Neutroncsillagot falt fel egy fekete lyuk

Publikálás dátuma
2019.08.21. 12:02

Fotó: Mark Garlick / AFP/Science Photo Library
A kozmikus esemény feltehetőleg mintegy 900 millió éve történhetett, de a Földön a LIGO és Virgo gravitációshullám-obszervatóriumok csak augusztus 14-én észlelték a jeleit – adta hírül a space.com hírportál.
Az első feltételezések és a további vizsgálatok nyomán a tudósok úgy vélik, hogy a hullámokat egy fekete lyuk és egy neutroncsillag egybeolvadása okozta. A tudósok azt megerősítették, hogy a LIGO és a Virgo egy gravitációshullám-jelöltet érzékelt – mondta Christopher Berry, a LIGO kutatócsoport tagja, az Északnyugati Egyetem fizikusa a space.com-nak. „Kezdeti becsléseink szerint úgy tűnik, hogy egy potenciális neutroncsillag-fekete lyuk binerről van szó” – hangoztatta.
2015-ben - mintegy száz évvel az után, hogy Albert Einstein először feltételezte a gravitációs hullámok létét – az Egyesült Államokban lévő LIGO obszervatórium először észlelt ilyen hullámokat. Azóta a tudósok rendszeresen észlelnek gravitációs hullámokat. Azonban még nagyon bonyolult és időigényes meghatározni, hogy milyen jellegű kételemes összetevő egyesülése okozza azokat a „trillázó” jeleket, amelyeket a LIGO és az olaszországi Virgo észlel – mondta Berry.
Korábban érzékelték már két fekete lyuk egybeolvadását és két neutroncsillag egyesülését. Még soha nem erősítették meg azonban feketelyuk-neutroncsillag-rendszer észlelését. Ebben a rendszerben a fekete lyuk „megeszi” a neutroncsillagot. A kutatók szerint e rendszer objektumai neutroncsillagok, amelyek háromszor nagyobbak lehetnek a Nap tömegénél, valamint fekete lyukak, amelyek legalább ötször nagyobbak a Nap tömegénél. Mivel azonban még soha nem figyeltek meg ekkora méretű fekete lyukat és neutroncsillagot, a kutatók nem tudják, mekkora lehet a fekete lyuk minimális tömege és a neutroncsillag maximális tömege.
2016 februárjában jelentették be Washingtonban, hogy 2015. szeptember 14-én a LIGO tudósainak két fekete lyuk összeolvadása révén sikerült először közvetlenül megfigyelniük a gravitációs hullámokat egy a Földtől 1,3 milliárd fényévnyire lévő galaxisban. Ezzel végre közvetlen bizonyítékot találtak az Albert Einstein által 1916-ban megjósolt gravitációs hullámok létezésére, vagyis a téridő görbületének hullámszerűen terjedő megváltozására. 
A felfedezésért a LIGO három tudósa, Barry C. Barish, Kip S. Thorne és Rainer Weiss fizikai Nobel-díjat kapott 2017-ben. Azóta a LIGO/Virgo detektorok hálózata felfedezett kilenc további feketelyuk-egybeolvadást és két neutroncsillag robbanásszerű összeütközését.
A LIGO Tudományos Együttműködésben több mint ezer ember vesz részt 83 intézményből és 15 országból, Magyarországról a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem és a debreceni MTA Atommagkutató Intézet összefogásában működő Eötvös Gravity Research Group (EGRG), valamint a Szegedi Tudományegyetem LSC csoportja és az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont. 
A gravitációs hullámok felfedezése tudománytörténeti jelentőségű esemény volt, új korszakot nyitott a világűr kutatásában: eddig nem látott kozmikus események és objektumok váltak megfigyelhetővé.
Szerző
Témák
fekete lyuk

Tizenhét évig hordta a hasában halott ikertestvérét egy indiai nő

Publikálás dátuma
2019.08.21. 10:06
Képünk illusztráció
Fotó: PRAKASH MATHEMA / AFP
Az orvosok daganatra gyanakodtak, de kiderült, az igen ritka, magzat a magzatban jelenséggel élt eddig a lány.
Az esetről a British Medical Journal című folyóiratban számoltak be az indiai orvosok, akik Anil Kumar sebész vezetésével távolították el a halott magzatot az indiai Patnában. A torz magzat mintegy 30 centiméter hosszú és 16 centiméter széles volt, és még haja is volt.
A tizenhét éves lánynál öt évvel korábban hasi csomót diagnosztizáltak, amely évről évre növekedett. Folyamatosan panaszkodott hasfájásra, és arra, hogy nagyon hamar jóllakik. Az orvosok daganatra gyanakodtak. 
A magzat a magzatban igen ritka jelenség, minden ötszázezredik élve születésnél egy fordul elő. Az orvosi szakirodalomban kevesebb mint 200 esetet jegyeztek fel, amelyek többségét még gyermekkorban diagnosztizálták. Tizenöt éves kor fölött hét ilyen esetet jegyeztek fel, valamennyi férfi volt, a legidősebb 47 éves. Az indiai volt az első, amelyet felnőtt nőnél észleltek. „A műtét után nagyon jól érzem magam, hasam is lapos már, és szüleim is nagyon boldogok” – idézték a cikkben a fiatal nőt.
Szerző

Űrszondát küld a Jupiter holdjára a NASA

Publikálás dátuma
2019.08.21. 09:28
Illusztráció: Gejzír a Jupiter Európé nevű holdján
Fotó: MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA / AFP
A jégkéreg borította, Európé nevű holdat a lehető legnagyobb részletességgel akarják feltárni az amerikai űrkutatási hivatal tudósai.
A NASA illetékesei megadták a hivatalos hozzájárulást ahhoz, hogy űrszondát küldjenek néhány év múlva a Jupiter Európé nevű holdjára. Az Európé Clipper-misszióról meghozott végső döntés lehetővé teszi, hogy a NASA mérnökei befejezzék az űrszonda végső verziójának tervezését, megalkossák és kipróbálják azt és a fedélzetén lévő tudományos műszereket - olvasható a NASA közleményében.
Ezzel az Európé Clipper-misszió egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy feltárjuk a hold jeges kérge alatt lévő óceán rejtélyes világát - közölte Thomas Zurbuchen, a NASA Tudományos missziók igazgatóságának illetékese. A Galileo és a Cassini űrszondák által kapott tudományos adatokra építjük a missziót - tette hozzá. Az Európé Clipper űrszonda részletesen feltérképezi a Jupiter jeges holdját, 
megvizsgálja léteznek-e megfelelő feltételek az élethez.

A NASA azt tervezi, hogy az űrszonda legkorábban 2023-ra készül el, indítása 2025-ben valószínű.
A Clipper nem fog pályára állni az Európé körül, hanem többször nagyon közel halad el a hold mellett, és kameráival nagyfelbontású képeket készít a felszínéről, műszerei mérni fogják mágneses mezejének erőségét és irányát, és a jégkérgen áthatoló radarja meghatározza, milyen vastag a jég az óceán fölött.
A NASA egyik vezető kutatója egy európai űrkutatási konferencián a közelmúltban arról beszélt, hogy a Jupiter Európé nevű holdján van a legnagyobb esély az életre. „Ha összetett életet keresünk, véleményem szerint a legnagyobb eséllyel azt az Európén találhatunk” – mondta James Green.
Az Európé jégkérge alatti óceánban a kutatók feltételezése szerint kétszer annyi víz lehet, mint a Földön. „Úgy véljük, hogy a vízen kívül az élet minden alapelemét birtokolja, sok ideje volt, és ezért remek esélyek vannak arra, hogy élet alakult ki rajta. Nemcsak az élet egyszerű, hanem összetett formái is” – fogalmazott Green.
Szerző