Szabad szemmel: Orbán addig fúrta Webert, hogy most legrosszabb rémálma valósulhat meg

Publikálás dátuma
2019.06.29. 07:58

Nemzetközi sajtószemle, 2019. június 29
Die Welt A konzervatív újság úgy tudja, hogy az EU kormányfői az osakai G20-as tanácskozáson ejtették Manfred Webert, így most már biztosnak látszik, hogy a bajor politikus hiába pályázik a Bizottság élére. Úgy hírlik, hogy a döntést a német kancellár is elfogadta. Ennélfogva a vasárnapi EU-csúcson arról kell határozni, hogy ki lépjen Juncker helyére: Timmermans vagy valaki, akit a Néppárt ezután nevez meg Weber helyett, jóllehet az illető nem szerepelt csúcsjelöltként. Egyes források szerint akik szóba jönnek, azok: Barnier, Georigieva, a Világbank bolgár ügyvezető elnöke, valamint Plenkovics horvát kormányfő. A végső szót legkésőbb vasárnap este ki akarják mondani Brüsszelben.
FT Úgy néz ki, hogy Timmermansnak áll a zászló a Bizottság következő vezetőjeként, Weber az Európai Parlament elnöki tisztségével vigasztalódhat. Több magas rangú diplomata erről számolt be az osakai G20-as csúcson, ahol a háttéregyeztetéseken nagy súllyal esnek latba a személyi kérdések. A formálódó kompromisszum értelmében Francois Villeroy de Galhau, a Banque de France vezére kerülne az Európai Központi Bank élére. A tárgyalások folytatódnak, mert vasárnap ez lesz a soron kívüli brüsszeli csúcsértekezlet témája. Lengyelország és Magyarország, továbbá Szlovákia és Csehország, valamint egy-két balti állam is ellenzi a holland politikus megválasztását. A magyar és a lengyel fél meg is erősítette, hogy számukra elfogadhatatlan Timmermans személye, éspedig amiatt, ahogyan az a Bizottság második embereként eljárt a két állam ellen a jogállamiság ügyében. A spanyol miniszterelnök azonban azt közölte, hogy mindenképpen ő a fő esélyes Juncker utódjaként. Igencsak alkalmasnak tekinti Macron is. Így sok múlik Merkelen, miután Webert nem szeretné több mint 10 kormány. Tusk az Európai Tanács elnökeként arra figyelmeztetett, hogy a döntést szükség esetén többségi alapon is meghozzák, azaz a V4-ek, valamint a románok és egyes baltiak ellenében is.
Süddeutsche Zeitung Ha nem sikerül dűlőre jutni holnap, hogy ki legyen a Bizottság új elnöke, akkor hatalmas viszály fenyeget az Európai Parlament és a Tanács között. Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy a bajor politikust emeljék pajzsra. Tusk csupán annyit közölt, hogy Osakában közelebb jutottak a megoldáshoz. De ő mindenképpen azt szeretné, ha Brüsszelben legkésőbb hétfő reggel felszállna a fehér füst. Diplomaták azonban úgy nyilatkoztak, hogy jelenleg még bonyolultabb a helyzet, mint korábban. A Néppárt immár nem tudja megakadályozni a dolgokat, mert Orbán világossá tette, hogy nem kér Weberből. A konzervatív táborból ugyanakkor hiányzik Kurz volt osztrák kancellár, vagyis a pártcsaládnak jelen helyzetben nincs döntő szava személyi kérdésekben. A kérdés az, hogy ezek után a kereszténydemokraták hajlandóak-e új jelölttel kirukkolni. Vagy netán próbálják megmenteni a Spitzenkandidat-rendszert és így beállnak Timmermans mögé. Weber környezetéből nem erősítették meg, de nem is cáfolták az értesülést, hogy a jelenlegi frakcióvezető elvesztette minden esélyét a posztra. Ám ez mindenképpen azt jelenti, hogy nem túl jól áll a szénája.    
The Times Európai vezetők sorra utasítják vissza Putyin véleményét, miszerint a liberalizmus halott. Tusk, az Európai Tanácsa elnökeként kifejtette, hogy aki temeti a liberális demokráciát, az azt is állítja, hogy az idő túllépett a szabadságjogokon, a jogállamon és az emberi jogokon. Hozzátette, hogy ezek továbbra is alapvető értékek maradnak az EU-tagállamok számára. Aminek lejárt az ideje, az a tekintélyelvűség, a személyi kultusz, az oligarchák uralma. A lap rámutat, hogy amit az orosz elnök egy napja a Financial Times-nak mondott, az az eddigi legnyíltabb okfejtés egy olyan doktrína mellett, amit a Kínai Kommunista Párt, a populista Orbán Viktor és Trump is oszt. Vagyis hogy a liberális demokrácia immár nem felel meg a valóságnak. Theresa May találkozója igencsak civakodósra sikeredett Putyinnal Osakában, és a brit kormányfő utána kijelentette, hogy határozottan kiáll a liberális demokrácia, az emberi jogok, a társadalmi csoportok egyenlősége mellett.
FT A lap vezércikkben utasítja vissza Putyin tegnapi nyilatkozatát, miszerint lejárt lemez a liberalizmus. Mint rámutat, az orosz elnök 7 éve folyamatosan igyekszik aláásni a nyugati liberális rendet. Ám mostani, győzedelmes kijelentésének nem sok alapja van. A liberális, szabad piacra épülő demokrácia ugyanis a fő szervező erő marad a legtöbb fejlett államban, már ahol nem a szénhidrogéneken alapszik a gazdaság. Az államfő kijelentése azonban azt jelzi, hogy Nyugatnak fokozott erőfeszítéseket kell tennie a liberális értékek védelmében a populista-nacionalista veszéllyel szemben. A kihívás részben az unión belülről jön: Le Pentől, Orbántól, Salvinitől, valamint Trumptól. Sőt, utóbbi valószínűleg nagyobb fenyegetést jelent a nyugati összefogás szemszögéből, mint Putyin. Az orosz államfő győzelemérzete azonban nem megalapozott, mert igazából a szabad piac, a magántőke elsődlegessége nem kérdőjeleződik meg. Ami veszélyben van, az a nyitott határ, a társadalmi türelem, az egyéni jogok rendszere, a demokrácia és a jogállam. Oroszország gyenge, a lakosság elégedetlensége nő. Kína ezzel szemben lekörözte az ügyben, hogy miként kell egyesíteni a piacgazdaságot és az illiberális rezsimet. Viszont az is igaz, hogy a pénzügyi válság sokat ártott a liberalizmus tekintélyének. Az a benyomás keletkezett, hogy túl sok a vesztes a globalizáció és a bevándorlás következményekét. A populista válasz azonban téves. A nagy pártoknak komolyan kell venniük a választók aggályait, be kell ruházniuk a szolgáltatásokba és az infrastruktúrába. Azon kívül többet kell költeniük az oktatásra, mert ez a robotok és a mesterséges intelligencia korszaka. El kell fogadniuk továbbá, hogy az országok sokkal, de sokkal erősebbek, ha érték- és szabályalapú intézményekre ruházzák rá a szuverén jogokat. A bezárkózás nyomasztó lépés hátrafelé. A feladat nem könnyű, de nem is lehetetlen. Meg kell újítani és új életre kell keltenia liberalizmust. Ez a legjobb módszer arra, hogy kiderüljön: milyen sivár is Putyin és a hozzá hasonlók világképe. 
Guardian A lap kommentárja úgy látja, hogy nagyon is indokolt Putyin győzelemittassága, amikor az államfő a liberális értékek összeomlásáról beszél, mert mindenütt zavartalanul nyomulnak a populisták, a sötétség fenyegeti a világot, ám ezért az EU-t is felelősség terheli. De hát miért is ne károgna az orosz vezető a migránshullám visszacsapásáról és a multikulturalizmus elleni támadásról, amikor feljövőben van az általa megtestesített tekintélyelvűség. És tényleg, az emberiség jövője lehet belőle. Tusk válasza minderre abszolút képmutatás, mivel Magyarország ténylegesen putyini állam: az autokrata, szélsőjobbos Orbán Viktor vezérletével illiberális demokráciával henceg. Lecsapott a kritikus sajtóra, civileket üldözött, bezáratott egy egész egyetemet, elfojtotta az igazságszolgáltatás függetlenségét és felkorbácsolta a gyűlöletet a migránsokkal szemben. A hatalmas korrupció folytán az ország kiérdemelte a kleptokrácia minősítést. Emellett vad antiszemitizmusba süpped. És az unió mindezt megengedte, akárcsak Lengyelországban. Ahogy Ignatieff, a CEU rektora megfogalmazta: a magyar lidércnyomáshoz Brüsszel segédkezet nyújtott, rábólintott a dolgokra. De mehetünk tovább is: Salvini jó eséllyel hamarosan az ország vezetője lesz. És akkor még ott van Amerika is. Szóval a világ hátramenetbe kapcsol, egyidejűleg sérülnek a nők és a kisebbségek jogai, illetve szélsőjobbos demagógok kiaknázzák a fokozódó gazdasági és szociális bizonytalanságokat. A fény kialszik és ha nem jön be a remény alternatív politikája, akkor a sötétség megesz mindannyiunkat.
Guardian Az egyik nagy nemzetközi civil szervezet, a Berlinben működő Democracy Reporting International igazgatója úgy ítéli meg, hogy az unió tanult a magyar kudarcból és Lengyelországban már megvédi a jogállamot. Michael Meyer-Resende szerint nem kizárt, hogy 2019 úgy vonul be a történelembe, hogy ez volt az az év, amikor az EU megállította a demokratikus intézmények szétverését a tagállamokban. Ehhez elegendő egy pillantást vetni arra, miként visszakozott a magyar, a lengyel és a román kormány több demokrácia-ellenes lépés ügyében is. Azt még nem tudni, hogy fordulóponthoz értünk-e, de az biztos, hogy a jog, a pénz és a politika összefogott, így más nem is könnyű bárhol másutt alkalmazni az orbáni forgatókönyvet. A brüsszeli intézmények túl sokáig csak nézték, miként veszi át a Fidesz az ország ellenőrzését. De még nincs minden veszve, mert folytatódik a harc. Ezért annyira fontos az Európai Bíróság minap kimondott ítélete, miszerint jogsértő a lengyel Legfelsőbb Bíróság tagjainak idő előtt nyugdíjazása. Merthogy Luxemburg ily módon meglepetésszerűen megakadályozta, hogy a hatalom meghódítsa a testületet. Vagyis az EU fogai élesek és még élesebbek lesznek, ha hozzájön, hogy megnyirbálják az anyagi támogatást Magyarország és Lengyelország számára, ha azok nem tartják be a jogállami elveket. Különösen a magyar kormány hírhedt a korrupció miatt, ám Orbán immár aggódhat, hogy befellegzett a módszerének, vagyis hogy Brüsszel ellen lázít, miközben elfogadja annak pénzét. Eközben nem tudtak áttörést elérni a földrészen a szélsőjobbos, illetve demokrácia-ellenes pártok. A nagy pártcsaládok jelenleg nagyobb nyomást gyakorolnak azokra az erőkre, amelyek támadják a jogállamot. Orbán pl. ennek hatására visszavonta a közigazgatási bíróságok tervét. Az EU-nak fenn kell tartania ezt a lendületet a demokratikus intézmények védelme érdekében. Az eddigi károkat természetesen nem könnyű ovosolni, de meg lehet gátolni, hogy bizonyos államok még jobban a tekintélyelvűség felé sodródjanak. A tét Európa demokratikus integritása. Itt nem a pártoknak, hanem az államoknak kell cselekedniük. Ha közülük akár csak egy is megszűnik demokrácia lenni, akkor azt megérzi az egész európai folyamat: egyetlen hajszál is tönkreteszi a levest. Az előrelépés érdekében létre kellene hozni egy mechanizmust, amely figyeli a demokrácia alakulását a kontinensen. Azon kívül jobban fel kellene világosítani a helyi bíróságokat, hogy nyugodtan forduljanak az európai testületekhez. A Bizottság is gyakrabban vihetne ügyeket az Európai Bíróság elé, ahelyett, hogy olyan kormányokkal tárgyalna, amelyek nem akarnak változtatni az irányon. Végül pedig világosabban meg kellene vonni a határvonalat, amikor arról van szó, hogy valamely kormány a demokrácia ellen lép fel, illetve amikor a Nyugat csupán nem ért egyet egyik vagy másik politikai döntéssel.
Szerző

Életfogytig tartó börtönre ítélték a Charlottesville-i gázoló nácit

Publikálás dátuma
2019.06.29. 07:37

Fotó: Cory Clark / NurPhoto
Szándékosan hajtott a baloldali tüntetők közé.
Életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték pénteken az Egyesült Államokban James Alex Fields ohiói neonáci férfit, aki a 2017 nyarán történt Charlottesville-i zavargásokon szándékosan halálra gázolt egy baloldali tüntetőt. A 22 éves Fields a per során már korábban bűnösnek vallotta magát 22 rendbeli, gyűlöletből elkövetett bűncselekményben. Ezek egyikére - a szándékosan elkövetett halálos gázolásra - életfogytig tartó börtönbüntetést lehet kiszabni. 2017 augusztusában a virginiai Charlottesville egyetemi városban jobboldali érzületű tüntetők megmozdulást szerveztek egy, a városban felállított szobor elmozdítása ellen. A szobor Robert E. Lee tábornokot, az amerikai polgárháború déli államai - a konföderáció - hadseregének főparancsnoka volt. Az Egyesült Államok több déli tagállamában évek óta zajló történelmi revíziós kísérletek sorába illeszkedőn a városi önkormányzat úgy döntött, hogy a szobrot eltávolítja a belvárosból. Erre válaszként hirdettek tüntetést a szobrot megőrizni akaró virginiaiak. A békésnek meghirdetett tüntetésre azonban más tagállamokból is érkeztek, köztük a fehérek felsőbbrendűségét hirdető fajgyűlölők is. Közben a tüntetésen megjelentek baloldali csoportok is, amelyek a szobor eltávolítása mellett szerveztek megmozdulást. A két csoport összecsapott egymással, és James Alex Fields szándékosan belehajtott a baloldali tüntetők tömegébe, halálra gázolva a 32 éves Heather Heyert. A zavargások nagy visszhangot váltottak ki az Egyesült Államokban, és éles bírálatok érték Donald Trump elnököt is, aki első nyilatkozatában leszögezte, hogy mindkét tüntető csoportnak megvan a felelőssége a történtekért. Több elemző szerint a Charlottesville-i véres összecsapások fordulópontot jelentettek: felhívták a figyelmet az erősödő amerikai fehér fajgyűlölő mozgalmakra. A James Alex Fields elleni perben tavaly decemberben az ügyész a maximális büntetés kiszabását, azaz életfogytig tartó börtönt javasolta. A vádlott ügyvédjei védencük nehéz gyermekkorára és mentális betegségére hivatkozva enyhébb büntetést kértek, ám a bíró nem méltányolta az érvelést. "A vádlott bűncselekményei olyan iszonyatosak - és az ártatlanok megnyomorítása olyan komoly -, hogy ezek felülírnak minden olyan tényezőt, amelynek alapján a vádlott enyhébb büntetés mellett érvelhetne" - fogalmazott az ítélethirdetés előtti záróbeszédében Christopher Kavanaugh ügyész.
Szerző

ENSZ-klímajelentés: a legszegényebbekkel végez először a gazdagok túlfogyasztása

Publikálás dátuma
2019.06.28. 21:03
Illusztráció - hőhullám söpör végig európán, Franciaországban június 28-án 45,9 fokot mértek.
Fotó: MIGUEL MEDINA / AFP
Ami egykor katasztrofális felmelegedésnek számított volna, most már a legjobb kimenetelnek látszik. Milliárdok fognak szomjazni.
A szegény országok lakosságának legnehezebb helyzetben lévő csoportjait érinti leginkább a közelgő klímakatasztrófa, derül ki az ENSZ legfrissebb klímajelentéséből, mely lesújtó képet fest a ránk váró évtizedekről. A kutatást vezető különmegbízott, Philip Alston úgy fogalmazott ennek kapcsán az ENSZ honlapján olvasható interjúban:
egyfajta "klíma-apartheid" közeleg.

Milliókat - jelen állás szerint 2030-ig 120 millió embert - taszít nyomorba és üldöz majd el hazájából a klímakatasztrófa még akkor is, ha a jelenlegi klímacélok teljesülnek, és csak másfél fokkal emelkedik a bolygó átlaghőmérséklete, tette hozzá Alston. A légszennyezés 50 százalékáról a Föld lakosságának leggazdagabb tíz százaléka tehet, emlékeztetett Alston. És míg a gazdagok elmenekülhetnek a szélsőséges időjárás, a természeti katasztrófák és az ezekkel társuló társadalmi konfliktusok - éhínségek, vízhiány és háborúk - elől, a szegények kénytelenek lesznek elszenvedni mindezt. Ráadásul az adatok azt mutatják, hogy
a klímaváltozás következményeinek háromnegyede a fejlődő országokat sújtja, miközben az ott élők egészen minimális szerepet játszanak a légkör felmelegedéséért leginkább felelős szén-dioxid-kibocsátásban.

A világ vezetői minden tudományos figyelmeztetés határidején keresztülmeneteltek, folytatja a szakember, és ami egykor katasztrofális felmelegedésnek számított volna, most már a legjobb kimenetelnek látszik. Ennek ellenére, sok kormány még mindig rövidlátóan megy tovább a rossz irányba. A jelenlegi karbonemissziós célokat sem sikerül tartani, és a kormányok minden évben újabb 5,2 billió dollárt öntenek a fosszilis tüzelőanyagok iparágába. (Itt az embernek óhatatlanul is eszébe juthat az Orbán-kormány: nemrég sikeresen megakadályozták az EU 2050-es, kibocsátással kapcsolatos klímavállalásait, miközben azt is tudni lehet, hogy az ország legnagyobb szennyezője, a hazai szén-dioxid kibocsátás 14 százalékáért felelős Mátrai Erőmű bizony Mészáros Lőrincé.)
A gazdasági jólét és a szegénység elleni küzdelemnek a fosszilis tüzelőanyagoktól való függetlenítése vinne közelebb Alston szerint a bekövetkező katasztrófa enyhítéséhez. Helyi szinten kéne lépni, és mindenek előtt egy robusztus szociális védőháló létrehozására van szükség mindenhol: biztosítani kell a létbiztonságot, az ételhez, az egészségügyhöz, a lakhatáshoz és a tisztességes munkához való hozzáférést mindenkinek. Ha ugyanis csak a piacbarát intézkedések meghozásának és további privatizációknak apropójául használják a klímaváltozás fenyegetését, mint ahogy teszik azt jelenleg, az csak ront a helyzeten.

A klímakatasztrófát már nem lehet elkerülni

A történelem legmelegebbje a legutóbbi öt év volt, írja az ENSZ-jelentés. Átlagban máris egy fokkal melegebb van, mint az ipari forradalom előtt volt, ami bár nem tűnik soknak, a klímarendszer felborulását, szélsőséges időjárási jelenségeket és tömeges kipusztulási hullámot jelent. A 2015-ös párizsi klímaegyezmény a globális felmelegedést +2 fokban maximalizálná 2100-ig, vagyis még egy fokos melegedést enged meg, és plusz fél fokra törekszik.
Ha csak másfél fokkal nő a bolygó átlaghőmérséklete kettő helyett, az azt jelentené, hogy 457 millióval kevesebb ember kerülne veszélyeztetett helyzetbe, és az évszázad során akár 190 millióval kevesebb gyerek halna meg a klímaváltozás miatt.
A jelentés azonban semmi esélyt sem lát a felmelegedés megállítására másfél foknál, ahhoz ugyanis példátlan társadalmi átalakulásokra lenne szükség. És még ha meg is valósulna ez a "nem realisztikus, legjobb eseti forgatókönyv", a katasztrófa már akkor sem maradna el: 500 millió ember lesz vízhiánynak kitéve, 36 millióan szenvedhetnek az alacsony terméshozamoktól és 4,5 milliárd embert érnek majd extrém hőhullámok.
Kétfokos emelkedés esetén 100-400 millióan éheznek majd és 1-2 milliárdan maradnak elégséges ivóvíz nélkül. Ebben az esetben a klímaváltozás évi 100 millió embert tesz majd nincstelenné.
Jelenleg a globális karbonkibocsátás feléért az emberiség leggazdagabb 10 százaléka felel. Fordítva, mindössze a kibocsátás 10 százalékáért felel az emberiség fele, a legszegényebb 3,5 milliárd ember. A klímaváltozásért egyértelműen a gazdag országok felelnek, ráadásul az csak ront a globális egyenlőtlenségen, szögezi le az ENSZ.

Szerző
Frissítve: 2019.06.28. 21:45