Boris Johnson;Brexit;

- A parlamenti szünetben is dübörög a brit politika

Hetvennyolc nappal az unióból való távozás kitűzött időpontja előtt egyre valószínűbb az újabb előrehozott választás az Egyesült Királyságban.

Szeptember 3-ig zárva tart a westminsteri parlament, de a július 24-én hivatalba lépett Boris Johnson kormányfő látszólag nem gondol szabadságra menni. 

A BoJo-ként is emlegetett egykori londoni főpolgármester sorra jelentett be olyan intézkedéseket, amelyek a választópolgárokat erősen foglalkoztató területekre vonatkoznak. Húszezer új rendőr munkába állítására és tízezer új börtönférőhely létesítésére tett ígéretet. Vasárnapi bejelentése szerint erősen mérsékli az elsősorban erőszakos és nemi jellegű bűnelkövetések miatt elítéltek idő előtti szabadulásának lehetőségét.

Az elmúlt napok hírei viszonylag ritkábban szóltak a Brexitről, annál gyakrabban a parlamenti választások kiírásának a lehetőségéről. Theresa May katasztrofális kimenetelű, 2017-es vállalkozása után - amely a Konzervatív Párt többségének az elvesztésével járt - a politikai megfigyelők lényegében már azóta beszélnek egy esetleges újabb előrehozott választásról, hogy Boris Johnson bejelentkezett a miniszterelnöki tisztségre.  

Boris Johnson szinte naponta mantraként ismételgetett ígérete - sokak szemében fenyegetése -, vagyis 

hogy a szigetország október 31-én, “ha törik, ha szakad” elhagyja az Európai Uniót, komoly ellenállást váltott ki a parlament, sőt az egész politikai élet megegyezéspárti tagjaiból. A “no-deal”, vagyis megállapodás nélküli kilépést megakadályozni szándékozók táborának élére Philip Hammond volt pénzügy- és David Gauke volt igazságügyi miniszter állt, akik azzal érvelnek, hogy a 2016 júniusi népszavazás kimenetele nem adott felhatalmazást a rendezetlen szakításra az EU-val. Ha Boris Johnson megállapodás nélkül akarja becsukni maga mögött az ajtót, kifejezett felhatalmazást kell erre kérnie. A brit szavazópolgárok mindössze 0,1 százalékát kitevő konzervatív párttagság által a hatalomba ültetett kormányfőnek vagy általános választással, vagy egy második népszavazással kellene kikérnie a választók véleményét a drasztikus lépésről.

Konzervatív, munkáspárti, liberális demokrata, észak-ír unionista és más parlamenti rebellisek ugyanúgy igyekeznek majd megakadályozni a szabályozatlan “kizuhanást”, mint ahogy a Theresa May által Brüsszellel tető alá hozott megegyezést utasították el. A befolyásos Institute of Government elemző műhely azonban figyelmeztette őket, hogy elkéstek a fellépéssel: a kormány a felelős az alsóházi napirend összeállításáért, és az új körülmények között már nem érvényes a kilépési törvényben megfogalmazott követelmény, hogy bármilyen megállapodásról “érdemi szavazást kell tartani”.

Boris Johnson mindeddig nem kereste az alkalmat, hogy Brüsszellel és Európa meghatározó vezetőivel találkozva nyomást gyakoroljon rájuk a jelenleg az asztalon lévő, közel 600 oldalas kilépési dokumentum és a jövőről szóló politikai nyilatkozat korrigálására, így egyre elkerülhetetlenebbnek látszik a “no-deal” Brexit. Ennek a “nukleáris opciónak” legfeljebb csak a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítvánnyal lehetne elejét venni.

Az áttekinthetetlenné vált brit politika jelenlegi állapotát mutatja, hogy elterjedt a hír: Johnson, ha elvesztené a bizalmi szavazást, kész lenne megtagadni a lemondást. A The Sunday Times szerint ez az 1600-as évek derekán dúlt polgárháború óta a legnagyobb alkotmányos válsághoz vezetne. A puskaporos hangulatban John McDonnell, a munkáspárti árnyékkormány pénzügyminisztere azt mondta, Johnson vonakodása esetén Jeremy Corbynt, az ellenzék vezérét beültetné egy taxiba, és elküldené a Buckingham palotába, aki ott megmondaná II. Erzsébetnek: a Munkáspárt kész a hatalom átvételére.

A 93 éves királynő rekord 67 éves uralma alatt nem fordult elő, hogy személyes véleménye napvilágra került volna. A lap egy meg nem nevezett magas rangú udvari tanácsadóra hivatkozva közli, hogy az uralkodó David Cameron 2016-os lemondását követően “kétségbeesését és elégedetlenségét fejezte ki a politikai vezetés minőségével kapcsolatban, és ez a frusztráltsága azóta csak fokozódott”. A bizalmatlansági indítvány elvesztése esetén azonban a parlament dolga eldönteni, ki alakítson kormányt, és csak ezt követően kérhető fel a királynő, hogy fogadja az új miniszterelnököt.

Még mindig nem látni tisztán, feloszlik-e a parlament, a törvényhozás több pártja ugyanis nem támogatná ezt a megoldást. Az mindenesetre már most biztos: nem teljesül Salvininek az az óhaja, hogy már ezen a héten szavazzanak a Giuseppe Conte miniszterelnökkel szembeni bizalmatlansági indítványról.