Itthon kell győznünk

Angela Merkel soproni látogatása remélhetőleg végleg kioltja azokat az ellenzéki reményeket, hogy az Orbán-kormányt a magyar nép helyett valamilyen külső hatalom fogja leváltani. A német kancellár asszony szavait lehet többféleképp magyarázni, bele lehet érezni a demokraták számára rokonszenves üzeneteket is. De a lényeg mégis csak az, hogy eljött Sopronba Orbán Viktorral együtt ünnepelni, s ebben az sem zavarta, hogy a magyar szervezők sem a hazai ellenzéket, sem a határnyitás korának miniszterelnökét nem hívták meg a parádéra. Dicsérően szólt viszont a német tőke magyarországi sikeréről.

Utazásának legfőbb motivációja nyilvánvalóan ez volt. A recesszió peremén ingadozó Németország számára fontos a német tőke magyarországi biztonsága és privilegizált helyzete. Merkel látogatásával szinte egy időben a német Zöldek egyik vezetője interjút adott a 168 óra című lapnak. Ebben elősorolja az ismert környezetvédő érveket, de egyből lecsapja a német tőke magyarországi szerepével kapcsolatos enyhe kritikát is. A német gazdaság érdekeinek védelmében konszenzus van a német politikai pártok között, ami végső soron érthető is.

Amerikai viszonylatban előbb André Goodfriend ügyvivő távozásakor, de legkésőbb a Trump-Orbán találkozó alkalmából vált nyilvánvalóvá, hogy az Orbán-kormány megrendszabályozását, pláne leváltását dőreség Washingtontól várni. Amerikai kongresszusi képviselők persze tiltakozhatnak az általam is kedvelt, Auróra nevű szórakozóhely hivatali vegzálása ellen, de Szaúd-Arábia nagy szövetségesétől dőreség lenne a demokrácia melletti érdemi kiállást várni.

Ami pedig a magyar kormány állítólagos orosz függését illeti, Lengyelországot és a balti államokat leszámítva a legtöbb európai ország igyekszik normális kapcsolatokat fenntartani Moszkvával. Az osztrák külügyminiszter asszony még az esküvőjére is meghívta Vlagyimir Putyint, a német-orosz gázvezeték pedig bizonyos értelemben stratégiai együttműködést jelent a két ország között. Legfeljebb azt lehetne szóvá tenni, hogy az orosz diplomácia kísérletet sem tesz a magyar ellenzékkel való kapcsolattartásra, de erre is igaz, hogy kettőn áll a vásár. Mindenesetre amíg a magyar Gripenek a NATO légvédelmi riadókészültségének részeként ott repkednek a Baltikum felett, amíg a nyugati tőke biztonságosan kiviheti a profitját Magyarországról, és amíg hazánkban többé-kevésbé szabad választásokon nyer a Fidesz, addig a magyar ellenzéknek nem érdemes nyugati intervencióra várnia.

A külpolitika elsősorban a kormányok játéktere, amelyben korlátozott az ellenzék mozgástere. A kormány irányítja a diplomáciát, szervezi az államközi kapcsolatokat és látogatásokat, ő képviseli hazánkat a nemzetközi intézményekben. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a magyar társadalom nem érdeklődik a külpolitikai kérdések iránt. A budapesti értelmiségi társaságoktól a falusi ivókig mindenütt szóba kerül Trump, Putyin, Merkel neve, és ezeket a legtöbb magyar jobban ismeri, mint a hazai ellenzék politikusait. Ezek a beszélgetések azonban többnyire impressziókra épülnek, amelyekre pártpolitikai programot nehéz lenne építeni.

Az ellenzék helyesen teszi, ha az eddiginél árnyaltabb, kiegyensúlyozottabb, sikeresebb külpolitikát követel a kormánytól, olyat, amely a jelenleginél sokkal jobb képet mutat hazánkról, De rosszul teszi, ha a magyar politika megváltoztatását külső hatalmaktól várja. Az ellenzéknek a maga szerény eszközeivel külföldön azt kell kommunikálnia, hogy van egy demokratikus Magyarország is, itthon pedig azt, hogy kormányra kerülve sikeresebben érvényesítené a magyar nemzeti érdekeket a világban. A kormányra kerüléshez pedig a magyar társadalmat kell meggyőzni arról, hogy itthon és a magunk erejéből tudunk egy jobb rendszert teremteni.

Egy terület van, ahol nagy szükség van a jelenlegi gyakorlat megváltoztatására, és ez a hazánknak juttatott uniós támogatások odaítélése. Az Orbán-kormányt behálózó korrupció miatt reális veszélye van annak, hogy Magyarország elveszíti az eddigi támogatások jelentős részét. Minden eszközt fel kell használni és mozgósítani annak érdekében, hogy az uniós támogatásokat ne a magyar kormányon keresztül, hanem közvetlenül az érintett projekteknek – önkormányzatoknak, vállalkozásoknak, civil szervezeteknek, tudományos és oktatási intézményeknek, stb. – ítéljék oda, szigorú elszámolás terhe mellett. Mert nem Magyarország, nem a magyar nép korrupt, hanem az Orbán-rendszer.

A szerző publicista, volt Európai Parlamenti képviselő