Heti abszurd: Rémálom

Publikálás dátuma
2019.07.07. 09:00

„Még jó, hogy körbeküldte az intraneten a fényképét, mert különben senki nem ismerné fel, ha a folyosón szembejönne, nem tudnánk, hogy kicsoda, nem köszönnénk neki, ami mégiscsak ciki, hiszen ő az elnök, még ha megbízott is. Én ugyan nem találkoztam még vele, vagyis lehet, hogy meg sem ismerném, rengeteg ember megfordul a bíróság épületében. Egyéb lépéséről nem tudok, az intranet volt az egyetlen aktivitása eddig.” A Fővárosi Törvényszék egyik bírája jellemezte így a törvényszék új elnökét, Handó Tünde kinevezettjét. Két hete ugyanis ismét egy év határozott időre megbízott elnöke van a legnagyobb magyar bírósági szervezetnek, miután az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke a posztra kiírt harmadik pályázatot is eredménytelennek nyilvánította. Hogy mi szólt Tatár-Kis Péter megbízása mellett, arra Handó sem tért ki, bár valószínűleg nem is tudott volna érdemi magyarázatot adni döntésére. Tatár-Kis Péter ugyanis a Balassagyarmati Törvényszék éléről – itt szintén megbízott elnök volt – került a Fővárosi Törvényszék vezetői posztjára. A legkisebb, 50 bírót foglalkoztató törvényszék vezetését cserélte fel a legnagyobb, több mint 800 fős törvényszék irányításával. Ami mellette szólhatott – Handó szempontjából –, hogy egy évig beosztott bíró volt az OBH-ban, a bírósági főosztályt vezette. Elődjének, az ugyancsak egyéves megbízatással rendelkező Polgárné Vida Juditnak legalább nem kellett bemutatkoznia a fővárosi bíráknak; amikor plágiumügye kibukott – Paulo Coelho néhány mondatát sajátjaként adta el egy bírósági lapban –, a Fővárosi Törvényszék elnökhelyettesi posztjáról mondott le, hogy aztán ugyancsak az OBH-t megjárva, tavaly májusban megbízott elnökké váljon. Míg Vida Juditról az a hír járja, hogy Handó Tünde régi jó barátnője, Tatár-Kis Péternél nem a baráti, hanem a családi kötődés számíthatott. A megbízott elnök ugyanis Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár, a korábbi kormányszóvivő sógora. Handó mellett Tatár-Kis elsősorban neki szeretne megfelelni, nem pedig az egyebek között a rendes elnök hiányával sakkban tartott törvényszék bíráinak. Akik közül Handó sokakat megkínált az elnöki tisztséggel, de senki nem vállalta, magukra vessenek hát, hogy családon belülről választott. Mármint a fogadott családon belülről. Nehezen hihető ugyanis, hogy a Fidesz politikusainak rokonain, barátain és egyéb üzletfe­lein kívül senki nem alkalmas bizonyos posztok betöltésére. Sőt bármely tisztség betöltésére. Handó Tünde maga az állatorvosi ló, akinek alakjára – na jó, karakterére – férje, Szájer József az alaptörvény bírósággal foglalkozó passzusait szabta nevezetes iPadjén. Vajon mit mond majd a menyének Erőss Mónika, a Kúria főtitkára, amikor a vasárnapi ebédnél szóba kerülnek a választási eredmények, s Varga Judit – Orbán Viktor nyomán – szóvá teszi, hogy a Kúria „elvett egy mandátumot a kormánypártok választóitól”? Vajon válaszol-e az újdonsült igazságügy-miniszternek, vagy kikéri magának, hogy a kormány beavatkozzon a bíróságok munkájába? Vajon nem kellene-e még a látszatát is elkerülni annak, hogy a bírósági (ügyészségi, rendőrségi stb.) vezetők és kormánypártok politikusai között családi-baráti szálak szövődnek? Bár magunk nem törünk olyan magasságokba, mint Vida Judit, mégis Coelhót idézzük: „a legrosszabb rémálom az, amelyik újra meg újra megismétlődik”. 
Szerző
Frissítve: 2019.07.07. 09:27

Az eddig nyitva hagyott menekülőutakat is lezárnák az oktatásban

Publikálás dátuma
2019.06.30. 19:50

Fotó: Népszava archív
Az eddig nyitva hagyott menekülőutakat is lezárhatja, az oktatásban egyre gyűlő feszültség kiengedésére alkalmas szelepeket betömködheti az a törvénymódosító csomag, amely több helyen is belenyúlna a jelenleg hatályos köznevelési törvénybe. A több, látszólag nem is olyan hatalmasnak tűnő változtatás más-más csoportok jogait korlátozza, és tovább növeli a tanárok, szülők és gyerekek kiszolgáltatottságát. Nem véletlen, hogy a törvénytervezet elfogadása ellen az ellenzék támogatása mellett több mint harminc civil csoport tiltakozik.
„Olyan személyek kerülhetnek mindenféle társadalmi kontroll nélkül, a nyilvánosság kizárásával az iskolák vezetői székeibe, akiket az iskola közössége egyáltalán nem támogat, akár nem is ismer” – nevezi meg a salátatörvény oktatást érintő részének legproblémásabb részét Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. A jövőben az iskolaigazgatók kinevezésébe már egyáltalán nem szólhatna bele ugyanis az iskola munkaközössége, a pedagógusok, a szülők és a diákok szervezetei, a döntés egy személyben a miniszteré lesz. 

Jönnek a janicsárok

Az iskolaigazgatói kinevezések körül az elmúlt években is számtalan botrány alakult ki, hiszen a végső döntések már 2013 óta a minisztériumban születtek meg, így sok pozícióban landoltak egykori pártkatonák és „ejtőernyősök”, akiknek eszükben sincs a kormány intézkedései ellen tiltakozni, egyszerűen végrehajtják a tankerület utasításait. De az iskolaszéknek, diákönkormányzatnak, dolgozóknak legalább véleményezési jogkörük volt, így az érintett településeken vagy városrészeken biztosan elterjedt a híre, ha a minisztérium az iskola közösségével szembehelyezkedve akart valakit kinevezni. A nyilvánosság ereje pedig néha hatott, vagy legalábbis felhívta a figyelmet a problémára. Ha a salátatörvényt elfogadják, Szűcs Tamás szerint még több végrehajtó „janicsár” kerül majd az iskolák élére, a demokratikus jogok és az autonómia tovább sérülnek. „Minden olyan intézkedés, ami elveszi tőlünk, pedagógusoktól a döntés lehetőségét, debilizál, nem kezel minket értelmiségiként, sőt még felnőttként sem. Kizárólag az iskolaszék és a pedagógusok képesek eldönteni, hogy ki lenne a legjobb vezetője egy iskolának, nem olyasvalaki, akinek fogalma sincs a helyi viszonyokról” – mondja egy budaörsi pedagógus. Náluk éppen most zárult le az iskolaigazgatói pályázat, még várják, hogy a minisztérium végül azt az egyébként egyetlen pályázót nevezi-e ki az intézmény élére, akit a tantestület nagy többséggel támogat. Bár a törvénymódosítás-tervezet számos olyan pontot tartalmaz, amely csorbítja a szülők szabadságát a gyerekeiket érintő döntések ügyében, meglepő módon Miklós György, a Szülői Hang Közösség alapítója is az igazgatókinevezésekkel kapcsolatos változtatást tartja a legsúlyosabb lépésnek, ez szerinte gyakorlatilag mindenre kihat egy iskolán belül. „Ha szervilis, felülről irányítható igazgatók kerülnek az iskolák élére, az leszivárog a tanári kar egészébe. Ha valaki egy picit is kreatívabb, innovatívabb a többieknél, az egyből gyanús lesz. Mindezt pedig végül a gyerekek is megérzik” – mondja Miklós György. Ennek a járulékos hatásaként tantestületek széledhetnek szét, ilyenkor a pedagógusok egy része pályaelhagyóvá válhat, ha talál más állást magának.  

Zsarolható igazgatók

Bár Szűcs Tamás szerint a törvénytervezetnek van a munkavállalók számára előnyös része is, például az osztályfőnökök és munkaközösség-vezetők munkaidő-kedvezményét a jövőben kötelező lesz kiadni, ez mégis apróságnak tűnik a negatívumokhoz képest. A „saláta” szövege sok helyen elég sejtelmes, és amíg nincs végrehajtási rendelet, bizonyos kérdésekben csak találgatni lehet. Látszólag akár lényegtelen pontnak is tűnhet az az új bekezdés, amelynek értelmében, ha az iskolában olyan „nevelési-oktatási vagy tájékoztató tevékenységre” kerül sor, amely a tanuló jogait sértheti, az oktatásért felelős miniszter visszavonhatja az intézményvezető megbízását. Ráadásul a tervezetben az szerepel, hogy ezt akár egy évvel azután is megteheti, hogy tudomást szerzett az esetről. Szűcs Tamás mindezt úgy értelmezi, hogy ha például az iskola igazgatója felsőbb engedély nélkül beenged az osztályba egy szervezetet, amely bármilyen – szexuális, környezetvédelmi vagy éppen drogprevenciós – felvilágosítást, tájékoztató órát tart a diákoknak, és az előadóknak nincs pedagógusi végzettsége, s ez valahogy (például a tankerületen keresztül) a minisztérium fülébe jut, az igazgatót onnantól sakkban lehet tartani, akár évekig. „Velem is előfordult, hogy meghívtam egy színészt interaktív órát tartani. A gyerekek nagyon élvezték, szerintük többet ért, mint 10 másik tanóra. A jövőben egy pedagógus ezzel az igazgató lemondatását kockáztatja, ami tovább növeli az intézményvezetők kiszolgáltatottságát” – mondja a PDSZ elnöke, aki szerint nem kérdés, hogy a jelenlegi oktatási környezetben ezt az eszközt mire fogják használni. Míg 10 évvel ezelőtt egy hasonló jogszabályra legyintett volna, mondván, úgysem fognak vele visszaélni, ma már minden ilyesmi komoly aggodalomra ad okot. A Szülői Hang Közösség vezetője azt is problémának tartja, hogy így végképp ellehetetlenülhet annak a lehetősége, hogy a gyerekek olyan szempontokat ismerjenek meg, amelyek egyébként nem jelennek meg a tantervben – könnyen előfordulhat, hogy egy emberi jogokról vagy éppen a klímaválságról előadó civil szervezet képviselője már nem juthat be az iskola falai közé. Hiszen akár egy vendég teljesen jó szándékú meghívása is zsarolópotenciált jelenthet az igazgató ellen. 

Akkor mindenki sportoló lesz

Az egyik legnagyobb aggodalmat a magántanulói jogviszony megszüntetése jelenti, ehelyett az érintettek a 2020/21-es tanévtől egyéni tanrendet kérhetnek, ennek elbírálásáról egy egyelőre még nem kijelölt hatóság dönt majd. A kormány indoklása szerint össztársadalmi érdek, hogy a gyermekek iskolába járjanak és végzettséget szerezzenek, Miklós György szerint viszont úgy tűnik, a szigorítás kifejezetten az úgynevezett tanulócsoportok ellen irányul. Az utóbbi években egyre több középosztálybeli család dönt úgy, hogy a merev és a gyerekek igényeit sokszor figyelmen kívül hagyó iskolákból úgy menekíti ki a gyerekét, hogy otthon vagy ilyen tanulói közösségben oldja meg a tanítását. „Már egy éve készülünk, tudtuk, hogy baj lesz, és valahogy el akarják lehetetleníteni a helyzetünket” – jegyzi meg egy ilyen magántanulói csoportban tanuló kislány anyukája, majd így folytatja: a mostani intézkedésekkel hiába próbálnak mindenkit visszaterelni az állami iskolákba, ők biztosan nem mennek. Ha másképp nem megy, úgy csinálnak majd, mintha külföldön dolgoznának, és csak néha jönnének haza (ilyenkor valószínűleg kénytelenek lesznek engedélyezni az egyéni tanrendet), de ha ez sem működik, az sem kizárt, hogy tényleg országot váltanak. „Valószínűleg az fog történni, ami Magyarországon egyébként is jellemző. Ha van egy ilyen irreális törvény, minden érintett keresni fogja a kiskapukat. Ha kiderül, hogy milyen kritériumok alapján döntenek az egyéni munkarendről, akkor megpróbál mindenki ahhoz igazodni. Ha a sportolóknak könnyen megadják, akkor mindenki sportoló lesz” – mondja Miklós György, aki szerint a magántanulói csoportok egy része megpróbál majd iskolává alakulni, de ez egy nagyon nehéz és bonyolult procedúra, legfeljebb néhányuk számára lesz járható ez az út. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a magántanulók között többségben vannak a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű, valamint sajátos nevelési igényű (SNI), beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel (BTMN) küzdő gyerekek – őket számos esetben az iskolák „tolják ki” a rendszerből, mert nem tudnak velük mit kezdeni, holott éppen nekik lenne a legnagyobb szükségük a legtöbb törődésre. A törvény pozitív hozadéka lehetne, hogy őket „visszaterelik” az iskolába, de ennek egyelőre nyomát sem látni. 

Halmozódó kudarcélmények

Egyelőre mindenki csak találgatja, hogy miért akar a kormány szinte kivétel nélkül minden hatévest az iskolába terelni attól függetlenül, hogy iskolaérett-e. Eddig erről az óvodapedagógusok döntöttek – általában a szülővel egyetértésben. Most minden olyan esetben, amikor az óvodapedagógus vagy a szülő még visszatartaná a gyereket egy évre, szakértői bizottsághoz kell fordulni, akik várhatóan jóval keményszívűbbek lesznek. „Ez egy katasztrófa, mert aki nem iskolaéretten kerül be az iskolába, az folyamatos kudarcélménnyel fog találkozni, és ez évről évre halmozódik, az egész iskolai pályafutást megkeseríti” – mondja Miklós György, összefoglalva a legtöbb szakértő véleményét a témában. Ha végül minden hatéves iskolába kerül, az senkinek nem jó, ezért most mindenki csak tippelget. A legtöbben arra, hogy az egyre súlyosabb óvodapedagógus-hiányt próbálja a kormányzat elfedni ezzel a meglehetősen szakmaiatlan lépéssel. Senki nem tudja megmondani, hogy az iskolák falai között egyre növekvő feszültség mikor éri el azt a pontot, amikor az érintettek már nem viselnek el tovább. A magántanulói státusz szigorítása néhány ezer embert érint, így ez a probléma valószínűleg nem viszi utcára az embereket. Miklós György szerint a törvény módosításának közvetett hatásai fogják lassan felőrölni az iskolák dolgozóit, aminek következtében még az eddigieknél is többen hagyhatják ott a pedagógusi pályát. Így az igazgatók kinevezésére vonatkozó új szabályok áttételesen a tanárhiányt növelhetik tovább, ami viszont már mindenkinek feltűnik, gyerektől a szülőig. A civilek, pedagógusok, diákok és szülők szervezetei az utóbbi években a tiltakozás rengeteg formáját kipróbálták, de a kormányt nem sikerült meghátrálásra kényszeríteni. Egyre többüktől hallani azt a véleményt, amit viszont senki nem szívesen „vesz a nevére”: most az lenne kívánatos, ha a helyzet még rosszabbá válna. Ugyanis ha a rendszer végleg beszakad, és nem lehet tovább látszatintézkedésekkel elfedni az egyre csak növekvő problémákat, egyszer csak muszáj lesz a helyes irányba mozdulni. Ez persze a most iskolába járó gyerekeken nem segít.
Szerző
Frissítve: 2019.07.01. 00:23

Nem a szex, a versengés!

Publikálás dátuma
2019.06.30. 17:10

Fotó: Shutterstock
Élősködők miatt szexelünk. Egészen pontosan evolúcióbiológusok állítása szerint már maga az ivaros szaporodás, tehát az eltérő nemek megléte is a számunkra halálos, így elég kellemetlen hatású kórokozókkal szembeni versenyfutás eredménye. Ahogy – túlélésért folytatott – küzdelem jellemzi a nemek párválasztását is, tehát azt, milyen eszközöket vetünk be annak érdekében, hogy a szaporodásunk (génjeink továbbörökítése) által minél esélyesebbek legyünk a számunkra haszontalan és kártékony baktériumok megtévesztésére, noch dazu kiirtására. De az egész életünk leírható egy „futópadon folyó versenyfutásnak”.
A szex… Figyelnek? Most már jó! Szóval nem (csak) azért élünk nemi életet, mert az kellemes vagy mert sajátgyerek-zsibongásra vágyunk. Nem. Mindez a fegyverkezési verseny miatt történik. Nem, nem a hidegháborús. Hanem a kórokozókkal szembeni harc eredményeképpen – írja Dag O. Hessen norvég evolúcióbiológus és Thomas Hylland Eriksen, szintén norvég szociálantropológus A versengés paradoxonjai című közös könyvükben (Typotex, 2018. Ford. Patat Bence). A szervezetünk körül ólálkodó kórokozók ugyanis az immunrendszerünk ellenállásának legkisebb kilengésére is előretörnek, így biztosítva saját maguk, a génjeik továbbörökítésének lehetőségét. Ha Isten megragadt volna Ádámnál, aki aztán önmaga klónjaival népesítette volna be a Földet… Elnézést, evolúcióbiológiai szempontból Ádámnak eleve semmi szerepe nem lett volna, mert klónszaporodás esetén a férfiak fölöslegessé válnak. Szóval a gazdatestek és az élősködők párviadalában az utóbbiak, szédületes reprodukciós sebességük folytán, kerülnének ki mindig győztesnek. (Már ha nincs nálunk penicillin!...) A parazitafauna oly sebes mutációja ellenében az immunrendszer gyorsan tehetetlenné válik, mert mire a sajátos tempójában, azaz nemzedékek alatt kialakít egy hatásosnak szánt ellenanyagot, addigra már újabb és újabb baktériumgenerációk ostromolják a szervezetet, rezisztenssé válva a korábbi védőanyagokra. Így hát, szól az evolúciós mese, cselhez kellett folyamodni – és itt jött képbe a szex. Azaz az ivaros szaporodás a két nem által, akik az örökítőanyagaik révén „újrakeverik” a genetikai kártyákat, gyorsabban adaptálódva a baktériumok jelentette kihívások ellen. És a minél több szex még annál is jobb immunitást jelent a parazitákkal és a betegségekkel szemben. Az erős immunrendszer pedig egyre több szexet jelent – hiszen az inkább monogámiaszerű párkapcsolatban élő emberi faj női egyedeinek választását – biológiailag kódoltan – az erős immunitással (jó génekkel) rendelkező férfiak „kisugárzása” befolyásolja. Nem véletlen, hogy a nők szaglószerve érzékenyebb a férfiakénál.  

Mérjük össze!

Egy fajok közti versenyben tehát előnyre tettünk szert mi, ivaros szaporák. De mi a helyzet a fajon belül? A jobb gének kimutatása végett egyelőre még csak opcionálisan csatolhatjuk mellékelt file-ként a saját genomtérképünket a potenciális választottjainknak. Nem túl költséghatékony megoldás, és ha csak nem kizárólag magasan képzett genetikusokból áll a partnerjelöltjeink köre, korántsem biztos, hogy avatott szemmel bólogatnak a termékenységért felelős génszekvenciánk betűkódjai és számjegyei vagy a bázispárjaink szemrevaló ívgörbéi láttán. Szemben mondjuk az átlagos férfiak reakcióival a női testívek és gömbölydedségek szemmel való letapogatása esetében. Merthogy a nemek piacán kialakult hosszas, évmilliós kínálat-kereslet már kialakította a lehetőségeket és megszabta a viselkedési módokat, amik alapján folyamatosan versenyben állnak a nemek – nem egymással, hanem nemtársaikkal a másik nem legjobbjainak megszerzése terén. Persze populációnként, történetileg és kultúránként, valamint egyénenként is akadnak eltérések a tekintetben, mi számít vonzónak egyik nem számára a másikban, illetve, hogy milyen stratégiákat alkalmaznak a nemtársak tömegéből való kitűnésre. Hogy a nők a testszőrzetüket éppen eltüntetik vagy dúsítják, a testtájéktól is függ. Valahol és valamikor a zsírfarúság számított vonzónak, az európai kultúrában ez ma kifejezett hátrány, még akkor is, ha a csontvázszerű modellek sem követendő példák a nőtársadalom előtt. A smink, a zsírleszívás, a mell- és szájplasztika viszont egyre inkább – hovatovább a génsebészet a következő lépcsőfok a „természetességet” mint ideát elvetők számára. A férfiak esetében a pávakakasszerű viseletet már régen nem kell hozni, a színes ruhák, épp, ahogyan a különleges illatok, ma a női (fegyverkezési) repertoár részei, ellenben a hatalmat, státust sugárzó egészséges (kigyúrtabb) test, valamint az ezekkel párosuló, sok nullára végződő összeget jelző bankszámla párosodásra alkalmasságot jelent. Bár lehetnek evolúciós túlkapások, zsákutcák is. A fentebb említett pávakakas példája részben ilyen. Minél színesebb, minél hosszabb tollakkal ékeskedett, annál több nőstényt vonzott be, így győzedelmeskedett a kevésbé színes és hosszú tollú társain, az ő génjei révén az utódai még színesebb és hosszabb… Csakhogy a repülési képességét jórészt elveszítette ezáltal. Vagy ott van az esztétikai és erotikus tőkében gazdag ír óriásszarvas esete, aminek az agancsa súlya elérte a 40 kilogrammot is. Nem elég, hogy a fejét nem tudta már egyenesen tartani, harcolni sem tudott vele, illetve mivel évente elhullatta a fejdíszt, rengeteget kellett ennie, hogy a fajsúlyos koronát újra viselhesse. Ki is halt, amikor az extra fejadaghoz szükséges tápanyagok elérhetősége megszűnt (értsd: bizonyos fajta növények egy klímaváltozás során eltűntek). De a nemek közti versengés extrém túlkapásának első díját minden bizonnyal az argentin kékcsőrű réce szerezte meg. Már csak azért is figyelemre méltó a madárka, mert a hímek péniszt növesztettek – ez a külső nemi szerv a madárfajok mindössze 3 százalékánál figyelhető meg. Ám ő nem érte be ennyivel, a 40 centis testhosszához legalább 20 centis pénisz dukál (az eddigi mért rekord viszont már a testhosszal egyenlő). Mindez miért? Mert így könnyebben, jobban „odafér” a nőstényhez, aki mindent megtesz a „kényszerpárzás” ellen, ráadásul itt konkrétan csoportos erőszakról van szó. Visszatérve emberibb testtájakra: a természet a mi esetünkben is megszabta a lehetőségeket a spermiumok a korlátozott petesejtek elérése érdekében tett erőfeszítéseinek versenyében – a lehető legarányosabb módon. Ez a legközelebbi rokonságunk egyedein is lemérhető: a háremtartó gorillák csoportjaiban az alfa hím visz mindent, biztos lehet benne, hogy a nőstények mind az ő hímivarsejtjeitől termékenyülnek meg, ezért a kevesebb számú spermiumhoz kisebb himbilimbi szükségeltetik. Ellenben a promiszkuitásban érdekelt poligám bonobók hímjeinek szemmel láthatóan nagyobb szerszám jutott, ami a gyakori és eltérő ­társakkal űzött gyakás okán a spermiumszámmal sem fukar­kodik. Az emberek, még ha genetikailag a bonobók is a legközelebbi rokonaink, a monogámiaszerűbb gorillákhoz állnak e téren kö­zelebb… Szóval a szóbeli villongások a nemi kivagyiság esetében (farok-összeméricskélés) nem üres szólamok.  

Futópadról a padlóra

A versengés természetesen nem csak e tengely vagy a 70 éves hölgyek bőrfeszesítése, azaz a nemek harca körül forog, a norvégok összefoglaló munkája Darwin nyomán a társadalmi, gazdasági-kereskedelmi, politikai és kulturális élet terepasztalán is a változó környezet szabta állandó változás kényszerű szükségszerűségét demonstrálja minden szinten és összefüggésben: az élet hajtómotorjaként. Őrjítő sebességgel kell futnunk, hogy állva maradhassunk – ezzel a futópad-paradoxonnal írják le a hérakleitoszi pantha rhei elvét, azt, hogy csak a változás maga állandó. Ha semmi szükségünk nincs mobil okostelefonra, de már minden kollégánknak van, akkor, ha lépést akarunk tartani az új normával, nekünk is be kell szereznünk egyet, különben leesünk a futópad szalagjáról. Ugyanez a helyzet a lapos televízióval, annak ellenére, hogy kevésbé tartós és nem javítható, mint technológiai elődje. És „ki hitte volna például két nemzedékkel ezelőtt, hogy kialakul az elektromos golflabda-melegítők, mechanikus salátacentrifugák és házi fogfehérítő termékek virágzó piaca?”. (14. o.) Az íróknak a kiadó nyomására legalább kétévente illik kiadnia egy új könyvet, különben az olvasók elpártolhatnak. Ami az elkapkodott írásmű miatt azonban szintén megeshet. A tudomány művelőinek a kutatások finanszírozói által elvárt eredményeket kell elérnie, különben elesnek a támogatástól vagy az állásuktól. Az üdítőital-gyárosoknak újabbnál újabb termékekkel kell kijönniük szezonálisan, mert a konkurencia is ezt teszi – cukorral vagy cukormentesen, de legalább elnevezésben újat kell produkálni! A menedzsereknek annyi értekezleten kell részt venniük a fejlesztések állandó szükségszerűsége miatt, hogy gyakorlatilag nincs idejük dolgozni, ezért aztán újabb válságértekezleteket kell beiktatniuk… A popsztárok klipjeinek már a pornófilmeken is túl kell tennie, ha figyelmet akarnak generálni; a zenészeknek a leggyorsabban, leghangosabban kell játszaniuk – hacsak nem ismét trendi a retro és a punk. A konkrét fegyverkezési hajszát – „kinek van nagyobb bombája?” – már nem is említve. A „sok az eszkimó, kevés a fóka” darwini elvet (értsd: az erőforrások korlátozottak, míg a születésszám nem) nem lehet felülírni, mindig előre kell menekülni. Akár a potenciális vetélytársak kinyírásával. Azonban a győzelem így sem garantált, hiszen véletlenek mindig adódnak – a darwini megfigyelések szerint azonban, ne felejtsük el, a küzdelem, a versengés mellett mindig ott van az együttműködés lehetősége.
Szerző