Németországban sokkolta a közvéleményt, hogy egy neonáci férfi politikai okokból gyilkolta meg Kassel járási államigazgatási hivatalának vezetőjét, Walter Lübckét június elején. Politikussal még sosem végeztek bevándorláspárti nézetei miatt, s az egész ügy egy sötét kor emlékét idézi vissza megannyi német számára. Nemcsak a nagykoalíció pártjai, az uniópártok és a szociáldemokraták, hanem az ellenzéki Zöldek, a szabaddemokrata FDP és a Balpárt is megmozdult, s egytől egyig azt követelik, a hatóságok mindent tegyenek meg a szélsőségesek visszaszorítása érdekében.
A gyilkosságért letartóztatott férfi, akit a német sajtó csak Stephan E.-ként emleget személyiségjogi okok miatt, szerdán vallotta be tettét, s azt állította, nem voltak segítői, a nyomozás azonban tovább folytatódik. Ennek eredményeként csütörtökön további két személyt tartóztattak le – közölte az ügyészség. Angela Merkel kancellár a hét végén figyelmeztetett arra, ha nem tárják fel körültekintően és minden részletre kiterjedően a gyilkosság hátterét, akkor megrendülhet az emberek bizalma a teljes intézményrendszerben, ennek azonban beláthatatlan következményei lennének. Horst Seehofer belügyminiszter pedig azt közölte, a hatóságoknak többet kell tenniük a megelőzésért, s azt is fontolóra kell venni, mely szélsőjobboldali szervezeteket tiltsanak be.
A német belügyminisztérium statisztikái szerint az elmúlt években egyértelműen emelkedett az erőszakra hajlamos szélsőjobboldaliak száma. 2014-ben még 10 500 ilyen személyt tartottak nyilván, 2017-ben azonban már 12 700-at. A CDU vezetése szerint a jobboldali erőszak elharapózásában komoly szerepe van az Alternatíva Németországért (AfD) párt bevándorlókkal szembeni folyamatos gyűlöletkeltésének. A szélsőjobbhoz köthető regisztrált bűncselekmények esetében ugyanakkor nem figyelhető meg egyértelmű emelkedés. 2014-ben 17 ezer ilyen esetet regisztráltak, 2016-ban pedig már 23 600-at, ez a szám azonban 2018-ra 20 400-ra csökkent. A testi sértéssel, vagy akár gyilkossággal végződött bűnelkövetések száma öt éve 1030 volt, 2016-ban 1700, 2018-ban azonban már csak 1160.
Seehofer múlt héten egy szintre emelte az iszlám és a szélsőjobb terrort. Bizonyos tekintetben a kasseli városvezető gyilkosa is hasonlóan viselkedett, mint az Iszlám Állam (IS) megannyi merénylője, akik valamelyik nyugati országban követték el tettüket. Stephan E.-t ugyanis visszafogott személyiségnek, példás családapának ismerték. Semmi feltűnést sem keltett, spitzgiebeli házában élt feleségével és gyermekeivel. Egy vasúttechnikai cégnél dolgozott. Munkahelyén is kedvelték, s ami különösen érdekes, állítólag igen jól megértette magát egy iráni munkatársával.
Ez azonban életének csak az egyik, a külvilágnak szóló része volt. Azok, akik a rokonszenves, kissé visszahúzódó férfit ismerték, fogalmuk sem volt nemcsak arról, hogy húsz éve neonáci csoportok aktív tagja, hanem arról sem, hogy erőszakra is kész őrült eszméi érvényre juttatása érdekében.
Stephan E. másik élete teljesen másként zajlott. Az interneten tartotta a kapcsolatot a hozzá hasonló gondolkodásúakkal, szélsőséges, uszító, erőszakra felszólító fórumokhoz csatlakozott. Nincs abban semmi meglepő, hogy ennyire képes volt szétválasztani a magánéletét neonáci mindennapjaival. Emlékezhetünk a norvég Anders Behring Breivikre, aki szintén feltűnés nélküli életet élt, az őt ismerők is megdöbbentek 2011 júliusában elkövetett szörnyű tettén, amikor 77 embert, jórészt fiatalokat gyilkolt meg. Az ausztrál merénylő, a márciusban, az új-zélandi christchurchi mecsetben félszáz embert lemészároló, Breiviket példaképének tartó Brenton Tarrant is csendben készült vérengzésére, több évig tartó európai körútja után, két év óta tervelte ki a tömeggyilkosságot. Ismerősei szerint Európában radikalizálódott.
Akadnak azonban különbözőségek is a német és a többi eset között. A kasseli merénylet ugyanis nem csak politikai indíttatású, hanem konkrétan politikus ellen végrehajtott gyilkosság, ami más minőséget képvisel. Ez rendítette meg annyira a német társadalmat: az elkövető a náci elődök példáját követte. A liberális, bevándorláspárti politikusok erőszak céltáblájává válhatnak, s már nem csak az interneten, a közösségi oldalakon, szélsőséges fórumokon, hanem a való életben is. „Ez új minőséget jelent” – hangoztatta Seehofer is.
„A terrorizmus visszatükrözi mindazt, ami a társadalmi összképet jellemzi” – vélekedett a Spiegel hetilapban a szélsőségeket vizsgáló német szakértő, Florian Hartleb. S ha ez így van, az azt jelentené, hogy az okok mélyebben gyökerezhetnek a társadalomban. A belügyminisztérium adatai szerint 1990-től 2018 júniusáig a szélsőjobboldali támadások következtében összesen 83 személy vesztette életét, más források szerint azonban az áldozatok száma ennél magasabb. Ennek az lehet az oka, hogy 2001-től nem különítették el egyértelműen a köztörvényes bűncselekményektől a szélsőjobboldali indíttatású támadásokat.
Valójában nem a Lübcke elleni akció volt az első politikussal szembeni szélsőjobboldali támadás. 2015 őszén a kölni polgármester, Henriette Reker csodával határos módon élt túl egyet. Az interneten azóta sem csitult a gyűlöletkeltés a döntéshozókkal, helyi politikusokkal szemben. A Lübcke-gyilkossággal kapcsolatos nyomozás pedig feltárta, hogy alsó-szászországi politikusok ellen is támadásra készültek szélsőségesek. A Nürnberg 2.0 Deutschland nevű neonáci szervezet közzé is tett egy listát az „ellenséges” politikusok nevével.
Az esetnek súlyos következményei lehetnek, várhatóan több neonáci szervezetet betiltanak, köztük a Combat 18-at, amelynek rendezvényén Stephan E. is megjelent. A keményebb fellépést jelzi, hogy a napokban nyolc személy ellen emelt vádat az ügyészség, akik az úgynevezett Revolution Chemnitz nevű szélsőjobboldali szervezethez tartoznak.
Nagy kérdés, hogyan lehet hosszabb távon sikerrel küzdeni a szélsőséges, gyűlöletkeltő ideológiával szemben. Erre kell mielőbb megtalálnia a választ a politika irányítóinak, ám Németországban a demokratikus pártok képesek összefogni a jó cél érdekében.
