FAZ
A kommentár azt tartja Boris Johnson győzelme után a legfőbb kérdésnek, vajon Nagy-Britannia is egy populista kezébe kerül-e. Az új kormányfőt sokan egy sorba helyezik Trumppal, Salvinivel és Orbánnal. És a hasonlóságokat nem lehet tagadni: élesen bírálja az EU-t, képes párbeszédet folytatni a „néppel”, egészen odáig, hogy kedvvel lép túl a politikai korrektség normáin. De idetartozik az a hisztériáig terjedő aggodalom is, amivel ellenfelei reagálnak felemelkedésére. Johnson azonban a néptribunus sajátos, brit változata. Nem szűkkeblű nacionalista, a migrációban nyereséget lát, nem veszélyt. Járatos a nagyvilágban, liberális körökben forgolódik. Pártján belül középen áll, sőt szociális kérdésekben inkább balra.
Cseppet sem bolond, inkább az ország helyzete őrületes – három évvel a népszavazás után. Mármint az, hogy a konzervatívok nem láttak alternatívát Johnsonnal szemben. Őt egyfajta nárcizmus jellemzi, nagyon szeretné, hogy szeressék. De azt már megtanulta, hogy személyes bájával nem képes mindenkit elvarázsolni. Tudja, hogy sorsa Európától függ. Könnyen belebukhat, ha nem tudja levezényelni a Brexitet. A kemény kilépésre törekszik majd, mert számára a megállapodás nélküli kiválás nem ördögtől való. És gyorsan sort akar rá keríteni, hogy megakadályozza a toryk további zsugorodását, illetve a Munkáspárt hatalomra kerülését. Ezeket a tényezőket az EU-nak mind tekintetbe kell vennie, amikor majd az új miniszterelnökkel tárgyal.
Frans Timmermans elsősorban a Néppárt állam- és kormányfőit okolja azért, hogy nem lehetett a Bizottság elnöke. A holland politikus, aki továbbra is roppant csalódottnak érzi magát, egészen pontosan azt mondta, hogy pályázatának meghiúsítására több, konzervatív irányítás alatt álló tagállam elfogadta Magyarország és Lengyelország érveit. Hozzátette, hogy ez az ő döntésük volt, a politika már csak ilyen. Egyébiránt lojalitásáról biztosította Ursula von der Leyent, aki alatt novembertől hírek szerint ismét alelnökként dolgozik. De azt még nem tudni, milyen terület tartozik majd hozzá.
A jeruzsálemi Héber Egyetem egyik nagy tekintélyű holokauszt kutatója arra figyelmezteti Németországot, hogy ha nem vigyáz, akkor 5-10 éven belül az illiberalizmus újabb bástyája lehet. Ez esetben azután politikája nagyban emlékeztethet arra, amit Izrael, Magyarország vagy Lengyelország csinál. Amos Goldberg hozzátette, hogy határozottan meg kell védeni a demokrácia, a szólásszabadság alapelveit, valamint az elvhű külpolitikát, mert különben kemény dolgok következnek. A professzor azért írt vendégkommentárt a lapba, mert a Bundestag a minap antiszemitának minősített egy mozgalmat, amely Izrael bojkottjáért küzd a palesztinokkal szembeni bánásmód miatt.
Az írás úgy folytatódik, hogy az ilyen változások villámgyorsan végbemennek, és mire az emberek észreveszik, addigra már nem lehet azokat visszacsinálni. És csak akkor fogják fel, hogy az odavezető út egyik mérföldkövét jelentette, amikor megengedték az egyre nyomuló populizmus szereplőinek, hogy kihasználják a zsidóellenességet, illetve hogy az országot eltérítsék a nehezen megteremtett demokratikus és liberális politikai kultúrától.
A szerző rámutat, hogy a demokrácia védelméhez szükség van az aktív polgárok bátorságára. Ezért most nekik különbséget kell tenniük az antiszemitizmus, illetve a manipuláció között, mert utóbbi célja, hogy felmentse Izraelt a jogsértések miatti jogos bírálatok alól.
Európában egyre szorosabb az együttműködés az újnácik között, ám a német elhárítás nem csupán a látványos felvonulások és szélsőjobbos koncertek miatt figyeli ezeket a köröket, hanem azért is, mert úgy véli, hogy potenciális terroristák vannak a soraikban. Az Alkotmányvédő hivatal ilyen okokból jelenleg 19 embert követ nyomon Észak Rajna Wesztfáliában – közölte a tartományi belügyminiszter.
Herbert Reul egyben figyelmeztetett az újfasiszták európai hálózatának veszélyeire is, ideértve a részvételt Budapesten a „Dicsőség napján”, amivel a háború végi kitörési kísérletre emlékeznek. Azon kívül a szélsőjobbos kooperáció azt igyekszik sugallni, hogy jelentős mozgalom van mögötte. Ezt azért kell komolyan venni, mert hozzájárulhat a szélsőségesek megerősödéséhez.
A miniszter kitért arra, hogy februárban német szélsőjobbosok is elutaztak a budapesti évfordulóra, de ebben a rendőrség nem tudta megakadályozni őket, mivel nem állt fenn a közbiztonság vagy a közrend megsértésének konkrét veszélye.
FAZ
Magyarországnak nincs jó híre a világban, pedig olyan országról van szó, amelyben a másság igenis megtalálhatja a helyét, amint azt a német kisebbség helyzete bizonyítja. Budaörsön például emléktábla örökíti meg a svábok elűzésének emlékét, amire nem sok példa akad az egykori keleti tömbben. De – németül és angolul is – a település honlapján szintén megtalálni a sajnálkozást a háború utáni kitelepítések miatt. A Parlament pedig 7 éve emléknapot fogadott el az egykori tragikus események áldozatai előtt tisztelegve. Ez is egyedülálló a térségben. Az átfogó jóvátétel persze elmaradt, a hazatértek – egy-két kivételes esetben – legfeljebb a saját ingatlanaikat tudták visszaszerezni.
Magyarország vonakodik menekülteket befogadni, illetve a nemzet egységét hangoztatja, ám ettől úgy jelenik meg a világ szemében, mint egynemzetiségű ország, ahol nincs helye a másságnak. Pedig az állam 13 nemzeti kisebbséget ismer el és támogat anyagilag. Ezen belül a romák után a németek alkotják a 2. legnagyobb csoportot. Az önkormányzat azonban nem azonos az autonómiával. Viszont semmi gondot nem jelent, ha valaki a németség tagja.
A budaörsi tájmúzeum igazgatónője elutasítja, hogy az országot bárki diktatúrának minősítse, ahol már nem érvényesülnek a demokratikus viszonyok. Másfelől Gajdos-Frank Katalin sok mindent kifogásol a mai politikában, így a Brüsszel elleni plakátakciókat, valamint az egyetemek, illetve az MTA elleni támadásokat. Azt mondja, nálunk is hiányzik az egészséges „közép”. A széleken viszont túl sokan vannak olyanok, akik csupán éket akarnak verni a különféle társadalmi csoportok közé. Ezzel együtt – kettős identitással – saját hazájának érzi az országot. Úgy gondolja, hogy a társadalom teljes jogú tagja, és csak gazdagabb azáltal, hogy egyben a német kisebbséghez tartozik.
