Életét félti a hatodik feleség, miután elmenekült a dúsgazdag dubaji uralkodó palotájából

Publikálás dátuma
2019.07.03. 10:51

Fotó: MARWAN NAAMANI / AFP
Jelenleg Londonban él a hercegnő, és csak reménykedik, hogy a brit hatóságok nem adják ki.
Haya Bint al-Hussein hercegnő, Sheikh Mohammed Al Maktoum dubaji uralkodó felesége Londonban bujkál és az életéért aggódik, írja a 24.hu. A hercegnő az uralkodó hatodik felesége, az egykori jordán uralkodó, Huszein lánya, a jelenlegi jordán királ, II. Abdulah féltestvére. A jordán származású, de Nagy-Britanniában képzett 45 éves Haya hercegnő 2004-ben házasodott össze a jelenleg 69 éves milliárdossal. Mohammed sejknek a források szerint összesen 23 gyermeke van különböző feleségeitől.  A hercegnő először Németországba szökött, ahol menedékjogot kért, majd innen Londonba távozott. A BBC forrásai szerint az asszony jelenleg Kensington Palace Gardensben él, egy 85 millió font értékű házban. A lap értesülései szerint a hercegnő azután hagyta maga mögött luxuséletét, hogy megtudta, milyen körülmények között tért vissza Dubajba férje egyik lánya. Latifa hercegnő egy francia férfi segítségével, hajóval szökött meg az Egyesült Arab Emirátusokból, de az indiai partoknál fegyveresek ütöttek rajtuk, az uralkodó lányát pedig visszahurcolták Dubajba. Ekkor Haya hercegnő még védelmébe vette országát, miután azonban megtudta, hogy Latifát akarata ellenére hurcolták haza, saját életéért is aggódni kezdett.
Szerző

Orosz gyorsvasút csillagászati áron

Publikálás dátuma
2019.07.03. 10:40

Fotó: Collection Bernard Crochet / AFP
Vlagyimir Putyin úgy döntött, leheljenek életet egy régóta dédelgetett tervbe, amely Moszkva és Szentpétervár között gyorsvasútpályát hozna létre.
Szentpétervár kormányzója és az orosz vasutak igazgatója a terv lelkes támogatóiként azt állítják, hogy a gyorsvasút megháromszorozná a személyforgalmat, és két órára csökkentené a menetidőt. Ez hatalmas mértékben elősegítené az egész térség gazdasági fejlődését. A beruházás megalapozottságát már egy 2009-ben született dokumentumban is részletesen taglalták, most megint elővették azok, akik hisznek megalapozottságában. Csakhogy nem mindenki olyan lelkes. A kockázatokra és az egekbe szökő kiadásokra hivatkozva érvelnek ellene. Csakúgy, mint korábban. A terv ugyanis már a Szovjetunió felbomlása előtt is foglalkoztatta a Kremlt. Hozzá is fogtak a kidolgozásához: eredetileg egy 654 kilométer hosszú pályát képzeltek el, amelyen 350 kilométeres sebességgel haladnának a vonatok. Megtérülésében azonban viták voltak, végül nagyvonalúan 7-28 évben állapították meg azt. 1998-ban jegelték az egész elképzelést. Helyette a meglévő vasúti pályát rekonstruálták és forgalomba állították a Siemens gyors villanyvonatát, amelynek 200 kilométeres az átlagsebessége, legmodernebb változata pedig elérheti az óránkénti 250 kilométert. Körülbelül 4 óra alatt teszi meg a két város közötti távolságot. Számos probléma adódott azonban abból, hogy a gyors villanyvonatok ugyanazt a pályát használták, amely a lassabb szerelvényekre épült. Ezért is tértek vissza a régi elképzeléshez. A felélesztett terv bírálói szerint minden képlékeny. Még azt sem tudják, milyen utaskörre számíthatnak, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a megnövekvő jegyárakat az emberek ki tudják fizetni. A mostani villanyvonatot évente 5 és félmillió ember veszi igénybe, az új gyorsvasút viszont körülbelül háromszorosába fog kerülni. Legjobb esetben is maximum 7 millió utasra számíthatnak. Ez viszont kevés ahhoz, hogy kifizetődő legyen. Félépítésének költsége azonban horribilis. E költségekről a legkülönbözőbb számok jelentek meg az orosz médiában. A legbeavatottabb mondta a legnagyobb összeget. Maxim Akimov, miniszterelnökhelyettes június végén újságíróknak nyilatkozva kijelentette: becslések szerint 1,5 trillió rubelbe kerül az építkezés. Felhívta a figyelmet arra, hogy a 800 kilométeres pálya megépítésénél bonyolultabb feladat azt bevezetni a két városba. Akimov kijelentette, hogy nincs még sem kiforrott pénzügyi modell, sem előzetes technikai-gazdasági indokolás. Van viszont perspektivikus elképzelés számos megoldandó feladatról és lehetőségről. Szavai sejtetni engedik, hogy nem dőlt még el az sem, a tervezett építkezések között hová sorolják a gyorsvasútét. Az egyik legnagyobb kérdés is függőben maradt: milyen városokat érintsen az új vasúti pálya. Mielőtt ugyanis Putyin rábólintott volna a Moszkva-Szentpétervár terv leporolására, a Moszkva-Kazany gyorsvasút megépítése foglalkoztatta a tervezőket. Már csak azért is, mert ez részét képezte volna a Berlin-Peking eurázsiai gyorsvasúti folyosónak. Az új elképzelés hátrább sorolta ezt az ötletet, viszont arra ösztönzi a döntéshozókat, hogy olyan városokkal is számoljanak a Moszkva-Szentpétervár gyorsvasút pályájának kiépítésekor, amelyek korábban nem szerepeltek a tervekben.
Szerző

Újra fellángolt a burkinivita Franciaországban

Publikálás dátuma
2019.07.03. 10:00

Fotó: CREATIVE TOUCH IMAGING LTD / AFP / NurPhoto
Felháborodást keltett muzulmán nők egy uszodai akciója. Aktivizálódtak a jobboldali radikálisok.
Egész Európában a forróságtól szenvednek az emberek. Hőhullám tombol Franciaországban is, különösen az ország déli részén. Grenoble ugyan nincs messze a tengerparttól, az itt élők kénytelenek a helyi, Jean Bron uszodában felfrissülni. Mint minden más hasonló helyen, fürdőzni vágyók kabinban öltöznek át, majd bemennek a medencébe. Így történt ez a napokban, a dél-franciaországi városban is, ám tucatnyi nő váratlanul a jellegzetes muzulmán fürdőruhában, a burkiniban jelent meg. A fürdőmester figyelmeztette őket arra, hogy ez szabályellenes, s higiéniai okokból csak hagyományos, egy vagy kétrészes fürdőruhában úszkálhatnak. Mivel a burkinit viselő hölgyek ügyet sem vetettek rá, kihívták a rendőrséget. A hatóság képviselői hamar ki is érkeztek a tett színhelyére, felírták minden rebellis fürdőző nevét, s 35 euróra büntették őket. Az akció mögött az Alliance Citoyenne polgárjogi mozgalom állt. Bár nem vallási csoportról van szó, sok szélsőséges muzulmán is a tagjai közé sorolható. A szervezet arról is ismert, hogy meglehetősen meredek összeesküvés-elméleteket terjesztett a 2015-ös párizsi terrortámadás-sorozatról. A grenoble-i akcióról az Alliance Citoyenne szóvivője, Taouis Hammouti a Twitteren azt írta, a burkini-művelet „a polgári engedetlenség egy megnyilvánulása volt”. A burkini kifejezés a burkából és a bikiniből tevődik össze, s ezt viselik a rendkívül vallásos muzulmán nők, amikor meg akarnak mártózni mások előtt a tengervízben, vagy uszodában. Az öltözék csak az arcot, továbbá a kéz- és lábfejet hagyja szabadon. A burkini ötlete egy libanoni-ausztrál nőtől, Aheda Zanettitől származik. Miután az ausztrál kormány úgy döntött, hogy a vízimentőknél muzulmán nők is szolgálhatnak, ő jutott arra, hogy a burkinival még a legvallásosabb muzulmán nők is mutatkozhatnak a tengerparton. Korábban a muzulmán asszonyok vagy egyáltalán nem fürödhettek például a tengervízben, vagy csak a testet teljesen elfedő ruhában, ami aligha lehetett túlságosan kényelmes viselet. Később az egész muzulmán világban népszerű lett ez a ruha. Törökországban 1993-ban bukkant fel Hasema néven, Egyiptomban 2000-től terjedt el „sharia swimsuit”, vagy „swimming hijabként”. Az amerikai muzulmán nők Splashgear névvel ismerhették meg. Ez a szintetikus anyagból készült „úszó hidzsáb” nem ragad a testhez, ha nedvessé válik. Világszerte azért még nem terjedt el annyira a burkini, s több országban nem is túlságosan népszerű, még Törökország egyes régióiban sem. Antalya szociáldemokrata polgármestere, Cem Burak Özgenc például egyenesen megtiltotta, hogy a nők hasemában fürdőzzenek a város uszodájában. Reha Muhtar televíziós kommentátor 2005-ben a Sabah című lapban bizarrnak nevezte a viseletet. A felvilágosult Hürriyet ennél is továbbment, butának, nevetségesnek és ízléstelennek minősítette. Néhány török város csatlakozott is a hasema tilalmához. Később Nyugat-Európa strandjain is mind gyanakvóbban tekintettek azokra a nőkre, akik burkiniben jelentek meg a strandokon. 2016. július 28-án a franciaországi Cannes-ban dekrétumban tiltották be a viseletet. A döntéshozók kiemelték, nem az volt a cél, hogy egy egyházi jelképet száműzzenek a tengerpartról. Az indoklás szerint az öltözék „olyan terrorszervezethez való tartozást jelképez, amely háborút indított ellenünk”. Később más települések is csatlakoztak a tilalomhoz. A francia kormány kiállt a betiltást mellett döntő települések mellett, ám arra is figyelmeztette őket, tegyenek többet a vallások közötti feszültségek csillapításáért. Később aztán Franciaországban feloldották a tilalmat arra hivatkozva, hogy ezzel a személy szabadságát korlátozzák. A grenoble-i eset abban tér el a többitől, hogy itt nem egy tengerparti strandról, hanem uszodáról volt szó. A burkini-hadművelet után különösen a francia politikai paletta jobboldala vált aktívvá. A radikális Nemzeti Tömörülés (RN), Marine Le Pen pártja szerint iszlamista provokáció történt. A konzervatívok hangzatosan „társadalompolitikai gátszakadásról” tettek említést. Az akciót elítélte Eric Piolle Grenoble polgármestere, aki a zöldek tagja, s sokat tett a muzulmán közösség integrációjáért. Mint mondta, az ehhez hasonló esetekben a jövőben is pénzbüntetést szabnak ki. Egyúttal a jobboldalt is élesen bírálta, amely – mint mondta – olajat akar önteni a tűzre, s meg akarja akadályozni a konstruktív vitát. Egyúttal felszólította a francia kormányt, egységes szabályozást dolgozzon ki a burkini viselésére, amely az úszómedencékre is éppúgy vonatkozna. A sportminisztérium három hete azt közölte, a muzulmán női fürdőruhát csak higiéniai vagy biztonsági okokból lehet betiltani, a strandokra és uszodákra különben „vallási semlegesség” vonatkozik. A kabinet nem kíván foglalkozni a kérdéssel, a közösségi oldalakon azonban sokan szóltak hozzá a vitához. Zohra Bitan, Manuel Valls egykori szocialista kormányfő korábbi szóvivője szerint segíteni kell azokat a muzulmán nőket, akik az iszlamista férfiak terrorizálnak. A grenoble-i uszodát bezárták, s ki tudja, mikor nyitja meg újra a kapuit.