Keserű gabona, keserű csalódás – Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket John Malkovichék új produkciója

Publikálás dátuma
2019.07.09. 11:20

Fotó: MANUEL HARLAN
Nem John Malkovich tehet róla, de új alakítása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a West Enden.
A világhírű amerikai drámaíró, David Mamet, a főszereplő, John Malkovich és a cselekményt inspiráló Harvey Weinstein hírneve külön-külön, de főleg együtt garanciának tűnt a júniusban bemutatott Bitter Wheat (Keserű gabona) című új produkció sikerére. Ám a premiert ritkán tapasztalhatóan egybehangzó ellenszenv követte. A cím a 2017 októberében nők, főleg színésznők ellen évtizedeken át elkövetett molesztálás és nemi erőszak gyanúja miatt kegyvesztetté vált Harvey Weinstein hollywoodi producer által tervezett, de a történtek miatt megvalósulatlanul maradt filmre utal. A Pulitzer-díjas 71 éves Mamet maga rendezte a Bitter Wheatet a londoni West End egyik leghagyományosabb színházában, a Garrick-ben, rossz nyelvek szerint azért, mert más nem vállalta volna a feladatot. A történet főszereplőjének neve, Barney Fein erősen emlékeztet Harvey Weinsteinére, mint ahogy karaktere is: egy arrogáns, ragadozó természetű filmes oligarcha, aki elmaradt randevúja helyett egy fiatal színésznő elcsábítására adja a fejét. A 65 éves, többnyire kifürkészhetetlen benyomást keltő John Malkovich hasban-derékben kicsit kipárnázva igyekszik Harvey Weinstein bőrébe bújni, miközben maga Mamet nyilatkozataiban azt akarja elhitetni, hogy a színmű „tiszta fikció és bármilyen élő személyhez fűződő hasonlóság teljes véletlen”. Ahogy a The Guardian napilap kritikusa, Michael Billington fogalmazott: „Lévén, hogy a protagonista egy túlsúlyos film mogul, akinek pályafutása szexuális zaklatások vádjai miatt összeomlik, a véletlent nagyon tágan kell értelmezni”. John Malkovich, akinek nevéhez olyan sikerfilmek fűződnek, mint a Veszedelmes viszonyok, a Vasálarcos és persze a John Malkovich menet, a Bitter Wheattel kapcsolatban meglehetősen szófukar. A Time Out programújságban megjelent interjú szerint David Mamet egy vacsora során támadta le és kérdezte meg, hajlandó lenne- e egy Harwey Weinsteinről szóló darabban fellépni? Malkovich, aki közel másfél évtizede nem szerepelt konvencionálisnak nevezhető színházi produkcióban, néhányszor elolvasta a szöveget és végül annyit mondott: „Oké, vágjunk bele!”. A színdarab vígjátékként indul, majd egyre kényelmetlenebb élménnyé válik, különösen azért, mert Weinstein nyilván összetettebb jelleméből semmi más nem jön át, mint korlátlan önbizalma, leplezetlen szexizmusa, agresszivitása. Rossz tanúja lenni annak, amint az egyébként remek Ioanna Kimbrook alakította brit-koreai színésznőt, a Cambridge-ben végzett Yung Kim Lit kipécézi magának és gusztustalanul magáévá szeretné tenni. Az oligarcha bukása folytán a Bitter Wheat figyelmeztető tanmese, melynek végén sokan érezhetnek kárörömet, hiszen ki nem szereti elvetemült személyiségek vesztét látni. A brit kritikusok egyöntetű elutasításban részesítik Mamet és Malkovich vállalkozását, mely még így is szeptember 21-ig marad heti nyolc alkalommal műsoron. A New European ítélete szerint ha nem Mamet írta volna a darabot, a szemétkosárban végezte volna. „Nem pusztán unalmas, lassú, kiszámítható, pallérozatlan, érzéketlen és semmitmondó, hanem morálisan üres is”. A The Independent úgy érzi, Mamet „még annyi fáradságot sem vesz magának, hogy rendesen befejezze a darabot”. A The Telegraph frappáns összegzésében a „Keserű gabona keserű csalódás. Nem tesz hozzá eleget a tárgyhoz, és ugyan ellentmondásos, nincs benne annyi, hogy az emberek beszélnének róla. Még ha nem is rántja le piedesztáljáról Mamet-t, nem is szerez neki dicsőséget – meglehetős kudarc”. 

Elszabadult jegyárak

London színházi negyedével, a West Enddel kapcsolatos aktualitás, hogy múlt héten a Lordok Háza tárgyalta meg a jegyárak fékezhetetlen elszabadulását. Az utóbbi időben még a legszabályosabban vásárolt belépők is elérték a 150-200 fontot, olyan sikerdarabokhoz, mint az egyik legkitűnőbb brit színész, Sir Simon Russell Beale főszereplésével bemutatott Lehman Trilógia, vagy az Árulás, melyben a bálványozott Tom Hiddlestont csodálhatta meg a közönség. Minden erőfeszítés ellenére továbbra is megduplázhatják-megtriplázhatják a jegyárakat a szemfüles nepperek. A megoldás a Hamilton musical esetében bevezetett trükk lehet. A Victoria Palace színházba csak a jegyvásárláshoz használt hitelkártya bemutatásával engedik be a nézőket, előzetesen nem bocsátanak ki jegyeket. A főrendek a kormány beavatkozását kérve felemelték a szavukat a “színházi világ túlkapásaival” szemben. Mint hangoztatták, “biztosítani kell, hogy a szakma átláthatóvá váljon és az előadások mindenki számára hozzáférhetők legyenek”. 

Dobozba zárt emlékezet

Publikálás dátuma
2019.07.09. 09:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Tizennyolcmillió forint értékű, közpénzből finanszírozott kiállítás hever a pápai zsinagóga mélyén összetekercselve.
2012. július 15-én nyílt meg először az eredetileg mintegy negyvenhárom, Pápáról elszármazott, a vészkorszak áldozatául esett zsidó család emlékét felelevenítő Elfeledett szomszédaink című, hazai és nemzetközi körökben egyaránt nagy sikert arató – 2014-ben a Rumbach zsinagógában is vendégeskedő – időszaki gyűjtemény a pápai zsinagóga belül bizánci székesegyházra, kívül firenzei palotára emlékeztető, omladozó falai között. „A Soros szükségalaptól, zsidó szervezetektől kaptam támogatást, az érintett családok is derekasan beszálltak, és saját forrást is felhasználtam, hogy létre tudjam hozni ezt a kiállítást. A városhoz nem mentem támogatásért, helyi kapcsolatokon keresztül mindössze annyi segítséget kértem, hogy takarítsák ki a zsinagógát és adjanak áramvételi lehetőséget, ahonnan a világítást meg lehet oldani” – mondta a kiállítás koncepcióját megálmodó és az anyagot összegyűjtő Gyekiczki András. A kiállítás sikerén felbuzdulva, 2014-ben a város önkormányzata egy állandó tárlat ötletével kereste fel az alkotókat – Gyekiczki Andrást, valamint a látványt tervező Rajk Lászlót –, melyet az EMMI –től elnyert 18 millió forint értékű támogatási összegből finanszíroztak. „A feltételekben elég hamar megállapodtunk, és a szerződésben megállapított, 2015. április 30-i határidőre, egy komplett kiállítási anyagot át is adtam. Volt azonban egy elértés köztünk a szerződésben lévő tablók formátumát illetően.” A szerződésben teljesen egyértelmű, hogy az eredeti, 2012-ben elkészült anyagot nyomdakész állapotban, míg a 2015-ös bővített, immár több mint 100 család történetét feldolgozó verziót digitális formátumban kellett átadni, hiszen azt még a város és az EMMI között köttetett szerződés értelmében, egy a város által megbízott szakértőnek ellenőriznie kellett. „A szakértővel való egyeztetést a várostól magamra vállaltam és elkészítettem a nyomdai változatot is, de némileg később, a szerződésben szereplő határidőnél. A késedelmi díj fizetéséről egy előzetes írásbeli figyelmeztetésben értesítettek. Kértem, hogy a fenyegetéstől álljanak el, és akkor egyéb olyan a szerződésben nem lévő feladatokat is vállalok, amik a kiállítás javát szolgálják. Így például, az eredeti kiállítás szerves részét képező, fehér zászlóselyemre nyomtatott életnagyságú szellemképeket, amiket ők valamilyen módon nem akartak a szerződésbe beletenni, térítésmentesen átadtam volna.”
A zsinagóga épületére is ráférne a felújítás
Fotó: Molnár Ádám
2015 szeptemberében, az eddigre a teljes, szakértővel egyeztetett, nyomdakész állapotban lévő kiállítást birtokló város azonban, a peren kívüli megállapodástól elzárkózva, késedelmi kötbér iránti keresetet nyújtott be egy veszprémi bírósághoz arra hivatkozva, hogy az átadott tablók nem tartalmazzák a szakértői módosításokat, nem a szerződésben szereplő nyomdakész változatban kerültek átadásra, valamint hogy nem minden tablóhoz készült el az angol nyelvű fordítás. Az ügyben 2017-ben indult tárgyalás a Budapest Környéki Törvényszéken, amelynek eredménye a 2019. március végi, a felperes követelését teljes egészében megítélő, 1. fokú bírósági döntés. „A város azzal védekezik, hogy a digitális változat sok mindent tartalmazhat, köztük a nyomdakész verziót, pedig mikor nyomdakész verzióról volt szó, mint pl. a 2012-ben elkészült kiállítást illetően, ott egyértelműen ez szerepelt. Ezzel szemben, a 2015-ös gyűjtemény esetében, amely még szakértői konzultációt kívánt, nem tudtam nyomdakész verziót szállítani, hiszen nem tudtam, milyen típusú változásokat fognak előírni.” Ebből a félreértésből adódott ez a mérhetetlenül hosszú, és nagyon kínos per, aminek maga a kiállítás is áldozata lett, hiszen, bár immár négy éve a város rendelkezésére áll, a mai napig dobozok mélyén hever, összetekercselve. Helyette jelenleg is egy Kertész Imre gyerekkorát felidéző gyűjtemény látható a galambok lakta épületben. Egyszer ugyan rövid időre a tablók a helyükre kerültek, de a tárlat hivatalos átadása nem történt meg és hamarosan le is szedték azt. Másodfokú döntés még az év vége előtt várható, a gyűjtemény sorsa azonban a jogerős ítélet megszületéséig ismeretlen, annak ellenére, hogy az EMMI-vel kötött szerződés egyik feltétele az volt, hogy a város, a befejezéstől számított legalább öt évig fenntartja majd a kiállítást. A pápai holokauszt emlékév sajtótájékoztatóján Áldozó Tamás polgármester úr úgy nyilatkozott: amennyiben jogerősen lezárul a per, akkor ez a kiállítás ismét láthatóvá válik. „Mintha bármi köze lenne a pernek a kiállítás bemutatásához.” – jegyezte meg Gyekiczki András. „Nincs is lehetőségem, hogy korlátozzam, és az is az érdekem, hogy minél többen lássák minél előbb, mert azt gondolom, hogy ez az új nagy anyag sok meglepetést és sok érdekességet tartogat. A város azonban úgy véli, hogy amíg a per folyik, engem erősítene, mint alperest, ha közben bemutatnák a kiállítást. Engem semmiben nem erősítene. A városnak adóssága a város polgárai és a zsidó polgárok emlékezete iránt, hogy ha egy 18 millió forintos támogatásból elkészült egy ilyen gyűjtemény, azt közkinccsé tegye. Az összeg egyébként a múzeumi szférában akkora, hogy nagyjából 19 megye múzeumai kapnak összesen ennyit új kiállítás létrehozására.” Az ügyben az EMMI Kultúráért felelős államtitkárát, Fekete Pétert, valamint Áldozó Tamás polgármestert egyaránt megkerestük, kérdéseinkre azonban lapzártáig nem érkezett válasz.

Emlékezet Politika

Megtörtént. Ez, a Fideszes emlékezetpolitikát egybetömörítő, a történtek magyar felelőseit teljességgel homályba szorító és ezáltal végérvényesen felmentő elnevezés lett a holokauszt 75. évfordulójához kapcsolódó pápai emlékév címe. A pápai zsidóság múltjára és a holokauszt pápai áldozataira való megemlékezés egyik központi eleme a Kossuth utca és a Rákóczi utca sarkán a városi zsidóság utolsó stációjának felállításával a történelem jelenvalóságára emlékeztető szimbolikus gettókapu, aminek megépítése egykor a pápai zsidó közösség gettóba zárását jelentette, és amelyet a gettó kiürítésének 75 évvel ezelőtti időpontjáig tartanak majd a köztéren. Az emlékév alkalmából, szeptemberben 10-15 botlatókő - Gunter Demnig, német szobrász a nemzetszocializmus áldozatai előtt tisztelgő alkotásai, az áldozatok egykori lakhelye előtt a járdába süllyesztett 10x10 centiméteres réztáblák- elhelyezésére is sor kerül majd, a kérdés csak az, hogy aláírásgyűjtéssel, vagy anélkül. Egy 2011. szeptember 29-i rendelet ugyanis kimondja, hogy a város utcáin, botlatóköveket csak 100 pápai lakcímmel rendelkező polgár pártoló aláírásának csatolásával lehet lefektetni. Az érintettek és az emléktáblák elhelyezéséhez szükséges intézkedéseket végző MAZSIKE (Magyar Zsidó Kulturális Egyesület) elnöke, Kirschner Péter kérdésünkre elmondták, nem tudnak ilyen határozatról, amire egyébként soha sehol nem volt még példa.

A felejtés ára

Nagyon kell keresni azt a fejlesztési lehetőséget, amire még érdemes Pápán pénzt elkölteni. Ugyanis, bár az Eszterházy kastély és a Nagytemplom mellett a város legérdekesebb épülete a 19. század közepén épült imaház, a város vezetése látszólag mindent előbbre valónak tart, mint a zsinagóga rekonstrukcióját. Az épület minden bejáratán vaslakat, csak az ajtókon függő telefonszámon előzetesen időpontot egyeztetve lehet a romos szürke falak közé lépni. A kitört rózsaablak ívei közt és a hanyagul bedeszkázott nyílásokon galambok totyognak ki és be a prédájukká vált épület karzataira. A régi zsidó temető sem különb. Akárcsak a zsinagóga, a nyilvánosság elől gyakorlatilag teljesen elrejtett, csak előzetes informálódás és helyi kérdezősködés után egy állatorvosi rendelő hátsó kertkapuján keresztül megközelíthető, térdig érő fű és gaz lepte gondozatlan sírkert is magán viseli az idő vasfogának mélyre hatoló nyomait. Sőt, így elrejtve, ezek a letűnt korok emlékezetét őrző több száz éves sírok lassanként talán végleg feledésbe merülnek.   

Világörökség lett Babilon

Publikálás dátuma
2019.07.08. 15:39

Fotó: Ameer Al Mohammedaw / FAP
Újabb 27 kulturális helyszínt vett fel listájára az UNESCO bizottsága Bakuban zajló soros ülésszakán.
Felkerült a Mianmar középső területén található Bagan ősi városa, amely a buddhista művészet és építészet számtalan emlékét, templomokat, sztúpákat, kolostorokat és zarándokhelyszíneket, freskókat és szobrokat őriz, és amely a 11-13. században a Pagan Királyság fővárosa volt. Dél-Koreából kilenc úgynevezett szovont, vagyis a Csoszon-dinasztiának a nekonfucionizmust képviselő oktatási intézményét vették fel a listára. Szintén a világörökségek közé került a kanadai Writing on Stone Park, a Németország és Csehország területén áthaladó Érchegység, a 14. századtól kiépített augsburgi vízgazdálkodási hálózat, valamint a csehországi Kladruby nad Labem lovak tenyésztésére és tréningezésére használt területe. A kladrubi a világ egyik legrégebbi lófajtája. Világörökséggé vált a lengyelországi Krzsemionki prehisztorikos kvarcbányaegyüttes is. Döntöttek a nyugat-japáni Szakaiban lévő Mozu-Furuichi kora középkori temetkezési hely, valamint a Bahreinban lévő, az időszámításunk előtt 2050 és 1750 között emelt Dilmun temetkezési halmoknak, a Dilmun-civilizáció bizonyítékainak a felvételéről. Az Ausztráliai Budj Bim kultúrtáj, a Kínában lévő Liangcsu város régészeti romjai és az indiai Rádzsasztán államban lévő Dzsaipur városa, valamint az indonéz Sawahluntóban megtalálható Ombilin szénbányászat emlékei is világörökséggé váltak. A több ezer különleges, több mint kétezer éves kőkorsóról híres laoszi síkságot is beválasztották a kulturális helyszínek közé. A bizottság elfogadta az észak-macedóniai Ohrid régió természeti és kulturális örökségi helyszínének kiterjesztését is. A világörökség kulturális helyszínei közé választották az iraki Babilont. A város romjai Bagdadtól 85 kilométerre fekszenek. Babilon Kr. e. 625. és 539. között volt az Újbabiloni Birodalom fővárosa. Az ősi város környékén falvak és mezőgazdasági területek is vannak. Babilon maradványai, a külső és a belső falak, a kapuk, a paloták és a templomok emlékeztetnek az ókori világ egyik legnagyobb hatalmú birodalmára. Babilon egymást követő birodalmak székhelye volt, Hammurapi és Nebukadnezár is ott uralkodott. Az ókori világ hét csodájának egyike, az asszír-babiloni királynő, Szemiramisz függőkertje világszerte nagy hatással volt a művészetre és a kultúrára. A világörökség részei lettek az ősi vaskohászat emlékei - körülbelül tizenöt álló kemence, több más kemenceszerkezet, bánya és lakóhely - Burkina Fasóban. Douroulában a Kr. e. 8. századi nyomait találták meg annak, hogy vasat állítottak elő. A nyugat-afrikai ország más részein talált leletek pedig a vaskohászat fejlődéséről tanúskodnak. A természeti helyszínek egyike az Indiai-óceán déli részén fekvő, francia fennhatóság alá tartozó Crozet-szigetek, Kerguelen-szigetek, Amszterdam-sziget és Szent Pál-sziget, valamint 60 kis antarktiszi sziget. A francia déli és antarktiszi területek több mint 67 millió hektárnyi területen fekszenek, ahol a legnagyobb számban fordulnak elő tengeri emlősök és madarak. Itt él a királypingvinek és a sárgaorrú albatroszok legnagyobb populációja. Az izlandi Vatnajökull Nemzeti Park, Európa legnagyobb nemzeti parkja 1,4 millió hektáros különleges vulkáni terület. Tíz központi és nyolc gleccser alatti vulkán alkotja, ezek közül kettő Izland legaktívabb vulkánjai közé tartozik. A vulkanikus terület olyan felszín alatti, csak ott létező vízi élővilágnak ad otthont, amely túlélte a jégkorszakot. A vegyes - kulturális és természeti - világörökségi helyszínek között kapott helyet a brazil Paraty és Ilha Grande, a Serra da Bocaina hegyvidék és az Atlanti-óceán között húzódó táj. A vidék középpontjában a partvidéken fekvő, jó állapotban megőrzött történelmi város, Paraty áll. Ez a vidék a világ öt biodiverzitási csomópontjának egyike. A Lisszabontól 30 kilométerre fekvő Mafra-palota. A 18. századi barokk épületegyüttes négy fő része a palota, a kolostor, a könyvtár és a székesegyház. Az észak-portugáliai Bragában a Bom Jesus do Monte szentély lett a világörökség része. Oroszországból a pszkovi építészeti iskola templomait vették fel a listára. A Velikaja-folyó partján fekvő történelmi városban a 12. század óta épültek a jellegzetes építészeti iskolához fűződő templomok, kolostorok, erődítmények, tornyok és hivatali épületek. A templomok és a katedrálisok a kertek révén integrálódnak a természeti környezetbe. Gazdag biodiverzitású, hegyekkel szabdalt vulkánikus tája és különleges kulturális öröksége miatt került a listára a spanyol Kanári-szigeteki Risco Caidót. A térségben számos nyoma van a spanyol hódítás előtti kultúrának. A berber eredetű őslakók évszázadokig elszigetelten éltek, barlangi kultúrájuk két szentélyében szezonális ceremóniákat rendeztek. A Jodrell Bank Obszervatórium Északnyugat-Anglia elhagyatott részén áll, mentesen minden rádió-interferenciától. 1945 óta a világ egyik vezető rádiócsillagászati obszervatóriuma. Számos rádiótávcső és munkaépület tartozik hozzá. Az obszervatórium különösen fontos munkát végzett a meteorok és a Hold megfigyelésében, a kvazárok felfedezésében, a kvantumoptika terén és az űrhajók nyomon követésében. Az azerbajdzsáni történelmi város, a Kaukázus lábánál fekvő Seki központja is a világörökség része lett. A városközpontot a 18. században építették újjá egy természeti katasztrófa után. A város északkeleti részén áll a Kán palotája, valamint számos egykori kereskedőház. Seki 18-19. századi virágzását a selyemkészítésnek és kereskedelemnek köszönhette. Az észak-olasz Conegliano-Valdobbiadene prosecco bortermelő vidéket is felvette a listára. A venetói dombos tájon teraszos szőlőműveléssel termesztik a fehér prosecco borhoz a szőlőt. A 17. század óta művelt területeken a lejtőkkel párhuzamos és arra merőleges szőlősorok révén különleges, sakktáblaszerű tájkép alakult ki. Az Egyesült Államokból a 20. századi építész, Frank Lloyd Wright épületeit vették fel a világörökség kulturális helyszínei közé. Az építész 20. század első felében tervezett munkái közül az úgynevezett organikus építészet jegyeit viselő, pennsylvaniai Mill Runban álló Fallingwater, a wisconsini Madisonban álló Herbert és Katherine Jacobs-ház és a New York-i Guggenheim Múzeum is a listára került. A Wright által kifejlesztett organikus építészet jellegzetessége a nyitott tér, a külső és belső határok elmosódása, valamint az olyan építőanyagok, mint az acél és beton különleges felhasználása. Mindegyik épülete innovatív megoldásokat kínál a lakhatás, a munka vagy a szabadidő igényeinek kielégítésére. Wright munkája erősen befolyásolta a modern építészet fejlődését Európában.  

Velencét nem nyilvánítják veszélyeztetett várossá

A bizottság elutasította Olaszország legjelentősebb műemlék- és környezetvédelmi szervezetének, az Italia Nostrának arra irányuló kérését, hogy vegye fel a veszélyeztetett világörökségek listájára. A turizmus korlátozására irányuló kampányt két hete kezdeményezte az Italia Nostra, arra hivatkozva, hogy az olasz kormány nem képes megvédeni a lagúnák városát a tömegturizmus és a környezetszennyezés hatásaitól. A szervezet azt szerette volna elérni, hogy kitiltsák a tengerjáró hajókat a városból, és nemcsak a Szent Márk térhez vezető Giudecca-csatornából, hanem az egész Velencei-lagúnából. Egy júniusban publikált tanulmány szerint egész Olaszországban Velence a legszennyezettebb levegőjű kikötőváros. Velencét naponta több tízezer turista keresi fel, ami elviselhetetlenné teszi a helyi lakosok mindennapjait.

Szerző
Frissítve: 2019.07.08. 15:42