Donald Trump szívesen megvenné Grönlandot

Publikálás dátuma
2019.08.16. 09:28

Fotó: KARLHEINZ SCHINDLER / AFP
Az ötlet nem új– már Harry Truman is eljátszott vele – a stratégiailag fontos terülen után pedig Kína is terjeszkedne.
Donald Trump amerikai elnök többször felvetette Grönland megvásárlását Dániától - állította csütörtökön este a The Wall Street Journal című lap és nyomában a CNN hírtelevízió. Az értesülést először a The Wall Street Journal közölte. A lap meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt írta, hogy az elnök többször is, hol komolyabban, hol viccesen szóba hozta a Dániához tartozó, autonómiát élvező sziget esetleges megvásárlását. Vacsorák és beszélgetések alkalmával Trump állítólag azt kérdezte tanácsadóitól, vajon az Egyesült Államok megvásárolhatja-e Grönlandot, majd a Fehér Ház jogi tanácsadói hivatalának két munkatársát meg is kérte, vizsgálják meg ennek a lehetőségét.  A lap állítása szerint Trump néhány tanácsadójának tetszett az ötlet, támogatásáról is biztosította az elképzelést, más tanácsadók viszont tréfálkozásként kezelték. Nem fehér házi források - a The Wall Street Journal szerint - Grönland esetleges megvásárlását Alaszka megvásárlásához hasonlították. Alaszkát 1867-ben vásárolta meg az Egyesült Államok a cári Oroszországtól.  Az 56 ezer lelket számláló, stratégiai fekvésű Grönland, amely egykor egy kontinenst alkotott Észak-Amerikával, a Föld legnagyobb szigete és a Dán Királysághoz tartozó autonóm terület. Egy 2009-ben rendezett népszavazás után a grönlandiak megkapták a rendelkezési jogot a természeti kincseik felett és a nyelvüket - az inuitot - is hivatalos nyelvként ismerik el.  A The Wall Street Journal állításait sem az amerikai külügyminisztérium, sem a Dán Királyság amerikai nagykövetsége, sem pedig Grönland washingtoni képviseleti irodája nem kívánta kommentálni. A lap megjegyezte, hogy Donald Trump a jövő hónap elején Dániába látogat.  
Elemzők szerint Grönland fontos hely az amerikai nemzetbiztonsági érdekek szempontjából. Az Egyesült Államok és Dánia közötti, évtizedekkel ezelőtt megkötött védelmi szerződés korlátlan jogot ad Washingtonnak a Grönland északnyugati részén lévő Thule légitámaszpont működtetésére. Ez egyébként az Egyesült Államok legészakibb katonai támaszpontja, mintegy 1500 kilométerre fekszik az Északi-sarktól, és része az amerikai ballisztikusrakéta-jelző rendszernek. Ezt a támaszpontot használja az amerikai légierő űrparancsnoksága és az Észak-amerikai Légvédelmi Parancsnokság (NORAD) is.  
A The Wall Street Journal információi szerint a Pentagon (amerikai védelmi minisztérium) 2018-ban sikerrel akadályozta meg, hogy Kína három repülőteret építhessen Grönlandon.

Egyébként nem Donald Trump az első amerikai elnök, aki felvetette Grönland esetleges megvásárlását. Harry Truman 1946-ban vetette fel és akkor Washington meg is próbálkozott az ügylettel - írja Trump.
Szerző

Egyre távolabb kerül Oroszország a putyini céltól

Publikálás dátuma
2019.08.16. 09:00
Hiába a szezonvégi árleszállítás, az orosz lakosság jelentős része eladósodott
Fotó: KIRILL KUDRYAVTSEV / AFP
Van, aki robbanástól félti a gazdaságot, van, aki túlzottnak tartja ezeket a félelmeket. A németek helyett inkább a feltörekvő Indonézia a rivális.
Miközben az orosz ellenzék egyre hangosabb az utcákon és a hatalom egyre keményebben lép fel ellene, borúlátó jóslatok látnak napvilágot a romló gazdasági helyzetről. Rossz hír a Kreml számára, hogy a Sztolipin gazdasági intézet elemzése szerint a gazdaság visszaesése már az idén bekövetkezhet, nem pedig 2021-ben, amit a gazdasági miniszter prognosztizált. A recesszió egyik okául a szigorú adópolitikát, valamint a nemzeti programok gyenge hatásfokát jelölték meg. A statisztikai hivatal az első félév mutatói alapján mindössze 0,7 százalékos GDP növekedést állapított meg a tavalyihoz képest. Még ez a kis növekedés is csak a nagy vállalatoknak és az állami szektornak köszönhető, a kis- és középvállalatok gazdasági aktivitása viszont csökken, romlanak az eredményeik. A vállalkozók 7-8 százaléka a nagy veszteségek miatt lehúzta a rolót. A gazdasági intézet szakértői úgy vélik, hogy a jelenlegi gazdaságpolitika egyáltalán nem kedvez ezeknek a kis- és középvállalkozásoknak. Ráadásul az ipari növekedés megállapításakor a hadiipar teljesítményét is beleszámolják, ha nem tennék, az ipar stagnálást jelezne. Június óta a közgazdászok, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap egyaránt rontottak a növekedés várható számain, miután az első félév tapasztalata az, hogy a nemzeti projektek költségvetését csak egyharmad részben aknázták ki. Sem a munka termelékenysége, sem a foglalkoztatás, sem az autópálya-építés, sem a digitális gazdaság terén nem sikerült meg sem közelíteni a kitűzött célokat. Az Oroszország Bankja is kénytelen volt megállapítani, hogy a befektetések és az export gyenge dinamikája, továbbá a költségvetési szigor, a tervezett nemzeti programok csúszása miatt a bruttó hazai termék alakulása elmaradt a várakozástól. Ezért a bank lesújtó képet festett az idei kilátásokról. Oleg Fipippov docenst az első félév néhány ágazatban az 1998-as válságos évre emlékezteti. Szerinte a bankok hitelt nyújtanak a fizetésképtelen lakosságnak, amelynek jövedelme évről évre csökken. Makszim Oreskin, gazdaságfejlesztési miniszter is figyelmeztette a központi bankot az állampolgárok nagymértékű eladósodására, amely hozzájárulhat a recesszióhoz. Ez a léggömb ki fog pukkanni, bár szerinte csak 2021-ben. Akár az idén, akár később, a tény tény marad: az orosz családok több mint negyven százaléka el van adósodva. Gyakran vesznek fel hitelt az emberek azért, hogy visszafizessék a másutt kapott hitelüket. A miniszter azt tanácsolta a hazai bankoknak, hogy vessenek gátat a lakossági hitelfelvétel további növekedésének. Október elsejétől az oroszok hitelképességét új, szigorúbb előírások szerint fogják megítélni. Van, aki robbanástól félti a gazdaságot, van, aki túlzottnak tartja ezeket a félelmeket. Azon kevésbé vitatkoznak, hogy a hitelfelvétel hátterében társadalmi probléma, a reáljövedelem csökkenése áll. A gazdasági minisztérium most azon dolgozik, hogy segítséget nyújtson azoknak az állampolgároknak, akik nehéz anyagi helyzetük miatt képtelenek törleszteni a felvett hitelt. A hiteltartozás mértéke meghaladja a 8 trillió rubelt. Egy főre 10 ezer rubel jut. „Tragédia, amikor az ember nem fizeti ki az adósságát, mivel szembe találja magát a behajtókkal, akik igyekeznek minden lehetséges eszközzel kiszedni belőle a pénzt – jelentette ki rádióinterjújában a gazdasági miniszter. – Ezért kell ma azokon a mechanizmusokon gondolkodnunk, amelyek segíthetnek azokon az orosz állampolgárokon, akik anyagi csapdába kerültek.” Távolabb került Oroszország attól, hogy teljesüljön Vlagyimir Putyin vágya. Oroszországnak nincs esélye, hogy a világ öt legnagyobb gazdasági hatalma közé kerüljön. Ehhez mindenekelőtt meg kellene előznie Németországot, amihez viszont sokkal jelentősebb növekedésre lenne szükség. Arra nem lehet számítani, hogy Németország megáll a fejlődésben és nulla növekedést produkál, de arra sem, hogy a harmadik világ országai mérséklik fejlődési ütemüket. Indonézia például 5,5 százalékos GDP növekedésével nagyobb eséllyel vetélkedhet az ötödik helyért. 
Szerző
Témák
Oroszország

Ahol nem csodaszer az autonómia sem

Publikálás dátuma
2019.08.16. 08:15
A szerb fővárosban gyakran tüntetnek az államfő ellen, de ez mit sem változtat a helyzeten
Fotó: ANDREJ ISAKOVIC / AFP
Az Orbán-kormány első határon túli „stratégiai partnere” a Pásztor István vezette VMSZ volt, így a vajdasági magyar társadalom lett az orbáni nemzetpolitika első áldozata. A szerbiai magyarság helyzetét súlyosbítja, hogy a szerb vezetés is az unortodox demokrácia híve.
2011. június 24 –én a vajdasági magyar nemzetiségi önkormányzat testülete, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) leváltotta az egyetlen szerbiai magyar nyomtatott napilap, a Magyar Szó főszerkesztőjét, Pressburger Csabát. A több órás viharos ülés alatt a szabadkai Magyar Ház előtt tüntettek az újságírók és a mellettük kiállók a főszerkesztő menesztése ellen. Ez volt talán az a fordulópont, ami után látványosan új korszak nyílt a szerbiai magyar kisebbségi közösség életében. A Pásztor István vezette VMSZ, amely az MNT képviselőinek döntő többségét is adja, 2010 után látványosan vált Fidesz szatelitpárttá és kezdte követni egyre inkább az orbáni hatalomgyakorlási mintát. Ezen az úton fontos momentum volt a kisebbségi magyar média és a kulturális intézmények totális alárendelése, pártkatonák vezetése alá helyezése. Pressburger volt az egyike az első áldozatoknak. A sor pedig folytatódott. 2016 augusztusában a VMSZ-ből kivált a Magyar Mozgalom, ugyanebben az évben, a Magyar Szó pártfaliújsággá tétele miatt a szerkesztőségből kiválók létrehozták a Szabad Magyar Szót, amely máig csak internetes formában jelenik meg. Mindezt többek között az tette lehetővé, hogy a Pásztor István vezette VMSZ és az általa dominált Magyar Nemzeti Tanács egyszerre az Orbán-kormány és Aleksandar Vucic volt kormányfő, jelenlegi államfő partnere is, így mind a szerb állami, mind a magyarországi támogatások kizárólagos kezelője és haszonélvezője. A kárpát-medence –szerte irigyelt megvalósult vajdasági kulturális autonómia gyakorlatilag egypártrendszert szült, a vajdasági magyar társadalom mára a magyarországi állapotokat tükrözi vissza, a vajdasági magyar média híradásai a magyarországi „egyperceseket” másolja. Ám a nagy magyar nemzetegyesítés során a NER által ugyancsak bekebelezett erdélyi és kárpátaljai kisebbségi magyar társadalmaktól eltérően, a Vajdaságban létezik egy második nyilvánosság is, amely mind a Vucic, mind az Orbán mintájú látszatdemokráciát elutasítja. Pressburger Csaba, a Második Nyilvánosság néven működő internetes fórum egyik létrehozója és kezelője a Népszava megkeresésére elmondta: „a Második Nyilvánosság egy olyan hellyé tudott válni, ahol egy kis levegőhöz lehet jutni ebben a fojtogató közegben, és hozzájárult ahhoz, hogy az emberek összeszedjék a bátorságukat, merjék olykor kifejezni elégedetlenségüket.” Ezt a jelenkori „szamizdatot” a Vucic, az Orbán és Pásztor féle „demokrácia” együttese tette szükségessé. „Amikor 2014-ben létrehoztuk négy társammal ezt a Facebook-oldalt, úgy éreztük, ez az egyetlen olyan hely a vajdasági magyar médiatérben, ahol ellenzéki vélemények is megjeleníthetők. Konkrétan a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának ügye volt az, amely miatt betelt a pohár: hatalmi önkénnyel egy olyan társulatvezetőt helyezett oda a vajdasági magyar politikai hatalom, akinek a szakmai alkalmassága erősen kétséges volt, ráadásul a társulat is egyként utasította el ezt a módszert és az illető személyt. A MNY erőteljes kampányba kezdett az ügyben, minket is meglepett, hogy mennyien csatlakoztak ehhez a küzdelemhez, végül a politikum visszakozott, és egy olyan társulatvezetőt neveztek ki helyette, aki mindenki számára és szakmai szempontból is elfogadható volt. Győztünk tehát, és azt éreztük, hogy ez az elégedetlenség nem egyszerűen csak a Népszínház ügyéből táplálkozik: sokrétűek a problémák. Az emberek, nap mint nap, azt hallják a politikai vezetőktől, hogy egyre jobban élnek, egyre több joguk és lehetőségük van a szülőföldön való boldogulásra, miközben azt tapasztalják, hogy folyamatos az elvándorlás (és nem csak a fiatalok mennek, hanem egész családok távoznak), hogy munkához csak pártkönyvecske birtokában lehet jutni, hogy a közéleti párbeszéd, a kritika teljesen megszűnt, illetve ki lett iktatva a médiatérből.” A jelenség nyilván nagyon ismerős a magyarországi olvasók számára is. A Második Nyilvánosság 2014-es pillanatnyi győzelme ellenére a politika továbbra is rátelepedett a vajdasági magyar közéletre. Azóta is az „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”, „a munka sincs párttagsági könyvecske nélkül” elve szerint szerveződik a vajdasági magyar valóság. Pressburger szerint a VMSZ szétszakadása, a Magyar Mozgalom megjelenése, illetve a Szabad Magyar Szó létrehozása esetében azonban más folyamatok is zajlottak: a Vajdasági Magyar Szövetségen belüli érdekellentétek és kizárások, a Magyar Szó rebellis újságíróinak elbocsátása. Az új, habár csak internetes lap azonban hozzájárult valamelyest ahhoz, hogy a plurális politikai és médiatér újra fejlődésnek induljon. „Sajnos mivel a pénz, paripa, fegyver a hatalom (a Fideszhez abszolút lojális és a Vucics-párttal együtt kormányzó VMSZ) kezében van, ráadásul kisebbségi közegben fokozottan nehéz "forradalmat" csinálni, az eredmény meglehetősen felemásra sikeredett. Az Magyar Mozgalmat sikerült lefejezni és kiherélni, az egyetlen ellenzéki portálnak nevezhető SZMSZ-t és az egyetlen független hetilapnak számító Családi Kört pedig elvágták minden közpénzforrástól, miközben a szabadkai székhelyű Pannon RTV és az újvidéki Magyar Szó napilap korábban soha nem tapasztalt anyaországi, és persze szerbiai támogatásban részesül”, ecsetelte a helyzetet a vajdasági magyar újságíró. A máshol elsődleges célként kitűzött magyar autonómiáról pedig a Vajdaságban bebizonyosodott, hogy nem ideális megoldás. Kérdés persze, hogy a modellel van baj, vagy annak működtetőivel? Tényleg erre kell törekednie a Kárpát-medence minden kisebbségi magyar közösségének? Pressburger a tapasztalatok alapján úgy véli, a modell egyes részeivel és a működés módjával egyaránt vannak bajok. A négy terület közül, amelyek a Magyar Nemzeti Tanács hatáskörébe tartoznak (oktatás, tájékoztatás, kultúra és nyelvhasználat), azonban a tájékoztatás szabályozásával és kezelésével vannak a legnagyobb gondok. A nemzeti tanácsok, amelyek de facto politikai testületek, azzal, hogy az általuk alapított médiumok vezetőit közvetlenül nevezhették ki és válthatták is le, erőteljesen befolyásolhatták a szerkesztéspolitikát. Később némileg javult a jogi szabályozás, hiszen ma már a főszerkesztőről egy közbülső testület dönt, amelyben politikai pozícióval nem rendelkező személyeknek kell többségben lenniük, de az ő kinevezésük továbbra is az alapító, vagyis a MNT dolga. Ráadásul felszámolták azt a több évtizedes mechanizmust, amely lehetővé tette, hogy a szerkesztőségek maguk is szavazzanak, véleményt mondjanak a főszerkesztőjelöltek programjáról. Az új országos médiastratégia-tervezetbe sikerült az újságíró-szervezeteknek beépíteniük olyan fékeket és ellensúlyokat, amelyek szavatolhatnák a kisebbségi médiumok szerkesztéspolitikájának függetlenségét, ám a nemzeti tanácsoknak első dolguk volt, hogy ezeket a javaslatokat megtámadják. Mégis, a választások azt mutatják, hogy mindezek ellenére a túlnyomó többség ott áll a VMSZ és Pásztor István, illetve Vucic elnök és kormányzata mögött. Pressburger szerint a párhuzam nem véletlen, ugyanis a szerbiai (és a vajdasági magyar) helyzet kísértetiesen hasonlít a magyarországira. Mindent leuraló hatalom, harmatgyönge ellenzék, forráshiányos ellenzéki médiatér és az ellenzéki érzelmű, a jelen állapotokkal elégedetlen emberek kivándorlása. Ugyanakkor az látszik, hogy az interneten a „második nyilvánossághoz” tartozó független és kritikus médiumok sokkal nagyobb látogatottsággal rendelkeznek, és nagyobb befolyással bírnak, mint a hatalmat ilyen vagy olyan módon kiszolgálók. Ám ott, ahol a televízió még mindig messze a legmeghatározóbb médium, a hatalmat ez nem nagyon kell hogy aggassza. Legfeljebb hosszú-, esetleg középtávon, tette hozzá Pressburger Csaba. 

A szerb Orbán

A radikális nacionalistaként, a háborús bűnökért elítélt Vojislav Seselj pártjából indult Aleksandar Vucic 2014 óta Szerbia első embere. A konzervatív jobboldali Szerb Haladó Párt elnökeként 2014-ben miniszterelnök lett, 2017 áprilisától pedig köztársasági elnök. Államfővé választása után országszerte tüntetések kezdődtek, amelyeket a belgrádi diákság kezdeményezett, de szép számmal csatlakoztak hozzá fiatalok máshol is, majd a szakszervezetek is beálltak a sorba. A tiltakozók Vucic „diktatúrájának” megszüntetését, szabad és tiszta választásokat, a teljes politikai elit lecserélését, sajtó és véleményszabadságot, a közmédia vezetőinek leváltását követelték. „Ha békésen teszik, tőle akár tíz évig is sétálhatnak” így reagált a megmozdulásra az elnök. Semmi sem változott, sőt rosszabbá vált a helyzet, tavaly december óta újra tiltakozó megmozdulások kezdődtek a média függetlensége és a tényleges jogállam védelmében. Azonban, ha most lennének választások Vucic és pártja ismét győzni tudna. A szerb államfő jó és szoros viszonyt ápol Orbán Viktorral. 

Furcsa logika

A vajdasági magyarság körében, akárcsak más határon túli területeken, Orbán Viktor tekintélye és népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. Minden esetben azonban a hasonló ideológiát képviselő helyi többségi vezető politikusok, mint például Vucic, elutasítottak. A VMSZ Vucicot támogatta az elnökválasztáson is, azóta is pártja mellett áll, ám ebben a kérdésben a vajdasági magyar társadalom megosztott. Három markáns vonulta különíthető el. Az egyik tűzön-vízen át követi a VMSZ-t, pontosabban a VMSZ lépéseit támogató Orbán Viktort. Ők voltak azok, akik ellenérzéseiket is leküzdve, hajlandóak voltak Vucicra szavazni. A másik vonulatba azok tartoznak, akik számára Orbán ugyan tekintélynek számít, talán még VMSZ-szimpatizánsnak is mondhatók, de még így sem voltak képesek a sötét múltú Vucicra voksolni, ezért inkább otthon maradtak. A harmadik vonulatot azok képezik, akiknek a többsége a volt ombudsmanra, Sasa Jankovicra szavazott, a Magyar Mozgalom vagy a Demokrata Párt támogatói ők, szimpatizálnak a tüntetésekkel, egyesek el is járnak azokra. Vagyis, összességében Vucic a magyar lakosság körében népszerűtlen, de a többség még mindig a múltbéli nacionalizmusa miatt érzi vállalhatatlannak személyét, orbáni attitűdje nem igazán zavarja.

Szerző