Lerobbant egészségügy, zsúfolt tömegközlekedés – Ez fáj igazán Budapestnek

Publikálás dátuma
2019.07.05. 07:28

Fotó: Lakos Gábor
Budapest maga az ország, problémáit tekintve mindenképpen. A közlekedése élhetőbb, mint amilyennek látszik, az egészségügye viszont sokkal betegebb.
A budapestiek élhető mindennapokat akarnak – ez derül ki abból a fővárosi problémarangsorból, amit a Publicus Intézet készített a Népszava megbízásából. A listából egyértelműen kiderül, hogy a fővárosban élőket ugyanaz keseríti leginkább, mint bármelyik kisváros vagy falu lakóit: az egészségügy lerobbant volta – a budapestiek 62 százalékának ez fáj a leginkább. (Egy tavaly tavaszi átfogó közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a fővárosi lakosok 63 százaléka tapasztalja úgy: az utóbbi években egyre romlik az egészségügyi ellátás.) A bajérzet annak ellenére alakult így, hogy a fővárosban viszonylag egyszerűen ki lehet menekülni az állami ellátásból és átzsilipelni a magánorvoslásba. Feltéve, ha az embernek van pénze. (A fővárosi lakosoknak a statisztika szerint van: a 2019-es nettó átlagkereset a KSH szerint Budapesten 294,3 ezer forint körül alakult, míg ugyanez a szám a Nyugat-Dunántúlon 220,3 ezer, az Észak-Alföldön pedig 181 ezer volt.) Nem véletlen, hogy az előválasztásba frissen berobbanó Kálmán Olga az egészségügyre építette kampányát. Annál is inkább, mivel az ellenzéki szavazók és a bizonytalanok sokkal elégedetlenebbek a helyzettel, mint a kormánypártiak (lásd: keretes írásunkat). Azonban az egészségügyön kívül van egy másik gigaprobléma, amivel a kormánypártiak szinte elégedetlenebbek, mint az ellenzékiek, ez pedig a közlekedés. (A problémakört a Publicus Intézet elemeire bontva vizsgálta, viszont a közhangulat megértéséhez célszerű a három részterületet – utak állapota, autós és dugóhelyzet, tömegközlekedés állapota – egységben nézni.) A legnagyobb figyelem a tömegközlekedésnek jut. (A BKV viszonylatai az év minden napján átlagosan 3,56 millió utazást bonyolítanak.) Csakhogy a területet hiába produkálja balhék tucatjait (bebukott az elektronikus jegyrendszer bevezetése, rendre lerohadnak a buszok, nincs légkondi a felújított 3-as metró szerelvényein, és így tovább), a budapestiek egy jó közepesre (egy 5-ös skálán 3,4-re) értékelik a tömegközlekedés teljesítményét. Ami a legerősebb – 45 százalékos vélemény szerint – javult az utóbbi években, illetve legalább nem romlott (utóbbi vélekedést a fővárosiak 31 százaléka osztja). Az alapvetően pozitív hozzáállás a kötöttpályás közlekedés javulásának (a még a 2010 előtt elkezdett 4-es metró megépítése, 2006-ban kezdődő Combino-beszerzés megvásárlása a budai fonódó villamoshálózat kiépítése, az M3-rekonstrukciója,) köszönhető.
Ugyanis az átlagbudapestit a tömegközlekedés összes baja közül leginkább a járművek állapota zavarja, a fővárosiak 62 százaléka ezt tartja a legnagyobb bajnak. A második problémahelyen (42 százalékkal) a járművek zsúfoltsága áll. (Ebből következően a harmadik legnagyobb gond – 29 százalék – a járatok sűrűsége, pontosabban ritkasága.) Márpedig a kötöttpályás közlekedés fejlesztésével a két legnagyobb bajt sikerült részben orvosolni. Budapesten több mint egymillió lakosa autózik kisebb nagyobb-rendszerességgel, nem csoda, hogy a fővárosiak harmadik legsúlyosabb problémája az utak állapota. Amit nagyban ront, hogy az autóval közlekedők majdnem fele a külső kerületekből gördül a belváros felé, és ezt a terhelést megfejeli az ingázók hada. Pedig a helyzet orvosolható lenne, a külső kerületekből áradó mintegy félmillió ember mintegy 69 százaléka venné igénybe a P+R parkolókat, feltéve, hogy azokból jóval több lenne, mint most. Az állítás hitelességét jelzi, hogy a budapestiek között érdemi támogatása van a dugódíjnak: a fővárosiak 40 százaléka szerint be kellene vezetni a „belvárosi behajtás” tarifáját.

Öreg és szegény elnézőbb

Abban, hogy a Fidesz hívei kevésbé utálják az egészségügy állapotát, legalább három tényező játszik szerepet. Az egyik az érzelmi pártkötődés – ami persze nem teszi vakká a hatalom támogatóit a bajokra, de könnyebben hiszik el azt, hogyha más kormányozna, romlana a helyzet. A másik fontos tétel, hogy a Fidesz szavazótáborának majdnem negyede 60 évnél idősebb. Azaz élethelyzetéből adódóan az átlagosnál sokkal intenzívebben veszi igénybe az egészségügy „szolgáltatásait”, illetve gyakrabban szorul akut beavatkozásra. Így az időseknek az az érdekük, hogy fenntartsák a jelenlegi status quot, annak minden hibája ellenére. A harmadik tétel pedig az, hogy a Fidesz-táborban arányukon felül vannak jelen a kevéssé képzettek. Márpedig az említett tavaly tavaszi közvélemény-kutatás arra jutott, hogy a legfeljebb nyolc általánost végzettek, illetve a szakmunkások bíznak leginkább a meglévő egészségügyi rendszerben – egyszerűen azért, mert nincs más választásuk.

A jelek szerint a dugódíj valóban elrettentené a belvárostól a nem ott lakókat. Ugyanis a budapesti autósok 21 százaléka kapásból távol maradna a belvárostól a legkisebb tarifa bevezetése esetén, 11 százaléka pedig nem lenne hajlandó 2 ezer forintnál többet fizetni. A legtöbben – 22 százalék – egy 2-4 ezer forintos díjat tartanák elfogadhatónak, havonta 4-8 ezer forintot mindössze a budapesti autósok 10 százaléka csengetne ki. A járművel közlekedők 4 százaléka hajlana egy 8-10 ezer forintos tétel leszurkolására, míg 10-15 ezer forintos dugódíj esetén szintén 4 százalék hajtana be továbbra is a belvárosba.

Szerző

Már csak lézengenek a vásárlók az egykor zsibongó fővárosi piacokon

Publikálás dátuma
2019.06.30. 19:15

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Tömegiszony csak ritkán tör a látogatóra a fővárosi piacok többségében. A tolongás, a bódék és pultok alkotta sűrű sikátorok többnyire átadták helyüket a ládák, kézi targoncák, rekeszek halmai között szlalomozó lézengőknek.
Jöjjön ki lelkem szombaton, akkor mozgékonyabb a piac, de általában nagyon kevés a vevő – javasolja a fejkendős, aprócska, ráncos arcú idős hölgy az újpesti piacon. Előtte néhány műanyag dobozban málna. Az átlagosnál jóval olcsóbban adja, pedig-legalábbis szemre – nem hitványabb a drágábban kínáltaknál. Kéretlenül panaszra fakad, így megtudom, hogy a hat hektáros területen 30 asszony „bolyong”, hogy itt-ott egy-egy szemet találjon. Ráadásul rengeteg az adminisztráció is a napszámosokkal. Nagyon mostoha volt a termés, kínlódás az egész. A napszám már 1000 forintos óradíjnál tart, de ugye kávé, ebéd a napszámosoknak, csoda, hogy tönkre nem megy az ember a málnázásban még az egykori nagy termőtájon, Nógrádban is. Azt lehetne gondolni, hogy a piacok hajnalok hajnalán nyitnak és mire az első vevők megérkeznek, már minden pulton roskadásig van a zöldség, gyümölcs. Reggel 9 óra tájban azonban ládák, kézi targoncák, rekeszek halmai között szlalomoznak a vásárlók. Életkorra meglehetősen vegyes a kép. A babakocsit tologató, vagy a picit a hátán cipelő kismamák mellett többségben vannak a ránézésre 50 pluszos vásárlók. Egy ősz hajú hölgy elmondja, a lánya már inkább valamelyik bevásárlóközpont hipermarketjében vásárol, de ő mint ős-újpesti, már nem változtat a szokásain. Édesanyjával még kisgyermekként az ’50-es években kezdett a régi piacra járni. Nagyon szép meg tiszta ez az új piac, de nekem valahogy az a régi, kicsit kaotikus piac, a díszmadár kereskedőivel, mégis hiányzik – búcsúzik. Ha valakiből még ez a nem túlságosan zsibongó piac is tömegiszonyt váltott volna ki, kikapcsolódásnak ajánlhatom a Hold utcai piacot, ami ma már inkább afféle kulináris kirándulóhely. Kis híján elveszítette piac jellegét, különösen úgy, hogy már az egyetlen zöldségesnek is hűlt helye. Mint kiderült, állítólag az árus összeveszett a tulajdonossal és felmondott. Amíg az nem talál helyette másik embert, nincs zöldséges a piacon. Viszont akad kávézó, a földszinten nem is egy, az emeleten pedig körben a különlegességet is kínáló étkezdék. Első, de második pillantásra is nehéz elhinni, hogy a Hold utcai piac tulajdonképpen tanya. Legalábbis Rogán Antal polgármesterkedése idején a tanyatámogató programból a legnagyobb összeget kapta, bő 200 millió forintot. Az újpesti hölgyhöz hasonlóan talán a nosztalgia mondatja velem, hogy amikor édesanyámmal az ’50-es évek végén, ’60-as évek elején ide jártunk vásárolni, az volt az igazi. Kofákkal, zöldséggel, gyümölccsel, élő csirkével, amit ketrecben hoztak a környékbeli falvakból az asszonyok. Ugyanez a nosztalgia fog el a Lehel téri piacon is, ahol már felnőttként próbáltam átküzdeni magam a bódék, pultok alkotta szűk sikátorokon. Belátom, kényesebb szaglású, a zajra, higiéniára különösen kényes embernek nem volt ajánlatos a Lehelre járni, de én szívesen ebédeltem a resztelt májat rosejbnivel, koviubival a piac szélén található kifőzdében. Amúgy tetszetős a Rajk László tervei alapján funkcionalista stílusban épült piac. A hétfő itt is gyenge, az őstermelők asztalai üresek, ellentétben a szombattal. Igaz, néhány helyen a hétvégére kicsit feljebb kúsznak az árak a hét eleji pangáshoz képest, de mint a nevében is benne van, ez piac és itt még léteznek a piaci törvények. És persze afféle agoraként is működik. – Amikor fiatal voltam, bajnoki győztes meccsért kaptak a fiúk 7 ezer forintot, pedig Liszt Ferenc nem tudná lezongorázni a különbséget a régiek és a maiak között – méltatlankodik az egyik, jó hetvesnesnek tűnő férfi, vélhetően régi ismerősének, kortársának. Azután együtt szapulják a mai focit, észre sem véve a szatyruk súlyát a Nagy csarnokban, ahogy egykor hívták, manapság inkább a Vámházkörúti csarnok elnevezés illeti. Kedden ott is tapasztaltam, hogy még a turista csoportokkal együtt számolva sem mondhatni, hogy tömeg van. A 800 forintos cseresznyénél a magyar, a téliszalámis üzletnél a külföldiek alkotnak némi sokadalmat. Fiatal nő, kisgyermekével a zöldséges soron bóklászik. – Őszibarackot szeretnék venni a kicsinek, mert azt szereti és viszonylag megfizethető, de azért most nagyon drága a zöldség, gyümölcs – mondja beletörődve a mindent elborító árhullámba. Én is széttárom a karom, mi mást tehetnék, és veszek egy kiló őszibarackot. 
Szerző
Témák
piac

Minivárosközpont épült dombházzal

Publikálás dátuma
2019.06.30. 13:05

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Újabb 33 önkormányzati bérlakással gazdagodott a XIII. kerület, átadták a Klapka Központot.
Különleges, sok tekintetben egyedi, modern és mégis klasszikus agora, új városközpont jött létre Angyalföldön, a Kassák Lajos utca, Klapka utca, Tüzér utca, Pattantyús utca által határolt területen. A hivatalosan csütörtök óta, de valójában már egy ideje működő központ sokféle igényt kielégít, üzletek, vendéglátó helyek és szolgáltató cégek ügyfélterei mellett orvosi rendelők is helyet kaptak benne. A bérlakásokba beköltözők mellett a környéken élők is élvezik a hatalmas zöldfelületeket és közösségi tereket, a nagy kedvenc pedig máris az üzleteket „rejtő” hatalmas zöld domb, vagy ahogy nevezni kezdték építész berkekben és a környéken is, a dombház. Az egyedi megoldásokban gazdag központ tervei Média Építészeti Díjat kaptak, a kerület polgármestere pedig külön kiemelte beszédében, hogy a legkorszerűbb építészeti megoldások mellett a beruházás legfontosabb eleme a környezettudatosság. Tóth József szerint a Klapka Központ térszervezése mintaként szolgál majd jó ideig, kertészeti megoldásai pedig növelik a környéken élők komfortérzetét. A több mint tízezer négyzetméteres mini városközpontra nagy szükségük volt a környék tízemeletes paneljeiben és a másik oldal klasszikus bárházaiban élőknek egyaránt.
A jelentős részben felújításra szoruló, lepukkant fővárosi önkormányzati bérlakásállomány mellett teljesen szokatlan, hogy a 33 új lakás kiváló minőségű és minden tekintetben energiatakarékos megoldásokat tartalmaz, itt a rezsi biztosan nem lesz magas. A lakókat pályázaton választják ki. A helyi önkormányzat 2002-ben indította el bérlakás építési programját, azóta 11 helyszínen a mostaniakkal együtt már 630 új otthont tudtak átadni a bérlőknek. Ebben az önkormányzati ciklusban a kerület 50 bérlakás megépítését vállalta. Tavaly adták át a passzívházak követelményeinek is megfelelő Kartács utcai ingatlan 23 lakását, a mostani 33 bérlakással tehát jócskán túlteljesítették a terveket. Mivel pedig egy lépcsőzetes lakáshoz jutási rendszer is működik a kerületben, összesen már több mint ezer családot segítettek eddig jobb lakáskörülményekhez. A Klapka lakások 44 és 99 négyzetméteresek, nem kicsik, ezekhez csatlakozik a pinceszinten 4 akadálymentes parkoló, két elektromos és 74 sima gépkocsi parkoló, továbbá 36 kerékpártároló is. Az egész épületegyüttest az önkormányzat üzemelteti majd. Tóth József polgármester az avató ünnepségen is azt hangsúlyozta, hogy nem állnak le, 2033-ig megvannak az elképzelések a kerület fejlesztésére. Most ugyan még nincs kivitelezési szakaszban újabb építkezés, de az önkormányzat további helyszíneken is előkészíti a munkát. A Jász utca 72. szám alatt egy 35 bérlakást magába foglaló ingatlan építésére már megvan a kivitelező, nemrég eredményesen zárult a közbeszerzés. A Szent László út 66-68-ban pedig megkezdődött egy 60 lakásos önkormányzati bérház tervezése.

Lakáshelyzet számokban

A KSH adatai szerint 2017-ben nem épült a fővárosban önkormányzati bérlakás, 2018-ban pedig azt a 23 lakást jegyzik, amelyet a XIII. kerület a Kartács utcában adott át. Más kerületekben nem épült semmi a lakásgondok enyhítésére. Részletes adatsorok még csak 2017-ről vannak. Ezek alapján a bérlakásállomány nagyságát nézve a XIII. kerület áll az élen, itt összesen 6200 önkormányzati bérlakás van, a következő a VIII. kerület 4540, majd a IX. és a III. kerület 3152, illetve 3077 lakással. (Egy tavaly év végi adat szerint Erzsébetváros jelentősen növelte lakásainak számát, és már 5586 ingatlannal rendelkezik.) A sor végén a XXIII. kerület áll, Soroksáron csak 40 önkormányzati lakás van. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak is vannak lakásai, 1244 szerepel a KSH 2017-es listáján. A lakásállomány nincs jó állapotban, 36 százaléka 1900 előtt, több mint 47 százaléka pedig 1901 és 1945 között épült, 1989 óta mindössze 2,4 százalék az arány. Az önkormányzati lakások átlagos nagysága nincs 48 négyzetméter, több mint fele egyszobás, 37 százaléka kétszobás, több mint 17 százalékuk komfort nélküli. A szakemberek 2017-ben 1844 lakást bontásra ítéltek, de ebből 623-ban laktak. Akkor több mint 4 ezren szerepeltek a lakásigénylő listákon, miközben a 24.hu tavaly év végén közérdekű adatigénylésekkel összeszedett adatai szerint ugyanennyi, majdnem 4 ezer önkormányzati bérlakás állt üresen Budapesten, főként a rossz állapota miatt. A legtöbb kiadhatatlan lakással a józsefvárosi önkormányzat rendelkezik, a 4500 lakásból majdnem 900 üresen áll. 2017-ben 322 családot lakoltattak ki fővárosi önkormányzati bérlakásokból, 229 esetben a felhalmozott tartozások miatt.