Ez a történet akkor kezdődött, amikor még nem indultak el a kereskedelmi tévék. És amikor az egyetlen Magyar Televíziót – a két csatornájával – sokkal inkább lehetett közszolgálatinak nevezni, mint manapság.
És amikor annak a tévének a Híradója is majdnem olyan volt, mint amilyennek egy híradónak lennie kell. Sok reményteljes ifjú próbálgatta ott szárnyait és sokan közülük élni is tudtak a lehetőségekkel.
Egyikük még a kilencvenes évek elején került oda, mert a Híradó akkori főszerkesztője, Csák Elemér hallotta valahol és dolgozni hívta. S mivel megfelelt az elvárásoknak, meg főleg külpolitikai anyagokat készített, azután is ott maradt, hogy az 1994-es kormányváltás után jelentősen kicserélődött a munkatársi gárda. Magam is a Betlen János nevével fémjelzett – és főszerkesztett – Híradóban ismertem meg, de csak rövid ideig dolgoztunk együtt. Szimpatikus volt és értett ahhoz, amit csinált, így később is figyelemmel kísértem pályafutását. Tehát tudom, hogy 1997-ben az akkor induló TV2-höz került, és azóta is ott van. Mindig a hírműsorok környékén, gyakran mint a Tények műsorvezetője, mostanában pedig mint a reggeli adás, a Mokka egyik arca.
Felnőtté válását már csak azért is könnyű volt figyelemmel kísérni, mert közben celeb (is) lett. A bulvárlapok gyakran beszámoltak házasságairól, válásairól, gyermekei születéséről, meg arról is, hogy debütált, mint író. Több könyve is megjelent, az utóbbi években részt vállalt a tévés munkára áhítozó fiatalok felkészítéséből. Továbbá szép sikereket ért el a zenei pályán. 2016-ben Péter Szabó Szilviával megnyerték a TV2 szórakoztató műsorát, a Nagy Duettet (amelyben egy amatőr egy profival együtt énekel). Talán ennek is köszönhető, hogy hősünk egyre többször tűnik fel egy retró-zenekar koncertjein is. Ami azért sem csoda, mert a Midlife Crisis nevű formáció vezetője és kitalálója egykori gimnáziumi padtársa, az újságíróként is jól ismert Radnai Péter.
Ennyit az egykori reményteljes ifjúról, Pachmann Péterről, aki azóta már az 50 felé közelít. És láthatóan jól elvan a TV2-nél, amely 22 éves fennállása alatt jelentősen megváltozott. Az nem újdonság, hogy még mindig igyekszik konkurenciát jelenteni a másik országos kereskedelmi tévének, az RTL Klubnak. Így volt ez mindig, bár általában vesztett a versenyben, s már régóta a számára egyáltalán nem dicsőséges második helyen állomásozik. Ennél azonban lényegesebb, hogy már Andy Vajna alatt is, halála óta pedig még inkább legfőbb célkitűzése, hogy megfeleljen a hatalomnak. Politikai műsoraiban oly mértékben szolgálja ki pártunkat és kormányunkat, hogy néha már a – nevezzük továbbra is így – közmédián is túltesz.
Amit pedig a múlt héten csináltak, az minden képzeletet alulmúlt és minden korábbinál etikátlanabb, egyúttal színvonaltalanabb volt. Az egykori tulajdonos özvegyével, Vajna – régebben Palácsik – Tímeával készült adásról van szó. Nevezhetnénk interjúnak is, minthogy annak próbálták eladni, de sokkal jellemzőbb rá a szégyen kifejezés. Aki látta, úgyis tisztában van vele, mi történt, aki meg nem, annak úgysem lehet kellőképpen leírni az esetet. Gönczi Gábor, aki napjainkban a Tények egyik arca és büszke rá, hogy fontos riportokat (is) készíthet, felkereste régi ismerősét és úgy tett, mintha érdekelné, mi van vele. Az egyetlen cél azonban az volt, hogy eseményt kreáljanak a szerencsétlen asszony megszólalásából. Ehhez eszköznek használták a villát, amelyben a házaspár eddig élt, de a nőt is, a könnyeivel, a fájdalmával, meg a magyarázkodásaival. A kérdező őszinteséget tettetett, közben egy kicsit vájkált is Tímea magánéletében. Az egészet úgy adták el, mint valami világszenzációt.
Ebben pedig a maga eszközeivel Pachmann Péter is részt vállalt. Ő vezette ugyanis azt a Mokkát, amelyben kapcsolták Balatonfüredet, hogy megkérdezzék – a feltehetően ott nyaraló – Gönczi Gábort, milyen is volt beszélgetni Vajna Tímeával. El is mondta. Ez, meg a Tények Pluszban két részben leadott film a szakma, a műsorkészítés megcsúfolása volt.
Pachmann lényegében személyével hitelesíti az aktuális – politikai – műsorfolyamot, amely sokszor színvonaltalan, gyakran minősíthetetlen és összességében hiteltelen is. Van persze ilyen. Azt is tudjuk, valamiből meg kell élni. Azt is ismerjük, hogy van az a pénz, amiért korpásodik az ember haja. Csak sajnáljuk, hogy egy – talán – jobb sorsra érdemes újságíró idáig jutott. Bizonyára az sem lehetett véletlen, amit egy korábbi interjú kapcsán Pachmann szemére vetettek. Hogy tudniillik egy kormányzati embertől – a Magyarországot ért brüsszeli kritikák kapcsán – azt találta kérdezni: „Nem tud a kétharmad ezzel szemben valamit erővel demonstrálni?”. Aki ilyet mond, az feltehetően mélységesen átérzi a kormányzat nehéz helyzetét, meg azt, hogy Brüsszel nem hallgat a jó – magyar – szóra. Vagy esetleg teljesen dilettáns. Ha ez lenne a megoldás, az viszont alapjaiban változtatná meg a róla – korábban, s azóta – alkotott képet.
Akárhogyan is, a legjobb talán az lenne, ha ezentúl csak énekelne. Azzal olyan sokat azért nem árthat.