A zenei és művészeti programok mellett a Sziget minden évben, így idén is kiemelt szerepet szán a civil projekteknek, szervezeteknek mindvégig szem előtt tartva a fesztivál mottójának: „A különbség ereje egyesít minket”, s a benne rejlő üzeneteknek, az emberi jogok tiszteletben tartásának, a toleranciának és egymás elfogadásának érvényesítését. Játékos, meglepő és sokkoló példákat egyaránt találhatunk az idei válogatásban is a színpadi és utcai produkciók, valamint programsátrak végtelennek tűnő sorai között bolyongva.
Az XS Szigeten például egy teljes kalandpark várja az odaérkezőket, hogy ügyességi feladatokban - bekötött szemmel és fehér bottal végigbotorkálva egy raklapokból épített labirintuson, ülve röplabdázva, tandem biciklizve, vagy kerekesszékben kosarazva - éljék át maguk is néhány perc erejéig hátrányos helyzetű társaik mindennapjait.
A fesztivál egyik legnagyobb élményét nyújtó attrakciója minden bizonnyal a Sátor Határok nélkül mellett elhelyezkedő Sziget Portal néven ismert aranybarna konténer, amely egyaránt ledönti a kultúrákat, országokat, sőt kontinenseket elválasztó határokat. A fém doboz mindig a negyven másik nemzetközi portál egyikével áll összeköttetésben, így a falak közé lépve egy óriási kivetítővel találhatjuk szembe magunkat, s hol vidám hondurasi lányokkal, hol egy görög menekülttábor lakóival beszélgethetünk egy koordinátor segítségével. Sőt egy egyenesen az amerikai Harlemből közvetített táncóra is szerepel a programok között.
Valamivel odébb a Bevándorlási Hivatal mögött a Civil Sziget több mint negyven sátra gondoskodik a koncertek előtti békés, családbarát kikapcsolódásról. S bár egy fesztiválról senkinek sem egy csendes kis olvasósarok, egy asztalnál ülve a fajátékok felé görnyedés vagy kreatív alkotóműhely jut először eszébe, a polgári kezdeményezések ezen gyűjtőpontja teljességgel meghazudtolja ilyen jellegű sztereotípiáinkat. A már nem éppen újdonságnak számító tematikus kérdőívek mellett, amelyekből egyébként mindig meglepően sokat tanul az ember, ötletes és praktikus programokon keresztül ismerkedhetünk meg az itt felsorakozó, többségében az emberi jogokért és a fenntartható fejlődésért, műanyag mentes jövőért küzdő szervezetekkel.
A Magyar Vöröskeresztnél elsősegélynyújtó nidzsákat képeznek, a Sziget Közjegyzőségnél pedig unikornisos köntösbe bújva magyarázzák többek közt a lakásbérleti szerződés mikéntjeit, vagy az esetleges munkabér kifizetés elmaradása esetén szükséges jogi lépéseket. A Filantrópia adománybolt sátránál az upcycling jegyében, használt ruhákból lehet ékszereket vagy akár kispárnát gyártani, az eredendően sportra éhes sérült gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó Para-Fitt Egyesület asztalához ülve pedig a holland származású fiatalember, Dave Hakkens Precious Plastic nevű kezdeményezését ismerhetik meg a látogatók. „Jó kis közösség ez, ahol mindenki együtt gondolkodik azon, hogy hogyan állítson elő kevesebb szemetet” – mondta lapunknak Gégény Noémi az egyesület vezetője, miközben elmagyarázta a műanyag újrahasznosításhoz szükséges négy, a projekt honlapján található lépések és oktatóvideók alapján – természetesen a kellő anyagi háttér megléte mellett – otthon is megépíthető gépek működési elvét. A végeredmény: zero waste és irtó vagány színes tálak, meg Sziget logós fülbevalók. Ha pedig valaki nem elégedett a munkájával, egyszerűen újra ledarálhatja és elölről kezdheti az egészet.
A kreativitás útvesztői
A dübörgő koncertek és látványos előadások mellett a pihentető és kreatív programokból sincs hiány a Hajógyári Szigeten e napokban. Kertészkedhetünk, süthetünk kenyeret, festhetünk saját pólót, vászonszatyrot, fonhatunk fejpántot a Nagyszínpadon túl az Artzone területén, a Múzeumi Negyedben pedig különféle Szigetre szabott kiállításokat nézhetünk, vagy kedvünkre merülhetünk el az egyes interaktív feladatokban, s akár Robert Capa kedvelt szokásának, a kádban olvasásnak is hódolhatunk.
Leheveredhetünk az Iparművészeti Múzeum ötletes nyugágyain, miután belemélyedtünk a szex-librisek rejtelmeibe, és megalkottuk saját múzeumunk alapjait. A Vidéki Múzeumok Szövetsége sátránál a tábori bordélyokról tudhatunk meg egy s mást, s ha kézügyességünk sem hagy cserben az I. világháború során viselt karszalagot is hímezhetünk, vagy léghajót hajtogathatunk. A Természettudományi Múzeum sátrában saját kitűzőt készíthetünk, míg a Mai Manó Háznál az Erik Kessels kiállítás egyes motívumait – például a sokak által szeretett nyuszit – is stencil alá vethetjük, hogy aztán saját pólónkat, táskánkat díszítse.
Hasonlóan kamatoztathatjuk kreativitásunkat az élményfestés hazai úttörője, az Alkotásutca sátrában, ahol ecsetünk ívének tényleg csak a képzelet szabhat határt. Akárcsak a szomszédos MoME asztalainál, ahol például kipróbálhatjuk a suminagashi japán márványfestést. A Telep helyszínén elhasznált ruháinkat is felturbózhatjuk, vagy akár új darabokat is készíthetünk, a tanulni vágyók pedig a Kisképző diákjai által tartott rajzórákon is részt vehetnek. Az ArtZone azonban nem csak a kezeket foglalja le, a látványosabbnál látványosabb installációk és pop-up kiállítások között sétálva ki-ki megtalálhatja kedvencét: a dunaföldvári Aztakeservit Értékőr Egyesület hatalmas használt hulladék-elemekből készült lazac installációja, Veres Balázs sörösdobozokból épített kecskebékája, vagy Mihályi Barbara az orr szépségének szentelt képei csak néhány az egyedülálló projektek közül.
S ha ez még nem lenne elég a Les Espaces Cyclophones interaktív hanginstallációiból a legvadabb, és kellemes muzsikára gyakran távolról sem emlékeztető hangokat csempészhetünk elő. A biciklikből és egyéb mechanikai trükkökből és technikákból összeálló hangkeltő eszközökön mindenki kiélheti elveszett vagy soha meg nem talált zenei vénáját. Az izgalmas programkavalkádból szinte választanunk sem kell, a legtöbb egészen keddig várja a látogatókat. Buli előtt vagy buli után mi lehetne jobb program, mint ollót vagy ecsetet ragadni és megvalósítani legmerészebb elképzeléseinket?
