Veszélyes bohócok a politikai cirkuszban

Egyre több a clown a világpolitikában, az embernek azonban pillanatig sem támad nevethetnékje. A világ rossz irányba halad, az eddigi tapasztalatok nem adnak sok okot derűlátásra.

Boris Johnson brit miniszterelnökké választásával bővült azon politikusok listája, akik nem éppen megbízhatóságukról híresek. Akiket cseppet sem zavar, hogy álhíreket terjesztenek, s a hamis információk folyamatos ismételgetésével tesznek szert népszerűségre. A cél szentesíti az eszközt – gondolják. Donald Trump csak az elmúlt héten 78 hamis állítást tett, ebből 24-et Robert Mueller különleges ügyészről és Oroszországról. Trump 22 alkalommal ferdítette el jelentősen a valóságot, amikor konzervatív fiatalok előtt beszélt. Elnöksége óta pedig összesen 11 ezer hazugságot, hamis állítást számlált össze a Washington Post.

A politika bohócai nem nagy nevettetők, inkább tart tőlük az ember. Továbbra sem tudjuk például, hogy az amerikai elnöknek milyen céljai vannak a NATO-val, s milyen hosszabb távú következményei lesznek annak, hogy megkérdőjelezi a hagyományos szövetségi rendszert. Azt sem látjuk előre, mi történik akkor, ha Boris Johnson valóban az Európai Unióval való megállapodás nélkül lépteti ki az Egyesült Királyságot a közösségből. A brit kormányfő azt állította, sokkal több pénz jut például egészségügyre, miközben ezt a frázist már a 2016-os, a Brexitről szóló brit népszavazás előtti kampányban is megcáfolták.

A politika bohócainak eszköztárából nem hiányzik a nárcizmus sem, és a folyamatos provokációktól sem riadnak vissza. Célkeresztjükben az Európai Unió virít, amit valami elvont és rosszindulatú társulatként írnak le. Boris Johnson még brüsszeli tudósítóként olyan közösségként jellemezte az EU-t, amilyennel „Napóleon és Hitler is próbálkozott”. Azt is sejtetni engedte, hogy a britek unióból való kilépésére meghatározott október 31-i időpont előtt nem is hajlandó tárgyalni az Európai Bizottsággal. Trump és a „brit Trumpnak” is nevezett Johnson között az is hasonlóság, hogy egyikük magánélete sem nevezhető kiegyensúlyozottnak.

A humor azért fontos a populisták számára, mert olyan nyelvezetet használnak, amit mindenki megért. Ezzel bizonyos szempontból védhetetlenné válnak. „Ha minden nap ítéletet mondanánk mindazokról a butaságokról, amelyekkel találkozunk, egyáltalán nem jutnánk előre” - árulta el egy ízben Johnson saját trükkjét. Volodimir Zelenszkij új ukrán elnöknek még „papírja is van arról”, hogy szórakoztatással kereste kenyerét, ő azonban hivatalba lépése óta szakított a bohóc attitűdjével, eddig komoly, megfontolt vezetőnek tűnik, sokan még Oroszországban is Vlagyimir Putyin antitézisének tartják (lásd keretes írásunkat).

Az első clown (bohóc), aki a feje tetejére állította hazája politikáját, Beppe Grillo volt. Komikusként kereste kenyerét televíziós fellépéseit nagyon is szerették hazájában, Olaszországban, politikusként azonban mindenkit támadott, a fennálló rendszert, az elitet, az Európai Uniót. „A humor mindig arra szolgált, hogy mondjunk valamit, amit valójában nem lenne szabad. Ma már a választási urnáknál is megtehetjük, hogy ilyen személyiségekre szavazunk” - vélekedett a dramaturg Jenny Lee a Financial Timesban írt esszéjében. „Ha valaki egy komikus neve mellé teszi az ikszet, azzal a fennálló politikai elit ellen is voksol” - vélekedik.

Mint az osztrák Die Presse rámutat, Grillót, Johnsont, vagy akár Trumpot nem az érdekli, hogy a megfelelő eszközökkel, retorikával közvetítik-e mondanivalójukat, arra pedig külön ügyelnek, hogy ne fogalmazzanak meg túl bonyolult üzeneteket. Csakis azzal foglalkoznak, milyen reakciót váltanak ki a hallgatóság körében. „A bohócok valójában nagyon is komoly emberek. Az a feladatuk, hogy nevetésre késztessék a publikumot a kudarcok láttán” - értékel Ulrike Guérot német politológus az osztrák lapban.

Sajátos közvetítésükkel „elérik azt, hogy nevessünk az Európai Unió válságán, a Brexit csődjén. A jelek szerint a mai világ abszurditásából nem találunk más kiutat, mint azt, hogy nevetségessé tegyük” - folytatta. A bohócoknak nem is kell az igazat mondaniuk, a valótlanság pedig könnyen megbocsáthatóvá válik. A megbízhatóság, a komolyság mellékes lesz. A politizálás is átalakul. Nem a tartalom, a program válik fontossá, hanem a szórakoztatás a lényeg – írja a brit politológus, Jan Zielonka. „Az embereknek elegük van a profi politikusokból, ezért keresnek alternatívákat” - állítja. A politikusnak ez az új típusa agresszív, s folyamatosan támadja az uralkodó elitet, ezért is sikeres.

A clownok azonban nagyon is bántóak, sértőek, amik a választók egy része számára sajnos még elfogadhatóbbá teszik őket. Trump folyamatosan megsérti az újságírókat, a nőket, politikai ellenfeleit. Beppe Grillo a válium izomlazítóhoz hasonlította Romano Prodit, az Európai Bizottság egykori elnökét, Silvio Berlusconit pedig „pszichotörpének” minősítette. Boris Johnson pedig így toborozta a szavazókat a toryk számára: „Ha a konzervatívokra voksolsz, a feleségednek nagyobb mellei lesznek, és nő az esélyed arra, hogy egyszer egy BMW M3-assal furikázz”. A clownok stratégiájának eleme az is: kiközösíttetik azokat, akik nem nevetnek ezeken a „vicceken”. „A humor a hatalom egyik fajtája, amelyben bízunk még akkor is, ha cinizmus hatja át” - véli Jenny Lee.

Boris Johnson számos alkalommal állított olyat, amiről kiderült, hogy köze sincs a valósághoz. Ez azonban sem az ő, sem Donald Trump esetében nem jelentett hátrányt. Johnson az egész pályafutását a hamis kijelentéseire építette, ezért sem kell tartania attól, hogy valaki leleplezi. Mindenki tudja, hogy csak blöfföl. Az uniós bürokráciáról írt cikkeinek nagy része gazdag fantáziájának szüleményei. „Boris csak Boris marad” - mentik fel hívei. Londoni polgármesterségének eredményeit sokan vitatják, azt azonban még támogatói is elismerhetik, hogy külügyminiszterként csődöt mondott. Kínosan ügyel arra, hogy a választók körében megmaradjon bohócnak. Kollégája és életrajzírója, Sonia Purnell mondta róla: szándékosan összekócolja a haját a nyilvános fellépései előtt.

Kormányfővé való kinevezése után Johnson egyáltalán nem volt vicces. Ahogy a brit sajtó fogalmazott, valóságos vérfürdőt hajtott végre a kormányban, az a kijelentése pedig egyenesen ijesztő, mely szerint a Brexit kitűzött időpontja, október 31. előtt nem kíván Brüsszelbe utazni, vagyis még csak tárgyalni sem hajlandó az Európai Bizottsággal a kilépés feltételeiről. Elhatározta, „no deal Brexit” lesz, legyen annak bármiféle következménye. Beszédeiből azóta törölte a vicceket, s feltűnő, hogy sosem említi meg az előző miniszterelnök, Theresa May nevét, mindig csak „elődjéről” beszél. Johnson olyan ballépéseket tehet, melyek során még híveinek is arcára fagyhat a mosoly. Az ő példája is mutatja, milyen veszélyes a bohócok előretörése a politikában.