása számos előny kihasználását el is lehetetleníti, így olybá tűnhet az érintetteknek, hogy a jogalkotó két lépést tett óvatosan előre, majd gyorsan hátra is szökkent egyet. E fejlemények azonban nem váltották ki a média érdeklődését, és csak kevés szakmai publikáció vállalkozott elemzésükre.
E területek jelenleg zajló kutatások fényében pont az árnyékzónai jellegből fakadó szabályozatlanság és az olcsó telkek miatt vonzották a városból kiköltözők és a falvakból jövők tömegét. Azonban a rendszerváltás utáni kaotikus átalakulás miatt az életminőség nem javult e területeken. A vegyes területhasználat és a nagyon eltérő érdekű társadalmi csoportok miatt mindennaposak a kemény konfliktusok. Gyorsan romlik az utak és a többi infrastruktúra állaga a hirtelen népességnövekmény miatt. Továbbá az illegális hulladék-lerakás, a belvíz-probléma és más környezeti károk tovább nehezítik az itt élők sorsát.
Kiemelendő, hogy az elzártság, a nagy távok és rossz utak miatt az itt élő családokat vezető háztartásbelik helyzete kiemelten nehéz. Nemcsak a kemény házimunkára és a kertre – mint másodlagos bevételre – alapozott feszes életvitelük miatt, hanem mivel sokkal nehezebb megszervezniük gyermekeik napi mozgását, életét, mint a falvakban élő nőknek. Továbbá e területeken a beköltöző tehetősek és a helyi szegényebb családok között erős feszültségek mutathatók ki, erőteljes a szegregáció, és sok helyen még a földtulajdonosok szakszerűtlen tájhasználata is rontja a helyzetüket.
A legfontosabb előrelépés a zártkertek ingyenes művelés alól történő kivonása volt, mely kedvezménnyel számos állampolgár, valamint önkormányzat él, hiszen e területek ma már lakóövezetté váltak. E nélkül a telkek átminősítése lakóházzá egy átlagos esetben 300 ezer forint körüli költséggel járhat. Ráadásul az e téren túlbonyolított földtörvényünkben meghatározott komplex eljárás helyett egyszerű adásvétel módjára lehet ezután értékesíteni az érintett ingatlanokat. Ez különösen azért fontos, mert a ma már jobbára hobbitelekként vagy lakóhelyként funkcionáló egységek a szuburbán népességnövekmény jelentős részét vették fel az elmúlt években. Ugyanakkor az önkormányzatok többségének nem volt forrása e területek belterületbe vonására. Tehát a lakosság egy dinamikus, részben pont családalapítási korban lévő szelete egy jogi árnyékterületre szorult.
A másik szintén sok-évtizedes adósság volt az építési szabályozás átgondolása, az irreális 3 százalékos maximális beépítési korlátot 2016-ban 10 százalékra emelte a jogalkotó az ilyen külterületeken. Ez már igazodik a tényleges funkcióhoz, bár a helyi építési szabályzatok további szűkítéseket tartalmaznak. Az illegális építkezések – melyek egyes külterületen 40 százalékot is kitesznek – és a szabálytalan bővítések helyett megindulhat e területek tisztulása és „kifehéredése” a könnyebb építkezés révén. 
Ugyanakkor a földtörvény módosítása másik oldalról az itt lakók elé hatalmas akadályokat gördít. Egy tanya, majorsági lakás vagy szőlőhegyi családiház eladása minimum fél évnyi, költséges és embert próbáló tortúra, az engedélyeztetések, kifüggesztések és elővásárlási jogok útvesztőjében. Mivel ezek a kis lakóingatlanok általában rendelkeznek aranykorona-értékkel, ugyanolyan törvény vonatkozik rájuk, mintha egy hektáros zsíros szántóföldről beszélnénk. Ez különösen akkor gond, amikor az ország kevésbé tehetős részein – ahol ehhez értő ügyvédből és földmérőből is hiány van – próbálják megvenni a költözők álmaik ingatlanát.
Összegezve, a kivonások időleges könnyítése és az építési korlátok lazítása sokat javított az egyik legfontosabb vidéki térfolyamatban érintett emberek felének lakóhelyéül szolgáló területek fejlődésén. De a jogalkotó részéről a termőföldek adásvételével és a földvédelemmel foglalkozó jogszabályok felülvizsgálata elengedhetetlen. A jelenlegi szabályozás nagymértékben megnehezíti a külterületek fejlődését, hisz ma már a lakó- és üdülőfunkció a domináns. Egyszerűsített, a belterületihez hasonló eljárást kellene bevezetni a KSH által követett lakott külterületeken és a termőfölddel nem rendelkező tanyaingatlanok esetében. 
A külterületek pontos jellemzőinek, népességének – beleértve a hobbikertes kétlakiakat – általános településföldrajzi és vidékszociológiai felmérése országos szinten indokolt lenne, mert a meglévő statisztikai számok az illegális építkezések és be nem jelentett költözések révén alulbecsülik a népességet. A külterületek szerepe a hazai településfejlődésben és a társadalmi folyamatokban az újabb kutatások szerint jóval nagyobb, mint ahogy azt korábban feltételezhettük, így a jelenleg adathiányban szenvedő helyi döntéshozók számára is segíthetne egy adatbázis kiépítése.