Egyre közelebb a hőség és a szárazság miatti katasztrófa

Az EU országai nem fordítanak kellő figyelmet a folyók, tavak, vizes élőhelyek és a felszín alatti vizek megóvására. A rossz vízgazdálkodási gyakorlat következtében veszélybe kerül a jövőbeli vízellátás, és a vízi ökoszisztémák is sokkal nehezebben fognak megbirkózni az éghajlatváltozással.

Az éghajlatváltozás immár napi szinten jelen van az életünkben és rendszeresen, egyre erősebben érezteti hatását. A nagy aszályok, árvizek és hőhullámok mára megszokott jelenségekké váltak. A WWF új jelentése feltárja, hogy az EU tagállamainak helytelen vízgazdálkodási gyakorlata tovább rontja a hosszú, pusztító szárazságok egyébként is súlyos hatásait.

A WWF jelentése azzal a felütéssel indít, hogy a szárazabb periódusok régóta jellemzők Európára. Ami új, hogy bizonyos területeken az utóbbi évtizedben az aszályos időszakok egyre intenzívebbek, jellemzően az Ibériai-félszigeten, Franciaország dél-keleti részén, Görögországban és az alsó-dunai régióban. Ugyanakkor máshol is egyre hétköznapibbak a száraz időszakok, ebben az évben rendkívüli állapotot kellett elrendelni Németországban és Franciaországban. Az European Drought Observatory (Európai Aszály Obszervatórium) azt is jelezte, hogy már a Baltikumban és Svédországban is megjelentek az első figyelmeztető jelek, azokon a területeken is kevesebb az eső és egyre szárazabb a talaj.

A világon a következő időszakban a hosszú aszályos időszakok háromszor megszokottabbak lesznek, és ez alól a tendencia alól Európa sem lesz kivétel. Azok az intézkedések azonban, amit az EU-tagállamok eddig hoztak, inkább csak utólag próbálták megoldást találnia a bajokra, nem megelőzni akarták azokat. A dokumentum kiemeli, hogy a szárazság és a vízhiány hatásait a következő aszályos időszak előtt, még akkor kell kivédeni, amikor az édesvízi ökoszisztémánk által biztosított víz megóvható.

Európa talaját és vízforrásait egyre inkább kiaknázzuk, 60 százaléka nem felel meg az EU vízügyi törvényhozó szervezete (WFD ) által megkívánt „jó” minősítésnek. Lényegében az összes folyót gátak és víztározók szabályozzák, hogy növeljék a kapacitásukat, kielégítsék a felhasználók igényeit, legfőképp a mezőgazdaságét, amely az összes vízfelhasználás 40 százalékárét felelős. Bár a WFD már 19 éve működik, a tagállamok még mindig nem biztosítottak elég forrást arra, hogy vizeik képesek legyenek megbirkózni a szárazsággal, hőséggel és áradásokkal. Ehhez alapvető a szén-dioxid kibocsájtás csökkentése, a száraz időszakok megelőzésének érdekében. Ha az aszály beköszöntött, már nem sok esély van kivédésére, akkor már csak vészintézkedéseket lehet hozni, például drasztikus vízkorlátozást elrendelni a háztartásokban.