Kimegy az idei Szigetre?
Igen, minden nap kint leszek. Mint látogató.
Azért jegyet csak intézett.
Igen, bár tavaly lefelejtettek a vendéglistáról és csak kis magyarázkodással sikerült bejutnom. Most egyeztettem, és vezetőségi tagként továbbra is ingyen mehetek a családdal. Saját vendéglistát etikai okokból már nem igényeltem. Tavaly nagyon furán éreztem magam: egy koncertet sem néztem meg, inkább elbujdostam a színpad mögött. Nehezen tudtam még kezelni ezt a kint is vagyok bent is vagyok helyzetet. Idén viszont igyekszem csak a fellépőkre összpontosítani. Leginkább a cirkusz, a Foo Fighters és a Florence + The Machine érdekel. Valószínűleg megnézem Ed Sheerant és Post Malone-t is. A többieket sajnos nem ismerem. Az elektronikus előadókat soha nem szerettem és ez aligha változik. Az idei Sziget sztárkínálata amúgy nekem már túl erős. A cég többségét megvásárló amerikai Providence láthatólag nem ellenzi a drága fellépőket, miközben a látogatottság nem növelhető tovább. Ezt a program-költségszintet nem tartom fenntarthatónak. Már ügyvezetőként szembesültem azzal, hogy a jegyárakat képtelenség az egekbe szökő gázsik ütemével emelni. Miközben próbáltam a nagyszínpad költségvetését kordában tartani, igyekeztünk a szolgáltatásokat és a látványvilágot fejleszteni. Nem leszek vele népszerű, de vállalom: ha még én irányítanám a céget, idén kevesebb lenne a szupersztár.
Végül is mennyit kapott személyesen a vállalkozás többségéért a Providence-től?
Bár titoktartás köt, mivel a teljes összeget a G7 már közzétette, azt tudom mondani, ebből az adók levonása után körülbelül 5,5-6 milliárd jutott az általam jegyzett áttételes tulajdonosra, a GK Investre. Aztán 2021-ben eldől, kisebbségi részünket is eladjuk-e nekik, teljesen kiszállva a cégből. A vevővel jók a tapasztalataim, ezért nem én leszek a megállapodás gátja. A velük szemben három éve támasztott, kemény feltételeim maradéktalanul teljesültek. Az amerikaiak egyáltalán nem akarják megváltoztatni a fesztivált, nem szólnak bele a szervezésbe. Így a történetet nyugodt szívvel, végleg elengedtem. Maradt az évi néhány igazgatósági ülés.
De előbb-utóbb a Providence is kiszáll. Nem közelednek a partokhoz NER-konkvisztádorok naszádjai?
Nem. Ennek nem is látnám értelmét. A fő tulajdonos pénzügyi befektető: néhány év múltán, haszon reményében, kétségkívül eladhatja a céget. Ám a mostani időszak egyértelműen az építkezésé. Más fesztiválszervezőket is felvásárolnak, amiket nyilván egy csokorban terveznek meghirdetni. Ezért nem magyar, hanem nemzetközi szakmai befektető adhat a legtöbbet. A Szigetet külön sem érdemes pénzzé tenni, mert ez az ékkő: nélküle a csomag kevésbé kelendő.
Latba veti még kormányzati kapcsolatait a Szigetért? A jegyár-áfacsökkentés után a napokban a hatóság által kifogásolt gyakorlatuk fenntartása érdekében az adatvédelmi szabályok változtak. Elvégre önöknél gyakornokoskodott Orbán Ráhel, a kormányfő lánya, Tiborcz István felesége.
Ez túl van gondolva. Szerintem ahhoz nem kell ismerni egy politikust vagy a rokonát, hogy bárki belássa a nagy rendezvények nyugalmának fontosságát. Ha az új kockázatok nem kezelhetők a régi szabályokkal, nem a biztonság csökkentése, hanem a törvények módosítása a megoldás. Az elmúlt 30 évben tényleg sok politikussal kerültem kapcsolatba. Büszke vagyok rá, hogy minden kormánnyal szót értettem. Van, ami tetszik és van, ami nem, de ezt mindig magánvéleményként hangsúlyoztam. A Szigetnek lehet értékrendje, de szerintem ne aktuálpolitizáljon. Eddig mindenkivel beszélőviszonyt ápoltam. Függetlenül attól, kire szavaztam, szakmai véleményemet évtizedekig kikérték. Senkinél nem nyomultam, de ha megkerestek, szívesen elmondtam, szerintem mit kéne tenni azokon a területeken, amikhez értek. Az eddigi eredmények hitelesíthetik kulturális, turisztikai vagy akár gasztronómiai meglátásaimat. Legutóbb Budapest fejlesztésről kérdezték az álláspontomat. Amióta a Sziget irányításától visszavonultam, érthetően kevesebbet hívnak. Ráhel gyakornokoskodása abban segíthetett sokat, hogy a szülei – például a rólunk írt szakdolgozat révén – kicsit jobban megértették az iparágunk működését. De szó sincs arról, hogy ha valamire szükségünk van, akkor egy telefon a főnök lányának és minden el van intézve. Nem tagadom, volt szerepem a 18 százalékos jegyáfa hét évvel ezelőtti kilobbizásában, és most is részt vettem az adatvédelmi módosítások előkészítésében. Szerintem ez teljesen normális, miközben a miniszterelnök családtagjainak valószínűleg fogalmuk sincs, milyen témákban előszobázunk. Ha egy hozzám hasonló vállalkozó azt látja, hogy a vonatkozó jog nem betartható és cége sikere érdekében azokat módosítani szükséges, kiskapuk keresése helyett meg kell próbálni meggyőzni a döntéshozókat az elfogadható feltételekről. Az ön által felvetett kérdésre kicsit mindig feszengek. A Sziget messze Magyarország legvonzóbb turisztikai látványossága. Egyedisége néha célzott szabályozást igényel. Ilyen a terror elleni küzdelem. Egy ekkora, nemzetközileg is kiemelkedő rendezvénynél a veszély is nagyobb. Egy rossz, a sajátosságainkra érzéketlen szabály miatt nem kockáztathatunk. Ebből nem engedhettünk. Szerencsére ezt a döntéshozók is megértették. Nem hiszem, hogy magyarázkodnom kéne. Ma sajnos olyan időket élünk, hogy ha valamiben szót értesz a kormánnyal, a sajtó egy része rögtön beskatulyáz, például állami támogatásainkat eltúlzottnak beállítva, pedig az évek óta legfeljebb ha költségvetésünk egy-két százaléka. Eközben az itthoni rendezvények túlnyomó többségét körülbelül 50 százalékban állami-önkormányzati pénzekből tartják fenn.
Kaptak vagy kétszázmilliót a Terror Házától az 1989-es Orbán-beszédet tartalmazó filmbejátszás sugárzásáért.
Ez is erős csúsztatás: az összeg tudtommal jórészt öt fesztivál kiállításokat, installációkat is magába foglaló emlékműsorának költségeit fedezi. A vitatott hirdetés egy elem. Komolyan azt várta tőlünk bárki, hogy tagadjuk meg a vetítést, mert Orbán Viktor 89-es beszéde 4 másodpercre feltűnt egy, a rendszerváltás harmincadik évfordulójáról szóló reklámban? Akkor kellett volna engednünk a leadást, ha minden történész egyetért, és ugyanannyit szerepel Horn Gyula vagy Németh Miklós? Nyilván nem csak Orbán Viktor mondott beszédet anno a Hősök terén, de nem a mi dolgunk erről vitatkozni. Erre való az ellenzék meg a történészek. Ez nem a mi meccsünk. Bár a kollégák választási kampányfilmhez biztos nem adnák a nevüket, megértem, hogy e történetben a balhé előtt nem láttak kivetnivalót.
Képzelem, milyen hévvel érvelne, ha nem engedte volna el a Szigetet. Tényleg: mit kezdett a vételárral?
A felét vagyonkezelőkre, így a magyar Concorde-ra és az osztrák Gutmannra bíztam. Ehhez bármikor hozzáférek. A másik felét befektetem. A legfontosabb a Videoton vezérigazgatójával, Lakatos Péterrel közösen fejlesztett Lupa Strand. De beszálltam Fehér Gyuláék idén alapított kockázatitőkebefektetőjébe, az Oktogon Ventures-be, a Dorsum nevű informatikai fejlesztőbe, valamint szigetes társaimmal egy XII. kerületi ingatlanba. Természetesen viszem tovább a korábban elindított Costest, Costes Downtownt, a Budapest Parkot, a WAMP kiállítást üzemeltető Vásárnap Kft.-t vagy épp az Erzsébet téri óriáskereket.
Annyi pénzt kapott, hogy még az unokáinak sem kell dolgozniuk. Miért ragaszkodik mégis a nehézségekhez?
Nem a nehézségek, a kihívások vonzanak. Vannak terveim, nem akarom nyugdíjazni magam. Kétségkívül sikertörténetet mondhatok magaménak. A vételár egy részéből tisztes körülményeket teremthettem a családomnak. 25 évig a Sziget volt a főállásom. Most ilyen központ nincs. Az ügyeket az adott cég vezetősége viszi. Független vagyok, van időm és pénzem megvalósítani új terveimet, közben pedig végre akár nyaralni is elmehetünk a családdal. Most jöttünk vissza egy háromhetes amerikai körútról és a vállalkozások ezalatt is zökkenőmentesen működtek.
Miben látja annak titkát, hogy fesztiválszervezőként ön vált egyedül úgymond ismert, gazdag „mintavállalkozóvá”?
Szerintem vannak még jó példák. Az én sztorim nem túl bonyolult. A 90-es évek elején hatalmas igényre, egy világszintű folyamatra éreztünk rá. Hamar kinőttük a hazai piacot, ezért a versenytársainknál gyorsabban kellett felismernünk a külföldi vendégek fontosságát. Igazán nem tartom magam hagyományos vállalkozónak: a legtöbb kérdéshez nem üzleti alapon közelítek. Mindig olyasmivel foglalkoztam, ami érdekelt, amiben örömömet leltem. Csak közben megpróbáltam minél jobban és sikeresebben végezni a dolgom.
