Festőnek született - Nagy István-tárlat a Kieselbach Galériában

Publikálás dátuma
2019.08.09. 10:30

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Méltatlanul háttérbe szorítva kezelte eddig a hazai művészeti közösség Nagy István festő munkásságát. Kieselbach Tamás és sokan mások azonban szeretnének változtatni ezen.
„Először gyerekként láttam képet tőle, szénrajzot, erősen sárgult lapon, Egry József és Nagy Balogh János képei között a nagybátyám gyűjteményében. Három vastag szénvonás volt a domb. A domborulat meredek és vastag íve gyerekként megrendített. Nem tudom miért. Ahogy a szén szokatlanul vastagon és bensőséges biztonsággal futott a papíron. A papír domborzatának csúcsain haladt át, ettől láthatóvá váltak a papír meredélyei. Láttam egy dombot az anyag domborzatán. Soha előtte a papír meredélyeit. Visszajártam megfigyelni, vajon az egyik dolog jelentése miként hordozza a másikat. Borzongtam a merőben különböző dolgok találkozása felett érzett örömtől. Egy halott festő kedélyét a bőrödön észlelni nem kis dolog. Domb. Papír. Szén. Mozdulat. Szignó. Domborzat. Nyom. Meredély. Borzongás. Bőr.” Nádas Péter Nagy István művészetével való ismerkedése hasonlóan maradandó nyomot hagyott az íróban, akárcsak Kieselbach Tamás művészettörténészben, aki a huszadik századi festő életművének (el)ismertebbé tételét húsz évvel ezelőtt tűzte ki célul. 
Nem alaptalanul, ugyanis ne lenne, akit képeit látva ne ejtene ámulatba az az egyedülálló festői világ, ami az 1873-ban született, erdélyi származású alkotót jellemezte Kassák Lajos, Barcsay Jenő, Kós Károly, Kosztolányi Dezső, Parti Nagy Lajos és számos kortársa is elismerősen nyilatkozott a művészről, Esterházy Péter a következőképpen: „Azt hittem, Nagy István úgynevezett alföldi festő, nem tudtam a csíki gyökerekről, de dicsekedve úgy mondanám, kitaláltam. Mert valahogy érezni lehetett a képeken azt a feszültséget, hogy nincs ott a Sainte-Victoire. A képek drámaiságában, sőt, tragikusságában ott van ez a „nincs ott”. Döbbenete – hogy ilyen a világ – teljesen mai, mostani, jelen lévő.” Ehhez az élményhez hasonlót tapasztalhatunk meg mi magunk is a Kieselbach Galéria napokban megnyitott Tisztaság Tömörség Transzcendencia című, minden idők legjelentősebb Nagy István-kiállításán járva. Hat teremben több mint százötven műalkotás került a falakra: a nyolc múzeum és huszonnégy magánygyűjtemény darabjainak nagy része most először látható. A kiállítással egy időben mutatták be azt a közel hatszáz oldalas monográfiát, amely amellett, hogy az életmű valaha volt legbővebb ismertetését is tartalmazza, minden idők legnagyobb terjedelmű és legtöbb reprodukciót tartalmazó hazai művészmonográfiája. E nagy figyelem Kieselbach Tamás és sokak szerint ugyanakkor abszolút indokolt, és mondhatni megkésett is; úgy vélik, Nagy István a teljes magyar kulturális tradíció leginkább alul értékelt alkotója. Mivel festészete nem tartozik a könnyen megszerethető értékek közé és világába nehéz belépni, ezért arra vállalkoztak, hogy utat nyissanak hozzá, s egyúttal kijelöljék helyét József Attila és Bartók Béla mellett.
Nagy István festőnek született, akárcsak Michelangelo – jegyezte meg Nádas Péter a kiállítás és a kötet sajtóbemutatóján. S bármennyire is meglepő lehet, az író szavai nem tűnnek túlzásnak a Csíkmindszenten született, és attól gondolatban – a térbeli távolságtól függetlenül– nem soká távolodó festő képeit szemlélve. Festményein az erdélyi táj ereje, a paraszti világ nemessége, az ott élők és dolgozók élete különös, máshoz nem hasonlítható esszenciával elevenedik meg. A szénaboglyák, az emberi tekintetek és az elterülő lankák között egy egész emberi élet rajzolódik ki előttünk a többnyire pasztellképekből álló életműben, amely azonban közel sem tűnik könnyedén megfejthetőnek, inkább újabb és újabb kérdéseket szegez nekünk. Az azonban, hogy szembesüljünk ezekkel a kérdésekkel, s közelebb lépjünk Nagy István életművéhez mindenképp hiánypótló vállalkozás.
Infó: Tisztaság Tömörség Transzcendencia, a kiállítás szeptember 13-ig látogatható a Kieselbach Galériában. A Nagy István monográfiát Kieselbach Tamás szerkesztette, szerzők: Nádas Péter, Földényi F. László, Markója Csilla, Kemény Gyula, Kolozsváry Marianna). A festőről dokumentumfilm is készül, amelyben színészek olvassák fel többek közt Esterházy Péter, Maurer Dóra, Nádler István, és Parti Nagy Lajos gondolatait Nagy István művészete kapcsán. A dokumentumfilm első részletei szintén láthatók a kiállításon.
Juhász Anna kérdezte Nagy István művészetéről Kieselbach Tamást és Nádas Pétert
Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Szerző
Frissítve: 2019.08.09. 16:06

Harminc fokban érlelik Munkácsy képeit a pécsi kiállításon

Publikálás dátuma
2019.08.08. 21:14
Pákh Imre műgyűjtő riporterek gyűrűjében a pécsi Munkácsy-kiállításon
Fotó: Facebook/Zsolnay Negyed
A klíma bedöglött, de a galéria ügyvezetője szerint ez nem olyan nagy baj, a látogatók pedig majd kapnak valami frissítő italt.
A kánikulai napokon 30 fok körüli hőmérsékletek vannak a május 17-én nyílt, november 17-én záró pécsi Munkácsy-kiállításon – értesült a Szabad Pécs. A lap munkatársai augusztus 7-én, szerdán, és 8-án, csütörtökön is elmentek a Zsolnay-negyedben található m21 galériába kora délután. Először csak hőmérőt vittek magukkal, ami szerdán délután négykor 28,7 fokot mutatott. Következő nap a hőmérsékleten kívül páratartalmat is mértek, ezúttal egy másik műszerrel: délután fél három körül 31,7 fok volt, a páratartalom pedig 44,6 százalék volt. 
A magas hőmérséklet nemcsak a látogatóknak kellemetlen, de egy szakkönyv és az lap által megkérdezett szakember szerint nem jó a festményeknek sem. Ugyan van klíma az m21-ben, de egy ideje – pontosan nem tudni, mióta – nem működik.
A Szabad Pécs mindkét nap azt tapasztalta az m21 Munkácsy-kiállításnak helyet adó termeiben, hogy a klíma egyikben sem működik, csak két ventilátor pörög, ezek úgy 5-6 méter hatótávolságúak, tehát képtelenek a hatalmas tér teljes egészében biztosítani a légmozgást. 
Beszéltek egy évtizedes tapasztalattal rendelkező muzeológussal is, aki azt kérte, nevét ne írják le. 
A szakértő szerint egy múzeumban abszurd a 30 fok körüli hőmérséklet, főleg egy olyan “kényes” anyag esetében, mint a Munkácsy-tárlat. Úgy véli, 20 és 23 fok közti hőmérséklet lenne az ideális a képek számára.

Járó Márta Megelőző műtárgyvédelem a kiállításon című szakkönyvében azt írja: a túl magas és a túl alacsony hőmérséklet károsító hatással lehet a műtárgyakra, a hőmérséklet növekedés például elindíthat vagy meggyorsíthat különböző kémiai folyamatokat. Ezért törekedni kell az ideálishoz közeli értékekre – olvasható a szakkönyvben – olyan kiállítóhelyeken, ahol van központi klíma (és az m21 elvileg ilyen) éjjel-nappal ugyanolyan hőmérsékletet kell biztosítani, a dolgozók, a látogatók és a műtárgyak számára optimális 20-22 fokot 50 százalékos relatív páratartalom mellett. 
A helyszínről felhívták a kiállításnak helyet biztosító Zsolnay Örökségkezelő (ZSÖK) több vezetőjét is, Magyar Attila gazdasági igazgatót, Vincze Balázs ügyvezető igazgatót és Komor István üzemeltetési igazgatót, írja a portál. Azt kérdezték tőlük, nem tartják-e problémásnak, hogy rendszeresen 30 fok körüli hőmérséklet uralkodik a galériában. Magyar Attila gazdasági igazgató – noha  interjúszituációban volt – a lap szerint azon értetlenkedett, hogy mi köze van neki ehhez az egészhez. Vincze Balázs elismerte ugyan, hogy meghibásodás miatt egy ideje nem működik a klíma, de szerinte a magas hőmérséklet nem károsítja a festményeket, a páratartalom megfelelő szinten tartása a legfontosabb, azzal pedig nincs probléma. Ennek érdekében a nagy hőségben a galéria kis belső udvarára nyíló ajtókat nyitva tartják. Hozzátette, a látogatók szempontjából van jelentősége a magas hőmérsékletnek. Reméli, két héten belül megjavítják a klímát, addig a ventilátorokkal hűsítik a látogatókat és tervezik, hogy a kiállítás megtekintése után frissítő itallal fogják kínálni őket.
Ugyanezt mondta a Szabad Pécsnek Komor István. Hozzátette, felmerült, hogy az egész klímaberendezést kicserélik, de ez tízmillió felletti költséget jelentene, így csak egy alkatrészt fognak kicserélni.  A kiállítás 16 milliójába került a ZSÖK-nek a Szabad Pécs szerint. A képek tulajdonosa Pákh Imre műgyűjtő. A névtelenséget kérő muzeológus szakértő elmondta, hogy alapesetben, ha ilyen jelentős értékű műtárgyegyüttesről van szó, a kölcsönadó a szerződésben rögzíti a műtárgyvédelmi szabályokat, például hogy mekkora legyen a relatív páratartalom, a hőmérséklet, milyen erősségű legyen a megvilágítás. Egy igazán értékes tárlat esetében a kiállítóhelynek az összes műtárgyvédelmi paraméterét tanúsítani kell, sőt, gyakran azt is elvárják, hogy utólag ellenőrizhetők legyenek az adatok.  Ha ez egy közgyűjtemény anyaga lenne, egészen biztosan szigorú előírásoknak kellene megfelelni a festmények elhelyezését illetően. Mivel azonban magángyűjteményről, magánvagyonról van szó, a kölcsönadón múlik, mennyire szigorú feltételeket támaszt a galériával és a ZSÖK-kel szemben. A lap kérdésére Vincze Balázs azt mondta, nem tud róla, hogy hőmérsékletre vonatkozó kitételek szerepelnének a szerződésben. 
Szerző

Nem messze a valóságtól a McMafia

Publikálás dátuma
2019.08.08. 13:00

Fotó: IMDB
„Oroszországban mindenkit bűnözőnek tartanak. Na, és?” – hangzik el a McMafia első epizódjában, s bár a kérdésfelvetésben rejlő irónia nem tűnhet alaptalannak, a BBC és az AMC közös szériája jóval túlmutat a szervezett bűnözés oroszországi keretein.
A nyolcrészes fikciós brit sikersorozat Misha Glenny, a Guardian és a BBC egykori közép-európai tudósítójának McMafia: A Journey Through the Global Criminal Underworld (McMafia: Utazás a globális bűnözői alvilágban) című riportkönyvén alapul, amelynek fókuszában a nemzetközi szervezett bűnözés világának változásai állnak. A Duna Televízióban kedd este bemutatott határokon és nemzetiségeken átívelő bűnügyi történet a jól ismert képpel indít: a családja sötét múltjától szabadulni kívánó főszereplővel. Alex Godman (James Norton) egy Oroszországból emigrálni kényszerült, és jelenleg Londonban élő maffiacsalád sarja, akit azonban gyerekkora óta a nyugati értékek mentén neveltek, és aszerint is éli mindennapjait befektetési bankárként. Ám ez nem ilyen egyszerű: habár apját, Dimitrijt (Alekszej Szerebrjakov) az foglalkoztatja leginkább, hogy otthonától távol kell élnie, és hogy fia inkább angol már, mint orosz, Alex nagybátyja (David Dencik) viszont bosszút akar állni az őket hazájukból elűző oligarchán izraeli kapcsolatait is bevetve. A gépezetbe azonban homokszem akad, és Alexnek kell megvédenie családját, háttérbe szorítva mindazokat az elveket, amelyeket követendőnek tart. Holott azt feltételezhetnénk, a Hossein Amini és James Watkins forgatókönyve alapján megvalósuló történet alapjaiban nem lép messze egy átlagosnak tűnő akciófilmtől, a karakterek személyes motivációi, a változatos helyszínek és különböző nációjú karakterek jól megfűszerezik azt. Az izgalmasnak ígérkező bűnügyi sorozatot érdemes lehet követni kedd esténként, mert a szórakoztató fikción túl arról is megtudhatunk egyet, s mást, hogy is működik napjainkban a szervezett bűnözés a nemzetközi szinteken: nem sötét alvilági helyszíneken, sokkal inkább az üzleti vagy a politikai életben bukkanhat fel. Misha Glenny szerint olyannyira jelentős erővel bír, hogy mindez ma már a világgazdaság tizenöt százalékát teszi ki, és úgy véli, valójában sokkal nagyobb problémát jelent, mint a terrorizmus. Miközben az állandó játszmákat és a drámai történéseket nézzük, nem árt elgondolkodni azok valóságalapján is. Infó: McMafia, amerikai-angol tévéfilmsorozat (2018), kedd esténként 21.30-tól Duna Televízió
Szerző
Témák
sorozat Duna TV