Nem a be-, hanem a kivándorlás az igazi probléma

Publikálás dátuma
2019.07.24. 11:00

Fotó: KH-Pictures
Miközben évek óta a bevándorlás kérdése bomlasztja az Európai Unió egységét, arról megfeledkezni látszik a politikai közbeszéd, hogy nem a be-, hanem a kivándorlás az igazi probléma.
Közhely, hogy az Európai Unió népessége elöregedőben, a jelenség olyan méreteket öltött, hogy egyes országokban összeomlana a munkaerőpiac, ha nem érkezne külső utánpótlás. Ez pedig nem kis mértékben az Unión belülről érkezik, főképp a 2004-es illetve 2007-es bővítés nyomán EU-tagországgá vált kelet-közép-európai és a balti, valamint a csatlakozásra áhítozó balkáni államokból. A fejlettebb nyugati, északi és dél-európai országok munkaerőpiaci és demográfiai egyensúlyát a belső-külső migráció tartja fenn, ám a kelet-európai államokban a kivándorlás olyan méreteket kezd ölteni, hogy az már nem csak ezen területek egyensúlyának felborulásával jár, hanem gátolja az adott államok gazdasági felzárkózását és hozzájárul a nyugat-kelet közötti gazdasági különbségek mélyüléséhez. A fiatal, jól képzett munkaerő távozása miatt komoly kihívásokkal küzd a szociális ellátó rendszer is az újonnan csatlakozott uniós államokban. A vonatkozó statisztikák szerint az EU-tagállamok lakosságának nem egészen a fele tartozik az aktív korúak csoportjába, míg a bevándorlók – külső és belső országokból érkezők egyaránt 70 százaléka 20 és 59 év közötti, vagyis aktív munkaerő. Ők viszont hiányoznak saját országuk munkaerőpiacáról. De nemcsak a munkaerőpiaci egyensúlyt bontja meg a kivándorlás a legnagyobb kibocsátó országokban, hanem a nemek közötti egyensúlyt is, hiszen a külföldi munkára jelentkezők nagyobb része férfi, a gyereket nevelő nők kivándorlási aránya alacsonyabb. Az aránytalanság a képzettségi szinteken is jelentkezik, a nem szezonális külföldi munkára a magasabban képzettek, illetve a szakképzetteknek van jobb esélyük.     

Nem vagyunk kivétel

A kivándorlás jelensége Magyarországot sem kerülte el, de főképp a csatlakozás utáni kezdeti években nem számított tömeges jelenségnek. A magyar munkaerő kivándorlása 2012-ben érte el a csúcsot. 2018-ban 610 ezer re becsülték a Nyugat-Európában élő magyar állampolgárok számát. Mindmáig még mindig több magyar megy el Nyugat-Európába, mint ahányan onnan visszatérnek, vagyis mi is nettó értelemben kivándorló ország vagyunk, és egyre több magyar gyerek születik külföldön.

Romániából minden 3. percben elmegy valaki

Az EU-n belüli kivándorlásban kétségtelenül Románia a csúcstartó. Keleti szomszédunk a rendszerváltás óta olyan demográfiai vesztességet szenvedett a szűnni nem akaró kivándorlás óta, hogy tavaly egy ENSZ statisztika már azt jelezte, csak a háború sújtotta Szíria vesztett több lakost, mint Románia. Persze Szíria néhány év, Románia pedig néhány évtized alatt lett kivándorló ország, de ez sem vigasztalhatja Bukarestet, mert minden nemzetközi szervezet előrejelzése demográfiai katasztrófát jelez Románia számára, amennyiben nem sikerült a trendet megváltoztatni. 
Az ENSZ becslései szerint a román uniós csatlakozás óta 3,4 millióan hagyták el az országot - a lakosság 17 százaléka -, ezzel pedig övék a legnagyobb lakosságvesztés az EU-ban.

A Világbank szerint 3,6 millió román dolgozik külföldön, és ha ehhez a számhoz hozzáadjuk a nem dolgozó családtagokat, akkor az már a becslésekhez áll közelebb. Romániai nem hivatalos adatok szerint ugyanis a rendszerváltás óta már inkább az 5 millióhoz közelít a távozók száma. És ez tűnik valószínűbbnek. Az EU adatai is azt mutatják, a tagországok közül Romániának volt a legnagyobb arányú lakosságvesztése az utóbbi évtizedben, 17 százalékot egyetlen tagállam sem veszített 10 év alatt. (Románia 2007 január elsejétől lett EU tagállam.). Az elvándorlási arány dinamikája tekintetében Románia világszinten a második helyen áll, Szíria után. A folyamat pedig megállíthatatlannak tűnik, annak ellenére, hogy az ország gazdasági mutatói évek óta jók. A kormányzat is több komoly próbálkozást tett a jelenség enyhítésére – 2017-ben igen jelentős béremelést hajtottak végre az egészségügyben, ez kissé csökkentette is az orvosok és más egészségügyi dolgozók elvándorlását. 2017-ben 2800 orvos kért megfelelőségi nyilatkozatot a külföldi munkavállaláshoz, 2018-ban viszont már csak 2300, ám ez is tragikusan érinti a román ellátórendszert. Mégis, a kivándorlás évente mintegy 25 százalékos növekedést mutat, miközben a természetes népszaporulat 25 éve, 1992 óta negatív tartományban van, és egyre súlyosbodó kilátásokkal. Egy ENSZ előrejelzés 2050-re 14,5 milliós lakosságot jósolt Romániának, amennyiben nem történik változás a népességet alakulását befolyásoló tényezőkben. Ennek azonban egyelőre semmi jele. Sem a gyermekvállalási kedv nem mutat növekedést, sem a kivándorlás nem csökken. Sőt, minden felmérés azt mutatja, hogy a fiatalok zöme külföldi munkavállalásban gondolkodik, és a korábbi évek tapasztalatai szerint a hazatelepedés vagy elmarad vagy egyre többet várat magára. Bár eddig is legtöbben azzal az ígérettel távoztak, hogy „csak addig maradnak, míg össze nem gyűjtik a házépítéshez, vállalkozás indításhoz stb szükséges anyagiakat”, hazatelepedésekről igen ritkán hallani. Riportok sorozata készült már olyan településekről, ahol gyönyörű, kacsalábon forgó új házak között szinte csak egy-egy öregember, kisgyerek kószál már, a munkaképes lakosság továbbra is valahol külföldön gyűjti immár a palota nagyságú házak fenntartásához szükséges pénzt. Sokan idővel egész családjukat kiviszik, és fokozatosan integrálódnak új környezetükbe. A népességfogyás a tanügyben is igen látványos. A tavalyi iskolakezdés igen szomorú rekordot is hozott, fél millióval kevesebb iskolásnak csengethettek be , mint a 2009-2010-es tanévben. A román oktatási minisztérium adatai szerint ekkor még 3.399.112, míg a 2018/2019 – ben már csak 2.900.000 diák kezdte el az új tanévet. A demográfiai mutatók is lesújtóak. A termelékenységi ráta, azaz a gyermekvállalási kedv Romániában 1,3, ami az 1,5 –ös európai átlag alatt van, pontosabban a legalacsonyabb Európában. (2017-as adatok szerint Magyarországon hajszállal 1,5 volt a termelékenységi arányszám. ) Tavalyi hivatalos adatok szerint három percenként egy lakos távozott Romániából, vagyis naponta 480 ember. Az Eurostat számításai Románia 2030-ig újabb 1,8-2,2 millió lakost veszíthet. Az Európai Bizottság hosszú távú előrejelzése még ennél is ijesztőbb - 2060-ig az ország elveszítheti korábbi lakossága 40 százalékát, összlakossága 13,8 millióra csökkenhet. A rendszerváltáskor Romániában közel 23 millióan éltek, 2014-ben süllyedt 20 millió alá, a jelenlegi hivatalos adatok szerint 19.9 millió, de a tényleges szám, becslések szerint, ennél alacsonyabb.
Az eperszedés már a múlt, most inkább a képzettek távoznak
Fotó: Ververidis Vasilis

Bajban a Balkán is

A délszlávokra mindig is kivételes migráció volt jellemző. Már a török hódoltság idején, elsősorban a XVIII. században rengeteg szerb – egyes források szerint 37 ezer család - vándorolt Koszovóból észak felé. Valójában azonban a nagy szerb népvándorlás már a XIV. században megkezdődött, s a XVIII. századig tartott. Ez a folyamat a XX. században sem maradt abba, s új lendületet adott ennek az az 1968-as megállapodás, melynek révén Németország beengedte a délszláv munkavállalókat. A „Gastarbajterek” azonban elsősorban horvát és boszniai területekről vándoroltak el. Szerbiában ma is drámai demográfiai viszonyok fenyegetnek. Évente 50 és 70 ezer közé tehető az országot elhagyó orvosok, ápolók, szakmunkások száma, akiket tárt karokkal várnak Ausztriában, Skandináviában. A helyzet pedig a kormányzat saját munkájáról szóló dicshimnuszai ellenére sem javul. Egy néhány hónapja készült felmérés szerint a szerb polgárok egyötöde kíván búcsút inteni hazájának. Főleg a fiatalok képzelik el jövőjüket valamelyik külföldi országban. A 18-29 év közöttiek harmada akarja elhagyni Szerbiát. A Think-Tank Srbija kutatóintézet tanulmánya szerint a legtöbben, 41 százalék, az alacsony életszínvonalat, 36 százalék pedig a jobb fizetést jelölte meg okként. Bár közismert, hogy már csak történelmi okok miatt is mennyire szoros Belgrád és Moszkva viszonya, a megkérdezettek 85 százaléka nyugatra vándorolna, mindössze két százalékuk Oroszországba. A diaszpórában élők 92 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jobban élnek kint, mint Szerbiában, 41 százalékuk nem is kíván hazatérni. Horvátországban is egyre súlyosabb helyzet áll elő amiatt, hogy a szakképzett munkaerő tömegesen hagyja el az országot. A hivatalos adatok szerint 2013-ban még 15 262 horvát állampolgár emigrált, számuk azonban 2017-ben 47 352-re nőtt. Vagyis a 4,3 milliós országból a teljes lakosság egy százaléka akar távozni. A Nemzeti Bank egy kutatása szerint azonban a valós helyzet rosszabb. A tanulmány abból indul ki, hogy 230 ezer horvát intett búcsút hazájának, s tette át székhelyét a 11 legtehetősebb uniós tagország valamelyikébe. A legnépszerűbb célpont nem meglepő módon Németország: az összes kivándorolt 71,3 százaléka választotta ezen államot. Berlin 2015 júliusában nyitotta meg munkaerőpiacát Horvátország előtt. Gazdasági és szociális okok egyaránt szerepet játszanak a jelenségben. Sokaknak pedig a korrupcióból van elegük. Főleg a legszegényebb megyékből, Szlavónia térségéből vándorolnak el az emberek. A következmények lesújtóak: két éve hat általános iskolát kellett bezárni a diákok alacsony száma miatt. 117 oktatási intézménybe pedig nem jelentkezett új diák. Bulgária a világ leggyorsabban csökkenő lakosságszámú országai közé tartozik: jelenleg 7,4 millióan élnek itt, de 2050-ben már csak 5,4, az évszázad végére pedig 3,9 milliós lakosságszámot jósolnak. 1989-ben még kilencmillióan éltek Bulgáriában, 2005 óta pedig egymillió az országot elhagyók száma. Hiába a három százalék feletti gazdasági növekedés, Szófia lemaradása akkora a nyugati országokhoz képest, hogy behozhatatlannak tűnik ez a hátrány. A korrupció viszont óriási gondot jelent. Minden évben 500 orvos hagyja el az országot. A fiatalok jelentős része külföldön képzelte el jövőjét, 2017-ben a bolgár diákok 17 százaléka határokon túli egyetemeken tanult. Az egyedüli jó hír, hogy sokan vissza akarnak térni, mert a bolgárok 84 százaléka rendelkezik saját lakással. Koszovóban idén tavasszal a pristinai parlament is foglalkozott azzal a kérdéssel, miként lehetne megakadályozni a tömeges elvándorlást. Az országban nem lehet meglepődni, ha hatalmas sorok kígyóznak a külföldi nagykövetségek előtt: mindenki vízumra vár. A felnőtt lakosság negyven, a fiatalok 60 százalékának nincs munkája, így nem csoda, ha külföldön akarnak szerencsét próbálni. 2016-ban a német belügyminisztérium szerint a koszovóiak és az albániai albánok folyamodtak legnagyobb arányban letelepedési engedélyért. 2015-ben különösen nagy hullámban indultak meg az emberek Nyugat felé, két hónap alatt az 1,8 milliós köztársaság 50 ezer lakosát vesztette el. Települések néptelenedtek el, iskolák sorát kellett bezárni.

Navalnijt megint őrizetbe vették

Publikálás dátuma
2019.07.24. 10:11
Alexander Navalnij (jobbra) és Ilija Jashin (balra) az ellenzéki tüntetésen, 2019.július 20-án
Fotó: Maxim Zmejev / AFP or licensors
Már hozzá lehet szokva.
Őrizetbe vették és előállították a rendőrségen szerdán Moszkvában Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikust. Erről maga Navalnij számolt be az Instagramon. A politikus azt állította, hogy a rendőrök a lakóháza bejáratánál várták. Akkor fogták el, amint éppen kocogni indult volna és egyúttal virágot venni a felesége születésnapjára. "Jól mondják, hogy a sport néha ártalmas" - írta Navalnij. Az őrizetbe vétel okát hivatalosan eddig nem közölték. Navalnij múlt szombaton felszólalt egy több, mint tízeres moszkvai tüntetésen, amelynek részvevői az ellen tiltakoztak, hogy a főváros választási hivatal elutasította több tucatnyi ellenzéki és független képviselőjelölt regisztrálását a szeptemberi helyhatósági választásokra. A politikus azt indítványozta, hogy július 27-én a tiltakozók vonuljanak a polgármesteri hivatal elé, és mindaddig maradjanak ott, ameddig a bejegyzési kérelmüknek nem tesznek eleget. Alekszej Navalnijt az elmúlt években többször is elítélték nem engedélyezett tüntetések megtartása címén.
Szerző

Európai kirakósjáték: ki hová kerül Brüsszelben

Publikálás dátuma
2019.07.24. 10:00
Von der Leyen is the new President of the EU Commission
Fotó: MARIJAN MURAT / AFP
A tagállamok többsége már megnevezte jelöltjét a következő Európai Bizottságba. A jelölési folyamat augusztus 26-ig tart, utána kezdődik az alkudozás Brüsszel és a fővárosok között.
A november 1-jén hivatalba lépő Európai Bizottságba (EB) eddig 15 tagállam jelölt tagot, de közülük csak öt képviseli a szebbik nemet. Ursula von der Leyen megválasztott bizottsági elnök egyelőre kitart korábbi ígérete mellett, hogy az általa vezetett testület legalább fele nő lesz. Ez azt jelentené, hogy a maradék 13 országból — az Egyesült Királyság október végi távozása esetén csak 12-ből — legkevesebb kilencnek hölgyet kéne küldenie Brüsszelbe. UDL a héten Párizsba, Varsóba és Zágrábba látogat, három olyan tagállamba, amely még nem jelölt biztost. Vizitjének egyik oka, hogy rábírja vendéglátóit egy-egy női politikus indítására. Hírek szerint a franciák erősen gondolkodnak az ötleten, a horvátok pedig hamarosan bejelentik, hogy az Európai Parlament (EP) egyik alelnökét, Dubravka Šuicát indítják a posztért. Több ország azonban vonakodik megfelelni a leendő bizottsági elnök elvárásainak, közéjük tartozik Magyarország is. Orbán Viktor miniszterelnök közölte, hogy a biztosnak jelölt Trócsányi László mellett nem kíván másik politikust javasolni az Európai Bizottságba. Ursula von der Leyennek nem csak a nemi egyensúly megteremtése okoz majd fejfájást, hanem a tárcák elosztása is. A bizottsági elnök pozícióján kívül csak egy biztosi hely biztos, mégpedig a spanyol Josep Borrellé, aki a külügyek irányítójaként az Európai Bizottságnak is egyik alelnöke lesz. A politikust az állam- és kormányfők jelölték a tisztségre. Szinte biztosra vehető a tagállamok és az Európai Parlament alkudozásainak eredményeként, hogy Frans Timmermans a bizottsági elnök első helyettese marad, és ugyanerre a posztra emelkedhet Margrethe Vestager eddigi versenyjogi biztos. Kérdés, hogy Timmermans megőrizheti-e mostani portfólióját, amibe beletartozik az alapjogok tiszteletben tartásának uniós szintű ellenőrzése. UVL azt mondta, ő a holland politikusra bízza a döntést, aki keddi nyilatkozatában viszont úgy fogalmazott: a tárcák elosztása a megválasztott bizottsági elnök hatásköre. Vestager korábban azt állította, hogy szívesen megtartaná a versenyjogi tárcát, ettől függetlenül Brüsszelben nem zárják ki, hogy ő kaphatja meg Timmermans eddigi feladatköreit. A legbefolyásosabbnak ítélt gazdasági és pénzügyi portfóliókra máris több tagállamnak fáj a foga, mint ahány poszt van. Az észt, a görög, az ír, a lengyel, a lett és az olasz kormány már bejelentette, hogy vagy a pénzügyeket, vagy a kereskedelempolitikát akarja, esetleg beérné a versenyjogi ügyek intézésével. Ezek hagyományosan olyan szakpolitikák, amelyekben az EU-nak erős hatáskörei vannak. Magyarország régóta szeretne egy olyan biztost, aki a közösség bővítési politikájáért felel. Az Orbán-kormány már Navracsics Tibor jelenlegi bizottsági tagnak is ezt szánta, de Jean-Claude Juncker elnök másképp határozott. Trócsányi László is szeretne a csatlakozási folyamattal foglalkozni, de a fejlesztéspolitika sem áll távol tőle, közölte egy friss lapinterjújában. Az Európai Bizottság megválasztott elnöke augusztus 26-áig várja a jelöléseket az általa vezetett testületbe. Ezt követően kezdődik az alkudozás Brüsszel és a fővárosok között a tárcák elosztásáról. Bizottsági informátoraink szerint UVL átmenetért felelős stábjának tagjai idén nem mennek nyári szabadságra. 

Jelöltek a következő Európai Bizottságba

Az újak: Észtország: Kadri Simson volt gazdasági miniszter Finnország: Jutta Urpilainen parlamenti képviselő, volt pénzügyminiszter Görögország: Margaritis Schinas, az EB volt szóvivője Luxembourg: Nicolas Schmit EP-képviselő, volt munkaügyi miniszter Magyarország: Trócsányi László EP-képviselő, volt igazságügyi miniszter Németország: Ursula von der Leyen megválasztott EB elnök, volt hadügyminiszter Spanyolország: Josep Borrell külügyminiszter Szlovénia: Janez Lenarčič, az ország brüsszeli állandó képviselője És a régiek: Ausztria: Johannes Hahn bővítési biztos Bulgária: Mariya Gabriel digitális politikáért felelős biztos Dánia: Margrethe Vestager versenyjogi biztos Hollandia: Frans Timmermans első alelnök Írország: Phil Hogan agrárbiztos Lettország: Valdis Dombrovskis eurózónáért felelős alelnök Szlovákia: Maroš Šefčovič energiaügyi biztos

Frissítve: 2019.07.24. 10:01