Klímánk és jövőnk a tét

Utolsó figyelmeztetés? Segélykiáltás? Leginkább mindkettő az HBO legújabb dokumentumfilmje, a Forrongó jég, amelynek Leonardo DiCaprio nemcsak narrátora, hanem - többedmagával - producere is.

Sajnos a 2007-ben elkészült Az utolsó óra és a 2016-os Özönvíz előtt című dokumentumfilmek után sem vesztett aktualitásából a globális éghajlatváltozás témája. Sőt. Épp ezért sokan várták Leila Conners legújabb, Forrongó jég című rendezését, amely június 12-e óta megtekinthető az HBO GO-n. Ez a dokumentumfilm azt a célt tűzte ki maga elé, hogy bemutatja, hogyan lehet lassítani, illetve megállítani a klímaváltozást.

Mivel a film központi témája az üvegházhatású gázok kibocsátásának a visszaszorítása, ezért fontos, hogy míg a szén-dioxid-koncentráció 1968-as első mérésekor még 322 ppm-ről beszéltünk, ez 2019-re 410 ppm-re emelkedett. „Az már inkább 415 ppm” – pontosított kérdésünkre Mika János éghajlatkutató, „ami azt jelenti, hogy egymillió részecskéből 415 szén-dioxidból áll.” De a dokumentumfilm megtekintése által megismerhetünk néhány módszert arra is, hogyan lehetséges visszanyerni a légkörből a már kibocsátott üvegházhatású gázokat.

Néhány nappal ezelőtti hír, hogy az Európai Unió 25 tagállama elkötelezett abban, hogy 2050-ig nullára csökkenti a kibocsátást. „A nulla nettó kibocsátás a mai érték 30 százalékára csökkentést jelenti, mert ennyi többletet még el tud nyelni a természet” – pontosított Mika János. Más kérdés, hogy ezt az elképzelést Csehország és Lengyelország mellett Magyarország is megvétózta.

Terjedelmi okok miatt nem tudunk a filmben érintett összes problémával és megoldási lehetőséggel foglalkozni. Ezek közül azonban ki kell térnünk Ottmar Edenhofer megnyilatkozására. A berlini Mercator Globális Közösségek és Klímaváltozás Kutatóintézet igazgatója arról beszélt a filmben, hogy 800 gigatonna szén-dioxidot bocsáthatunk ki a légkörbe anélkül, hogy annak katasztrofális következményei lennének. Elmondása szerint azonban az elmúlt öt évben ennek a negyedét már elhasználtuk, s a következő két évtizedben minden bizonnyal ki fogjuk meríteni a fennmaradó 600 gigatonnányi tartalékot. Mika János ezt vitatja: „Az IPCC (Éghajlat-változási Kormányközi Testület – a szerk.) legújabb, 2013-as átfogó jelentésében 800 gigatonna szénről és nem szén-dioxidról beszél, mint amit 2100-ra elérnénk a legenyhébb, talán reális szcenárió esetén. Márpedig nem pár év múlva érjük el a kritikus értéket, még a várható növekedéssel együtt sem.”

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha az volt a cél, hogy a Forrongó jég kinyissa az állampolgárok és a politikusok szemét, akkor közérthetőbben kellett volna nyilatkozniuk a megszólalóknak. Egy rádiós személyiség, illetve színész, Thom Hartmann például így fogalmazott: „Mindig is tudtuk, hogy a mérgező hatás társítható a fosszilis anyagokhoz, de úgy hittük, maga a mérgező hatás az, ami hathat az emberekre és más élőlényekre.”

S ha már a politikusokat említettük: míg az Özönvíz előtt című dokumentumfilmben – többek között – az Egyesült Államok akkori elnökével, Barack Obamával is beszélt az éghajlatváltozás problémájáról Leonardo DiCaprio, addig a Forrongó jégben Donald Trumptól – aki nyíltan tagadja a klímaváltozást – csupán néhány másodperces hangfelvételt hallhatunk. De a civil véleményformálók közül például a 16 éves svéd környezetvédő aktivistát, Greta Thunberget is megkérdezhették volna erről a mindannyiunkat érintő problémáról.

S habár a magyar feliratozással akadnak problémák – elég, ha csak arra gondolunk: a 600-700 ppm-es lehetséges küszöbérték helyett 6000-7000 olvasható -, mind tudományos megalapozottsága, mind pedig képi világa miatt minden felelős felnőtt számára tanulságos lehet a film. Ahogy Elizabeth Brown, az egyesült államokbeli Sonoma megye közösségi alapítványának elnöke fogalmazott: „Ideje felébrednie mindenkinek. A klímaváltozás megérkezett és itt az idő felkészülni rá.”