I. Bartolomaiosz pátriárka kifejtette, „sajnálatos módon a testvéregyház szakított velünk, hogy kifejezze elégedetlenségét az ukrán egyházzal kapcsolatban. Mi azonban szeretjük az orosz egyházat, bármi történt is”. Bartolomaiosz mindezt egy Antalyában tartott püspökszenteléskor mondta el. Hozzátette, „mindannyiukat megviselte a szakítás, s azt szeretném, hogy egyházaink viszonyát hamarosan ismét a béke és a szeretet határozza meg”. Amfilohije Radovic, a szerb ortodox egyház metropolitája szerint Bartolomaiosz hibát követett el azzal, hogy Kijev mellé állt, mert meglátása szerint ezzel a mintegy kétezer, Törökországban élő ortodox hívőt is veszélyezteti.
Moszkvából egyelőre nem érkezett jelzés arra, hajlandó-e a megbékélésre, ez ugyanis nem csak egyházi, hanem politikai döntés is, mivel az állam és az egyház szorosan összefonódik. Így nem várható gyors döntés. Az ügy hátterében az áll, hogy 2018 szeptemberében I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka két küldöttet bízott meg azzal, készítse elő az ukrán egyház autokefáliáját. Moszkva számára a döntés összeesküvés-elméletekre adott okot. Oroszország azt gyanította, Washington a háttérből irányította az ukrán ortodox egyház elszakadásának folyamatát. Ilarion Volokolamszki metropolita, a Moszkvai Patriarchátus egyházközi külügyeinek irányítója már ekkor azt közölte, nem ismeri el a konstantinápolyi pátriárka joghatóságának felsőbbségét az orosz ortodox egyház.
Kirill moszkvai pátriárka még 2018 augusztus végén Isztambulban próbálta meg jobb belátásra bírni Bartolomaioszt. Missziója nem járt sikerrel. Ennek oka lehet, hogy az ortodox egyházak között ugyanis van némi rivalizálás. Az ortodox keresztényeknél nincs ugyan pápa, de a konstantinápolyi pátriárka egyenlőbb az egyenlőek között, tiszteletbeli elsőbbséget élvez.
Az ukrán ortodox egyház autokefáliájáról szóló döntést tavaly október 11-én hozta meg Konstantinápoly. Az orosz ortodox egyház erre válaszként, az október 15-én, Minszkben megrendezett szent szinóduson megszakította kapcsolatait a konstantinápolyi patriarkátussal, lehetetlennek minősítette a kapcsolatok folytatását. Moszkva és néhány más ortodox egyház szerint Konstantinápolynak ehhez nem volt joga, a Kijevi Patriarkátus önállóságát kimondó határozat kánonjogi értelemben érvénytelen. Szerintük Konstantinápoly pátriárkája csak „első az egyenlők között”, nem avatkozhat be az egyes ortodox egyházak belügyeibe.
Az ukrán ortodox egyház – a konstantinápolyi patriarkátus döntésének köszönhetően – hivatalosan 2019. január 6-án nyerte el önállóságát. Más ortodox autokefál egyház azonban egyelőre nem ismerte el az ukrán egyház létjogosultságát.
Az önálló ukrán egyház kérdése szorosan összefügg a politikával. Oroszország 2014-ben foglalta el az addig Ukrajnához tartozó Krím félszigetet, majd 2015-ben oroszbarát milicisták révén Kelet-Ukrajna egy részét is bekebelezte. Moszkva és Kijev között fagyos a viszony, Ukrajna ezért olyan törvényt hozott, amellyel korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát.
Manapság a kijevi vezetésnek már-már lételeme a független ukrán egyház, ez azonban még a közelmúltban sem volt így. A kijevi Majdan-tüntetések nyomán 2014-ben Oroszországba menekült Viktor Janukovics exállamfő még a Moszkvai Patriarchátus híve volt, elnöksége idején ez az egyház lényegesen nagyobb állami támogatásban részesült, mint a kijevi. Míg a Moszkvai Patriarchátus hívei zömében Oroszországhoz húzó Nyugat-ellenesek, addig a Kijevi Patriarchátus híveinek nagy része politikai nézeteit tekintve az orosz befolyást ellenzők körébe tartozik. 2017 decemberében ismét fellángolt a vita a két patriarchátus között: az orosz ortodox egyház felszólította az ukrán kijevi patriarchátusát, térjen vissza a moszkvai egyház irányítása alá.
Az utóbbi időben a kijevi patriarchátus hívei több ízben vádolták meg a moszkvai egyház papjait, hogy az orosz titkosszolgálatoknak dolgoznak, és támogatják a Donyec-medencei szeparatizmust.
Mit jelent a gyakorlatban az, hogy Oroszország szakított Konstantinápollyal? Ennek értelmében az orosz ortodox egyház akár meg is tilthatná hívei számára a patriarchátus szentmiséin való részvételt. Egy ilyen döntésnek azonban kétes következményei lettek volna. A moszkvai patriarkátushoz tartozó hívek például nem vehettek volna részt az "ortodox Vatikánban", az Athosz-hegyén tartott szentmiséken sem.
