Szemben

A műfelháborodás elemi erejű. A hatalmon lévők számon kérik az ellenzékiektől, hogy szembe merészeltek menni a szokásjoggal. Nem szavazták meg ugyanis az Európai Parlamentben, hogy a fideszes Járóka Lívia is alelnök lehessen (egyébként a voksaik nélkül is megválasztották). Mindez újabb ürügyül szolgált arra, hogy minden létező fórumon elmondják, mennyire megbízhatatlan ez az ellenzék. Nem törődnek a magyar emberek akaratával, mesterkednek, áskálódnak.

Látszólag még a sokat próbált propagandaminisztert is megdöbbentették a történtek. És a Vasárnapi Újság című rádióműsorban Rogán Antal előállt még egy érvvel. Felidézte ugyanis, hogy a kormánypárti többség a magyar országgyűlésben mindig megválasztja az ellenzéki képviselőket különféle bizottsági tisztségekre. Képzeljék el – tette még hozzá –, mi lenne, ha „mi is úgy viselkednénk, mint ők”.

Ezt talán már nem kellett volna. Itt bújt ki a szög a zsákból, vált nyilvánvalóvá, hogy ez az egész mennyire álságos. Rogán miniszter is jól tudja ugyanis, hogy mi a válasz álkérdésére: semmi. A magyar országgyűlésben ugyanis csak és kizárólag az történik, amit Orbán Viktor és csapata akar. A vezér már első miniszterelnöksége alatt is megmondta, a parlament ellenzék nélkül is működik. Persze vannak ellenzéki tisztségviselők napjainkban is, de hatásuk csak annyi (lehet), amennyit a hatalmon lévők engednek nekik. Ellenzéki javaslatok lesöpörve, a gombnyomó többség működik. Az intézmények biztos – baráti és hű – kezekben, a nemzeti együttműködéssel akárcsak egy picit szemben állók még csak a közelükbe sem kerülhetnek.

Az ellenzékiek annyit tehetnek, hogy ha módjuk van rá – mint most, az Európai Parlamentben – felhívják a figyelmet, miképpen működik ez a Nagy Magyar Demokrácia. Ettől ugyan aligha változik itt valami, de legalább megpróbálták.