A tehénszépségverseny időpontja előtt három hónappal kezdődik a kiválasztási mustra: alaposan végignézik a testet, a bordaívet, mellkast, az ágyékot, a lábakat, az egész megjelenést, a méltóságteljes tartást. A legszebbeket elválasztják a többiektől, s ők innentől kezdve – mint afféle előkészítő táborban - exkluzív ellátást kapnak, naponta fürösztik, fésülik őket, s belefér még egy kis szőkítés, borotválás, fazonigazítás is, hogy a nagy napon a lehető legjobb formájukat mutassák a nagyközönségnek. A díjjal hazatérve, bizonyos idő eltelte után a legszebb királynő is újra beolvad a tömegbe, s ugyanúgy egy lesz majd a sok közül, mint annak előtte.
Az ország idei legszebb haszonállatához Biharnagybajomig kellett utaznunk, az itteni Dózsa Agrár Zrt. telephelyén él Göndör, a fekete-fehér, ötéves holstein-fríz tehén, aki az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon a kiállítás nagydíját szerezte meg. „Edzője” , vagyis gazdája és nevelője az itteni ágazatvezető, Madar László, aki nem először repít ekkora sikerig egy szarvasmarhát. Mimivel például 2013-ban nemzetközi versenyen is megállták a helyüket a svájci Fribourgban, ahol ő lett Magyarország legjobban szereplő állata. Sajnos az olasz, francia és svájci tehenek között a magyarok nemigen rúghatnak labdába, külföldön ugyanis a show-tenyésztésre egész iparág épült – mondja. Egy ottani nyertes tehén borjainak azonnal az egekbe szökik az ára, míg nálunk Göndör utódai ugyanannyiért kelnek a piacon, mint a többi biharnagybajomi telepi tehénéi.
Mindezzel együtt a Holstein-showra való felkészülés elég hosszadalmas, és aprólékos munkával jár. Az indulóknak meg kell ismerkedniük a kötőfékkel, s naponta sétáltatják őket, hogy a ringben történő járást, a vezényszóra való megállást gyakorolják. Úgy kell tudniuk megállni, hogy a lábuk párhuzamos, s mindig a jobb láb van egy kicsit előrébb. A show előtt sűrűbben fürdetik, mosdatják őket, s farkukat hidrogén-peroxiddal kiszőkítik, hogy még csinosabbak legyenek. Szőrüket lenyírják, hogy selymesebb legyen a tapintásuk, s jobban látszódjon a testvonaluk, s hasonló okból a tőgyet is simára borotválják, a gerincvonalon lévő szőrt pedig egyenesre stuccolják. A kiválasztott állatokat hozzá kell szoktatni a sok ember jelenlétéhez, a szokatlan fényekhez, zajokhoz.
Nem véletlen, hogy a mustrát megjárt tehenek az emberek láttán azonnal kiválnak a csordából, közelebb jönnek, sőt, a fényképezőgép előtt mintha még finoman pózba is vágnák magukat. Pedig most csak a fejéshez igyekeznek: a tortúrán naponta háromszor kell végigmenniük, hogy teljesítsék a gyűjtőnevükben foglaltakat és valóban hasznot hozzanak. Persze az aranyérem is hozott némi profitot, hiszen a hazai verseny is pénzdíjas, s a címmel együtt Göndörnek köszönhetően a Dózsa Agrár Zrt. több díjnyertes bika örökítőanyagát is elnyerte. Az ország legszebb haszonállata eddig több mint negyvenezer liter tejet adott. A hivatalos elismerés szerint leginkább Göndör mutatta azokat a jegyeket, amelyek a nagy tejtermeléshez szükségesek, és amelyeket a tenyésztők keresnek a teheneikben, valamint amiért a legjobb javító hatású bikák spermáit használják. A méltatásból kiderül az is, hogy a nagy tejtermeléshez fontos a jó tőgy-és lábszerkezet a nagy és mély mellkas is. A biharnagybajomiak ráadásul nem csak az első, hanem a második helyet is megcsípték: ezt a Veronika nevű tehénnek köszönhetik, aki az úgynevezett tartalék nagydíjat hozta el.
A telepen ezernégyszáz állat él, üszők, vemhes üszők, a laktációs szakaszt már megélt, vagyis legalább egyszer már megellett tehenek. Utóbbiak évente átlag 12-16000 kilogramm tejet adnak: egy liter tej egyébként 0,971 kilogramm. Tenyészbika nincs, a megtermékenyítés mesterségesen történik, a megszületett bikaborjakat pedig két hónapos korukban eladják: a legnagyobb felvevőpiac Izrael, de a környékbeliek is vesznek belőlük, vágásra. Jó ára van az itteni vemhes üszőknek is, amiket Kazahsztánba és Oroszországba visznek, ezek egyedenként nagyjából félmillió forintba kerülnek.
A Biharnagybajomi telepen harmincnyolcan dolgoznak, sokan közülük már közel járnak a hatvanhoz. Ide bekerülni régebben sokak hőn áhított vágya volt, sosem volt gond, hogyan töltsék fel a létszámot. Ma már nem ez a helyzet, kevés fiatal akar állattenyésztő lenni, ráadásul a Nagy-Sárrétről, ahogy a szűkebb térséget nevezik, sokan elvágyódnak az ország nyugati felébe, vagy még azon is túl. Madar László éppen ezért nagy szerencsének nevezi, hogy két fiatal, a debreceni agráregyetemen végzett szakembert is sikerült nemrég alkalmazniuk. Megbecsülik az alkalmazottaikat: a fizetések jóval a garantált bérminimum felett járnak, a szabadságokat, szabadnapokat a törvény szerint mindig kiadják, s munkaruha is jár a dolgozóknak.
A tenyésztő szívfájdalma, hogy a száz éves múltra tekintő Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár (OMÉK) új szabályzata szerint ezeken a rendezvényeken már nem vehetnek részt nagy testű haszonállatok, így a nagyobb állattartó telepektől, mint amilyen a biharnagybajomi is, elvették a bemutatkozás és megmérettetés lehetőségét. A világ a kényelem felé halad, a teheneket pedig a verseny ideje alatt őrizni, etetni, trágyázni kell: sok velük a macera.
