Kezelésbe vették a kormányt

Publikálás dátuma
2019.09.03. 09:29

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A tiltakozó fogorvosok már nem csak a kormány, hanem kamarájuk eljárását is elfogadhatatlannak tartják.
Egertől Budapesten át Kaposvárig több mint ezer alapellátásban dolgozó fogorvos nem állt munkába hétfő reggel azért, hogy a praxisok alulfinanszírozottsága ellen tiltakozzon. A lapunk által megkérdezett fogorvosok szerint a betegek nagy többsége türelmesen, támogatóan fogadta akciójukat. Az államapparátus kevéssé volt megértő: lapunkhoz arról is érkeztek hírek, hogy az önkormányzatok és különböző hatóságok igyekeznek nyomást gyakorolni a demonstrálókra. Érsekvadkert és Tokajban például az ÁNTSZ helyezett kilátásba ellenőrzést, Tapolcán pedig az önkormányzat jelezte, hogy ha a körzeti betegek távolabbi rendelőbe utaznak, akkor az esetleges felmerülő költségeket „átszámlázzák” a demonstrálóknak. 
Volt olyan fogorvos, aki pénteken, kamarai elnökségi tagként még elfogadhatónak tartotta a kormány utolsó pillanatban – meglehet csak a tiltakozók megosztása miatt – tett finanszírozási ajánlatát, de hétfőn már a demonstrálókkal tartott, nem dolgozott. Gurzó Mária, a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozat békés megyei elnöke lapunknak felidézte: az ajánlat teljesen készületlenül érte őket, komoly pressziót éreztek a gyors elfogadásra is. Az államtitkár megjelenése nem szerepelt az ülés előzetes programjában sem.   Gurzó Mária szerint az államtitkár szuggesztív pénteki előadása ellenére többen is kezdeményezték, hogy vitassák meg a hallottakat a tagokkal, viszont helyben erősebb volt azok hangja, akik szerint azonnal kell dönteni. Az ő személyes szavazatát ebben a helyzeteben az is motiválta, hogy az ajánlat „félpénz” több a semminél, és nagy szükségük van rá az alapellátóknak. Aztán ezt újragondolva hétfőn ő is beállt a demonstrálók közé.
A pénteki szavazás egyébként bizalmi válságot gerjesztett az orvoskamarai tagok között: az alapellátók nyílt levelet fogalmaztak tegnap a tagozat elnökségének, amiért a megyei elnökök 19:3 arányban elfogadták a kormány ajánlatát. Sérelmezték: úgy fogadták el az államtitkár szóbeli ígéretét, hogy az érintetteket meg sem kérdezték. A levél több száz aláírója szerint a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozatának elnöksége a múlt pénteken tagsága érdekeinek figyelembevétele nélkül hozott döntést. Mint írták, ha a jelenlegi elnökség nem érzi magát képesnek az alapellátó fogorvosok jogos érdekeinek a képviseletére, a mostani akció „teljes mellszélességgel való támogatására”, javasolni fogják a testület visszahívását. – Az ajánlat nem jelentéktelen, de nem is elégséges – reagált lapunknak Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Aki elismerte azt is, hogy az érintetteknek a Fogorvosi Tagozat elnökségi állásfoglalása ellenére joguk van demonstrálni. Hozzátette: ha a kormányzati ajánlatot összevetjük a kamara által összehívott szeptemberi nagygyűlés céljaival, akkor azt sem teljesíti, hiszen a kormányzati ajánlat nem fedezi a 900 ezer forintos szakorvosi bért. Arra a kérdésünkre, hogy az orvosi kamara miért nem képviseli markánsabban a demonstrálók érdekeit, Éger István azt válaszolta: mi nem 1100, hanem az országban dolgozó összes, 6600 fogorvos érdek-képviseletét látjuk el.
Szerző
Témák
fogorvos

Iskolák előtt kampányolt a Fidesz-támogatott polgármesterjelölt

Publikálás dátuma
2019.09.03. 08:42

Fotó: MTI
Üdvözlőkártyák, virágok várták a szülőket a tanévkezdéskor Hódmezővásárhelyen.
„Grezsa doktort polgármesternek”

- többek között ezt a kis szlogent is elhelyezték azokon az üdvözlőkártyákon, amelyekkel az iskolakezdéskor várták a hódmezővásárhelyi szülőket a tanintézmények kapujában. De persze virág is akadt, hiszen a kártya szerint:
"Minden sikeres iskolakezdés mögött egy fáradt édesanya áll."

Az RTL Klub Híradójának anyaga szerint a Fidesz által támogatott, független hódmezővásárhelyi polgármesterjelölt, Grezsa István úgy nyilatkozott, hogy a legtöbb anyuka figyelmességnek vette az ajándékokat, és ők annak is szánták.
Grezsa szerint amelyik anyuka nem örült a virágnak, az biztosan kampánymegfontolásból nem örül annak.

Szerző
Frissítve: 2019.09.03. 11:37

"Lassan végveszélybe kerül az egész iskolarendszer"

Publikálás dátuma
2019.09.03. 07:20

Sok a pályaelhagyó, nem vonzó a szakma, így már nem is a legrátermettebbek lesznek pedagógusok, ami tetézi majd a bajokat – figyelmeztet Hauser Zoltán, az egri Eszterházy Egyetem jogelődének volt rektora.
Egy tavalyi, átfogó nemzetközi felmérés szerint az eredményes oktatási rendszerrel rendelkező országokban a pedagógus hivatás a legelismertebb szakmák egyike. Magyarországon viszont rengeteg a pályaelhagyó, sokan már a képzésen lemorzsolódnak.
Valóban, mindennek pedig egyenes következménye az, hogy erősen kontraszelektált a pedagógusképzés, ha úgy tetszik, a képességeket, a motivációt és a tudást illetően nem kevés Bice-bóca van a rendszerben. Sokan tanulási nehézségekkel, gyenge bizonyítvánnyal kerülnek be a pedagógusképzésbe, így esetükben előre tudható, bizonytalan elvárás például az, hogy majd egy vidéki iskolában hátrányos helyzetű gyerekeket zárkóztassanak fel. Ennek pedig drámai következményei lehetnek: ha egy gyerek élete az alsó tagozatban rossz felé indul el, később már rendkívül nehéz javítani rajta. A felső tagozaton pedig a jól teljesítő, tehát a tanár számára kedves gyerek egyre inkább eltakarja az alsóban elvesztett, "problémás" diákot, aki mind hátrébb és hátrébb kerül a padsorokban, mígnem aztán eltűnik szem elől. Nagy baj az is, hogy nem látom, mitől változna meg a helyzet: a következő 10 évben közel 25 ezer olyan pedagógus fog nyugdíjba menni, akiknek zöme még a nyolcvanas években végzett, amikor még komoly teljesítmény, érdem és büszkeség volt bejutni a tanárképzésbe. Ők tehetségesek voltak és a mai napig elkötelezettek. Persze pozitív kivétel is sok van, de helyüket jobbára olyanok veszik, vehetik át, akik előtt már jóval lejjebb tették a sorompót, s nem is átugrani, csak átlépni kell azt.

Hová vezet ez?
Adatokra és tendenciákra alapozott elemzés után kijelenthető: lassan végveszélybe kerül maga az egész iskolarendszer. Ami már csak azért is óriási baj, mert hiába fejlődik látványosan technológiai szempontból az ország, ha közben lassan megfeledkeznek magáról az emberről. A jó iskolát, a jó egészségügyet, a kellemes kulturális közeget az emberek csinálják: de arrafelé haladunk, hogy mindehhez nem lesz – vagy már most sincs – elég jól képzett ember.  Ráadásul aki van, az meg fásult, fáradt, beletörődött.

A kormány sikerpropagandája arról szól, hogy egyre több gyerek kap ingyenétkezést és ingyen tankönyvet a gondoskodó államtól. Ez kevés?
Azt látnám igazán vívmánynak, ha az erre fordítandó összeg távlatosan fokozatosan csökkenne! Ha egy gyereket az államnak kell etetni és tankönyvvel ellátni, ez azt is jelentheti, hogy a szülei nem képesek előteremteni azokat a javakat, amelyekből ezt a költséget fedezni tudják. Az ország leszakadó felében lévő, komplex programmal fejlesztendő térségekben ráadásul halmozottan súlyos a helyzet. Egy minőségében és létszámában is egyre gyengülő iskola, alacsonyabb tudású diákokat enged ki, akik emiatt a munkaerőpiacon is kontraproduktívvá válnak. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, a tanítóképzés fejlesztése megkerülhetetlen kérdés, e szakma rangjának visszaállítása távlatos cél lehet. Közel száz év minden tapasztalatát felhasználva mérlegelni kellene a klebelsbergi tanárképzési törvény húsz évig eredményesen működő koncepcióját: ennek lényegi eleme volt, hogy a tanárképzés minőségéért az erős pozícióval rendelkező tanárképző központ volt meghatározóan felelős. 
Egyik kidolgozója és koordinátora volt 2005-ben a három plusz két éves osztott tanárképzési modellnek, amelynek 2012-ben elkezdődött a fokozatos kivezetése, majd a kormány visszahozta és bevezette az osztatlan tanárképzést, általános iskolában tanítók számára négy, középiskolai tanárok számára öt éves képzéssel plusz egy-egy év gyakorlattal. Jó döntés volt? Egy biztos: a négy éves képzésen alig marad bent valaki, hiszen ha egy évvel tovább tanul, akkor mind általános, mind középiskolában taníthat, míg ha az előbbit választja, akkor jellemzően csak 5-8 osztályokban okíthat, vagy szakközépiskolában. Ez a modell nem igazán Bologna-konform, bár részben fellelhető benne ilyen törekvés. Egyre inkább kongatják a vészharangot arról, hogy nagy a lemorzsolódás, s a tanárképzés terén a legnagyobb: egyes kimutatások szerint az ide bekerülő elsőévesek mintegy harmada jut el a diplomáig. Arról azonban kevesebbet beszélnek, milyen „minőség” kerül be eleve a felsőoktatásba. Amíg a rendszerváltás környékén száz érettségizett diákból közel negyven ment tovább ilyen irányba, addig ez a szám most hetven körül van. A felsőoktatási intézmények gyakorlatilag csábítják az embereket, az átlagpontok így egyre lejjebb csúsznak. S kitolódott a felnőtté válás időszaka is: ma a legtöbben az egyetemi éveik alatt akarják eldönteni, mit szeretnének csinálni „nagy korukban”. Aki jogász, orvos vagy mérnök képzésre megy, az tudatosabban indul ebbe az irányba, s nagy valószínűséggel e szakmakörben is helyezkedik majd el. A társadalomtudományi szakoknál sokkal differenciáltabb a kép. A harminc évvel korábbi időkben, aki a tanárképzésbe jelentkezett, az döntő részben tanár akart lenni. Ráadásul tanulmányi szinten a felső harminc százalékban kellett lennie, hogy bekerülhessen: ma a jogszabályi minimumnak megfelelők felvételt nyerhetnek. Gyenge pontszáma lehet valakinek azért is, mert bizonyos képességei hiányoznak vagy elbliccelte a középiskolát – ez utóbbit legalább lehet még korrigálni. Sokuk „puha” szakot választ, és akár tíz évig a sodródik bent a felsőoktatásban, többször is módosítja tanulmányát, de ha befejezi, elmondhatja: diplomája van és a család büszke rá.

Tanulmányok vannak, megoldás nincs

Hat sikeres oktatási rendszert működtető ország – Ausztria, Egyesült Királyság, Németország, Hollandia, Finnország és Szingapúr – pedagógusképzési gyakorlatait vizsgálta meg, s hasonlította össze a hazaival több kutatás is az elmúlt években. Volt, amelyek javaslatot is megfogalmazott arról, mit kellene másképp csinálni ahhoz, hogy Magyarország is felzárkózzon az oktatáspolitika terén. A hazai pedagógusképzésben háromszoros kontraszelekció tapasztalható: egyrészt a jelentkezők száma miatt az intézmények alacsony pontszámot határoztak meg a felvételi során, s voltak évek, amikor egyes reálszakokra – kémia, biológia, fizika – csupa elégségest és egy közepest tartalmazó érettségivel is be lehetett kerülni. Másrészt a diplomás átlagbérhez képest alacsonyabb pedagógusi fizetés miatt a diploma megszerzését követően korábban elsősorban azok helyezkedtek el ebben a szakmában, akik nem "keltek el" a versenyszférában. Végül pedig azok maradtak ténylegesen a pályán, akik gyakran a lehetőségek hiányából adódóan az alacsony bérek ellenére is vállalták a tanítást. A javaslatok között szerepel, hogy a kormány és a felsőoktatási intézmények „erőteljesen fókuszáljanak” a pedagógusszakma népszerűsítésére, s ezt anyagi ösztönzéssel, valamint televíziós, online, nyomtatott sajtós és utcai felületeken történő marketingstratégiával érjék el. A jelenlegi rendszer hiányosságaira utalva megjegyezték: jelenlegi formájában a felvételi alkalmassági vizsga nem valósít meg tényleges szűrést a pedagógusképzésre jelentkezők között. Kiderült: a jelenlegi rendszerben élesen elválik egymástól a pedagógushallgatók elméleti és gyakorlati képzése, amely azzal is jár, hogy az elmélet sokszor nem hasznosul, a gyakorlatot pedig nem korrigálja megfelelő mértékben az elmélet, a pedagógushallgatók így nagyobb valószínűséggel simulnak bele a választott iskola jó vagy rossz oktatási gyakorlatába.

Szerző
Témák
Oktatás
Frissítve: 2019.09.05. 10:52