Nagyvárosi fiatalok álmodták újra a falvakat

Amikor a budapesti Szent István Egyetem Tájépítészeti Karának hallgatói és csapatvezető tanáraik július közepén megérkeztek Tokaj-Hegyaljára, azon belül is Vámosújfaluba, a helyiek borral és pálinkával kínálták őket.

– Egy kis törkölyt? – kérdezte az egyik nyugdíjas férfi.

– Mi az a törköly? – kérdezett vissza a budapesti egyetemista.

Kulturális szakadéknak ugyan nem nevezhető mindaz, amit a fenti párbeszéd sugall, de azért részben jellemzi azt a kiinduló állapotot, amit a Hello Wood projektben résztvevők mindkét oldalról tapasztalnak. A tokaji borvidéken immáron harmadik alkalommal megrendezett egy hetes Építész Mustra idején a hazai építészképzést nyújtó felsőoktatási intézmények és a Magyar Képzőművészeti Egyetem több mint száz hallgatója érkezett hét faluba, hogy tíz új, fából készült alkotással gazdagítsa a környéket, és az ott élőket.

Mindezt azonban nem úgy kell elképzelni, hogy egyszer csak megjelennek az építész hallgatók, felhúznak egy installációt, majd továbbállnak. A Hello Wood-program már a résztvevő intézmények oktatási anyagának részévé vált, és egy egész szemesztert szentelnek az előkészítésnek, a tervezésnek, majd a mű létrehozásának. A tíz résztvevő egyetem sorsorlással „kapja meg” azt a falut, ahová egy, az ottani múlthoz, helyi legendáriumhoz, netán a település híres szülöttéhez – vagy mint a korábbi években volt, épp egy kedves gólyájához – kötődve megszületik az alkotás. A kurzus ötletgazdái az elmúlt évek tapasztalatai alapján eljutottak odáig, hogy jövőre már nem csak építész és képzőművész, hanem andragógus (felnőtt oktató) és szociológus hallgatókat is bevonnak majd a munkába: az ő dolguk az lesz, hogy elmélyülten és alaposan feltérképezzék a helyi közösségeket, és megtalálják azokat a kapcsolódási pontokat, amelyekhez majd tervező és építő munkát végző építész, építőmérnök, képzőművész és tájépítész hallgatók hozzátehetik a maguk reflexióit.

Hogy miként talált egymásra egy-egy építési projekt kapcsán az „idegen” - zömmel budapesti - és a „helyi” ember, arra több jó példát is találtunk ottjártunkkor. Tolcsván, a falutól egy-másfél kilométerre hajdan egy termálvizes parasztfürdő működött: a kopott bádogkád, a beomlott fűtőház nyomai ma is erre emlékeztetnek, miközben a terepet már rég benőtték a fák és az aljnövényzet. Dévényi Tamás, a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának mestertanára vezetésével a hallgatók az egykor virágzó fürdőt, és a mára elnéptelenedett Tilalmas elnevezésű részt igyekeztek visszakapcsolni Tolcsva életébe. Olyan megoldást kerestek, ami alapvető változást hozhat a közösség életében, és a tábor keretein belül is megvalósítható. Munkájukkal vissza akarták adni a falunak azt, ami egyszer az övé volt. Az installáció tervét az a gondolat ihlette, hogy a felnőttek ritkán kapnak játékot, a csapat ezért döntött a különleges formájú, U-alakú tekéző megépítése mellett. A Tilalmast az ott álló egykori táncházzal és más épületekkel együtt az évtizedek alatt birtokba vette az erdő, amelyből csupán egy keskeny sávot hódítottak vissza, minden más érintetlen maradt, csupán táblákon jelzik, hogy egykor milyen élet folyt azon a helyen.

- Nagyon érdekes, hogy miként fogadnak egy ilyen társaságot ma egy vidéki helyszínen, és a válaszom erre az, hogy elképesztő szeretet és odafigyelést tapasztaltunk mindenütt – mondta lapunknak Pozsár Péter, a Hello Wood stúdió és az Építész Mustra egyik alapítója. A tolcsvai Tilalmashoz vezető utat, ami egy óriási dzsumbuj volt, a polgármester segítségéve a helyiek tisztították ki, hozták a munkagépeket, darálták le a hulladék faanyagot, ami végül a gesztenyesori sétány talajtakarója lett. Azt sugallták ezzel: ha valaki idejön messziről, energiát fektet abba, hogy felkutassa az ő falujuk egy historikus részének a múltját, a megépít valami olyat, ami az ő életüket színesebbé teszi, akkor ők is e mellé állnak, kétkezi munkával, barátságos szóval, együttműködéssel. - De ez alapvetően jellemző volt a többi helyszínre, mire ideérkeztünk, előkészítették a helyszínt, volt, ahol megcsinálták a betonalapokat, és a mustra ideje alatt is folyamatosan törődtek az egyetemistákkal: nemcsak a bort hozták, de azt is elmesélték nekik, hogyan készül. Az együttműködés révén nyitva maradt a kapu arra, hogy később is visszatérjenek az alkotók és az is bizonyos, hogy az így elkészült munkákat az itteniek is jobban a magukénak érzik, törődnek vele, gondozzák: ha kell újrafestik a fát, ha kell, kigyomlálják a gazt.

Játszóvártól kockamoziig

Erdőbényén a Debreceni Egyetem csapata olyan építményt emelt, amely ötvözi a híd és a kilátó funkcióit. A Magyar Képzőművészeti Egyetem tagjai ugyanitt egy árnyat adó alkotással igyekeztek ideális közösségi teret teremteni, amely a furmintra reflektál. A Széchenyi Egyetem hallgatói Erdőhorvátiba álmodták meg a Négyszögletű Kerekerdő mese ihlette installációjukat: a patakparton, egy régi kovácsműhely mellett építették fel az alkotást, amely erdőként fogadja magába az embert.

Olaszliszka is két új alkotással lett gazdagabb. A Pécsi Tudományegyetem csapata egy olyan hidat emelt, amely a látványosságon túl praktikus funkcióval bír, a korábbi hídon ugyanis nem vezetett át gyalogút. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem installációja a szociális építészet szellemiségét követi: ők egy játékra inspiráló teret alkottak a gyerekeknek. Még márciusban meglátogatták a helyi iskolát és óvodát, beszélgettek a gyerekekkel, és megkérték, rajzolják le a tökéletes játszóteret: az ő ötleteik alapján készült el a homokozóval egybeépített vár.

A Budapesti Műszaki Egyetem csapata Szegilong határában egy csodálatos panorámával rendelkező magaslatra borozóteraszt álmodtak. Az építmény szerkezetét apró lyukak szabdalják, ezek éppen akkorák, mint egy parafadugó. Ha valaki felmegy az installációhoz, kibont egy palack bort, a dugót belenyomhatja a szerkezetbe, emléket állítva a pillanatnak. Az emlékezés motiválta a Soproni Egyetem csapatának tagjait is, akik Tokajban felépített installációjukkal Makovecz Imre híres granica fedésű közösségi házát igyekeztek megmenteni az utókor számára. Tolcsván a fentebb említett tilalmasi tekepályán túl egy másik alkotás is elkészült: a Budapesti Metropolitan Egyetem egy kockaváz szerkezetű, többfunkciós pavilont emelt a Szirmay-Waldbott-kastély hátsó kertjében. Az installáció egyik oldala mozivászonként funkcionál, a kockában pedig szabad ég alatti tanodát rendeztek be. A vetítési lehetőséggel felidézték a településen egykoron működött mozit, másrészt Tolcsva híres szülötte, a 20th Century Fox filmstúdiót alapító William Fox emléke előtt tisztelegtek.

A Szent István Egyetem Tájépítészeti Karának hallgatói és tanárai Vámosújfalu különleges fekvését foglalták bele alkotásukba: két vízfolyás találkozásánál, egy kiszögellésben készült el a Zemplén hullámos hegyvonulataira, és a Bodrogra is emlékeztető közösségi tér, amely találkozási pontot jelent a helyiek számára.