A csődtől a dicsőséges pénzköltésig

Publikálás dátuma
2019.07.06. 18:44

Fotó: Fortepan-Népszava
A Várkert Bazárról az óhatatlanul rövid állampolgári emlékezet ma már talán csak a csodálatos drágulásának történetét, meg azt a mókás epizódot képes felidézni, hogy – legalább – kétszer adták át. Pedig a története ennél sokkal fordulatosabb.
Kezdjük azzal, hogy a bazár lett az egyesült főváros első rémes ingatlanfejlesztési kudarca. A nagyszabású rámparendszer díszes feljáratot volt hivatva nyitni a Várkertekbe, előtte üzlethelyiségek kaptak helyet, az építmény két végében pedig három bérházat alakítottak ki. Csak hát az átadás évében, 1883-ban még sehol sem volt az Erzsébet és a Ferenc József híd, így aztán a budai népnek esze ágában sem volt elbóklászni a Lánchídtól délre. A bazár rakétasebességgel becsődölt. Hetven évnyi tessék-lássék hasznosítás után 1961-ben született meg a megváltó ötlet: a fellengzős nevű Budai Ifjúsági Parkot hozták létre a bazárban, ahol a lebetonozott placcon egyszerre nyolcszáz fiatal rophatta a táncdalokra, majd a beatzenére, mértéktartó italozás közepette. Ybl Miklós műve bő húsz évig bírta az intenzív használatot, de miután egy kidőlő korlátbáb balesetet okozott, bezárták. Újabb évtized elteltével, 1996-ban a porló műemlék fölkerült a World Monuments Watch a világ legveszélyeztetettebb épített értékeit összegző százas listájára. Így aztán sóhajtásnyi idő után, 2004-ben úgy döntött a kormány, engedélyezi a kanadai-angol tulajdonban lévő Foundation Kft-nek, hogy a területet a Várhegy alatt bővítve konferenciatermeket, mélygarázst, a bérházakban irodákat hozzon létre. Igen ám, csakhogy az első kerület fideszes vezetése megtagadta a szükséges engedélyeket, mondván, „plázát” akarnak építeni a megszentelt falak között. És akkor már tényleg alig egy évtized volt hátra, hogy 2013-ban ugyanez a polgármester megszellőztesse: a kormány az EU pénzéből, úgy 5 milliárd forintból helyreállítja a Várkert Bazárt. 2014 áprilisára, a választás előtti napokban megejtett megnyitóra az összeg 11 milliárdra nőtt, a második megnyitóig pedig felkúszott 20-ra. De hát nem ez a lényeg, hanem az újulás. A bazár díszei régi fényükben ragyognak, mozgólépcső visz fel innen a Várba, vannak kiállítótermek, üzletek, és még konferenciatermek is a hegy gyomrában. No, ott szokta Orbán Viktor az éves országértékeléseit tartani. 
Szerző
Témák
Várkertbazár

Senki ne haljon meg azért, mert nem vettük észre, hogy beteg – Interjú Karácsony Gergellyel a fővárosi egészségpolitikáról

Publikálás dátuma
2019.07.06. 13:04

Fotó: Szergej Markoszov
A szűrőprogramokra és a kerületi szakrendelők munkamegosztásra kellene koncentrálnia a fővárosnak, a szuperkórház-projekt pedig egyszerűen őrület – így képzeli Karácsony Gergely a jobb budapesti egészségügyet.
A temetkezés egyértelműen a főpolgármester hatásköre, de ön épp azt ígérte, hogy hosszabbá és jobbá teszi a budapestiek életét – többek között az egészségügyi rendszer átmozgatásával. Az alapellátás, a szakrendelés és a kórházi kezelés közül mit tud érdemben befolyásolni, ha Budapest első embere lesz? Bármilyen megdöbbentően hangzik, a budapestiek életminőségéhez a légszennyezésnek vagy a klímakrízisnek legalább annyi köze van, mint az orvosi ellátás minőségének. A levegő szennyezettsége ezrek halnak meg, és drámaian nő az asztmás és az allergiás gyerekek száma. Nem azért érdemes felpörgetni a gyógyító rendszert, hogy érdemben kezelje ezeket a bajokat? Egy egészséges város, így az egészségpolitika sem merülhet ki például a rendelőintézetek renoválásában. Nem lehet egészségesen élni penészes lakásban, az utcán pláne nem. Nem lehet egészségesen élni ott, ahol a rossz fűtési rendszerek miatt mindennaposak a szmogriadók, ahol nincsenek zöld felületek és a nyári hőguta közepette több mint tíz százalékkal megnő a halálesetek száma. Innen pár száz kilométerre, Bécsben, ma tovább élnek az emberek, mint Budapesten. Ez az igazi botrány. Nem vitás, de az átlagpolgárt nyilván az érdekli, mi lesz jobb, ha bemegy a háziorvosához vagy a szakrendelőbe? Az alapellátás a kerületeknél van, és jó helyen van. A legfontosabb, hogy ne legyen üres háziorvosi praxis – és ez már Budapesten sem magától értetődő. Ennek érdekében a kerületek jellemzően plusztámogatásokat biztosítanak, például Zuglóban 40 ezer forintos rezsitámogatást adunk. . Arra kellene rávenni az embereket, hogy ne hagyják ki a lépcsőfokokat, ne a kórházak sürgősségi osztályait célozzák meg azonnal, hanem menjenek el a háziorvosukhoz, akinek lehetővé kell tenni, hogy egy kattintással átirányítsa pácienseit a járóbeteg-ellátásba. Utóbbi szintén a kerületeknél van. Ezen nem változtatnék, azon viszont igen, hogy ma a járóbeteg ellátó intézmények és ügyeletek között semmilyen együttműködés nincsen, így egyes kerületek iszonyatosan túlterheltek, míg másoknak vannak szabad kapacitásaik. Tehát megteremteném a fővárosi járóbeteg-ellátás koordinációját. A kórházi ellátáshoz viszont… …amiről Tarlós István felemelt kézzel lemondott, hiszen a kórházakat a kormány államosította – hogy forrásokat vonhasson el az intézményektől. Vagyis Tarlós odadobta a budapestiek egészségét, és most, amikor összeomlik a szemünk láttára a sürgősségi ellátás, széttárja kezeit, De, állítja az állam, a négy budapesti szuperkórházak létrejötte után minden budapesti minőségi ellátáshoz jut. Őrület, ami ebben az ügyben történik, a szuperkórház-projekt arról szól, hogy a haveri építőipari cégeknek még több megbízást lehessen adni. Egyébként téves koncepció, hogy új monstrumintézményeket hozunk létre, a meglévő kórházakat kellene fejleszteni. És mit tehet a korrekcióért Budapest? Veri az asztalt, a sarkára áll, és amit tud, megold saját hatáskörben. Ennyi? Becsülöm a budapestieket annyira, hogy csak olyan dolgot mondjak, amit meg tudok valósítani abban a kényszerhelyzetben, amit Tarlós és a kormány összejátszása eredményezett. Bizonyos várólistákat például érdemben le tud a főváros rövidíteni. Budapest követni fogja a 13. kerületet példáját, amelyik MR- és CT-készüléket szerzett be, hogy a lakói ne maradjanak vizsgálat nélkül. Ha én leszek Budapest első embere, a főváros további négy ilyen berendezést vásárol majd. A négy az nem tűnik túl izmos mennyiségnek. Pedig az. Hiszen ez egy 4 milliárdos beruházás, és valóban hatékonyan kurtítja a várólistákat. Ami viszont talán a legfontosabb, az a prevenció. A politika folyamatosan a megelőzésről beszél, de marha keveset tesz érte. Olyan szűrővizsgálatokat kell bevezetni, amelyek biztosítják, hogy tizenöt év múlva senki ne haljon meg olyan betegségben, amit egyszerűen lehet kezelni – ha időben észre veszik. 
Szerző

Lerobbant egészségügy, zsúfolt tömegközlekedés – Ez fáj igazán Budapestnek

Publikálás dátuma
2019.07.05. 07:28

Fotó: Lakos Gábor
Budapest maga az ország, problémáit tekintve mindenképpen. A közlekedése élhetőbb, mint amilyennek látszik, az egészségügye viszont sokkal betegebb.
A budapestiek élhető mindennapokat akarnak – ez derül ki abból a fővárosi problémarangsorból, amit a Publicus Intézet készített a Népszava megbízásából. A listából egyértelműen kiderül, hogy a fővárosban élőket ugyanaz keseríti leginkább, mint bármelyik kisváros vagy falu lakóit: az egészségügy lerobbant volta – a budapestiek 62 százalékának ez fáj a leginkább. (Egy tavaly tavaszi átfogó közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a fővárosi lakosok 63 százaléka tapasztalja úgy: az utóbbi években egyre romlik az egészségügyi ellátás.) A bajérzet annak ellenére alakult így, hogy a fővárosban viszonylag egyszerűen ki lehet menekülni az állami ellátásból és átzsilipelni a magánorvoslásba. Feltéve, ha az embernek van pénze. (A fővárosi lakosoknak a statisztika szerint van: a 2019-es nettó átlagkereset a KSH szerint Budapesten 294,3 ezer forint körül alakult, míg ugyanez a szám a Nyugat-Dunántúlon 220,3 ezer, az Észak-Alföldön pedig 181 ezer volt.) Nem véletlen, hogy az előválasztásba frissen berobbanó Kálmán Olga az egészségügyre építette kampányát. Annál is inkább, mivel az ellenzéki szavazók és a bizonytalanok sokkal elégedetlenebbek a helyzettel, mint a kormánypártiak (lásd: keretes írásunkat). Azonban az egészségügyön kívül van egy másik gigaprobléma, amivel a kormánypártiak szinte elégedetlenebbek, mint az ellenzékiek, ez pedig a közlekedés. (A problémakört a Publicus Intézet elemeire bontva vizsgálta, viszont a közhangulat megértéséhez célszerű a három részterületet – utak állapota, autós és dugóhelyzet, tömegközlekedés állapota – egységben nézni.) A legnagyobb figyelem a tömegközlekedésnek jut. (A BKV viszonylatai az év minden napján átlagosan 3,56 millió utazást bonyolítanak.) Csakhogy a területet hiába produkálja balhék tucatjait (bebukott az elektronikus jegyrendszer bevezetése, rendre lerohadnak a buszok, nincs légkondi a felújított 3-as metró szerelvényein, és így tovább), a budapestiek egy jó közepesre (egy 5-ös skálán 3,4-re) értékelik a tömegközlekedés teljesítményét. Ami a legerősebb – 45 százalékos vélemény szerint – javult az utóbbi években, illetve legalább nem romlott (utóbbi vélekedést a fővárosiak 31 százaléka osztja). Az alapvetően pozitív hozzáállás a kötöttpályás közlekedés javulásának (a még a 2010 előtt elkezdett 4-es metró megépítése, 2006-ban kezdődő Combino-beszerzés megvásárlása a budai fonódó villamoshálózat kiépítése, az M3-rekonstrukciója,) köszönhető.
Ugyanis az átlagbudapestit a tömegközlekedés összes baja közül leginkább a járművek állapota zavarja, a fővárosiak 62 százaléka ezt tartja a legnagyobb bajnak. A második problémahelyen (42 százalékkal) a járművek zsúfoltsága áll. (Ebből következően a harmadik legnagyobb gond – 29 százalék – a járatok sűrűsége, pontosabban ritkasága.) Márpedig a kötöttpályás közlekedés fejlesztésével a két legnagyobb bajt sikerült részben orvosolni. Budapesten több mint egymillió lakosa autózik kisebb nagyobb-rendszerességgel, nem csoda, hogy a fővárosiak harmadik legsúlyosabb problémája az utak állapota. Amit nagyban ront, hogy az autóval közlekedők majdnem fele a külső kerületekből gördül a belváros felé, és ezt a terhelést megfejeli az ingázók hada. Pedig a helyzet orvosolható lenne, a külső kerületekből áradó mintegy félmillió ember mintegy 69 százaléka venné igénybe a P+R parkolókat, feltéve, hogy azokból jóval több lenne, mint most. Az állítás hitelességét jelzi, hogy a budapestiek között érdemi támogatása van a dugódíjnak: a fővárosiak 40 százaléka szerint be kellene vezetni a „belvárosi behajtás” tarifáját.

Öreg és szegény elnézőbb

Abban, hogy a Fidesz hívei kevésbé utálják az egészségügy állapotát, legalább három tényező játszik szerepet. Az egyik az érzelmi pártkötődés – ami persze nem teszi vakká a hatalom támogatóit a bajokra, de könnyebben hiszik el azt, hogyha más kormányozna, romlana a helyzet. A másik fontos tétel, hogy a Fidesz szavazótáborának majdnem negyede 60 évnél idősebb. Azaz élethelyzetéből adódóan az átlagosnál sokkal intenzívebben veszi igénybe az egészségügy „szolgáltatásait”, illetve gyakrabban szorul akut beavatkozásra. Így az időseknek az az érdekük, hogy fenntartsák a jelenlegi status quot, annak minden hibája ellenére. A harmadik tétel pedig az, hogy a Fidesz-táborban arányukon felül vannak jelen a kevéssé képzettek. Márpedig az említett tavaly tavaszi közvélemény-kutatás arra jutott, hogy a legfeljebb nyolc általánost végzettek, illetve a szakmunkások bíznak leginkább a meglévő egészségügyi rendszerben – egyszerűen azért, mert nincs más választásuk.

A jelek szerint a dugódíj valóban elrettentené a belvárostól a nem ott lakókat. Ugyanis a budapesti autósok 21 százaléka kapásból távol maradna a belvárostól a legkisebb tarifa bevezetése esetén, 11 százaléka pedig nem lenne hajlandó 2 ezer forintnál többet fizetni. A legtöbben – 22 százalék – egy 2-4 ezer forintos díjat tartanák elfogadhatónak, havonta 4-8 ezer forintot mindössze a budapesti autósok 10 százaléka csengetne ki. A járművel közlekedők 4 százaléka hajlana egy 8-10 ezer forintos tétel leszurkolására, míg 10-15 ezer forintos dugódíj esetén szintén 4 százalék hajtana be továbbra is a belvárosba.

Szerző