A magyar gazdaság iránt érdeklődők itthon és külföldön ilyesmiket olvashatnak: "A Magyar Nemzeti Bank (MNB) egyetlen horgonya az infláció, elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Az inflációt meghatározó tényezők továbbra is változékonyságot mutatnak." A jegybank mindezt hónapról hónapra szó szerint megismétli, nem zavartatva magát attól, hogy mi is történik itthon és a világban.
Az alapkamatot több mint három esztendeje 0,9 százalékon befagyasztották, és blazírt beletörődéssel tudomásul veszik, hogy ez a "horgony" bizony rosszul teszi a dolgát, képtelen lefékezni az Európában is egyedülálló, 3 százalék felett vágtató inflációnkat.
Mintha mi sem történt volna, úgy siklanak át a 330 forintot tartósan megcélzó euró felett, a szinte hihetetlen, 300 forintos svájcifrank-árról már ne is beszéljünk! Ki ne emlékezne rá, hogy a forintosítás az euróhiteleknél 309, a svájci frankosoknál pedig 256,50 árfolyamon történt? Matolcsy jegybankárainak valódi üzenete: "A gyenge forint a jó forint."
A Magyar Nemzeti Banknak nincs árfolyamcélja - számos más, euróövezeten kívüli társának viszont van! -, de ez korántsem jelentheti azt, hogy tudálékoskodó közleményekkel el lehetne fedni, hogy az év eleje óta 3 százalékot gyengült a magyar fizetőeszköz az euróval szemben. Lehet persze arra hivatkozni, hogy a megállapodás nélküli Brexit most már reális veszély, az amerikai-kínai kereskedelmi háború újabb és újabb területekre terjed ki, és a kontinens legjelentősebb gazdasági hatalma, Németország a technikai recesszió szélére sodródott. Mindez megrendítheti a feltörekvő államok - köztük Magyarország - nemzeti devizáinak stabilitását.
A jegybankárok mindezzel tisztában vannak. A gazdasági növekedés bármi áron történő hajszolása azonban mindent felülír. Akár a kifulladásig.
Az elemzők szerint amúgy semmi aggodalmaskodásra nincs ok, a szeptemberi monetáris tanácsi ülés izgalmasabb lesz. A gazdaság szereplői azonban aligha ilyesmire vágynak. Szakszerű beavatkozásra és iránymutatásra annál inkább.