Nincs kis segítség

Publikálás dátuma
2019.07.20. 11:35

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A környezetvédelem, az emberi jogok érvényesítése és az összefogás áll a Goethe Intézetben bemutatott hazai civil szervezetek tevékenységének fókuszában. A portrékból kiderül az is, hogy mi is lehetünk önkéntesek.
„Ha az ember esténként Budapest utcáin jár, feltűnik, hogy ez egy élettel teli város, tele emberekkel, akik szeretnének átélni valamilyen élményt. Ez szemben áll az igen gyakran hallható szirénával, ami nem csak a mentőket jelenti, a politikusok is azzal jelzik, hogy épp a várost szelik át. A buli, illetve másik oldalról a politika ellentétét láthatjuk. És pontosan e két pólus közé eső térben található az elkötelezett polgár. Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a civil társadalom az, ami alakítja Európát. Ők azok, akik Európa egyesülését, alakulását meghatározzák, és ők testesítik meg az európai értékeket. Brüsszel ehhez csak a kereteket szolgáltatja, nem többet. Az elkötelezett polgárok azok, akik itt a főszerepet játsszák, hiszen a civil társadalom az, amely a társadalom összetartozását és összetartását elősegíti és képviseli, úgy Magyarországon, mint Németországban” – mondta az Aktivisták című, rendhagyó kiállítás megnyitóján Michael Müller-Verweyen, a budapesti Goethe Intézet igazgatója. A Szolnoki József által készített fotók a hazai civil szervezeteket mutatják be, amelyeknek fókuszában a környezetvédelem, a művészeti megközelítések, valamint az emberi jogok állnak. Az intézetben bemutatott képek mögött az a meggyőződés húzódik, hogy civil társadalom nélkül nem lehet megvalósítani semmit, és különösen fontos az aktivisták elismerése, tevékenységük minél többekhez való eljuttatása. Az ismertség nem kizárólag a megbecsültség, és a támogatások miatt lenne fontos, azért is, hogy egyáltalán az emberek felismerjék, létezik az adott probléma – mondta lapunknak az Utcajogász Egyesület egyik képviselője. A hajléktalan és lakhatási szegénységben élőknek jogi segítséget nyújtó szervezet tagjai szerint az emberek fejében nagy hiányosságok vannak azzal kapcsolatban, hogy a társadalomnak mekkora részét érinti ez a kérdés igazán. A szervezetben jelenleg 19 jogász és joghallgató vesz részt, s bár szeretnének bővülni, jelenleg Budapesten, a Blaha Lujza téren tevékenykednek. Tavaly körülbelül háromszázötven ügyet regisztráltak. „Nagyon nagy szükség van arra, hogy bárki bármilyen tudással rendelkezik, azt a társadalmi folyamatok során is kamatoztatni tudja és segítse az embertársait. Mindenki tudása felhasználható” – véli a szervezet egyik tagja. Megjegyezte, ezáltal ők is kapnak valamit: joghallgatóként például nagyon fontos, ha már fiatalon látják, mit jelent másoknak, ha segítenek nekik. Egy másik önkéntes azt tapasztalja, hogy a politikai kampány ellenére a magyar társadalom szereti és támogatja a civileket.   „Az aktivizmus nem csak nagy lélegzetvételű projektekből áll. Ugyanolyan fontos, ha valaki húsz percet tud csak kiszakítani a hétköznapokból, és az alatt két szomszédos utcában bedobálja a postaládákba a szórólapot. Vagy ha két perc alatt lekér egy tulajdoni lapot. Vagy egy héten egyszer félórára lejön a partra és meglocsolja a facsemetéket. Nincs nagy vagy kis segítség. Mindenki számít. Mindenki aktivista” – hangsúlyozta Schäffer Zsuzsanna, a Maradjanak a Fák a Rómain csoport tagja. A szervezet azért alakult, hogy megfékezze a Fővárosi Önkormányzat tervét, amely szerint a Római-part mögötti terület árvízvédelmét közvetlenül a parton oldja meg, mobil árvízvédelmi fallal. Ez a lépés egyaránt sértené az ott élők és az oda látogatók érdekeit, valamint a környezetet: a lépés ezres nagyságrendű fakivágásokat jelentene. A csoport tevékenysége rendkívül sokrétű: több ezer fős demonstrációkat rendeznek, szakmai anyagokat dolgoznak ki, alternatív javaslatokat állítanak össze, részt vesznek találkozókon, gyűléseken. Hogy minél többekhez eljuttassák az üzenetet számos laza, kötetlen programot is szerveznek, és mivel a helyi lapokba nem tudtak bekerülni, „mérgükben” egy időszaki kiadványt is alapítottak, Hello Római – Lángos vagy beton címmel. A tájékoztatás fontosságában, a közös gondolkodásban és az információszabadságban hisz az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet is. Küldetése, hogy az alkotmányos értékeket képviselje a magyar közéletben, a szabadságot, a méltóságot, a hatalommegosztás elvét – hangsúlyozta Majtényi László, az intézet elnöke. A szervezet sokrétű munkája részeként rendszeresen tesz közzé állásfoglalásokat, legutóbb például az ombudsmanválasztás kapcsán. Majtényi László megjegyezte, Jerikó falai is leomlottak, így azt remélik, nem falra hányt borsó, amit mondanak. A kiállításon bemutatott szervezetek tevékenységét és jelentőségét hosszan lehetne sorolni, mindegyik egyaránt példaértékű. Résztvevőik többnyire önkéntesen, komoly energiaráfordítással tesznek azért, hogy demokratikusabb, nyíltabb, megértőbb és boldogabb társadalomban éljünk. Ám nem elég a csendes elismerés, jó volna, ha mindannyian kivennénk a részünket a feladatból. És egyúttal eszünkbe vésnénk: mindenki aktivista.  Infó: Aktivisták Goethe Intézet, Budapest  Nyitva: szeptember 15-ig

AKTIVISTÁK

A FREIRAUM projekt keretében bemutatott civil szervezetek: Közösségi Kertek, Civilek a Rómaiért, Civil Sziget, Magyar Szolidaritási Mozgalom, Közélet Iskolája, Gólya Közösségi Ház és Szövetkezeti Presszó, Gondolkodó Autonóm Antikvárium, Amnesty International Magyarország, Másállapotot a szülészetben!, Vargha Sára, Utcajogász Egyesület, Tilos Rádió, atlatszo.hu, Budapest Bike Maffia, Auróra, Menedék - Migránsokat Segítő Egyesület, Eötvös Károly Intézet, TündérPakk Alapítvány, A Tudás Hatalom Társulat, független képzőművészeti tanszék, Off-Biennále Budapest, Nemes Csaba - képzőművész, Hungarofuturista mozgalom, Utcáról Lakásba Egyesület, Eleven Emlékmű és Szabadságszínpad.

Szerző
Témák
Goethe Intézet

Egy csendes népirtás rekonstrukciója

Publikálás dátuma
2019.07.20. 11:00

Az Amerikai Egyesült Államok, a két óceán között elterülő birodalom létrehozásáért az őslakosok borzalmas árat fizettek. A 17. században az oszázs nemzetség területe a mai Missouritól és Kansastól Oklahomaig, nyugatabbra pedig a Sziklás-hegységig terjedt. A fehér telepesek – és a washingtoni kormányzat – nyomására azonban fel kellett adniuk földjeiket, és egyre kisebb területre szorultak vissza. 1870-ben beleegyeztek, hogy eladják a kansasi földjüket, és új helyet keresnek. Az évtizedekig tartó exodus hatalmas áldozattal járt, hetven év alatt a nemzetség több mint kétharmada elveszett, azokra pedig, akik eljutottak az új rezervátumba, a mai Oklahoma északkeleti részébe, erőszakos asszimiláció várt. Megnyugvás viszont aligha, Washington ugyanis az 1900-as évek elején az oszázsok új területét is fel akarta parcellázni. A nemzetségnek sikerült kompromisszumot kötni: a rezervátumot az oszázsok között osztották fel, és az ásványkincsek is őket illetik. A földben pedig olaj volt. A kitermeléséért a cégek és a szerencselovagok hajlandók voltak fizetni, ami egycsapásra hihetetlenül gazdaggá tette az oszázsokat. És jószerivel a vesztüket okozta. Ezt a tragikus és vérlázító történetet dolgozta fel David Grann. Az oszázsok meggazdagodtak, ám vagyonukkal nem rendelkezhettek szabadon: a fehérek igyekeztek kiskorúsítani őket, hogy legalább vagyonkezelőkként, gyámként húzhassanak sápot. Megélheti forrás lettek, sokan holtukban is. Az őslakosok ugyanis rejtélyes vagy látványosan erőszakos halálokat haltak, sorozatban és nagy számban, vagyonukon, életjáradékukon pedig az örökösök körül keringő fehérek osztoztak. A helyi igazságszolgáltatást korrupció, kollektív bűnrészesség bénította, ezért J. Edgar Hoover, a veszélyesen ambiciózus bürokrata – az éppen körvonalazódó FBI frissen kinevezett vezetője – nyomozókat küldött a helyszínre. A gyilkosságsorozatot felderítették, az elkövetőket és felbujtókat bíróság elé állították. De nem volt vége. A rémuralomnak nevezett időszakot kutató szerző meggyőződése, hogy valójában jóval több gyilkosság történt, mint amennyit az FBI képes volt feltárni. Grann több mint száz év után rekonstruálta az oszázsok lemészárlását. Szívós munkával rágta át magát temérdek forrás – jegyzőkönyv, levéltári anyag, korabeli tudósítás, tanulmány, nyomozati irat – dzsungelén. Grann kiváló szerző, ez már az első könyvéből (magyarul: Eldorádó, az elveszett város) is kiderült. Nem csak megszállottan kutatja fel az információkat, de azokból erős, élő történetet alkot, nem csoda, hogy Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio megvették a Megfojtott virágok megfilmesítési jogait. Páratlanul izgalmas könyv. Ráadásul a magyar kiadásban olyasmi szerepel, ami az eredetiben nem: nevezetesen, hogy Ábel ölte volna meg Káint.  

Infó:

David Grann: Megfojtott virágok Az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezete és az FBI születése 357 oldal Bookline, 2019. 

Témák
népírtás

Iggy Pop csak hagyta, hogy megtörténjen

Publikálás dátuma
2019.07.19. 18:56

Fotó: ALAIN JOCARD / AFP
Három év kihagyás után új albumot jelentet meg ősszel Free címmel a szerdán Budapesten is fellépő legendás rockénekes, Iggy Pop. „Ezen az albumon más szerzők mondandóját tolmácsolom, én csak a hangomat kölcsönzöm a gondolataiknak. A Post Pop Depression (a zenész legutóbbi albuma) turnéi után biztos voltam benne, hogy sikerült megszabadulnom az egész addigi életemet és karrieremet beárnyékoló, krónikus önbizalomhiánytól és bizonytalanságtól. Viszont ahelyett, hogy örültem volna ennek, üresnek és kimerültnek éreztem magam. Csak el akartam bújni a napszemüvegem mögé, hátat fordítani mindennek, és továbbállni – szabad akartam lenni. Tudom, hogy a szabadság csak egy illúzió, egy érzés, de mindig mindent ennek az érzésnek rendeltem alá. Így született ez az album is: egyszerűen csak hagytam, hogy megtörténjen.” Ha szerencsénk van, Iggy Pop talán nálunk is játszik az új dalok közül néhányat július 24-i koncertjén a Budapest Parkban.        
Szerző
Témák
Iggy Pop