FTC: több mint egy meccs

Publikálás dátuma
2019.07.10. 12:00
A Midtjylland 2017-ben 4-2-re gyozött Budapesten, s 7-3-as összesítéssel jutott tovább
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Thomas Dollnak azért kellett mennie az Üllői útról, mert nemzetközi szinten a harmatosnál is gyengébb volt az FTC labdarúgócsapata, most Szerhij Rebrovon a sor, hogy megmutassa, a milliárdok igenis jól hasznosulnak a zöld-fehéreknél.
Ha a labdarúgás pusztán statisztikai alapon működő sportág lenne, nem valószínű, hogy komolyabb izgalommal kellene várnia a ma esti (tv: M4 Sport 20.00) Bajnokok Ligája-selejtezőt a Ferencvárosnak: a bolgár aranyérmes Ludogorecnek esélye sem volna az Üllői úton, vagy csak nagyon csekély, tudniillik a zöldek hazai győzelmi mutatója valóban lenyűgöző. Az FTC az előző két év során a Groupama Arénában 95 százalékos eredményességet produkált, 38 tétmeccséből mindössze kétszer kapott ki.
Az amúgy egészen combos sorozat a 2017-es, Midtjylland elleni Európa Liga-selejtezővel kezdődött, akkor a Ferencváros 2-4-re végzett a dán csapattal. Aligha gondolhatták akkor sokan, hogy onnantól egészen napjainkig ívelő sorozat kezdődik. Márpedig így lett, az északiak után legközelebb az előző szezonban, az akkor éppenséggel Vidinek hívott csapattól kapott ki 2-1-re a Ferencváros, de az nem bajnoki, hanem Magyar Kupa-mérkőzés volt. 
(Zárójelben: az is megérne egy cikket, hogy mi folyik Székesfehérváron, hiszen a csapatnak három év alatt három neve volt: Videotonból MOL Vidi lett, most pillanatnyilag MOL Fehérvár az együttes neve, ami azért finoman leképezi azt a tudatos, előre eltervezett, történelmi tradíciók és értékek mentén ívelő klubmodellt, amit abban a városban képvisel a klubvezetés…)
De vissza az FTC-hez: magyar bajnokin két éve nem kapott ki saját pályáján, ergo két teljes NB I-es szezont tudott úgy le, hogy egyetlen ellenfele sem győzött ellene az Üllői úton. De ezek persze csak számok, amelyek a pályán nem sokat számítanak.
De akkor mi? 
Leginkább a csapat, de hogy az jelenleg milyen állapotban van, legfeljebb csak Rebrov tudja. Az ukrán tréner Thomas Doll távozása után vette át a csapatot, elődjének azt rótták fel, amúgy teljes joggal, hogy az évekig tartó türelem dacára sem tudott nemzetközi fronton virítani a csapat. Hiába volt a fölényesen megnyert bajnokság, a megannyi kudarc között is a legfájóbb az volt, amikor az albán Tirana ütötte el a Ferencvárost. 
Rebrov érkeztével láthatóan szigorúbb éra vette kezdetét, az ukrán nem barátkozik, nem mosolyog, semmi olyat nem csinál, ami sejtetni engedné, hogy neki is vannak érzelmei, és hogy egyáltalán élvezi-e, amit csinál. A klasszikus Lobanovszkij-féle iskolát viszi, az összeszorított szájjal végzett munkában hisz, a többi nem érdekli. Más kérdés, hogy ezt a szovjet típusú edzői felfogást mennyire tudja tolerálni a jelenlegi multikulturális társaság: a Ferencváros ma a világ minden tájékáról érkezett légiósok gyülekezője, akiktől nyilvánvalóan teljességgel idegen ez a kultúrkör. A szemléletbeli és kulturális különbségek egyelőre nem bújtak ki, mint szög a zsákból, legfeljebb Böde Dániel húzta a rövidebbet, de sem a csapat, sem a vezetőség nem állt ki az utóbbi évtized legeredményesebb, következésképp legkedveltebb ferencvárosi játékosa mellett. Böde eltávolítása rusztikus üzenet volt a keretnek, aki a legminimálisabban is eltér vagy kilóg a megálmodott iránytól, az repül. 
Rebrov totális szabadkezet kapott, ami addig működik, amíg van eredmény. A csapat tulajdonképpen zsebre dugott kézzel nyerte a bajnokságot, amiről majd most, a nemzetközi fronton dől el, hogy a Ferencváros dicsérete vagy a többiek lesújtó kritikája. Ha viszont a selejtező első körében kiesne a csapat, akkor az a kellemetlenebbnél is kellemetlenebb lehet. Már a vezetőségre nézvést. Orosz Pál vezérigazgató negyedik (ötödik?) éve mantrázza szóról szóra ugyanazt, hogy az FTC-nek legalább az Európa-liga csoportkörében a helye. Eddig a Kubatov Gábor vezette Ferencváros nemhogy az ajtórésbe, még a küszöbre sem tudta rátenni a lábát, olyan gyorsan és nyomtalanul esett ki évek óta a nemzetközi körforgásból.
Most tényleg minden adott, csapatnyi új játékos érkezett, köztük egymillió eurós is, amit Rebrov és a vezérkar akart, azt mind megkapta: az állami hirdetőknek sorszámot kell kérniük a pénztár befizetési oldalán, így a magyar lehetőségek többszöröséből gazdálkodó FTC nem csupán egy BL-selejtezőt játszik a bolgár bajnokkal. Az egész projekt hitelessége és értelme a tét.

Kik ezek, és mit akarnak?

A Ludogorec nyolcszoros bolgár bajnok, 2012 óta megszakítás nélkül aranyérmes. Az együttes a 2014-ben és 2016-ban is bejutott a BL-csoportkörbe, míg az előző két szezonban az Európa-liga csoportkörében szerepelt. Tavaly a Vidi búcsúztatta a bolgár gárdát. Játékosai értéke felülmúlja az FTC-ét. A BL-főtábláért négy kört kell teljesíteni. A párharc vesztese az El selejtezőiben szerepelhet tovább. 

Elődöntős a Babos-Mladenovic páros

Publikálás dátuma
2019.07.09. 17:49

Fotó: GREG WOOD / AFP
A duó eredetileg nyolcaddöntőt játszott volna kedden, de ellenfele sérülése és visszalépése miatt már a legjobb nyolc között vívott mérkőzést.
Az első helyen kiemelt Babos Tímea, Kristina Mladenovic kettős bejutott a legjobb négy közé a wimbledoni teniszbajnokság női párosversenyében. A duó eredetileg nyolcaddöntőt játszott volna kedden, de ellenfele - az Alize Cornet, Petra Martic francia, horvát páros - sérülése és visszalépése miatt már a legjobb nyolc között vívott mérkőzést.
Az első szettet a hetedikként rangsorolt Nicole Melichar, Kveta Peschke amerikai, cseh kettős nyerte a negyeddöntőben, a folytatásban azonban már Babosék irányítottak. Ugyanolyan gyorsan kiegyenlítettek, mint ahogy hátrányba kerültek, majd a döntő játszmában korán brékelőnyt szereztek. Hét játékig őrizték is ezt az előnyt, de ekkor a rivális nyerte el az ő adogatásukat, majd 7:7-ig fej fej mellett haladtak a felek. Ekkor újabb brék következett, Babosék ismét előnybe kerültek, a szervajátékukban pedig 40-0-nél három meccslabdához jutottak, és ezek közül a harmadikat kihasználták. A meccs 2 óra 8 percig tartott.
Eredmény: női páros, negyeddöntő:
Babos Tímea, Kristina Mladenovic (magyar, francia, 1.)-Nicole Melichar, Kveta Peschke (amerikai, cseh, 7.) 2:6, 6:2, 9:7
Az idén Australian Open-döntős, Roland Garros-győztes magyar, francia duó tavaly a legjobb nyolc között búcsúzott a füvespályás londoni tornán. A női párosban kétszeres Grand Slam-győztes Babos Tímea Wimbledonban eddig kétszer döntőzhetett ebben a számban, de 2014-ben Mladenoviccsal, majd 2016-ban a kazah Jaroszlava Svedovával is alulmaradt.
Frissítve: 2019.07.09. 18:17

Megint kiállították az argentin bizonyítványt

Publikálás dátuma
2019.07.09. 12:40

Fotó: NELSON ALMEIDA / AFP
Immár huszonhat éve nem nyert felnőtt tornát az argentin labdarúgó-válogatott, amely az idei Copa Américán a hisztijével keltett feltűnést.
Argentína megint nem keltett csalódást. Már abban az értelemben nem, hogy minden idők legkevésbé látványos Copa Americáinak egyikén is hozta az utóbbi negyedszázadban megszokott formáját: megint hoppon, azaz trófea nélkül maradt. Felnőtt tornán legutóbb az 1993-as Copán arattak diadalt a pampák kétségbe ejtően sikertelen fiai, akikhez ugyanúgy hozzátartozhatna a Procol Harum Halványnál is fehérebb árnyalat (A Whiter Shade of Pale) című száma, mint Liverpoolhoz a Sosem vagy egyedül (You'll Never Walk Alone). 
S a hovatovább örök vesztesek mégis tudtak kínos meglepetést kelteni. Az után, hogy az elődöntőben 2-0-ra kikaptak a vendéglátó braziloktól, két meg nem adott tizenegyes miatt hatoldalas tiltakozó levéllel fordultak a dél-amerikai labdarúgó-szövetséghez. Majd Lionel Messi, aki a Barcelona géniusza, az argentin válogatottban viszont – főként a nagy tornákon – rendszerint a láthatatlan ember, egyenesen arról értekezett: a szubkontinens és Brazília futballszervezete együttesen elrendezte, hogy a 2019-es Copa Americát a házigazdák válogatottja nyerje el.
Efféle reakciókra mást nem lehet mondani: a szűnni nem akaró eredménytelenség alighanem elvette az argentinok eszét. Ám talán nem is véletlen, hogy a futball valaha volt világbajnokai közül csak az angol válogatott tart az argentin csapatnál hosszabb szünetet a trófeák elhódításában (vb-aranyérem odahaza hatvanhatban, aztán slussz). Elvégre nem lehet csodálkozni azon, hogy ott, ahol a szövetség szánalmas iratok szerkesztésével, küldésével foglalkozik, nincs haladás. Sokat mond a protestálókról: a beadvány bizony nagyobb feltűnést keltett, mint bármelyik argentin beadás... 
Ráadásul azok háborognak, akik – hogy csak a mostani Copát említsük, és ne elevenítsük fel például az 1978-as argentínai vb gyomorforgató gyalázatát – kizárólag a játékvezetésnek köszönhették, hogy nem két vereséggel kezdték a tornát. A Kolumbia elleni sima 0-2 után ugyanis Franco Armani kapus egészen brutálisan derékba rúgta a paraguayi Derlis Gonzalezt, a mérkőzés brazil bírája azonban – megfejthetetlen okból – nem állította ki a háló kegyetlen őrét, aki aztán tizenegyest hárított, így az argentinok döntetlenre tudták menteni az elveszettnek tetsző meccset. (Majd felülmúlták a csoport Hamupipőkéjét, Katart, és nagy nehezen továbbvergődtek.)
Magam azért az argentin szövetség fellépésén kevésbé ámulok, mint Messién. Annak, aki ilyen nagy játékos – legalább a klubjában –, maximális felelőssége van, azaz nem szítania kellene az indulatokat, hanem csendesítenie azokat, ha már hazája szervezetének korifeusai sajnálatra méltó, egyszersmind nevetséges helyzetbe hozzák magukat. Ám meglehet, a „játék” arra megy, hogy az ezúttal önmagát lejárató Messi ne vonuljon vissza úgy, hogy a felnőtt nemzeti együttes tagjaként nem tett a vitrinjébe egyetlen árva serleget sem. A Copa következő kiadását jövőre rendezik, a vetélkedő színhelye pedig Argentína és Kolumbia. 
Habár a vendéglátás sem ígér megváltást – pláne, hogy a döntő a kolumbiai Barranquillában lesz –, mert 2011-ben szintén Argentínában tartották a tornát, ám a lúzer vendéglátók már a negyedöntőben kiestek Messistől, Javier Zanettistől, Mascheranóstól, Agüeróstól, Higuainostól, Di Mariástól, Tevezestől. A névsor amúgy ellent mond annak az állításnak, hogy Messi azért oly észrevehetetlen a világbajnokságokon és a térségi tornákon, mert nincsenek megfelelő társai. Az argentin nyeretlenség ideje alatt két vb-t, négy Konföderációs Kupát és – a mostani diadallal együtt – öt Copa Americát nyerő, a támadójátékukat tekintve önmaguktól jelenleg meglehetősen idegen brazilok kiemelkedően legjobb csatára, a mozgásában kivételesen a szamba jegyeit hordozó Gabriel Jesus Kun Agüero tartalékja a Manchester Cityben... (Hogy miért, azt Pep Guardiola nagymester tudja.)
Szóval, ha a frankónak nem nevezhető Armanit nem is, az argentin bizonyítványt megint kiállították. 
Lehangolóbban, mint valaha.
Témák
labdarúgás