Festőnek született - Nagy István-tárlat a Kieselbach Galériában

Méltatlanul háttérbe szorítva kezelte eddig a hazai művészeti közösség Nagy István festő munkásságát. Kieselbach Tamás és sokan mások azonban szeretnének változtatni ezen.

„Először gyerekként láttam képet tőle, szénrajzot, erősen sárgult lapon, Egry József és Nagy Balogh János képei között a nagybátyám gyűjteményében. Három vastag szénvonás volt a domb. A domborulat meredek és vastag íve gyerekként megrendített. Nem tudom miért. Ahogy a szén szokatlanul vastagon és bensőséges biztonsággal futott a papíron. A papír domborzatának csúcsain haladt át, ettől láthatóvá váltak a papír meredélyei. Láttam egy dombot az anyag domborzatán. Soha előtte a papír meredélyeit. Visszajártam megfigyelni, vajon az egyik dolog jelentése miként hordozza a másikat. Borzongtam a merőben különböző dolgok találkozása felett érzett örömtől. Egy halott festő kedélyét a bőrödön észlelni nem kis dolog. Domb. Papír. Szén. Mozdulat. Szignó. Domborzat. Nyom. Meredély. Borzongás. Bőr.” Nádas Péter Nagy István művészetével való ismerkedése hasonlóan maradandó nyomot hagyott az íróban, akárcsak Kieselbach Tamás művészettörténészben, aki a huszadik századi festő életművének (el)ismertebbé tételét húsz évvel ezelőtt tűzte ki célul.

Nem alaptalanul, ugyanis ne lenne, akit képeit látva ne ejtene ámulatba az az egyedülálló festői világ, ami az 1873-ban született, erdélyi származású alkotót jellemezte Kassák Lajos, Barcsay Jenő, Kós Károly, Kosztolányi Dezső, Parti Nagy Lajos és számos kortársa is elismerősen nyilatkozott a művészről, Esterházy Péter a következőképpen: „Azt hittem, Nagy István úgynevezett alföldi festő, nem tudtam a csíki gyökerekről, de dicsekedve úgy mondanám, kitaláltam. Mert valahogy érezni lehetett a képeken azt a feszültséget, hogy nincs ott a Sainte-Victoire. A képek drámaiságában, sőt, tragikusságában ott van ez a „nincs ott”. Döbbenete – hogy ilyen a világ – teljesen mai, mostani, jelen lévő.” Ehhez az élményhez hasonlót tapasztalhatunk meg mi magunk is a Kieselbach Galéria napokban megnyitott Tisztaság Tömörség Transzcendencia című, minden idők legjelentősebb Nagy István-kiállításán járva.

Hat teremben több mint százötven műalkotás került a falakra: a nyolc múzeum és huszonnégy magánygyűjtemény darabjainak nagy része most először látható. A kiállítással egy időben mutatták be azt a közel hatszáz oldalas monográfiát, amely amellett, hogy az életmű valaha volt legbővebb ismertetését is tartalmazza, minden idők legnagyobb terjedelmű és legtöbb reprodukciót tartalmazó hazai művészmonográfiája. E nagy figyelem Kieselbach Tamás és sokak szerint ugyanakkor abszolút indokolt, és mondhatni megkésett is; úgy vélik, Nagy István a teljes magyar kulturális tradíció leginkább alul értékelt alkotója. Mivel festészete nem tartozik a könnyen megszerethető értékek közé és világába nehéz belépni, ezért arra vállalkoztak, hogy utat nyissanak hozzá, s egyúttal kijelöljék helyét József Attila és Bartók Béla mellett.

Nagy István festőnek született, akárcsak Michelangelo – jegyezte meg Nádas Péter a kiállítás és a kötet sajtóbemutatóján. S bármennyire is meglepő lehet, az író szavai nem tűnnek túlzásnak a Csíkmindszenten született, és attól gondolatban – a térbeli távolságtól függetlenül– nem soká távolodó festő képeit szemlélve. Festményein az erdélyi táj ereje, a paraszti világ nemessége, az ott élők és dolgozók élete különös, máshoz nem hasonlítható esszenciával elevenedik meg. A szénaboglyák, az emberi tekintetek és az elterülő lankák között egy egész emberi élet rajzolódik ki előttünk a többnyire pasztellképekből álló életműben, amely azonban közel sem tűnik könnyedén megfejthetőnek, inkább újabb és újabb kérdéseket szegez nekünk. Az azonban, hogy szembesüljünk ezekkel a kérdésekkel, s közelebb lépjünk Nagy István életművéhez mindenképp hiánypótló vállalkozás.

Infó: Tisztaság Tömörség Transzcendencia, a kiállítás szeptember 13-ig látogatható a Kieselbach Galériában. A Nagy István monográfiát Kieselbach Tamás szerkesztette, szerzők: Nádas Péter, Földényi F. László, Markója Csilla, Kemény Gyula, Kolozsváry Marianna). A festőről dokumentumfilm is készül, amelyben színészek olvassák fel többek közt Esterházy Péter, Maurer Dóra, Nádler István, és Parti Nagy Lajos gondolatait Nagy István művészete kapcsán. A dokumentumfilm első részletei szintén láthatók a kiállításon.