Boris Johnson brit miniszterelnökké választásával bővült azon politikusok listája, akik nem éppen megbízhatóságukról híresek. Akiket cseppet sem zavar, hogy álhíreket terjesztenek, s a hamis információk folyamatos ismételgetésével tesznek szert népszerűségre. A cél szentesíti az eszközt – gondolják. Donald Trump csak az elmúlt héten 78 hamis állítást tett, ebből 24-et Robert Mueller különleges ügyészről és Oroszországról. Trump 22 alkalommal ferdítette el jelentősen a valóságot, amikor konzervatív fiatalok előtt beszélt. Elnöksége óta pedig összesen 11 ezer hazugságot, hamis állítást számlált össze a Washington Post.
A politika bohócai nem nagy nevettetők, inkább tart tőlük az ember. Továbbra sem tudjuk például, hogy az amerikai elnöknek milyen céljai vannak a NATO-val, s milyen hosszabb távú következményei lesznek annak, hogy megkérdőjelezi a hagyományos szövetségi rendszert. Azt sem látjuk előre, mi történik akkor, ha Boris Johnson valóban az Európai Unióval való megállapodás nélkül lépteti ki az Egyesült Királyságot a közösségből. A brit kormányfő azt állította, sokkal több pénz jut például egészségügyre, miközben ezt a frázist már a 2016-os, a Brexitről szóló brit népszavazás előtti kampányban is megcáfolták.
A politika bohócainak eszköztárából nem hiányzik a nárcizmus sem, és a folyamatos provokációktól sem riadnak vissza. Célkeresztjükben az Európai Unió virít, amit valami elvont és rosszindulatú társulatként írnak le. Boris Johnson még brüsszeli tudósítóként olyan közösségként jellemezte az EU-t, amilyennel „Napóleon és Hitler is próbálkozott”. Azt is sejtetni engedte, hogy a britek unióból való kilépésére meghatározott október 31-i időpont előtt nem is hajlandó tárgyalni az Európai Bizottsággal. Trump és a „brit Trumpnak” is nevezett Johnson között az is hasonlóság, hogy egyikük magánélete sem nevezhető kiegyensúlyozottnak.
A humor azért fontos a populisták számára, mert olyan nyelvezetet használnak, amit mindenki megért. Ezzel bizonyos szempontból védhetetlenné válnak. „Ha minden nap ítéletet mondanánk mindazokról a butaságokról, amelyekkel találkozunk, egyáltalán nem jutnánk előre” - árulta el egy ízben Johnson saját trükkjét. Volodimir Zelenszkij új ukrán elnöknek még „papírja is van arról”, hogy szórakoztatással kereste kenyerét, ő azonban hivatalba lépése óta szakított a bohóc attitűdjével, eddig komoly, megfontolt vezetőnek tűnik, sokan még Oroszországban is Vlagyimir Putyin antitézisének tartják (lásd keretes írásunkat).
Az első clown (bohóc), aki a feje tetejére állította hazája politikáját, Beppe Grillo volt. Komikusként kereste kenyerét televíziós fellépéseit nagyon is szerették hazájában, Olaszországban, politikusként azonban mindenkit támadott, a fennálló rendszert, az elitet, az Európai Uniót. „A humor mindig arra szolgált, hogy mondjunk valamit, amit valójában nem lenne szabad. Ma már a választási urnáknál is megtehetjük, hogy ilyen személyiségekre szavazunk” - vélekedett a dramaturg Jenny Lee a Financial Timesban írt esszéjében. „Ha valaki egy komikus neve mellé teszi az ikszet, azzal a fennálló politikai elit ellen is voksol” - vélekedik.
Mint az osztrák Die Presse rámutat, Grillót, Johnsont, vagy akár Trumpot nem az érdekli, hogy a megfelelő eszközökkel, retorikával közvetítik-e mondanivalójukat, arra pedig külön ügyelnek, hogy ne fogalmazzanak meg túl bonyolult üzeneteket. Csakis azzal foglalkoznak, milyen reakciót váltanak ki a hallgatóság körében. „A bohócok valójában nagyon is komoly emberek. Az a feladatuk, hogy nevetésre késztessék a publikumot a kudarcok láttán” - értékel Ulrike Guérot német politológus az osztrák lapban.
Sajátos közvetítésükkel „elérik azt, hogy nevessünk az Európai Unió válságán, a Brexit csődjén. A jelek szerint a mai világ abszurditásából nem találunk más kiutat, mint azt, hogy nevetségessé tegyük” - folytatta. A bohócoknak nem is kell az igazat mondaniuk, a valótlanság pedig könnyen megbocsáthatóvá válik. A megbízhatóság, a komolyság mellékes lesz. A politizálás is átalakul. Nem a tartalom, a program válik fontossá, hanem a szórakoztatás a lényeg – írja a brit politológus, Jan Zielonka. „Az embereknek elegük van a profi politikusokból, ezért keresnek alternatívákat” - állítja. A politikusnak ez az új típusa agresszív, s folyamatosan támadja az uralkodó elitet, ezért is sikeres.
A clownok azonban nagyon is bántóak, sértőek, amik a választók egy része számára sajnos még elfogadhatóbbá teszik őket. Trump folyamatosan megsérti az újságírókat, a nőket, politikai ellenfeleit. Beppe Grillo a válium izomlazítóhoz hasonlította Romano Prodit, az Európai Bizottság egykori elnökét, Silvio Berlusconit pedig „pszichotörpének” minősítette. Boris Johnson pedig így toborozta a szavazókat a toryk számára: „Ha a konzervatívokra voksolsz, a feleségednek nagyobb mellei lesznek, és nő az esélyed arra, hogy egyszer egy BMW M3-assal furikázz”. A clownok stratégiájának eleme az is: kiközösíttetik azokat, akik nem nevetnek ezeken a „vicceken”. „A humor a hatalom egyik fajtája, amelyben bízunk még akkor is, ha cinizmus hatja át” - véli Jenny Lee.
Boris Johnson számos alkalommal állított olyat, amiről kiderült, hogy köze sincs a valósághoz. Ez azonban sem az ő, sem Donald Trump esetében nem jelentett hátrányt. Johnson az egész pályafutását a hamis kijelentéseire építette, ezért sem kell tartania attól, hogy valaki leleplezi. Mindenki tudja, hogy csak blöfföl. Az uniós bürokráciáról írt cikkeinek nagy része gazdag fantáziájának szüleményei. „Boris csak Boris marad” - mentik fel hívei. Londoni polgármesterségének eredményeit sokan vitatják, azt azonban még támogatói is elismerhetik, hogy külügyminiszterként csődöt mondott. Kínosan ügyel arra, hogy a választók körében megmaradjon bohócnak. Kollégája és életrajzírója, Sonia Purnell mondta róla: szándékosan összekócolja a haját a nyilvános fellépései előtt.
Kormányfővé való kinevezése után Johnson egyáltalán nem volt vicces. Ahogy a brit sajtó fogalmazott, valóságos vérfürdőt hajtott végre a kormányban, az a kijelentése pedig egyenesen ijesztő, mely szerint a Brexit kitűzött időpontja, október 31. előtt nem kíván Brüsszelbe utazni, vagyis még csak tárgyalni sem hajlandó az Európai Bizottsággal a kilépés feltételeiről. Elhatározta, „no deal Brexit” lesz, legyen annak bármiféle következménye. Beszédeiből azóta törölte a vicceket, s feltűnő, hogy sosem említi meg az előző miniszterelnök, Theresa May nevét, mindig csak „elődjéről” beszél. Johnson olyan ballépéseket tehet, melyek során még híveinek is arcára fagyhat a mosoly. Az ő példája is mutatja, milyen veszélyes a bohócok előretörése a politikában.
