Hajnalban hozott a férjem, három órája várok – mondja az asszony az Országos Onkológiai Intézet egyik kemoterápiás kezelője előtt. Délelőtt fél tíz, egyre nagyobb a forróság. Középkorúak, idősek ülnek a székeken. Az asszony kezével megtámaszkodik az üvegfalon, nehezére esik az állás. Ülőhely másnak sem jut, van, aki a lépcsőn szundikál. A nő rendületlenül beszél a körötte állókhoz, azt mondja, nehezen bírja a mostani tizenöt adagos kezelést. Már a tizedik után kisebesedett a bőre, de az orvosa kérte, föl ne adja, bírja ki valahogy, aztán egy hónapig pihenhet a következő előtt. A várakozók többsége nem beszédes. Leginkább összekuporodva, némán várnak.
Egy nappal vagyunk azután, hogy a 24.hu, és az Index beszámolt arról: méltatlan körülmények között kell várakozniuk kemoterápiára a betegeknek, akik még a sorszámért is sorszámot húznak egymás között.
A történtek miatt az ombudsman hivatalból vizsgálatot indított csütörtökön.
Arról, hogy mit kívánnak tenni a helyzet javítására, megkérdeztük a humántárcát, a Nemzeti Népegészségügyi Központot (NNK) és magát az országos intézetet is. Választ csak az utóbbi főigazgatója, Polgár Csaba professzor küldött. Ő határozottan visszautasította, „az intézet jó hírnevét sértő, a közvéleményt tendenciózusan félrevezető politikai megnyilvánulások és sajtótermékek igaztalan állításait a náluk folyó betegellátás körülményeiről.” Mint írta: ők minden beteget tájékoztatnak, hogy a munkaidő 7.30-kor kezdődik. A várótermeket hétkor nyitják, ezért értelmetlen órákkal korábban jönni. Az már más kérdés, hogy a megszólaló betegek azért állnak sorba már kora hajnaltól, mert ha későn kapnak sorszámot, akkor talán már nem kerülnek sorra aznap.
A főigazgató közlemény szerint a sorrendiség kezelésére az elmúlt években több rendszert is kipróbáltak, most is van egy újabb, fejlesztés alatt. Évente 1000-1200 új daganatos beteg gyógyszeres kezelést kezdik el az intézetben, és ezen osztályon naponta átlagosan 70 beteg kap kemoterápiát. Egy másik osztályon 95 ambuláns kemoterápiás széken zajlik a kezelés. A főigazgató szerint „az intézet alapelve évtizedek óta, hogy minden ide forduló beteget megfelelő időben, várólista nélkül kezelnek, ami a legtöbb Nyugat-Európai ország vezető rákközpontjában sem megoldott.”
Végigjárom az intézményt. A kemoterápiára most is sokan várnak, de ők már túl vannak a kezelés előfeltételét jelentő reggeli vérvételen. A drága daganatellenes gyógyszeres infúziót csak az kaphatja meg, akik a vérkép alapján alkalmasak erre. Ha rossz a vérkép, akkor aznap nem kaphat kezelést.
A sugárterápiára az egyik épület pincéjének szűk folyosóin és olykor kiöblösödő kisebb tereiben lehet várakozni. Nincsenek sokan. Pedig egy leendő páciens szerint olykor egymás hegyén hátán állnak. Egy férfi szerint ők akkor is idejönnének, ha kétszer ennyit kellene várni. Az orvosok jók, és amúgy is mindenütt azt hallani, hogy itt van meg minden a normális terápiához.
- Csúcsra van járatva az ellátás az onkológiában, ebből aztán bármikor, bárhol kialakulhatnak ellátási problémák – értelmezi a sajtóhíreket Poller Imre egészségügyi szakértő. Számára nem ismeretlen ez a terület, korábban sugárterápiás orvosként maga is aktívan gyógyította a rákbetegeket.
A hazai onkológiai ellátás vezető intézetébe eleve nagyon sok beteg kerül. A páciensek egy része csak akkor hiszi el, hogy jó ellátást kap, ha itt kezelik, másokat meg a rendszer egyenetlenségei juttatnak el idáig. Akkor is, ha egyébként ugyanezt a kezelést a lakásához közelebb is megkaphatnák. Az is idehozza az embereket, hogy bizonyos gyógyszerekhez a betegek csak az intézet orvosai által felírt vények ellenében juthatnak hozzá. Pedig gyógyszert írni szakorvosi javaslatra elvben a háziorvos is tudna.
Az itt dolgozó orvosokra jóval több váratlan feladat jut, mint amennyit normálisan el lehetne látni. Elég, ha egy nap tízzel több „nem várt” páciens jelenik meg egyszerre, vagy egy specialista bármi miatt nem tud bejönni – máris borul a rendszer. Az említettekből fakadó problémák kezeléséhez már nem is elég csak a pénz, rendszerszintű átalakításra lenne szükség – mondja Poller Imre. Szerinte újra kéne gondolni a betegutakat, a terápiára jogosult intézmények körét, és az országos intézetbe csak azoknak kellene eljutniuk, akiket valóban csak itt lehet ellátni. Az onkológiai intézet klasszikus elvek szerint készült épülete nem alkalmas ilyen sok járóbeteg ellátására.
Alapvetően annak idején fekvő ellátásra tervezték, nagyon hiányzik egy olyan ambulancia, ahonnan a beteg csak akkor léphetne be a kórház egyéb területére, ha ágyhoz kötött ellátásra szorul. Most ugyanis az intézmény teljes területén, szinte valamennyi épületében zajlik ambuláns kezelés, olykor olyan szűk folyósokra kényszerítve a betegeket, ami nem alkalmas a várakozásra. Az intézet megalapítása korában egy rákbeteg legfeljebb 10-15 alkalommal jelent meg kezelésen kapott, ma akár 100-150-ig is eljuthat, mert a rákbetegségek jó része már krónikus betegséggé szelídült.
