A SZER akkor és azóta

A Szabad Európa Rádió vezetősége és a washingtoni bürokrácia egy kis csoportja a magyar adás újjáélesztéséről tanácskozik. Az ügy részben azért került napirendre, mert a SZER bolgár és a román műsora január óta működik az interneten, annak ellenére, hogy a magyar sajtóviszonyok rosszabb osztályzatot kapnak az ilyesmivel foglalkozó nyugati intézményektől. Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar nagykövet gyakran bejáratos a State Departmentbe ebben az ügyben. A magyar kormánynak nyilvánvalóan rosszul esik a terv, s a nagykövet azt a feladatot kaphatta, hogy tiltakozzon. Bár mondhatná, hogy jó néhány portál működik az interneten; hogy több ellenzéki hetilap kapható a nagyobb városokban; hogy a legnépszerűbb magyar napilap véleményrovata – ahol ez az írás megjelenik – nem kíméli a kormány bel- és külpolitikáját. Ez nagyjából józan és talán hatásos propaganda lenne. De nem ezt mondja a nagykövet. Azt mondja, hogy 1956-ban a SZER félrevezette a magyar népet. El tudom képzelni, hogy a jól nevelt amerikai diplomaták csak akkor röhögik ki, amikor már elhagyta State Department épületét. Én éppenséggel azok közé tartozom, akik e század elején végig hallgatták a SZER teljes, tíz napos, vitatott műsorát. Írtam erről részletesen 2006-ban kiadott könyvemben (magyarul is), írtam az Eisenhower-Dulles féle, félrevezető „felszabadító” politika csődjéről is. Tanúsíthatom: volt, többek között, egy megtévesztő cikk-ismertetés az éteren, amely azt sugallta, hogy a nyugati „segítség” útban van. Egy adás pedig a „Molotov koktél” összeszerelésére tanítgatta a hallgatóit. Eltekintve attól, hogy annak a kb. 15 ezer, többnyire fiatal, fegyveres forradalmárnak nemigen volt ideje a SZER-t hallgatni 1956 októberében és novemberében, a SZER magyar adása a forradalom bukása után nemsokára megváltozott. Az 1956 decemberi önkritika példamutató volt; a műsor tartalma és tónusa nemsokára a profi újságírás szellemét tükrözte. Említésre méltó, hogy az 1970-es és különösen az 1980-as években a SZER megtalálta a módját annak, hogy a magyar belső ellenzék írásait és tevékenységét ismertesse. 1990-ben az új, szabad Magyarország politikusai ezért dicsérték a SZER-t egyöntetűen. Antall József és Göncz Árpád, valamint Orbán Viktor is sok-sok nyilatkozatban hálálkodtak a SZER-nek pontos és informatív programjaiért. Pár évvel később Horn Gyula egy hosszú beszélgetés során rám kérdezett: „Hát mit gondol, én nem a SZER-ből tájékozódtam a pártközpontban?” A magyar nagykövet egyébként rossz helyen kilincsel egy rossz ügy érdekében, rossz érveléssel. A State Department hozzájárulása valóban ajánlatos egy ilyenfajta döntéshez – és ez tudtommal már hónapokkal ezelőtt meg is történt. De nem árulom el, hogy végeredményben melyik intézmény dönt ebben a kérdésben. Ugyanis Haraszti Miklóssal és a néhai Mark Palmerrel már hét és fél évvel ezelőtt indítványoztuk a Washington Postban, hogy induljon el újra a SZER magyar adása, nagy szükség van rá. Most még inkább.     
Szerző
Charles Gati

Hol az otthon?

„Otthon, ahol a világot a szívünknek kedves módon rendezzük be, ahol magunk alkotjuk törvényeinket, és ahonnan kitessékeljük az idegen, barbár eszméket” – mondta Szent István ünnepén Áder János köztársasági elnök. Nem volna bajunk ezzel a gondolattal, ha nem az államfő mondta volna és nem éppen augusztus 20-án. Azt is tudomásul vesszük, hogy azt, mi a barbár gondolat, azt majd a mai magyar hatalom megmondja és kiűzi az országból, csakúgy mint a barbár gondolatok hurcolóit, a nem létező menekülteket. Viszont igen nagy jóindulattal, arra kell figyelmeztetnünk Áder köztársasági elnököt, bizony kegyetlenül hatalmas munkára hív fel, amikor száműzni akarja az országból és a nemzet tudatából-emlékezetéből az idegen eszméket. Mert ezzel nem csak Szent Istvánt, az államalapítást (az idegen katolicizmust), a teljes magyar felvilágosodást, a reformkort, az 1848-as politikai és kulturális nemzedéket ki kell törölnie az utolsó betűig, s nem elégedhet meg Esterházy Péter kiűzésével sem, ki kell onnan törölnie a szemét Párizsra vető Batsányi Jánostól, Petőfi Sándoron és Ady Endrén át József Attiláig mindenkit, aki egyetlen idegen gondolatot is megpróbált az ősmagyar ugaron meggyökereztetni. Ki kell üldöznie minden olyan idegen gondolatot, amelyet ennek az országnak hatalomba belefáradt, erkölcstelenné vált mai uralkodó osztálya barbárként ítél el. Azt gondoljuk, a „nemzeti, keresztény kurzus” kulturharca – ha kissé megkésve is, de – elérte az államfőt. Azt az embert, akinek legkevesebb hivatali kötelessége volna a teljes magyar nemzetet képviselni. Ezzel szemben nem képvisel mást, mint az ócska és lábszagú kormányzati retorikát, miközben felidézi a sztálinizmus legsötétebb magyarországi légkörét. De: mondjon, tegyen bármit, mi a szemünket továbbra is Szent Istvánra és Batsányira vetjük, arra, amit ők hirdettek.  
Szerző
Friss Róbert

Állítsák meg Johnsont!

Ha Boris Johnson így folytatja, Nagy-Britannia legkártékonyabb miniszterelnökeként vonulhat be a szigetország történelmébe. Mindent képes kockára tenni azért, hogy megszilárdítsa a hatalmát, ami a szűk látókörű politikai vezetők sajátja. A Sunday Times által kiszivárogtatott dokumentum, amely szerint a brit kormány legrosszabb esetben igazi káoszra számít az unióval való megállapodás nélküli kilépés esetén, pedig azt jelzi: Johnsont és csapatát kivételes cinizmussal áldotta meg a sors. A dokumentum szerint kevesebb élelmiszer, gyógyszer és nyersanyag áramolhat a szigetországba és visszaállhat a fizikai határ Írország és Észak-Írország között. A brit kormány egyes képviselői azt állították, a dokumentumban foglaltak csak egy extrém helyzetet vázolnak fel, de semmi garancia arra, hogy ne a szélsőséges forgatókönyv váljon valóra, ráadásul mindez annak a jele: a brit adminisztrációnak fogalma sincs, mibe ugrik fejest a „no deal Brexit” megvalósulása esetén. Johnson szerdán és csütörtökön Németországban és Franciaországban tárgyal, Angela Merkelt és Emmanuel Macront arra akarja rávenni, hogy változtassanak azon a megállapodáson, amely Theresa May előző brit miniszterelnök alatt született Brüsszel és London között. Berlin azonban jelezte: változás nem lesz, s sajnálják, hogy a britek megegyezés nélkül távoznak október 31-ig. Hogy Johnsont meg lehet-e még állítani, s meg lehet-e akadályozni, hogy őrült tervei valóra váljanak, az egyelőre erősen kérdéses. Kedvező jelként értékelhető azonban, hogy a „no deal Brexit” ellenfelei végre talán képesek egy pártok feletti összefogásra. Több konzervatív, munkáspárti, skót nemzeti párti, liberális demokrata honatya azon mesterkedik, hogy a parlament olyan törvényt hozzon, amely megkötné Johnson kezét, ha pedig nem járnának sikerrel, a jelenlegi miniszterelnököt ügyvezető kormányfővel helyettesítenék egy bizalmi szavazás után. Johnson ugyanakkor a parlamentet hibáztatná a Brexit megakadályozásával, majd előrehozott választást írna ki. Sosem gondoltuk volna, hogy a brit politika egyszer ennyire mélyre süllyed majd.