Előfizetés

Hiába Mészáros jachtozása – A Magyar Nemzet szerint az a luxus, hogy Cseh Katalin elment a Volt fesztiválra

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.07.22. 12:04

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Sőt, még könyvet is olvasott a tengerparton.
„Hamis imázsépítés a Momentumban” címmel közölt cikket a Magyar Nemzet amelyben az oknyomozást olyan szintekre emelték, hogy Cseh Katalin egészen régi Instagram-cikkeit is alaposan megvizsgálták – szúrta ki elsőként a 444.  Az EP-képviselő közösségi média posztjait a következőképpen elemezték: „a »szegény« egyetemista bejegyzései szerint 2015. július elején a soproni VOLT fesztiválon bulizott, majd néhány hét múlva egy tengerparton olvasta e-könyvét, augusztus elején pedig a Velencei-tónál pihente ki a lét könnyűségének fáradalmait.” Mutatjuk mi is a luxust:  
A bejegyzés megtekintése az Instagramon

fishing in Sopron!!!

Cseh Katalin (@katkacseh) által megosztott bejegyzés,

A cikkből a fesztiválozáson kívül az is kiderül, hogy Cseh Katalin az elmúlt években járt több külföldi országban, például az Egyesült Államokban, Portugáliában, Spanyolországban és Észak-Macedóniában is.

Magatarti juhászok

Doros Judit
Publikálás dátuma
2019.07.22. 11:00

Fotó: Konyhás István
Lassan kihal a juhász szakma, meglepő, ha valaki fiatalon elszegődik egy nyáj mellé. Mi találkoztunk ilyen csodával.
Friss kenyeret hozott csak magával Hajdúszoboszlóról, minden más van Angyalházán, a puszta közepén, Hortobágy falu és Nádudvar között, ahol hatszáz juhot őriz társával együtt a hatvanéves B. Nagy János. Azt mondja, ő „magatarti” és „számadó” juhász, vagyis lefordítva: nem csak a saját több mint kétszázötven-háromszáz állatát gondozza, de bértartást is vállal. Tavasszal felveszi a környékbeli gazdáktól az övéiket, s viszi ki magával azokat is, késő ősszel meg behajtják a nyájat. Egy lovaskocsival és néhány lovon ülő, segítő baráttal, rokonnal harminc kilométert mennek a pusztában több száz jószággal, Angyalházától Hajdúszoboszlóig, ahol a telelő hely található. A lovaskocsi részben azért kell, hogy a gyengébb példányokat, amelyek nem tudnak ilyen hosszan gyalogolni, felrakják rá. B. Nagy János nem győz hálát adni a sorsnak, hogy tizenhat évvel ezelőtt lett egy kis bojtára, az akkor tizennégy éves Jákob Dániel, aki ma már társa, segítője, egyfajta fogadott fia. Ő először asztalosnak tanult, de már gyerekkorától vonzotta a pusztai szabad élet. Már általános iskola után is hétvégente kijárt ide, aztán a nyarakat is végigdolgozta a nyáj mellett, végül itt kötött ki. - Az ilyen fiatal már nagyon ritka, hogy így szívvel-lélekkel a jószágért dolgozik, szereti az állatot, tisztelettel bánik vele, nem is hiszem, hogy van még egy olyan juhász a környéken, akinek ekkora szerencséje van a társával, mint nekem. Ez is tartja bennem a lelket, hogy minél tovább bírjam: ha ő nem hagyott cserben tizenhat év alatt, akkor nekem is így kell tennem - mondja az idősebb férfi. Három-négynaponta váltják egymást, de ha olyasfajta munka van, ketten is elalszanak a kicsi kis kunyhóban, ahol csak a legszükségesebb tárgyak adnak egyfajta kényelmet: ágy, asztal, sparhelt. Igaz, akad azért „luxus”, egy tévé is, de ezen leginkább az időjárást nézik, mire az esti film kezdődne, ők már régen alszanak. Életüket a természet irányítja, nem valamiféle hivatalos beosztás, akkor kelnek, amikor a nap: télen hat óra felé, nyáron korábban. A nyájat csak akkor engedik ki, ha a harmat felszáradt, nyáron déltől háromig, a legnagyobb forróságban pedig állat és ember is árnyékba vonul. - Rendje van ennek, nem úgy van, hogy kicsapjuk az állatokat, és mennek, ahová akarnak, nem mindegy, hogy hol legelnek, a nemzeti park területén arra is kell vigyázni, hogy megmaradjanak a növények - mondják.
Főfoglalkozású őstermelők, szavaik szerint meggazdagodni ugyan nem fognak, de a megélhetésüket biztosítják az állatok. A saját juhaik szaporulatát eladják, s a gyapjúért is kapnak külön pénzt, ebből gazdálkodnak. Egy anyajuhnak nyolc hónapos hasznosulási ciklusai vannak: öt hónapig vemhes, két hónapig szoptat, s egy hónapot pihen, mielőtt újra ráengedik a kost. Utóbbira egyedenként harminc-negyven nőivarú jut, de ha úgy hozza a szükség, akár hatvan-hetven anyajuhot is megtermékenyít. Egy-egy ciklusban egy vagy két kisbárány születik, ám a természet arról is bölcsen gondoskodik, hogy ha ennél több esne, azok se maradjanak felneveletlenül: ilyenkor a kecskék állnak be szoptatni. A puszta mindenféle előítéletet nélkülöz. Ki gondolná például, hogy itt a pulyka neveli fel a gyöngytyúktojásokból kikelt kis „gyöngyikéket”, mert a pulykánál nemigen kell gondosabb szárnyas, így alá rakják be az „idegen” tojásokat. A juhászok telente hazamennek, de a gondolataik ilyenkor is a pusztában járnak. Előfordult olyan tavasz, hogy kihajtva az állatokat, a fém itatóvályúkat nem találták a helyükön, amikor meg beszereztek újakat, s lebetonozták, lángvágóval vitték el azokat a tolvajok. Ilyenkor nem is az érték miatt bosszankodnak igazán, hanem mert ezeket a jól bevált használati tárgyakat nehéz pótolni, ráadásul a jószág ellátása kerül veszélybe: nem lehet csak úgy motorra pattanni, s egy másik vályút szerezni a környéken. - Szerencsére az utóbbi időben a perzekutorok már sűrűbben járőröznek – utal a mezőőrökre B. Nagy János – így nagyobb biztonságban vannak a dolgaink. A környéket úgy ismerik, mint a tenyerüket, egy távoli fa, egy felsejlő istálló segít nekik az eligazodásban, nem kell iránytű. Sőt, inkább ők segítenek azoknak, akik bajba kerülnek a pusztában. Itt ugyanis nem elég a GPS, tudni kell, melyik földút van elázva, hol akadnak el a kátyúban a kerekek – ha ilyesmi történik, lovaskocsival vagy traktorral ők húzzák ki a megrekedt autósokat. Nyaralni sose mennek, azt mondják, nekik az a nyaralás, ha ketten együtt egy fél napra el tudnak jutni valamelyik környékbeli vásárba vagy pásztorünnepre. Ezt a pár órás szabadidőt is nagyon meg kell szervezniük: ilyenkor vagy a fiatalabb juhász testvérei közül jönnek ki segédkezni, vagy az idősebbik katonatisztként dolgozó fia áll be helyettük. A jószágot nem is bíznák idegenre, de még így is akkor nyugszanak csak meg, ha visszatérve mindent úgy találnak, ahogyan azt otthagyták.

Már a képzés sem a régi

Jelenleg néhány tucatra tehető azok száma, akik a klasszikus értelemben vett juhászként dolgoznak, de várhatóan néhány éven belül teljesen kihal a szakma: helyettük a családi gazdaságok tagjai egymás között felosztva végzik el az egykori munkakör feladatait. Csupán a hagyományőrzésben marad meg a klasszikus juhászat, a szakma mára teljesen átalakult - olvasható az idén Hódmezővásárhelyen megrendezett országos juhásztalálkozó sajtóközleményében. Az egykori munka az állatok kihajtásából, legeltetéséből és napi ellátásából állt; a mai gazdák feladatköre azonban sokkal összetettebb, ráadásul a munka struktúrája is megváltozott. Az utolsó tradicionális juhász-képzések a ‘80-as ‘90-es években szűntek meg, azóta a juhtenyésztéssel és tartással kapcsolatban legfeljebb úgynevezett felnőttképzéseket szerveznek, ezek célja azonban már nem a hagyományos munkakör továbbörökítése.

Klímasemleges, zöld sziget lehetne a Belváros - Interjú Tüttő Katával

Nagy B. György
Publikálás dátuma
2019.07.22. 09:15

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Tüttő Kata a gyermekvállalás miatt költözött el az V. kerületből. Polgármesterként azon lenne, hogy másnak ne kelljen.
„Legyenek szívesek, pakolják vissza az asztalt a falhoz, ha nincs szorosan mellette, akkor megbüntetnek minket” – kéri kedvesen, de határozottan az V. kerületi kávézó pincérnője. Sietve visszatesszük... – Na. Ez tipikus példája, hogy az V. kerületben nem ugyanaz a szabály vonatkozik mindenkire. Miközben ezt a kávéházat meg a mellettünk lévő virágost megbüntetik, ha picit is kilóg a járdára, rendszeresen parkol itt néhány drágább autó, sokszor szabálytalanul, de a vezetőiknek nincs okuk aggódni. Például itt is áll egy a ház előtt. Arról a Ferrari-szerűségről beszél?  A lényeg, hogy a kerület elég szigorú. De nem ez zavarja az itt működő vállalkozókat, akikkel beszéltem, hanem a kettős mérce. Hogyan győzte meg a pártokat, hogy a Belvárosban számítsanak önre, és ne szűkebb pátriájában a XII. kerületben?  Sokat éltem a belvárosban – és boldogan. Tizenkét évet dolgoztam itt, a Városházán. Szóval nem vagyok idegen, így nem kellett nagyon győzködnöm a pártokat.
Miért költözött el?  Mert nem szívesen vállaltam itt gyermeket. Kevés a park, a játszótér, babakocsival alig lehet elférni a járdán és nagyon szennyezett a levegő. Ehhez ma már az is hozzájárul, hogy megfizethetetlenek az albérletek és az ingatlanok. Ide csak a leggazdagabbak költözhetnek, egy középosztálybeli pár nem is álmodhat V. kerületi lakásról, még CSOK-kal sem. A legfontosabb kérdés, hogy 15 év múlva élnek-e itt majd emberek, vagy a Belváros szellemkerület lesz, ahol befektetési célból vett lakások százai állnak üresen, vagy egy-két éjszakára bérbeadva, netán vagyonos vevőre várva; ahol csak kormányzati hivatalok működnek, szállodák üzemelnek és külföldiekre, illetve a hazai elitre koncentráló vendéglátóhelyek. Amikor az interjút egyeztettük, azt panaszolta, már szinte sehova sem lehet beülni, minden a hatalom embereinek érdekeltségébe tartozik. Ha polgármester lesz, visszaszerzi ezeket a zömmel önkormányzati tulajdonú helyeket? Polgármesterként nyilván ezzel is dolgom lesz, de nem ez a legfontosabb. Van egy pozitív jövőképem. 2002 óta vagyok önkormányzati képviselő, évekig vezettem a fővárosi közgyűlés pénzügyi és közbeszerzési bizottságát, az utóbbi öt évben pedig azt tanultam a Régiók Európai Bizottságánál, hogyan néznek majd ki a jövő városai 15-30 év múlva. Ezt a tudást remekül tudnám hasznosítani itt, ahol egyszerre három problémával kell megbirkózni. Kezdeni kell valamit a kerület elnéptelenedésével, meg kell oldani, hogy a turizmus ne nehezedjen rá a Belvárosra, kell egy új szövetség a kerület és Budapest vezetése között. De a legfontosabb, hogy élhetőbbé kell tenni a Belvárost. Van egy 100 napos és egy 15 éves programom.
Utóbbinak mi a végpontja? Az, hogy a Belváros klímasemleges lesz. Az aszfaltdzsungelből is lehet zöld várost teremteni, ebben az úttörő szerepét fogjuk betölteni. Az első lépés egy a zöldítéssel, közlekedéssel, megújuló energiával, műanyagmentességgel foglalkozó klímastratégia. Okos mérőberendezéseket telepítünk, feltérképezzük előbb a köz-, majd a magánpületek energiafogyasztását, a fűtési rendszerek állapotát, a szigetelések minőségét. De nemcsak a fűtésre kell koncentrálni a belvárosban, hanem a nyári hűtésre is. Légkondicionálókat akar telepíteni? Fákat, árnyékolókat. Megszigorítjuk a fakivágást, hozunk egy új, a fákat védő, a zöldtömeg növelését támogató rendeletet, ami előírja majd, hogy a kerületen belül kell pótolni az elveszett lombtömeget: faültetéssel, zöldfallal, zöldtetővel. Ezek határozzák meg a következő tizenöt év építkezéseit. Ha úgy tetszik, egy belvárosi lugast építünk. Életképes egy zöld sziget a többi belső kerület beton- és tégladzsungelében? Ezért hozunk létre majd az önkormányzati választások után a momentumos Soproni Tamással (VI. kerület) és a DK-s Niedermüller Péterrel (VII. kerület), illetve az MSZP-s Tóth Józseffel (XIII. kerület) egy belvárosi szövetséget, és együtt gondolkozunk a zöldítésről, az árnyékolásról, a forgalomszabályozásról, a lészennyezés csökkentéséről. A faültetés nem csak a városon belül fontos. Például szívesen csatlakozom a Bojár Iván András által elindított „Ültessünk 10 millió fát!” mozgalomhoz, így a kerület minden lakosa nevében telepítene egy csemetét – nemcsak egyszer, hanem minden évben.
Akkor valóban dzsungel lesz a belváros. Ennyi új fa nem fér el a kerületben, de szívesen kötnék szerződést például a Pilisi Parkerdő Zrt.-vel, hogy a Budapest környéki erdőterületet növeljük. Mindezt miből finanszírozná? Egy-egy fa elültetése drága dolog. A városban igen, ahol ügyelni kell az épületekre és a közművekre, így lényegében óriási földalatti ládákba ültetik a fákat, és okos kütyük figyelik, hogy nem szárad-e ki, vagy nem savasodik-e el a földjük. De a városon kívül egy hektárnyi akácost már egymillió forintból lehet telepíteni. Pénzügyes vagyok, első dolgom volt megnézni, hogy van-e erre forrás. A többi kerületben szociális bérlakások építésével és szociális boltok ígéretével kampányolnak. Ön tudatosan kerüli ezeket a témákat, vagy a kerület lakosainak nincs ilyesmire szükségük. Ezek is szerepelnek a programomban az itt élők parkolási nehézségeinek könnyítésével és a fűtéstámogatással együtt, ez a kerület napi működtetésének része. De inkább a saját személyiségemet próbálom behozni a kampányba, ugyanis ott, ahol ambiciózus polgármester áll a város élén Európában, csodákat lehet csinálni. Ljubjana a hulladékmentességet tűzte ki és mára 80 százalékkal kevesebb szemét megy a lerakóba.

A politikust az utóbbi időben többször igazságtalanul támadták azzal,  hogy Leisztinger Tamás üzletember élettársa. A valóság az, hogy már évek  óta nem élnek együtt, külön utakon járnak. (Leisztinger Tamás lapunk tulajdonosa.)