A budapestiek élhető mindennapokat akarnak – ez derül ki abból a fővárosi problémarangsorból, amit a Publicus Intézet készített a Népszava megbízásából. A listából egyértelműen kiderül, hogy a fővárosban élőket ugyanaz keseríti leginkább, mint bármelyik kisváros vagy falu lakóit: az egészségügy lerobbant volta – a budapestiek 62 százalékának ez fáj a leginkább. (Egy tavaly tavaszi átfogó közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a fővárosi lakosok 63 százaléka tapasztalja úgy: az utóbbi években egyre romlik az egészségügyi ellátás.)
A bajérzet annak ellenére alakult így, hogy a fővárosban viszonylag egyszerűen ki lehet menekülni az állami ellátásból és átzsilipelni a magánorvoslásba. Feltéve, ha az embernek van pénze. (A fővárosi lakosoknak a statisztika szerint van: a 2019-es nettó átlagkereset a KSH szerint Budapesten 294,3 ezer forint körül alakult, míg ugyanez a szám a Nyugat-Dunántúlon 220,3 ezer, az Észak-Alföldön pedig 181 ezer volt.)
Nem véletlen, hogy az előválasztásba frissen berobbanó Kálmán Olga az egészségügyre építette kampányát. Annál is inkább, mivel az ellenzéki szavazók és a bizonytalanok sokkal elégedetlenebbek a helyzettel, mint a kormánypártiak (lásd: keretes írásunkat).
Azonban az egészségügyön kívül van egy másik gigaprobléma, amivel a kormánypártiak szinte elégedetlenebbek, mint az ellenzékiek, ez pedig a közlekedés. (A problémakört a Publicus Intézet elemeire bontva vizsgálta, viszont a közhangulat megértéséhez célszerű a három részterületet – utak állapota, autós és dugóhelyzet, tömegközlekedés állapota – egységben nézni.)
A legnagyobb figyelem a tömegközlekedésnek jut. (A BKV viszonylatai az év minden napján átlagosan 3,56 millió utazást bonyolítanak.) Csakhogy a területet hiába produkálja balhék tucatjait (bebukott az elektronikus jegyrendszer bevezetése, rendre lerohadnak a buszok, nincs légkondi a felújított 3-as metró szerelvényein, és így tovább), a budapestiek egy jó közepesre (egy 5-ös skálán 3,4-re) értékelik a tömegközlekedés teljesítményét. Ami a legerősebb – 45 százalékos vélemény szerint – javult az utóbbi években, illetve legalább nem romlott (utóbbi vélekedést a fővárosiak 31 százaléka osztja). Az alapvetően pozitív hozzáállás a kötöttpályás közlekedés javulásának (a még a 2010 előtt elkezdett 4-es metró megépítése, 2006-ban kezdődő Combino-beszerzés megvásárlása a budai fonódó villamoshálózat kiépítése, az M3-rekonstrukciója,) köszönhető.
Ugyanis az átlagbudapestit a tömegközlekedés összes baja közül leginkább a járművek állapota zavarja, a fővárosiak 62 százaléka ezt tartja a legnagyobb bajnak. A második problémahelyen (42 százalékkal) a járművek zsúfoltsága áll. (Ebből következően a harmadik legnagyobb gond – 29 százalék – a járatok sűrűsége, pontosabban ritkasága.) Márpedig a kötöttpályás közlekedés fejlesztésével a két legnagyobb bajt sikerült részben orvosolni.
Budapesten több mint egymillió lakosa autózik kisebb nagyobb-rendszerességgel, nem csoda, hogy a fővárosiak harmadik legsúlyosabb problémája az utak állapota. Amit nagyban ront, hogy az autóval közlekedők majdnem fele a külső kerületekből gördül a belváros felé, és ezt a terhelést megfejeli az ingázók hada. Pedig a helyzet orvosolható lenne, a külső kerületekből áradó mintegy félmillió ember mintegy 69 százaléka venné igénybe a P+R parkolókat, feltéve, hogy azokból jóval több lenne, mint most. Az állítás hitelességét jelzi, hogy a budapestiek között érdemi támogatása van a dugódíjnak: a fővárosiak 40 százaléka szerint be kellene vezetni a „belvárosi behajtás” tarifáját.
