A nagy angol nevettető, Mr. Bean egyedi gesztusaival képes mosolyt fakasztani. A toryk elnökének választott Boris Johnson hozzá hasonlóan grimaszok széles tárházával rendelkezik, ő azonban már messze nem annyira vicces. Pontosabban lehetne nevetni rajta, ha nem a világ egyik legerősebb állama miniszterelnökének neveznék ki szerdán. Donald Trumphoz dörgölőzik, és azt állítja, október 31-ig hazája mindenképpen távozik az Európai Unióból, akár megállapodás nélkül is. Vagyis inkább jöjjön az Armageddon.
Johnson már gyerekkora óta arról álmodott, hogy ő lesz az új Winston Churchill. Sokáig brüsszeli tudósító volt, s már újságírói minőségében kiütközött, amiért kormányfőként annyian tartanak tőle: folyamatosan becsmérelte az EU-t. A közös Európát olyan közösségnek írta le, amellyel már „Napóleon és Hitler is próbálkozott”. A britek uniós kilépéséről szóló 2016-os kampány során is visszaköszöntek a Brexitet pártolók között azok a – fogalmazzunk így - érvek, amelyek részint éppen tőle származnak. Akik hinni akarnak a Brexitben, azokat nem érdekli, hogy álhíreket terjesztenek.
Johnson jó szónok, s kiválóan ért ahhoz, hogy szóhoz se hagyja jutni tárgyalópartnerét. Még lehet belőle új Churchill, de ahhoz mindent másként kellene csinálnia: az a legnagyobb baj, hogy már kormányfővé választása előtt hiteltelenné vált. S nemcsak a Brexittel kapcsolatos ijesztő kijelentései miatt - a toryk elnökválasztási kampányában annyi ígéretet tett, hogy ha mindet megvalósítanák, azzal 25 milliárd fonttal terhelnék meg az államkasszát. Miből finanszírozzák mindezt, ha tényleg annyira megviseli a brit gazdaságot a megállapodás nélküli kilépés, amint azt sok szakértő jövendöli?
Ígérni persze könnyű, de Brüsszelben senki sem hisz Johnson provokatív kijelentéseinek. Teljesen kiszámíthatatlan személyiség, nem lehet tudni, mit is érdemes várni tőle. Tényleg bevállalja azt az őrültséget, hogy megállapodás nélkül lépteti ki az Egyesült Királyságot, kockáztatva ezzel a recessziót? Munkahelyek tízezreinek megszűnése sem tartja vissza? Nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni, mert rendre az az ember érzése, mintha Johnsonnak nem lenne igazi koncepciója. Csak sodródik az árral, mindig azt mondja, amivel népszerűbbé válhat, akár komolyan gondolja, akár nem. Valóban ilyen egy jó államférfi?
Némi reménysugár, hogy kezdetben a kormányfői székből most távozó Theresa May is rendkívül harcias volt az EU-val szemben, de idővel kénytelen volt belátni: a kilépés szabályait illetően London nincs abban a helyzetben, hogy az Uniónak szabjon feltételeket. Johnsont azonban a tudatlanság boldogsága vezérli. Uniós kollégái mondták róla: 2016-2018 között, még brit külügyminiszterként egyszerűen nem látta át a Brexit útvesztőit. Nem csoda, hiszen nem könnyű eligazodni a szerződések, kitételek labirintusában. Ám ha miniszterelnökként is csak az ösztöneire hallgat, az nem sok jóval kecsegtet sem az EU, sem London számára.
De hátha Churchill szelleme vezérli majd, és nem válik a brit belpolitika Mr. Beanjévé.