Eleinte nem is hittem el, hogy ez történik – válaszolta lapunknak Valló Berta illusztrátor, amikor arról kérdeztük, hogyan történt, hogy a német Taschen kiadó beválogatta a világ száz legjelentősebb illusztrátora közé. – Nagyon csodálkoztam, hogy az egyik szerkesztő megtalálta a munkáimat az Instagramon, és kaptam egy levelet, lenne-e kedvem részt venni valamelyik programjukon, majd, hogy beválogattak a kötetbe – részletezte. A Julius Wiedemann és Steven Heller által szerkesztett The Illustrator – 100 Best From Around The World című könyv fókuszában az áll, hogy minél több stílust mutasson be, és ne trendeket emeljen ki: megjelenik a kötetben a graffiti, a digitális rajz, ceruzarajz, és akár konceptuális művészeti munka is – ezt a válogatási módszert az illusztrátor is üdvözölte. Hangsúlyozta, fontos szempont, hogy a számára is példaként szolgáló alkotók mellett a kevésbé ismertek is helyet kaptak.
Valló Berta az animációval Rofusz Ferencnél ismerkedett meg tizennégy évesen, aki saját bevallása szerint hatalmas inspirációt jelentett neki: többek közt tőle hallott először a londoni Central Saint Martins Művészeti Egyetemről is, ahol aztán a diplomáját szerezte. Valamint szintén sokat tanult Kopek Ritától is, akivel az 91. stúdió egyetemi előkészítő programjában ismerkedett meg. Ma már Londonban él (a városban, ahová gyerekkora óta rajongás fűzi), és számos megkeresése, munkája van. A London-Stansted repülőtéren is van például egy falrész, amelyet őt tervezett, emellett cégeknek, magazinoknak is dolgozik. Nemrégiben készített sorozatot egy amerikai lány verseskötetéhez, és bár kevesebb magyar, mint külföldi munkája van, jelenleg például a Parnasszus Kiadó egyik könyvborítóján dolgozik, és olykor a Radnóti Színház plakátjait is ő készíti.
A munkafolyamat során a karaktereket papíron tervezi meg – mivel így szerinte emberibbnek érződnek –, a munka kreatív része viszont nyolcvan százalékban digitálisan történik. Emellett a kollázstechnika is megjelenik az illusztrációkban. – Minden érdekel, ami emberekkel kapcsolatos, a kompozícióim általában nagyon bonyolultak. Nagyon inspirál, hogy „húsvéti tojásokat” rejtsek el a rajzokban, amiket csak azok találnak meg, akik nagyon jól ismernek, vagy éppen eleget tudnak a képről. A motiváció a személyes munkáim mögött nagyon egyszerű: azt nézem, mi van körülöttem. Boltok, utcák, és az a rengetegféle ember, akit itt látok mindennap. Minden érdekel, ami csúnya és kicsit furcsa, ebből a szempontból – bár nem kifejezetten magyaros a látásmódom –, van benne valami, ami mégis nagyon magyar. Az, hogy a kisebb, másoknak nem jól látható részletekre fókuszálok, de azt is látom, hogy miben erősek, azt hiszem, ez az érzékenység onnan jön – mondta el az illusztrátor.
– A műfaj jelenleg ismét felszálló ágban van, de tíz évvel ezelőtt mindenki temette. Talán inkább azt lehet mondani, hogy a hagyományos illusztráció (ceruza, tus, festék) kezd kikopni. Emlékszem, amikor még Magyarországon tanultam, sokkal inkább a tervezőgrafika volt keresett. Itt Londonban más a helyzet. Egyre többen digitálisan dolgoznak, talán emiatt érezhették úgy, hogy a műfaj valamilyen támadás alatt áll. Holott sokan a számos megrendelés, és a gyorsabb kivitelezés miatt váltanak digitális technikákra. Én is emiatt kezdtem – mesélte Valló Berta.
Úgy érzékeli, külföldön az illusztráció sokkal népszerűbb, mint Magyarországon. Az egyes márkák képviselői, illetve a nagy cégek is szívesebben fordulnak illusztrátorokhoz, és gyakran szoros együttműködések is kialakulnak. Hangsúlyozta, ebből a szempontból London különösen innovatív hely. Jelenleg New York mellett ez a másik olyan központi város, ahol érdemes illusztrátornak lenni, ott van rá a legtöbb pénz, és ott a legpopulárisabb a műfaj. Az, hogy kinek a munkái élveznek előnyt, sokszor a vezető magazinok kreatív igazgatóin múlik. Ez nagy mértékben ízlés kérdése is – tette hozzá az illusztrátor. Úgy véli, bár számos előnye van, ha valaki elvégez egy ehhez kapcsolódó képzést, de az Instagram (ahol ő is tevékenyen jelen van), vagy bármely más közösségi média olyan platformot biztosít a fiatal művészeknek, ami bizonyos tekintetben páratlannak mondható.
