„Az már a kalauz, nem?” – Kalandos utazás Budapest és Veresegyház között a MÁV-val

Teljes káoszból normál késésre szelídült a hét közepére a vonatpótlás a Fót-Veresegyház vonalon. Kinek kalandtúra, kinek bosszankodás lett a kijutás az elővárosba vagy a bejutás Budapestre.

„Ücsörögjél vagy nyomkodd a telefonodat! Mindjárt felhívom anyádat, hogy késünk. Legyél türelmes!” – mondta a Rákospalota-Újpest vasútállomás melletti üzemi területen várakozó buszon egy 40-es férfi a nyolc év körüli gyerekének. Pedig a fiú nem aggódott különösebben, a türelemre intéssel inkább magát próbálta nyugtatni a szülő. Akkor már csaknem fél órája várt a tömött busz a vasútállomásnál, négy másikkal együtt, hogy végre elindulhassanak Veresegyház felé. A MÁV jövő hétfőig nem indít vonatokat a Fót-Veresegyház vonalon. A pótlást részben a másik váci vonalon közlekedő vonatokkal, részben buszokkal igyekeznek megoldani. A hét eleji tapasztalatok szerint kevés sikerrel.

– Akár egy osztálykirándulás, nem tudja az ember, milyen élmények várnak még rá – próbálta a történtek kedélyes oldalát nézni egy idősebb, rövid ujjú ingben utazó férfi, aki a lányához ment Veresegyházra. Már a Nyugatiból induló hétfő délutáni vonat is késett (ez Gödön át ment Vác felé, és a Rákospalota-Újpestnél lévő pótlóbuszokig lehetett vele eljutni annak, akinek volt hozzá türelme). Előbb tíz perces csúszást jeleztek, amiből 25 lett.

A kalandok nagy része azonban Újpesten következett. Öt busz is várt arra, hogy elindulhasson, de a sofőrök csak álltak a járművek mellett. Egyikük, egy magas, vékony férfi fekete noteszből kereste elő, merre is mennek a járatok. Arra senki nem tudott válaszolni, mikor indulnak a buszok, de azt megtudtuk, hogy egyszerre fut majd ki mindegyik, amint lesz kalauz. Mint kiderült, a zöld jelzést csak ő adhatja meg, csakhogy ilyen ember sehol nem akadt. Időközben jó néhány 14-es villamos is elhaladt az üzemi terület mellett, és amikor az egyikről egy kis oldaltáskás, kalauz kinézetű embert szált le, az utasok sóhajtozni kezdtek és egymástól kérdezgették: „az már a kalauz, nem?” Mint kiderült, ő is csak egy utas volt, akit – miközben felszállt a pótlóbuszra – sajnálattal vegyes dühvel fogadtak, pedig nem tehetett arról, hogy ő nem jegyvizsgáló.

– Kár volt ide felszállni, jobban jártam volna, ha távolsági busszal megyek. Ez a vonatpótlás maga a káosz – mondta egy fiatal, barna hajú nő, aki Fótra akart eljutni. Időre ment.

– Lehetett tudni előre, hogy nem járnak a vonatok – vetettem közbe. Nem tudta megoldani, hogy valaki autóval vigye?

– A férjem be tudott volna vinni, de jóval korábban indult reggel, délután meg később végez. Arra nem számítottam, hogy a szokásos 30-40 perc helyett már most majdnem másfél órás az út, és hol van még a vége…

Az egyik elszánt utas pontot akart tenni a kalauzkérdés végére, a vasúttársaság információs vonalát hívta fel. Jelezte, hogy az öt buszban bő kétszáz ember várakozik és jó lenne, ha küldenének valakit. Azt a választ kapta, hogy már dolgoznak az ügyön. Végül egy valódi jegykezelő is előkerült, majd gyors tájékoztatás jött arról, hogy a busz Fóton és Veresegyházon is két helyen áll meg. Ehhez képest nehezen érthető kerülő következett Dunakeszi felé, majd a kertek alatt vissza Fótra. – Talán eltévedt – aggodalmaskodott egy testesebb hölgy, annak viszont láthatóan örült, hogy ha vargabetűkkel is, de haladunk.

„Ma reggel egy órát késtem a munkahelyemről” – írta ki hétfőn az egyik lakossági csoportba egy nő, aki arról számolt be, hogy alapból 15 percet késett a pótlóbusz Budapest felé, amikor meg beért Újpestre, a vonat otthagyta az átszállókat. Végül még a Nyugati pályaudvar előtt is kellett várni. „És ha bejutottál, a 4-6-os se jár, szóval sok szerencsét a reggeli kalandtúrához mindenkinek. Holnap kocsival megyünk”. Egy másik hozzászóló azt írta, hogy a buszokra nem fért fel mindenki, egy harmadik utas pedig arra panaszkodott, hogy velük a sofőr eltévedt, és végül az utasok mutatták meg neki a helyes irányt.

Keddre javult a helyzet, a teljes káosz szolid késésre szelídült, legalábbis a délutáni órákban. Nem tudni, hogy ez a MÁV érdeme volt vagy annak tudható be, hogy sokan átváltottak más közlekedési eszközre. Kérdések így is maradtak.

– Mikor indulunk? – fordultam az egyik fiatal buszsofőrhöz az átszállásnál.

– Ha elengednek.

– Tippelni sem akar?

– Ez lehet 10 perc, de 20 vagy egy is. Nem tudom.

Néhány perces várakozás után aztán elindult a konvoj Veresegyház felé, a buszokra mindenki felfért és már csak azt kellett kitalálni, hogy a jármű mindenhol álljon meg vagy gyorsított legyen. Kalauz viszont azon a buszon sem ült, de a felszállásnál lehetett látni a jegyvizsgálót, és azt, hogy keddre ezt az akadályt sikerrel vették.