A volt diplomatát és két társát tavaly júniusban első fokon felmentették a vádak alól, a bíróság ugyanis úgy látta, hogy az ügyben keletkezett lehallgatási anyagokat nem lehetett bizonyítékként értékelni, az ügyészségnek pedig nem volt más a kezében. A vádhatóság akkor fellebbezett a döntéssel szemben, a másodfokú bíróság pedig most helyt adott az ügyészség kérésének, így újratárgyalják az ügyet.
A történet még 2008-ban kezdődött, amikor a vád szerint a Kiss Szilárdhoz kötődő Monte Tokaj Kft. (illetve az ex államtitkár unokaöccse) több részletben félmilliárd forint fejlesztési hitelt vett fel a Soltvadkert és Vidéke takarékszövetkezettől, aminek a fedezete összesen 900 millió forintnyi ingatlan és borkészlet lett volna. A kölcsönt azonban nem tudta törleszteni a cég, 2012 -ben pedig a Soltvadkert és Vidéke Takarék is tönkrement. (Mint később a pénzügyi felügyelet és a nyomozó hatóságok megállapították, a takarékszövetkezetnél több, rendkívül súlyos korrupciós ügy zajlott le, és összesen 19 milliárd forintnyi kárt szenvedtek el a betétesek.)
A tönkrement pénzintézet Monte Tokaj felé fennálló követelése az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezethez került. A vádiratból kiderül: az ügy másodrendű vádlottja – Kiss Szilárd – erről értesülve megkereste ismerősét, Sz. Gyulát, a nyíregyházi focicsapat volt tulajdonosát – akiről tudta, hogy az Orgovány és Vidéke Szövetkezet vezetőjének, G. Imrének az ismerőse –, hogy segítsen neki a Monte Tokajt terhelő követelés megszerzésében.
Az ötlet szerint egy strómancég vette volna meg az eredetileg félmilliárd forintnyi követelést nyomott áron – mindössze 100 millió forintnyi euróért – a takarékszövetkezettől és ezért zsebbe 40 millió forintot kapott volna a szövetkezet vezetője.
Az egészet a háttérből az akkor még szakdiplomataként futott Kiss Szilárd finanszírozta volna. A tárgyalások meg is kezdődtek Sz. Gyula és a későbbi III. rendű vádlott takarékszövetkezeti elnök G. Imre között, akiről a Kecskeméti Törvényszék sajtóközleménye szerint mindvégig tudni lehetett, hogy kinek a felhatalmazásából és érdekében tárgyal.
Bár a szerződés 2013 augusztusában megköttetett, az ügylet azonban hatóságok fülébe jutott, méghozzá szó szerint: a nyomozó hatóságok ugyanis egy másik ügyben elrendelték Sz. Gyula lehallgatását, így menet közben értesültek az akkor folyamatban lévő ügyeskedésről.
Azonban itt jött a csavar: az elsőfokú bíróság szerint a titkos adatgyűjtést – lehallgatást – más ügyben rendelték el, így azt nem lehetett bizonyítékként felhasználni ebben a ügyben.
Miután a vádhatóság más bizonyítékkal – tanúkkal – nem tudta alátámasztani, hogy a megtörtént volna 40 milliós kenőpénz átadása, így csak annyit lehetett tudni, hogy Sz. Gyula átvette a 40 milliót, ám azt már nem, hogy továbbította is azt.
Egyébként más ügyben is puhára esett a kormányközeli szakdiplomata. Mint arról az index.hu tavaly írt: a IV. és XV. kerületi ügyészség indoklása bizonyítékok hiánya miatt megszüntette a nyomozást Kiss Miklós Szilárdhoz fűződő „vízum shopping” ügyében. Mint arról beszámoltunk, a moszkvai magyar konzulátuson keresztül több ezer orosz állampolgár kapott egy évig érvényes, 90 napos üzleti célú beutazási engedélyt a schengeni területre mindenféle előzetes ellenőrzés nélkül. Az index.hu szerint az ügylet kulcsfigurája Kiss Szilárd volt, az orosz beutazók jó részének pedig a Monte Tokaj Kft. állította ki a meghívólevelet. Ráadásul mindez úgy folyt, hogy a magyar titkosszolgálatok több alkalommal is jelezték a hazai döntéshozók felé, hogy Kiss Szilárdnál komoly nemzetbiztonsági aggályok merültek fel.
Az akkor Martonyi János vezette külügyből kiszorult az agrárdiplomata, ám – a nemzetbiztonsági átvilágítás negatív eredménye ellenére – a földművelésügyi tárca egészen 2015-ig miniszteri megbízottként foglalkoztatta Kiss Szilárdot.
