Nem a be-, hanem a kivándorlás az igazi probléma

Miközben évek óta a bevándorlás kérdése bomlasztja az Európai Unió egységét, arról megfeledkezni látszik a politikai közbeszéd, hogy nem a be-, hanem a kivándorlás az igazi probléma.

Közhely, hogy az Európai Unió népessége elöregedőben, a jelenség olyan méreteket öltött, hogy egyes országokban összeomlana a munkaerőpiac, ha nem érkezne külső utánpótlás. Ez pedig nem kis mértékben az Unión belülről érkezik, főképp a 2004-es illetve 2007-es bővítés nyomán EU-tagországgá vált kelet-közép-európai és a balti, valamint a csatlakozásra áhítozó balkáni államokból. A fejlettebb nyugati, északi és dél-európai országok munkaerőpiaci és demográfiai egyensúlyát a belső-külső migráció tartja fenn, ám a kelet-európai államokban a kivándorlás olyan méreteket kezd ölteni, hogy az már nem csak ezen területek egyensúlyának felborulásával jár, hanem gátolja az adott államok gazdasági felzárkózását és hozzájárul a nyugat-kelet közötti gazdasági különbségek mélyüléséhez. A fiatal, jól képzett munkaerő távozása miatt komoly kihívásokkal küzd a szociális ellátó rendszer is az újonnan csatlakozott uniós államokban.

A vonatkozó statisztikák szerint az EU-tagállamok lakosságának nem egészen a fele tartozik az aktív korúak csoportjába, míg a bevándorlók – külső és belső országokból érkezők egyaránt 70 százaléka 20 és 59 év közötti, vagyis aktív munkaerő. Ők viszont hiányoznak saját országuk munkaerőpiacáról.

De nemcsak a munkaerőpiaci egyensúlyt bontja meg a kivándorlás a legnagyobb kibocsátó országokban, hanem a nemek közötti egyensúlyt is, hiszen a külföldi munkára jelentkezők nagyobb része férfi, a gyereket nevelő nők kivándorlási aránya alacsonyabb. Az aránytalanság a képzettségi szinteken is jelentkezik, a nem szezonális külföldi munkára a magasabban képzettek, illetve a szakképzetteknek van jobb esélyük.

Romániából minden 3. percben elmegy valaki

Az EU-n belüli kivándorlásban kétségtelenül Románia a csúcstartó. Keleti szomszédunk a rendszerváltás óta olyan demográfiai vesztességet szenvedett a szűnni nem akaró kivándorlás óta, hogy tavaly egy ENSZ statisztika már azt jelezte, csak a háború sújtotta Szíria vesztett több lakost, mint Románia. Persze Szíria néhány év, Románia pedig néhány évtized alatt lett kivándorló ország, de ez sem vigasztalhatja Bukarestet, mert minden nemzetközi szervezet előrejelzése demográfiai katasztrófát jelez Románia számára, amennyiben nem sikerült a trendet megváltoztatni.

A Világbank szerint 3,6 millió román dolgozik külföldön, és ha ehhez a számhoz hozzáadjuk a nem dolgozó családtagokat, akkor az már a becslésekhez áll közelebb. Romániai nem hivatalos adatok szerint ugyanis a rendszerváltás óta már inkább az 5 millióhoz közelít a távozók száma. És ez tűnik valószínűbbnek. Az EU adatai is azt mutatják, a tagországok közül Romániának volt a legnagyobb arányú lakosságvesztése az utóbbi évtizedben, 17 százalékot egyetlen tagállam sem veszített 10 év alatt. (Románia 2007 január elsejétől lett EU tagállam.).

Az elvándorlási arány dinamikája tekintetében Románia világszinten a második helyen áll, Szíria után. A folyamat pedig megállíthatatlannak tűnik, annak ellenére, hogy az ország gazdasági mutatói évek óta jók. A kormányzat is több komoly próbálkozást tett a jelenség enyhítésére – 2017-ben igen jelentős béremelést hajtottak végre az egészségügyben, ez kissé csökkentette is az orvosok és más egészségügyi dolgozók elvándorlását. 2017-ben 2800 orvos kért megfelelőségi nyilatkozatot a külföldi munkavállaláshoz, 2018-ban viszont már csak 2300, ám ez is tragikusan érinti a román ellátórendszert. Mégis, a kivándorlás évente mintegy 25 százalékos növekedést mutat, miközben a természetes népszaporulat 25 éve, 1992 óta negatív tartományban van, és egyre súlyosbodó kilátásokkal.

Egy ENSZ előrejelzés 2050-re 14,5 milliós lakosságot jósolt Romániának, amennyiben nem történik változás a népességet alakulását befolyásoló tényezőkben. Ennek azonban egyelőre semmi jele. Sem a gyermekvállalási kedv nem mutat növekedést, sem a kivándorlás nem csökken. Sőt, minden felmérés azt mutatja, hogy a fiatalok zöme külföldi munkavállalásban gondolkodik, és a korábbi évek tapasztalatai szerint a hazatelepedés vagy elmarad vagy egyre többet várat magára. Bár eddig is legtöbben azzal az ígérettel távoztak, hogy „csak addig maradnak, míg össze nem gyűjtik a házépítéshez, vállalkozás indításhoz stb szükséges anyagiakat”, hazatelepedésekről igen ritkán hallani. Riportok sorozata készült már olyan településekről, ahol gyönyörű, kacsalábon forgó új házak között szinte csak egy-egy öregember, kisgyerek kószál már, a munkaképes lakosság továbbra is valahol külföldön gyűjti immár a palota nagyságú házak fenntartásához szükséges pénzt. Sokan idővel egész családjukat kiviszik, és fokozatosan integrálódnak új környezetükbe.

A népességfogyás a tanügyben is igen látványos. A tavalyi iskolakezdés igen szomorú rekordot is hozott, fél millióval kevesebb iskolásnak csengethettek be , mint a 2009-2010-es tanévben. A román oktatási minisztérium adatai szerint ekkor még 3.399.112, míg a 2018/2019 – ben már csak 2.900.000 diák kezdte el az új tanévet.

A demográfiai mutatók is lesújtóak. A termelékenységi ráta, azaz a gyermekvállalási kedv Romániában 1,3, ami az 1,5 –ös európai átlag alatt van, pontosabban a legalacsonyabb Európában. (2017-as adatok szerint Magyarországon hajszállal 1,5 volt a termelékenységi arányszám. )

Tavalyi hivatalos adatok szerint három percenként egy lakos távozott Romániából, vagyis naponta 480 ember. Az Eurostat számításai Románia 2030-ig újabb 1,8-2,2 millió lakost veszíthet. Az Európai Bizottság hosszú távú előrejelzése még ennél is ijesztőbb - 2060-ig az ország elveszítheti korábbi lakossága 40 százalékát, összlakossága 13,8 millióra csökkenhet. A rendszerváltáskor Romániában közel 23 millióan éltek, 2014-ben süllyedt 20 millió alá, a jelenlegi hivatalos adatok szerint 19.9 millió, de a tényleges szám, becslések szerint, ennél alacsonyabb.

Bajban a Balkán is

A délszlávokra mindig is kivételes migráció volt jellemző. Már a török hódoltság idején, elsősorban a XVIII. században rengeteg szerb – egyes források szerint 37 ezer család - vándorolt Koszovóból észak felé. Valójában azonban a nagy szerb népvándorlás már a XIV. században megkezdődött, s a XVIII. századig tartott. Ez a folyamat a XX. században sem maradt abba, s új lendületet adott ennek az az 1968-as megállapodás, melynek révén Németország beengedte a délszláv munkavállalókat. A „Gastarbajterek” azonban elsősorban horvát és boszniai területekről vándoroltak el.

Szerbiában ma is drámai demográfiai viszonyok fenyegetnek. Évente 50 és 70 ezer közé tehető az országot elhagyó orvosok, ápolók, szakmunkások száma, akiket tárt karokkal várnak Ausztriában, Skandináviában. A helyzet pedig a kormányzat saját munkájáról szóló dicshimnuszai ellenére sem javul.

Egy néhány hónapja készült felmérés szerint a szerb polgárok egyötöde kíván búcsút inteni hazájának. Főleg a fiatalok képzelik el jövőjüket valamelyik külföldi országban. A 18-29 év közöttiek harmada akarja elhagyni Szerbiát. A Think-Tank Srbija kutatóintézet tanulmánya szerint a legtöbben, 41 százalék, az alacsony életszínvonalat, 36 százalék pedig a jobb fizetést jelölte meg okként. Bár közismert, hogy már csak történelmi okok miatt is mennyire szoros Belgrád és Moszkva viszonya, a megkérdezettek 85 százaléka nyugatra vándorolna, mindössze két százalékuk Oroszországba. A diaszpórában élők 92 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jobban élnek kint, mint Szerbiában, 41 százalékuk nem is kíván hazatérni.

Horvátországban is egyre súlyosabb helyzet áll elő amiatt, hogy a szakképzett munkaerő tömegesen hagyja el az országot. A hivatalos adatok szerint 2013-ban még 15 262 horvát állampolgár emigrált, számuk azonban 2017-ben 47 352-re nőtt. Vagyis a 4,3 milliós országból a teljes lakosság egy százaléka akar távozni. A Nemzeti Bank egy kutatása szerint azonban a valós helyzet rosszabb. A tanulmány abból indul ki, hogy 230 ezer horvát intett búcsút hazájának, s tette át székhelyét a 11 legtehetősebb uniós tagország valamelyikébe. A legnépszerűbb célpont nem meglepő módon Németország: az összes kivándorolt 71,3 százaléka választotta ezen államot. Berlin 2015 júliusában nyitotta meg munkaerőpiacát Horvátország előtt. Gazdasági és szociális okok egyaránt szerepet játszanak a jelenségben. Sokaknak pedig a korrupcióból van elegük. Főleg a legszegényebb megyékből, Szlavónia térségéből vándorolnak el az emberek. A következmények lesújtóak: két éve hat általános iskolát kellett bezárni a diákok alacsony száma miatt. 117 oktatási intézménybe pedig nem jelentkezett új diák.

Bulgária a világ leggyorsabban csökkenő lakosságszámú országai közé tartozik: jelenleg 7,4 millióan élnek itt, de 2050-ben már csak 5,4, az évszázad végére pedig 3,9 milliós lakosságszámot jósolnak. 1989-ben még kilencmillióan éltek Bulgáriában, 2005 óta pedig egymillió az országot elhagyók száma. Hiába a három százalék feletti gazdasági növekedés, Szófia lemaradása akkora a nyugati országokhoz képest, hogy behozhatatlannak tűnik ez a hátrány. A korrupció viszont óriási gondot jelent. Minden évben 500 orvos hagyja el az országot. A fiatalok jelentős része külföldön képzelte el jövőjét, 2017-ben a bolgár diákok 17 százaléka határokon túli egyetemeken tanult. Az egyedüli jó hír, hogy sokan vissza akarnak térni, mert a bolgárok 84 százaléka rendelkezik saját lakással.

Koszovóban idén tavasszal a pristinai parlament is foglalkozott azzal a kérdéssel, miként lehetne megakadályozni a tömeges elvándorlást. Az országban nem lehet meglepődni, ha hatalmas sorok kígyóznak a külföldi nagykövetségek előtt: mindenki vízumra vár. A felnőtt lakosság negyven, a fiatalok 60 százalékának nincs munkája, így nem csoda, ha külföldön akarnak szerencsét próbálni. 2016-ban a német belügyminisztérium szerint a koszovóiak és az albániai albánok folyamodtak legnagyobb arányban letelepedési engedélyért. 2015-ben különösen nagy hullámban indultak meg az emberek Nyugat felé, két hónap alatt az 1,8 milliós köztársaság 50 ezer lakosát vesztette el. Települések néptelenedtek el, iskolák sorát kellett bezárni.