Jön a harmadik Roma Hősök Fesztivál

Publikálás dátuma
2019.07.30. 11:50
ÖRÖK NYARALÁS Profik és civilek közös produkciója
Fotó: NIHAD NINO PUŠIJA
So kheren amenca!? – Für immer Urlaub!? – Örök nyaralás!? címmel egy németországi, roma fiatalok és profi roma színészek közös színházi projektje nyitja meg a rendezvényt.
A Független Színház Magyarország immár harmadszor rendezi meg a világ egyetlen nemzetközi roma színházi fesztiválját – a Roma Hősök Fesztivált a Goethe Intézet támogatásával. Idén a kamaraművek kerülnek a középpontba. So kheren amenca!? – Für immer Urlaub!? – Örök nyaralás!? címmel egy németországi, roma fiatalok és profi roma színészek közös színházi projektje nyitja meg a rendezvényt. A produkció ősbemutató a berlini Maxim Gorki színházban volt 2017-ben. Látható lesz egy-egy cseh és román vendégjáték, valamint a Független Színház Magyarország új bemutatója is. A fesztivál augusztus 24. és szeptember 15. zajlik az Eötvös 10. Közösségi és Kulturális Színtéren és az RS9 színházban.
Szerző
Témák
színház

„Ingatag történetekkel igyekszünk rendet tenni az életünkben”

Publikálás dátuma
2019.07.30. 11:15
Michael Ondaatje
Fotó: Horst Galuschka / AFP / dpa Picture-Alliance
Az emlékszálakból összeszőtt történet különös varázsa leginkább abban áll, hogy semmi sem egyértelmű, semmi sem végleges, minden csak töredék.
Képzeljünk el egy olyan világot, ahol senki sem az – vagy csupán félig –, mint akinek megismertük. Más munkája, más szokásai, és talán más neve is van. Csak évtizedekkel később döbbenünk rá, hogy ki ő, és mit, miért tett. Ez nem egy klisés hollywoodi film forgatókönyve, hanem Michael Ondaatje kliséktől és a jól megszokott, unásig ismételt fordulatoktól mentes A háború fényei című regénye. Az angol beteg írójának legújabb műve a képzeletünket is túlszárnyalva vezet be minket Nathaniel világába, aki fokozatosan ébred rá, hogy minden egészen másként történt vele élete során, mint az gondolta. A tizennégy éves fiút 1945-ben szülei hátrahagyják Londonban nővérével Rachellel, és egy munka miatt Szingapúrba utaznak. Legalábbis a gyerekek így tudják. A testvérpárt szüleik egy bizonyos Molylepke nevű titokzatos figura és még különösebb baráti társasága gondjaira bízzák. Nathaniel évtizedekkel később, anyja szó nélküli visszatértét követően próbálja meg összeállítani emlékeiből, mi is történt életük azon részében, amikor London háború utáni utcáin járva tévelyegtek a felnőtt élet felé vezető ösvényen. A regény nem véletlenül került fel Barack Obama kedvenc könyveinek listájára az elmúlt évben, hiszen olyan szövevényes, titkokkal, (kegyes) hazugságokkal, szerelemmel, erőszakkal, fénnyel és sötétséggel teli történetről van szó, amely a tévelygő, igazság és valóság között kiutat kereső olvasóját az utolsó oldalig rabul ejti. Miközben képet ad a háború utáni Angliáról, és az ott élők mindennapjairól, centiméterről centiméterre kibontva azt a csomagot, amely a háború egyéni vállalásait, a hátország történéseit rejti. Az emlékszálakból összeszőtt történet különös varázsa leginkább abban áll, hogy semmi sem egyértelmű, semmi sem végleges, minden csak töredék. A regény nem csupán Nathaniel életének különös alakulását írja meg, életünk különféle perspektíváit, a hol összetartó, hol széthúzó emlékek erejét világítja meg „Ingatag történetekkel igyekszünk rendet tenni az életünkben” – olvassuk a regény utolsó lapjain, és abban a pillanatban mi sem tűnik természetesebbnek, mint e mondat igazsága.

Infó:

Michael Ondaatje: A háború fényei, XXI. Század Kiadó, 2018.

Szerző

Nyitottnak lenni a világra – Szabad átjárás korok, műfajok, komponálási és játékstílusok között

Publikálás dátuma
2019.07.30. 10:10
Shlomo Mintz is kamarázott Mendelssohn művében
Fotó: Felvégi Andrea
A Kokas Katalin és Kelemen Barnabás által létrehozott eseménysorozat produkciói nagy közönségsikert arattak, bizonyítva, hogy nem csak az agyonjátszott szimfonikus műveknek van helye a hangversenytermekben.
Miután Kokas Katalin és Kelemen Barnabás otthagyta a Kaposfestet, a művészházaspár új nyári fesztivál szervezésébe fogott: négy évvel ezelőtt elindult a Budapesti Fesztivál Akadémia, amely idén kilenc – az ifjúsági hegedűversennyel együtt 12 – napos volt. A vasárnap zárult fesztiválnak része volt tehát hegedűverseny 8-19 éves fiatalok számára, beszélgetések, műsorismertetők, hangszer- és fotókiállítás, kurzusok, vagyis akár nyilvános zeneórák világhírű zenészek vezetésével, és természetesen hangversenyek olyan különleges helyeken is, mint a Széchenyi Fürdő vagy a Parlament. Mindazonáltal az eseményszegény nyári időszakban a zeneszeretők számára a Zeneakadémia Nagytermében és a Solti-teremben lezajlott koncertek jelenthették a fő vonzerőt. Mi hármat hallgattunk meg az utóbbiban lezajlottak közül. Mind időben, mind „térben”, azaz a műfajokat tekintve, rendkívül gazdag világot fogtak át a néha ezért sűrű programúnak tűnő koncerteken megjelent művek. A legkorábbról Monteverdi Orfeójának Prológusa datálódott, de elhangoztak – az általunk nem látott hangversenyeken – a fesztiválra komponált kortárs magyar művek is. A nyitó esemény Rebel remekével, az 1737-ben írott balett, Az elemek Káosz című nyitányával indult, amely Dryden költeményét vette alapul. A durván disszonáns és nagyon is harmonikus szakaszok ellentét felvonultató mű a Fesztivál Akadémia művészeinek és résztvevőinek előadásában ikonikus felütéssel indította az eseménysorozatot. Jó hangulatú valódi kamarazenélés, egyenrangú hangszeresek összjátéka jellemezte Schubert Pisztrángötösének előadását, a zongora- és a hegedűszólamot kiemelt fontosságú vendégek, Dejan Lazić és Alina Ibragimova játszották. A szintén kiemelt Vilde Frang csak Alan Ridout: Fredinand, a bika zeneileg nem annyira, inkább hegedűtechnikailag igényes, művének előadójaként remekelt, amelynek narrátora is volt az élményszerűen mesélő Vecsei H. Miklós személyében. Frang kézproblémája miatt sajnos már nem játszott a Négy évszakban. Vivaldi népszerű sorozatának szólistái így Kelemen Barnabás, Kokas Katalin és Ibraghimova voltak, akik a szólamonkénti zenésztárssal együtt mindent bevetettek, amit az elmúlt évtizedekben a barokk zene autentikus és gyakran extravagáns előadói megmutattak arról, milyen merészen is lehet a sokat játszott hegedűversenyekhez közelíteni. A legnagyobb érdeklődés a 23-i Joshua Bell nevével fémjelzett koncertet övezte, a kezdőszámot, amely Beethoven Tavaszi-szonátája volt, adta elő a nálunk szerencsére elég gyakran megforduló amerikai hegedűművész. Zongorista társa Dejan Lazić volt, erős hatású, zeneileg teljes előadásuk után a mű dallamai még napokig sokszor felidéződtek bennünk. A hangversenyek legnehezebb hallgatnivalója következett, talán kicsit idegenül is ebben a közegben: Bartók 5. vonósnégyese, mondhatni családi előadásban szólalt meg, Kelemen Barnabás, Kokas Katalin és Kokas Dóra mellé Dimitry Smirnov csatlakozott második hegedűsként. A négy művész azonban mesteri módon mutatta fel a bonyolult mű elemeit, megérdemelt, nagy sikerrel. Horti Lilla és Balog József Bartók kicsit könnyebben befogadható oldalát mutatta meg a népdalfeldolgozásookban. A végén Bellt még egyszer hallhattuk, Dvořák A-dúr vonóshatosának első hegedűseként, bizonyítva, kamarazenészként fellépni, nagyon is kiváló társakkal együtt játszani, nem alantas feladat. A legszínesebb műsora a zárókoncertnek volt, kezdőszámként Schubert négykezes D-dúr katonaindulóját szépen, katonásan José Gallardo és Lazić játszotta. Shlomo Mintz, szintén a kamarazenélésnek a szólistasággal megférő voltát bizonyítandó, Mendelssohn Esz-dúr Vonósoktettjének elsőhegedűseként szerepelt, miután a hegedűverseny zsűrijének elnöki tisztét is ellátta. Kovács Ágnes énekesi kvalitásait négy barokk áriákban csillogtatta meg, mellette ismét stílusos, autentikus stílusú vonós kíséretet hallhattuk, aminek az volt az érdekessége, hogy ugyanazok a művészek szolgáltatták, akik néhány nappal azelőtt Bartókot játszottak. Kivételesen nagy sikert aratott Mon-Puo Lee, aki Boulez Messagesquise című, hét csellóra írt művének szólistája volt, a kiváló fiatal művész kotta nélkül, felvillanyozóan játszotta nehéz szólamát. A műsor és az egész fesztivál legutolsó száma - ráütésként a kezdő darabra, a Káoszra - szintén francia barokk szerző, Leclair szép hangzásokkal teli, Vivaldi nyomdokain járó g-moll hegedűversenye volt, ezt Kelemen Barnabás barokk hegedűn, korabeli vonóval, régizenészekre jellemző stílusban adta elő, tán kissé túlságosan is a virtuóz elemekre koncentrálva. A fesztivál legfontosabb üzenete talán a nyitottság volt: a szabad átjárás korok, műfajok, komponálási és játékstílusok között, hogy így is lehet, valójában így kell; odafigyelni mindenre, igyekezni befogadni és továbbadni mindazt, ami a világban történik.
Szerző
Frissítve: 2019.07.30. 14:39