Horgony

A magyar gazdaság iránt érdeklődők itthon és külföldön ilyesmiket olvashatnak: "A Magyar Nemzeti Bank (MNB) egyetlen horgonya az infláció, elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Az inflációt meghatározó tényezők továbbra is változékonyságot mutatnak." A jegybank mindezt hónapról hónapra szó szerint megismétli, nem zavartatva magát attól, hogy mi is történik itthon és a világban. 
Az alapkamatot több mint három esztendeje 0,9 százalékon befagyasztották, és blazírt beletörődéssel tudomásul veszik, hogy ez a "horgony" bizony rosszul teszi a dolgát, képtelen lefékezni az Európában is egyedülálló, 3 százalék felett vágtató inflációnkat. Mintha mi sem történt volna, úgy siklanak át a 330 forintot tartósan megcélzó euró felett, a szinte hihetetlen, 300 forintos svájcifrank-árról már ne is beszéljünk! Ki ne emlékezne rá, hogy a  forintosítás az euróhiteleknél 309, a svájci frankosoknál pedig 256,50 árfolyamon történt? Matolcsy jegybankárainak valódi üzenete: "A gyenge forint a jó forint."
A Magyar Nemzeti Banknak nincs árfolyamcélja - számos más, euróövezeten kívüli társának viszont van! -, de ez korántsem jelentheti azt, hogy tudálékoskodó közleményekkel el lehetne fedni, hogy az év eleje óta 3 százalékot gyengült a magyar fizetőeszköz az euróval szemben. Lehet persze arra hivatkozni, hogy a megállapodás nélküli Brexit most már reális veszély, az amerikai-kínai kereskedelmi háború újabb és újabb területekre terjed ki, és a kontinens legjelentősebb gazdasági hatalma, Németország a technikai recesszió szélére sodródott. Mindez megrendítheti a feltörekvő államok - köztük Magyarország - nemzeti devizáinak stabilitását. 
A jegybankárok mindezzel tisztában vannak. A gazdasági növekedés bármi áron történő hajszolása azonban mindent felülír. Akár a kifulladásig. 
Az elemzők szerint amúgy semmi aggodalmaskodásra nincs ok, a szeptemberi monetáris tanácsi ülés izgalmasabb lesz. A gazdaság szereplői azonban aligha ilyesmire vágynak. Szakszerű beavatkozásra és iránymutatásra annál inkább.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2019.08.29. 14:05

Félsiker

Egy izgalmas kétéves kísérlet zárult le tavaly év végén Finnországban, melynek eredményei a politikusok és közgazdászok mellett a szociológusok figyelmét felkeltették. Azt vizsgálták, miként befolyásolja az egyént, a társadalmat, illetve a munkaerőpiacot a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése. 
Hasonló teszt másutt is zajlott a világban, a finn kísérletben azonban az volt az új, hogy a támogatásban részesülők 560 euróból gazdálkodhattak, ami elég a szerény megélhetéshez, de közben nem állították le más segélyek folyósítását sem. Más próbálkozások előbb-utóbb elhaltak, s csak egy nagyon szűk réteget érintettek a nagy költségvetési kiadások miatt. Eredetileg Finnországban is szélesebb kör számára tervezték a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését, de a 20 millió euró végül arra volt elég, hogy kétezer munkanélküli vegyen részt a kísérletben.
A következtetések levonása folyamatosan zajlik. Az első eredményt már februárban közzétették, most az ausztriai, alpbachi nemzetközi fórumon hangzott el egy hosszabb elemzés, a minden részletre kiterjedő dokumentum azonban csak jövő év elején készül el. Az eredmény eddig vegyes. A finnországi, illetve más országokban zajló kísérletek pozitívuma, hogy azok, akik rendszeresen, minden hónapban megkapták a hozzájárulást, sokkal kevésbé voltak kitéve a stressznek: 56 százalékuk jónak vagy nagyon jónak minősítette egészségét, a munkanélküli segélyből élőknél ez az arány csak 46 százalék volt. 
Egészségügyi szempontból a kísérletet tehát siker koronázta. Ám az előző, jobboldali finn kormány célja aligha a stressz csökkentése volt, inkább arra vártak választ: nagyobb erőbedobással keresnek-e munkát a tesztalanyok? A válasz pedig – eddig legalábbis – nem. A kísérlet azt igazolja, a munkaerőpiac aligha várhat csodát a feltétel nélküli alapjövedelemtől.

Termékmegjelenítést tartalmaz

Elképzelem a BBC-t, ahogy jókedvű, hálás állampolgárokat keres egy kormányzati intézkedés méltatásához. „Szeretnénk, ha találnátok egy-két nyugdíjast, aki elmondaná, hogy nagyon örülni fog ennek.” 
Nem, nem tudom elképzelni. Nincsenek illúzióim egyik európai közszolgálati adó működésével kapcsolatban sem, ismereteim – még ha hézagosak is – azonban vannak, és például a BBC honlapján bárki elolvashatja azokat a kőbe vésett, számon kérhető szerkesztési elveket, amelyek kizárják az ilyesfajta manipulációt. Az M1 honlapján sajnos nincs semmi, amit számon lehetne kérni – milyen alapon is lennének elvárásaink azért a bagatell 100 milliárd forintért, amit évente az adónkból a közmédia működésére adunk –, meg hát a BBC-től már bocsátottak el embert a szerkesztési elvek megsértése miatt, az állampárti ellenőrzésű magyar „közmédiánál” meg vezérigazgató lett (nem véletlenül, hanem a párt hálája folytán) a hírhamisító szerkesztőből. 
Ami persze – a jó híreknek tapsoló spontán közönség verbuválásával együtt – úgy jogsértő, ahogy van. Az alkotmányban ugyanis ez áll: „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.” A sajtótörvényben meg ez: „A sajtószabadság kiterjed az államtól, valamint bármely szervezettől és érdekcsoporttól való függetlenségre (…) Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás”. 
Függetlenség, hitelesség, pontosság – hírhamisító szerkesztőkkel, a Rogán-féle félretájékoztatási minisztériumban megírt hírekkel, politikai (pre)koncepciók alapján kiválasztott megszólalókkal? Ugyan már! Az Országos Mentőszolgálat éves költségvetésének bő kétszereséből működő, az összes vonatkozó jogszabály szerint a sokszínű és pártatlan köztájékoztatás végett fenntartott közintézmény nyílt pártpropagandát folytat információszolgáltatás helyett: nem tájékozottságot árulnak, hanem a Fidesz aktuális politikai termékeit - most épp a szavazatvásárló adományokat. 
Amúgy a médiatörvény nemcsak azt írja elő, hogy „a nézőket és hallgatókat - optikai vagy akusztikus módon - egyértelműen tájékoztatni kell a műsorszám elején és végén, valamint a műsorszámot megszakító reklámokat követően a műsorszám folytatásakor a termékmegjelenítés tényéről”, hanem azt is, hogy hírműsorokban kategorikusan tilos a termékpromóció. Nálunk viszont ennél többről van szó. Az irracionálisan túlfinanszírozott állami média eredeti hivatását feledve átváltott a klasszikus Teleshop működési modellre: egész nap, szünet nélkül termékmegjelenítés megy, nem a műsoron belül, hanem műsor helyett. Mi meg csak nézzük, mindazokkal együtt (médiahatóság, ügyészség, rendőrség), akiknek a dolga egy jogállamban a törvények betartatása és a törvénysértők fülön csípése lenne.