Vasfüggöny árnyékban

A minap a szabadságáról visszatért német kancellárnak nekiszegezték a kérdést, mire számít, hogyan emlékeznek majd meg róla a történelemkönyvek. Angela Merkel hümmögött egy kicsit, ám a kérdést válasz nélkül hagyta. Persze, ha nagyon akarja, megemlíthette volna szerepét az Európai Unió, az euróövezet egybetartásában, a legnagyobb válságok idején is. Biztosak lehetünk benne: Orbán Viktornak bőségesen lenne ötlete arra, őt miként ünnepli majd az utókor. Hogy azonban száz, vagy akár kétszáz év múlva pozitív hősként, a nemzeti szuverenitás oltalmazójaként emlékeznek-e rá, netalán olyan önkényúrként említik, aki egyfajta saját államot épített fel az államban, az adott kor demokráciafelfogásától függ.

Merkel és Orbán most épp egy történelmi esemény évfordulóján találkozik egymással: harminc éve, Sopron közelében tartották a páneurópai pikniket, nyitották meg a határt Ausztria és Magyarország között, s tették lehetővé keletnémet polgárok százainak, hogy Nyugatra meneküljenek. Fontos momentum volt ez a vasfüggöny lebontásában, s abban, hogy megszűnt Európa megosztása. Németország számára annyira jelentős dátum augusztus 19., hogy még ma, amikor a jogállam magyarországi helyzetét bírálják, udvariasan megjegyzik: Budapest egykor történelmi szerepet játszott a vasfüggöny lebontásában.

Történelmi szerepünk egyre inkább feledésbe merül. A német-magyar viszony már messze nem olyan szívélyes, mint akár tíz évvel ezelőtt, Magyarország több nyugati állam szemében már nem az összefogás, az európai integráció szimbóluma, hanem a kirekesztésé. Harminc éve Németh Miklós akkori miniszterelnököt és Horn Gyula külügyminisztert egész Európa ünnepelte, hiszen az Európai Unió alapító atyáinak szellemében hoztak meg egy történelmi döntést, ma azonban Orbán Viktort csak azok az uniós polgárok tartják hősüknek, akik az azt hirdetik, hogy mások el nem fogadása, a gyűlölet egy európai politika ideológiájává válhat.

A harmincadik évforduló különös ünnep lesz. Angela Merkel, az uniós egység legfőbb kovácsa áll majd Orbán Viktor mellett, aki az integráció elleni fellépés élharcosa, aki sokkal inkább otthon érzi magát valamelyik ázsiai fővárosban, mint Európában. Furcsa párost alkotnak majd, de nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a kancellár eljön Magyarországra, hiszen a 25 éves évfordulón Németország alacsonyabb szinten képviseltette magát. Élhetünk a gyanúperrel, hogy Merkel jelenléte egyfajta üzenet. Előkészítik a Fidesz rehabilitálását az Európai Néppárton belül. Kizárt ugyanis, hogy a kancellár megjelenne az ünnepségen, ha az EPP-ben a magyar kormánypárt kizárását készítenék elő.

Kétségtelen, hogy Németország rendre bírálja a magyar kormány demokráciaellenes intézkedéseit. Berlin azonban – fogalmazzunk így – pragmatikusan kezeli a magyar kérdést. A dorgáláson túl ugyanis nem történik semmi, a német kormány nem szorgalmazza, hogy Brüsszel keményebben lépjen fel Budapesttel szemben, s a német cégek sem fordítottak hátat Magyarországnak. A történelem erről is ítélkezik majd.