Zacskónyi föld

Egy pécsi régésztechnikus segített nevesíteni két, a háborúban lelőtt szovjet katonai repülőgép „ismeretlen katonáit”. Az áldozatok bonyhádi emlékművére ma felkerülnek a nevek, ám a történet lassan feledésbe merül.

1944 augusztus 9-e éjjelén a szovjet hadsereg 21 – amerikai gyártású - B25-ös bombázógépe hazánk légterén át fegyvert, élelmiszert és egészségügyi felszerelést szállított a szerb és horvát területen a fasiszták ellen harcoló partizánoknak. A rakományt ledobták, ám a vadászgép kíséret nélkül vonuló flottát visszafelé német repülőgépek megtámadták, és egy Messerschmitt vadászgép lelőtt két B25-öst. Az egyik gép a Tolna megyei Nagymányok és Kismányok között zuhant le, a másik Bács-Kiskun megyei, Akasztón. Az egyik gépen hatan, a másikon öten ültek, s a katonák valamennyien életüket vesztették. A Nagymányok határában földhöz csapódó gép áldozatait haláluk helyétől párszáz méterre temették el, és fölöttük 1945 után egy kis emlékművet emeltek, ám a nevüket nem vésték a kőbe, mivel azonosításukkal senki sem foglalkozott.

Egészen 2013-ig. Akkor Borisz Davidov, orosz repüléstörténész megtudta, hogy a pécsi Nagy Gábor szerelmese a repülőgépeknek, és a kilencvenes évek óta foglalkozik a második világháború idején Magyarország felett lelőtt angol és amerikai pilóták sorsával. Davidov megkérte Nagy Gábort: segítsen neki kideríteni, kik ültek a két lelőtt gépen. A pécsi Janus Pannonius Múzeumban régésztechnikusként dolgozó Nagy Gábor vállalta a feladatot, és megkereste azt az akácerdőt Nagymányok határában, ahol a gép földbe csapódott. Fémkeresővel talált is a helyszínen több kilónyi, apró alumíniumdarabot, amelyek valaha egy repülőgép testének részei voltak. Csakhogy a darabkák egyike sem volt arra alkalmas, hogy abból meg lehessen állapítani, a két gép közül melyiknek a szilánkjait rejtette itt a föld.

A régésztechnikus beszélgetett a nagymányokiakkal, de 70 év után nem volt esélye rá, hogy szemtanúkat találjon. Nagy Gábor a levéltárban is kutakodott, ahol a csendőrségi és tűzoltósági iratokból megtudta, hogy a Nagymányoknál lelőtt repülő személyzete hat fős volt. Mindeközben Borisz Davidov megtalálta a katonai dokumentumok között, hogy melyik gépen ültek hatan és melyiken öten, így 2015-re egyértelművé vált, hogy kik haltak meg Nagymányokon és kik Akasztónál.

A szovjet katonák bonyhádi temetőjében egy sírkő emlékeztet a Nagymányoknál lelőtt repülősökre, mától a hat áldozat nevét egy tábla örökíti meg a síron.

Kíváncsi voltam arra, hogy vajon a nagymányokiak és a kismányokiak emlékezete mennyire őrizte meg a két település között lelőtt repülő történetét. A 2450 lelkes Nagymányokon megkérdeztem tucatnyi húsz évesnél idősebb, hatvannál fiatalabb helybélit, ám senki se hallott a B25-ös lezuhanásáról. Úgy tűnik, hogy az a generáció, amelyik a háború idején felnőtt volt, nemigen mesélt gyermekeinek és unokáinak a gépről és az eset akkori visszhangjáról. Karl Béla, a kisvárost 2006 óta irányító, 63 esztendős, független polgármester viszont jól ismeri ezt a történetet, neki evangélikus lelkész apja többször is beszélt a repülőről, igaz, szűkszavúan, mivel nem volt ildomos erről szólni. Karl szerint ezért is temethette be a feledés a történetet. Elsőre fura, hogy miért nem lehetett erről az esetről beszélni, hisz a szovjet hőstettek kötelező tananyaggá váltak nálunk háború után. Vélhetően azért nem illett mesélni a Nagymányoknál lezuhant repülőről, mert a gép Tito partizánjainak vitt utánpótlást, s 1948-tól Jugoszlávia első emberét a Szovjetunió ellenségnek titulálta.

A 320 lelkes Kismányokon viszont a helyi legendáriumnak ma is része a lelőtt B25-ös. A 71 esztendős Kaufmann Jakab a családjától gyakran hallott a szovjet repülő zuhanásáról. Kaufmann ekképp idézte az ősök szavait:

- Azt mesélték, hogy a meglőtt repülő sokáig körözött Szászvár és Máza felett, a pilóta próbált fennmaradni, de a gép kigyulladt, és azzal vége lett.

Az is lehet, hogy a kismányokiak emlékezete azért megőrzőbb, mert számukra folytatása lett a történetnek. 1956 októberében ugyanis kismányoki fiatalok szétverték a pilóták maradványai fölé épített emlékművét. A 14-15 éves elkövetőket elfogták, és eltiltották őket a tovább tanulástól. - Két bátyám is ott volt, amikor ledöntötték az emlékművet – vallotta be egy 64 éves férfi, akinek családját Bukovinából telepítették a faluba. – Az apám súlyos büntetést fizetett. Volt, akinek a szüleit ki is rúgták a munkahelyükről.

A német gyökerű Kismányokon persze sokak indulatát gerjesztette a Szovjetunió ellen, hogy rokonaikat tömegesen kitelepítették, illetve elhurcolták málenkij robotra. Kaufmann Jakab apja és nagybátyja is az utóbbi sorsra jutott, és évek múlva betegen, megtörten térhettek haza. Kaufmann mégsem a bosszúállással magyarázza az emlékmű lerombolását:

- Az emberek a diktatórikus rendszert utálták, és mindent, amin ott volt az ötágú csillag. Az emlékművet is ezért verték szét, mert csillag volt rajta.

A lerombolt emlékmű alatt nyugvó emberi maradványokat 1957-ben elvitték Kismányok határából, s előbb Nagymányokon majd a bonyhádi szovjet temetőben hantolták el a névtelen pilótákat.

Az orosz hatóságok a pilóták nevét megismerve 2015-ben keresni kezdték az áldozatok családtagjait. Az akasztói gép legénységének egyetlen rokonát sem lelték meg, a nagymányoki gép esetben viszont öt katona hozzátartozóival fel tudták venni kapcsolatot. Közülük egyedül a gép kapitányának, Armen Artemovics Karakazovnak a fia jelezte, hogy szeretne ellátogatni a helyszínre. Davidov megírta Nagy Gábornak, hogy Jurij Karakazov szeretné ellátogatni apja halálának helyére, s ehhez kérte a pécsi férfi segítségét. Nagy Gábor örömmel fogadta a felkérést, ám a találkozásra csak később kerülhetett sor, a régésztechnikus és felesége ugyanis a 2008-ban épített házukat terhelő devizahitel miatt kénytelen voltak angliai munkát vállalni. Miután a pár megmentette otthonát, hazajöttek, és nem volt akadálya Jurij Karakazov kalauzolásának.

Karakazov 2018-ban látogatta meg apja halálának színterét. Az útra elkísérte őt unokaöccse, a Hamburgban komponálást tanító David Gazarov, nemzetközi hírű jazz zongorista. Nagy Gábor így emlékezik a nagymányoki útra:

- Jurijt sokáig ott állt megrendülten, ahol apja lezuhant. Aztán egy kis zacskóban földet gyűjtött onnan, tőlem pedig kapott egy táblát, amire a repülőgép néhány darabkáját rögzítettem. Jurij azt mondta, megnyugtatta őt ez az út. Amikor apját elvesztette egy hónapos volt.