Magyarország kisvárosaiban és a falvaiban a választás nem szabad, legalábbis az emberek majdnem kétharmada biztos benne, hogy a hatalmon lévők érdemben képesek befolyásolni a voksolást – ezt mérte a közvéleményt a Népszava megbízásából szondázó Publicus Intézet. Nem vitás, ezeken a településeken a legerősebb a gazdasági függés: a helyhatóság az egyik legnagyobb munkáltató és a vállalkozások sokaságának jóléte nagyban függ az önkormányzati megrendelésektől.
A nagyvárosok – a választók érzékelése szerint – egyelőre megmaradtak a szabadság bástyáinak, így 73 százaléka az embereknek úgy érzi, teljesen szabadon eldöntheti, melyik polgármester-jelöltet választja. Feltéve, hogy akad olyan, aki kedve szerint való. Márpedig az emberek 65 százaléka lát ilyen aspiránst. Az ellenzéki szavazók körében ennél csak a Demokratikus Koalíció és a Jobbik produkált jobb arányt: előbbi szimpatizánsainak 72 százaléka lát jó jelöltet, míg utóbbi támogatóinak 66 százaléka. Az ellenzékiek közül leginkább a momentumosok nem találják az emberüket – csak 50 százaléknak van favoritja –, és az MSZP esetében is mindössze 59 százalék a találati arány. A választási aranytartalékot jelentő bizonytalanok 58 százaléka nem lel egyelőre szíve szerint való polgármester-jelöltre.
Noha a mérés szerint az ellenzéki oldalon meglehetősen nagy, 50-72 százalékos arányban látnak megfelelő jelölteket, a győzelmi esélyeket illetően már kevésbé optimisták a kormányellenes voksolók. Arra a kérdésre, hogy az ön településén van-e esélyes ellenzéki jelölt, egyedül az MSZP szimpatizánsai feleltek igennel meggyőző fölénnyel. A többi ellenzéki támogató esetében 37 és 44 százalék fedezett fel esélyes aspiránst. Ebben az esetben is a momentumosok voltak a leginkább pesszimisták. A szimpatikusság és az esélyesség közötti ellentmondás feloldása az lehet, hogy az ellenzék közös jelöltjeinek leginkább a nagyvárosokban van győzelmi esélye – kisvárosokban és falvakban, egyebek mellett a már említett függőségi viszonyok miatt kevésbé.
Mindenesetre még semmi nincs lefutva: bár a többség kevésbé fontosnak nevezte az önkormányzati választásokat, az emberek 72 százaléka állítja, biztosan elmegy voksolni. Ez az arány valószínűleg szelídül, de egy 60 százalékos részvétel reális lehet, hiszen az EP-választásoknál is a szavazásra jogosultak majdnem 40 százaléka jelent meg urnáknál, míg 2014-ben a „brüsszeli voksolás” a választók 29 százalékát sem mozgatta meg. Azaz jól látszik, hogy a különböző megmérettetéseket az ellenzéki szimpatizánsok egyfajta protestszavazásként fogják fel – mint emlékezetes a 2018-as országgyűlési megmérettetésen is majdnem 10 százalékkal többen szavaztak, mint 2014-ben – ezzel párhuzamosan pedig a Fidesz is kénytelen csúcsra járatni a mozgósítást.
Ráadásul a jelek szerint szép lassan megtört az a hit, hogy hátrányos, ha egy település első embere nem kormánypárti, mert így például nehezebben csatornáz be fejlesztési pénzeket. Már az emberek 48 százaléka gondolja így, és csak 38 százalék hiszi, hogy árt falujának, városának, ha más a kabinet és a polgármester „színe”. Ennek ellenére, a kérdezettek – még amennyiben hátrányosnak tarják is, ha nem kormánypárti a városvezetés – többségében, 85 százalékos arányban szívesen voksolnának ellenzéki polgármester-jelöltre.
