Két világ randevúja – Ellentmondásos kép fogadja a látogatókat a Római-parton

Publikálás dátuma
2019.09.08. 08:45

Fotó: Bihari Tamás
Három fenntartó is osztozik Római-parton, ahol egyszerre van tisztaság, rend a sétányon és üres, gazos telek, omladozó épületek az új társasházak mellett.
Ellentmondásos kép fogadja a látogatókat a főváros utolsó természetes ártéri erdeje, fövenyes Duna-partja mentén. Az előzetes várakozásainkkal ellentétben alig találkoztunk szeméttel, illegális hulladéklerakó pedig nincs a Római-parton. Ám sok az üres, gazos telek, a romos, elhagyatott épület. A közvetlen partszakasz az illetékes vízügyi igazgatósághoz tartozik, a sétányt a főváros kezelésébe adta a kerület 99 évre, a mögöttes területekért viszont továbbra is a helyi önkormányzat a felelős. – A hivatalok, állami szervezetek között nem „teljes” a kommunikáció, talán emiatt sincs a mai napig egy szakértőkkel, érintettekkel egyeztetett átlátható, hosszú távú, egységes, átfogó koncepció a Római-part fejlesztésére - mondta a Népszavának Tóth-Kalló Éva, a Maradjanak a Fák a Rómain csoport aktivistája. Az utóbbi időben a kerület új építési szabályozáson dolgozik. A következő félévben a tervek szerint majdnem 450 millió forintot költenek „hangulatjavító” beruházásokra. Játszóterek, kerékpár- állomások, infopontok épülnek majd. De ha valóban a parthasználói, lakossági igények lennének a legfontosabbak, akkor például terveznének nyilvános wc-ket is, a sétányt egy szintre töltenék fel, sőt, bevonnák az összes érintettet a tervezésbe. Valószínűleg a közeledő helyhatósági választások miatt „altatja” a fővárosi önkormányzat a Római-parti védmű ügyét. Talán az erős társadalmi ellenállás miatt mintha Tarlós István főpolgármester elengedte volna a Duna-parti mobilgát tervét és most a kerítések vonalánál lévő védmű építésének lehetőségét vizsgálják. Ez utóbbi azonban hosszadalmas és bonyolult lenne a kisajátítások miatt, illetve a parti gáthoz hasonló környezetpusztítással járna. (A civilek, illetve a lakosság többsége a Nánási út-Királyok útján található védvonalak megerősítését tartja elfogadhatónak). A Római-parton sétálók épp azért láthatnak olyan sok üres telket, romos épületet, mert a kerületi önkormányzat változtatási tilalmat rendelt el az új szabályozás megalkotásáig.
– Azt várjuk, hogy az új előírások gátat vetnek a lakóparkosításnak – fogalmazott Tóth-Kalló Éva. Jelenleg Bús Balázs polgármester sem szeretne beépített Római-partot és állítása szerint meg akarja őrizni a Római-part rekreációs, sport funkcióját. Kérdés, hogy ez az álláspont marad-e a választások után is. A hullámtérre vonatkozó építési szabályozás tervezése már egy éve tart és a helyi társadalmi szervezetek egyelőre nem tapasztaltak semmilyen érdemi előrelépést. Rövid távon a változtatási tilalom ugyan megakadályozza újabb lakóparkok építését, de egyúttal korlátozza a csónakházak, egyéb vállalkozások fejlesztéseit, így maradnak a gazos telkek, omladozó épületek. A civilek nem szeretnénk, hogy az önkormányzat lakóövezetté minősítse át a Római-partot. Mint fogalmaznak, meg kell akadályozni, hogy folytatódjon a Tarlós István kerületi polgármester korszakában elindult túlzott beépítés, feltöltés. Az egykor 23 csónakház helyett ma már alig 5-6 működik, sok helyen társasház épült a helyén. Bár üdülőként vannak nyilvántartva, de a lakók életvitelszerűen bejelentkezhetnek. Ahogy 2016-ban lejárt a 3 éves változtatási tilalom, rögtön több lakópark-beruházás megkapta a kerülettől az építési engedélyt. A lakóövezetté nyilvánítással pedig megugrana a telkek, ingatlanok értéke. Sokak gyanúját erősíti a telekspekulációval kapcsolatban, hogy két éve például a nemzeti vagyonkezelő eladott egy 23 ezer négyzetméteres telket, egyikét a még meglévő nagy állami telkeknek. A civilek kutatásai szerint, míg a ’80-as években a Rómain a telkek 60-70 százaléka volt állami tulajdonban, jelenleg ez az arány nagyjából 20 százalék. Úgy tűnik, az állami telkeken működő csónakházakra és az evezős élet népszerűsítésére sem költenek eleget, mintha tudatosan arra törekednének, hogy minél romosabbá váljanak, mert akkor erre, illetve a társadalmi szokások változására hivatkozva nyomott áron lehetne értékesíteni az ingatlanokat. Egy túraszakosztály szépen karbantartott csónakházánál kérdésünkre egy idős hajós azt válaszolta: tudni kell, hogy az üres telek értékesebb, mint amin épület van, mert azt le kell bontani. A szomszédos egykori Postás üdülő kísértetkastélyát vagy 14 éve vették meg, azóta pusztul. Egy kajakos szerint a telek miatt vették meg annak idején ezt az üdülőt is, mert arra számítottak, hogy belátható időn belül megépül a védmű. Akkor belterületté nyilvánítja a kerületi önkormányzat az üdülőövezetet és az árrobbanást hoz az ingatlanok esetében. Az ártér Duna felé lejtő rézsűjén fiatal házaspár kisgyerekkel pihen. A sportos fiatal férfi szerint érthetetlen, hogy ha a Nánási út-Királyok útja vonalán már van gát, minek a fövenyt, az ártéri erdőt elpusztító parti mobil gát vagy a kerítések vonalán lévő gát. – Ha a kivágják az ős fasort, le lehet bontani a büfésort is – mondja Juhász Ferenc, a Hekk mester tulajdonosa. Arra a kérdésre azonban, hogy ki lesz a Római-parti gátfutás győztese, csak az önkormányzati választások után lehet választ adni.
Szerző

A fantázia ül tort a ligetben

Publikálás dátuma
2019.09.07. 18:46

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A gólem életre kelt, a szemünk előtt formálódó Liget projekt köszönő viszonyban sincs azzal, amit az évtized elején meghirdettek. Az első elképzelés öt intézményről szólt. Aztán hamar kiderült: a határ a csillagos ég.
Ha 2011 elején a kormánynak lett volna elég pénze a Várkert Bazár felújítására, most nem kellene a Városliget beépítésének rémével hadakoznunk. Bármilyen furcsán hangzik is, mindössze szűk 4 milliárd forinton múlt: az akkori Orbán-kormány ennyi EU-s forrást vett el a föld alatti bővítésre készülő Szépművészeti Múzeumtól – és ebből lett a ma már 230 milliárd fölött járó Liget projekt. Már ott álltak a Szépművészeti mellett a markolók, amikor 2011 februárjának első napjaiban hirtelen lefújták a múzeumi építkezést. A pénzt aztán beleöntötték a Várkert Bazár feneketlen kútjába, de olyan nincs, hogy egy Orbán-kormány ne kifejezetten megvédené azt, amit éppen tönkretesz. Egyszerű kommunikációs kármentésnek indult tehát a múzeumnegyed ideája, amit az is mutat, hogy az első változat, amelyet Szőcs Géza akkori államtitkár lengetett be, centire akkora költségvetéssel kalkulált (3,7 milliárd forinttal), amennyit a Szépművészetitől elvettek. Minden, ami azóta történt, innen ered: a gólem életre kelt, és Baán László, a Szépművészeti főigazgatója, aki nyolc és fél éve még szürke arccal kontrázott Szőcs Gézának, ma már - miniszteri biztosként - láthatóan hiszi is, hogy a magyar kultúrát leginkább a Városliget teleépítése helyezheti új pályára. Annak ellenére, hogy ez a szemünk előtt formálódó projekt köszönő viszonyban sincs azzal, amit az évtized elején meghirdettek.
Azoknak, akik a legelső sajtótájékoztatón részt vettek, életre szóló élmény Szőcs Géza akkori fantáziálása a Vár-Andrássy út-liget, repülő híddal komplettírozott kulturális tengelyről. Komolyan venni azonban csak azt az elképzelést volt érdemes, amely 2012 nyarára körvonalazódott. Ekkor már a Városligetre összpontosult a tervbe vett beruházás – igaz, még nem a parkra, hanem az egykori felvonulási tér amúgy is lebetonozott területére –, és kimondatott, hogy öt intézményt kell itt elhelyezni. 1. Az Új Képtárat: a koncepció szerint a Szépművészeti a régi mesterek bemutatóhelye lesz, az újkori és kortárs anyag az intézménnyel egyesített és a Várból régóta kipenderíteni tervezett Nemzeti Galéria kincseivel együtt az új épületben lel otthonra. Ekkor még úgy tervezték, a MüPából a Ludwig Múzeum is átkerül ide. 2. Az Építészeti Múzeumot: a gyűjtemény évtizedek óta kiállítóhely nélkül működik, egy időben a Párisi Nagyáruházat szemelték ki számára, de az értékes ingatlanért folyó versenyfutásban alulmaradt. 3. A Magyar Fotográfiai Múzeumot, mondván, a fotóban Magyarország nagyhatalom. 4. A Magyar Zene Házát, amelyről már a kezdet kezdetén sem tudta senki, voltaképp micsoda: koncertterem. múzeum, játszóház? 5. A Néprajzi Múzeumot: már a legelső Orbán-kormány is vissza akarta foglalni a Kossuth téri Kúriát az intézménytől – csak akkor még a miniszterelnökség céljára -; ha múzeumnegyedet építünk, kézenfekvő, hogy legyen benne Néprajzi is, Handó Tünde pedig költözhessen be a régi igazságügyi palotába. Erre a tervváltozatra már 50-60 milliárdot szánt a kormány az Európai Unió pénzéből, és azt ígérte, 2018. március 15-én mind az öt intézményt birtokba veheti a főváros népe. Érdekes fejlemény volt azonban, hogy nem a pályáztatás, illetve az építkezés indult meg ezután, hanem az ötletelés. Pár hónapon belül része lett a projektnek a plusz 40 milliárd forintba kerülő állatkerti Biodóm, ami azzal járt, hogy a Fővárosi Nagycirkusz áthelyezése is felkerült a feladatlistára. Már 2013-at írtunk, amikor a Szépművészeti Román csarnokának rekonstrukciója és a 2007-ben bezárt Szabolcs utcai kórház múzeumi restaurálási és raktár-központtá alakítása is felbukkant a tervben. Aztán hamar kiderült, hogy a határ a csillagos ég, illetve a véges emberi fantázia: jött a Közlekedési Múzeum tervezett föld alatti bővítése, a Petőfi Csarnok helyén létesítendő tudás- és élményközpont ideája, a Magyar Tájak Konyhája munkanevű gasztrofalu ötlete. Nagyjából ekkor érte el a tervezett költségvetés a 150 milliárd forintot.  Ezen a ponton kezdtek komolyabban mozgolódni az építészek, a kertépítők és a múzeumi szakma képviselői, kifogásolva egyrészt a liget beépítését, másrészt azt a gyakorlatot, hogy egy teljes intézményi struktúra sorsáról és elhelyezéséről születnek döntések mindenféle szakmai egyeztetés nélkül. Még a kormánnyal egyébként közismerten jó viszonyt ápoló Zoboki Gábor is jelentkezett egy alternatív tervvel, jelezve, hogy ha múzeumokat akarunk elhelyezni, az nemcsak zöldterületen eszközölt zöldmezős beruházással képzelhető el, hanem olyan, ezer éve üresen romló műemlékek megújítása révén is, mint az egykori Kilián laktanya vagy az Andrássy úti MÁV-székház. Ezek az érvek azonban csak annyi reakciót váltottak ki a kormányból, hogy egy alkalmas jogszabállyal törvényen kívül helyezték a beruházást, megakadályozva bármifajta hatóság vagy testület beleszólását.
Az Olof Palme-ház
Fotó: Mohai Balázs / MTI
Pedig lassan egyre többen ébredtek rá, hogy bár a látványterveken konzekvensen a fák árnyékában megbújó, plasztikus formáikkal a természet részének látszó épületeket mutatnak, egy-egy dokumentumból azért kiderül, hogy itt brutális méretű, 25-40 méter magas, masszív toronyházakról van szó. Amelyek aztán vagy olyanok lesznek, mint a rajzon, vagy esetleg nem, lásd Duna Aréna. S bár a kormány előszeretettel hivatkozik arra, hogy a budapestiek támogatják ezt a beruházást, a valóság ennél árnyaltabb: száz százalékuk tartja fontosnak a lepukkant park megújítását, de négyből hárman ellenzik az építkezéseket. És persze a számok is magukért beszélnek, hiszen a 2017-es tervekben 220 milliárdot szántak vasra-betonra, és 15 milliárdot fűre-fára-padra-kavicsra. 2015 áprilisában vált világossá, hogy az EU nem fogja finanszírozni ezt a gigaberuházást. A tudás- és élményközpont ötlete ekkor elpárolgott, de hamarosan jött helyette a Városligeti Színház ismételt felépítésének ideája. Bekerült a tervbe a Vajdahunyad várának felújítása is, de arról mélyen hallgatnak, mi lenne benne - bár az nagyjából biztos, hogy nem a Mezőgazdasági Múzeum. Vélhetően olyasmi sors vár rá, mint ami a régi Műcsarnoknak (Olof Palme Ház) adatott: pár éve hirtelen az is a program része lett, eredeti formájában fel is újították, lesz benne valami kiállítás, de már világos, hogy leginkább nagyvendéglőként fog működni. Ennél is abszurdabb a Közlekedési Múzeum esete, amelyet a sok bővítési tervezgetés után egyszerűen lebontottak – most sohanapjai határidővel Magyar Innováció Házaként szerepel a tervekben a visszaépítése (!), miközben a Közlekedési új helyét Kőbányán alakítják ki. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk: mindazok, akik egy évtizede azért tiltakoztak a Szépművészeti föld alatti bővítése ellen, mert az új bejáratot belevágták volna a főbejárat műemlék lépcsősorába, ma boldogan kiegyeznének ezzel a megoldással. Ha pedig időben meg lehetett volna kezdeni azt az építkezést, mindazt, ami azóta történt, alighanem megúsztuk volna.

A feldíszített bútorraktár

Négy forint volt egy sima rendezvény-belépő nyitáskor a Petőfi Csarnokba, az élvonalbeli magyar együttesek koncertjeiért 60-80 forintot kellett fizetni, „egyes külföldi zenekarok” esetében pedig „valamivel száz forint fölött” volt a kiadás. 1985-öt írtunk, és ha javasolhatom, ne az egyforintos villamosjegyhez, hanem a háromezer forint körüli átlagbérhez mérjék ezeket az összegeket: így is egyértelműen látszik a szándék, hogy a KISZ-en keresztül megnyilvánuló állami kultúrpolitika mindent megtett a tizenéves korosztály becsábítása érdekében. Nem volt persze könnyű dolguk, mert a bezárt Ifipark (lásd még: Várkertbazár) utódintézményét a város átelleni végén hozták létre. De mit lehet tenni, épp itt árválkodott az Iparcsarnok helyén – a neve legalábbis ezt valószínűsíti – 1948-ra, a Petőfi-centenáriumra felhúzott vasbeton kiállítási épület, akkor már másfél évtizede bútorraktár. Jöttek tehát az építészek (Tihanyi Judit és Halmos György), megtervezték a szabadtéri színpadot, a puritán csarnokot pedig kicsit felcsicsázták a nyolcvanas évek módija szerint. Az emeleti társbérlő Közlekedési Múzeummal nem is volt különösebb probléma, a PeCsa esetében azonban okozott némi fejtörést, hogy a funkciókról alig egyeztettek az építkezés előtt: így maradt ki a tervből például a jegypénztár, és így kerültek magyaros pávák a kőkemény rockkoncerteket befogadni hivatott nagyterem falára. Az 1985. április 26-án tartott hivatalos megnyitón Kádár János is részt vett – a másnap esti Karthago koncerten már nem. A következő hónapok pedig bebizonyították, hogy a valóság olykor a legszebben kidolgozott elképzeléseket is felülírja. Rajongói klubokra és diszkóra például sokkal nagyobb igény mutatkozott, mint vidéki futballmeccsek videóvetítésére, és hiába tervezték, hogy befogadják a liget sportolóit, erre egyszerűen nem volt hely. A „tinibutik” megbukott, az ételbár vágyálom maradt, szinte a semmiből megszületett viszont a bolhapiac. Annak ellenére, hogy a 2010-es évek elején nagy költséggel részben felújították, a PeCsa a harmincadik születésnapja körül végleg bezárt, két évre rá pedig a Liget Projektre hivatkozva lebontották. Hűlt helyén még ma is ott van a két hordó, amelybe 1987. január 3-án a 14-18 éves fiatalok jövőnek szóló üzeneteit zárták. Az időkapszulát 2037-ben fogják majd kinyitni – talán az addigra már megszülető Új Nemzeti Galéria mellett.

Eltűnt a PeCsa, de van mélygarázs

Nyolc és fél év, valamint több tízmilliárd elköltött forint után, ha összegezni akarjuk az eddigi eredményeket, a következőkre jutunk. Megújult a Szépművészeti Múzeum, elkészült a múzeumi központ egy része, eredeti formájában látható a régi Műcsarnok, és felhúztak két árusító pavilont Feszl évszázados tervei alapján. Készül a Biodóm (kivitelezője Garancsi István Market Zrt-je), a Zene Háza (a Magyar Építő nyerte el a megbízást) és a Néprajzi Múzeum (a Mészáros Lőrinc-féle ZÁÉV építi), valamint három mélygarázs. Eltűnt viszont a ligetből a PeCsa és a Közlekedési Múzeum.

Szerző
Témák
Városliget

Alig segít a szegényeken a bérlakásprogram

Publikálás dátuma
2019.09.07. 12:24

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A fővárosi kerületek ma már a bérlakásaik kevesebb mint felét adják ki szociális alapon, azaz a valóban nélkülözőknek. Ráadásul egyre többször milliós munkákat várnak el tőlük a szigeteléstől a burkolatcseréig.
Már alig van ingatlanvagyonuk a kerületeknek, a legtöbb önkormányzat mégis további eladásokban gondolkodik. Ráadásul az óriási várólisták ellenére egyre ritkábban adják bérbe szociális alapon az ingatlant, többnyire úgynevezett költségelvű pályázatokat hirdetnek meg magasabb bérleti díj és sokszor felújítási kötelezettség megkötése mellett. (Igaz, ezt a kritériumot ma már a szociális bérleményekre is alkalmazzák). A szándék érthető, hiszen a régi, lelakott lakások rendbetétele sokba kerülne minden kerületnek, de így épp a legszegényebb rétegek fedélhez jutási lehetőségei szűkülnek még tovább. A fővárosban ma már az önkormányzati lakások alig felét adják ki szociális alapon. A KSH adatai szerint idén január 1-jén a budapesti lakásállomány 4,5 százaléka volt önkormányzati tulajdonban, de a kerületek többségének nincs a szociálisan rászorulók érdekeit előtérbe helyező lakáspolitikája – jelentette ki egy minapi konferencián Karácsony Gergely. Az ellenzéki főpolgármester-jelölt szerint a legtöbb városrészben ma próbálnak megszabadulni a szegényektől, a jobb minőségű lakásokat pedig kegyként osztják szét a vezetők. Ezzel szemben arra lenne szükség, hogy támogatásokkal, önkormányzati bérlakások építésével segítsék a lecsúszó családokat, mert ezek a beavatkozások még mindig kevesebbe kerülnének, mint a fedél nélkül maradt emberekről való gondoskodás – érvelt Zugló polgármestere. A Friedrich Ebert Alapítvány, a Megújuló Magyarországért Alapítvány és a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont a tanácskozásra „Lakhatási problémák és megoldások – az önkormányzatok lehetőségei” címen jelentetett meg egy összefoglaló tanulmányt a közelgő önkormányzati választás előtt. A szerző, Czirfusz Márton azt emeli ki, hogy több pénzre lenne szükség a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő lakhatási politikákhoz.
– Meg kell állítani a lakásállomány csökkenését, az üres lakásokat ki kell adni és újakat kell venni vagy építeni – fogalmazott a kutató, aki szerint a magánbérleti piacot szociális lakásügynökségek megalapításával lehet megfizethetővé tenni. Ebben a modellben a magántulajdonosok az önkormányzatnak adják bérbe a lakást több évre, a rászorulóknak pedig az önkormányzat adja ki azt testre szabott feltételekkel. Ez a máshol jól működő rendszer nálunk nehezen tör utat magának, az üzlet minden lehetséges szereplője bizalmatlan a többiekkel szemben.
Budapesten az önkormányzati lakásokra nagyobbrészt pályázatokat írnak ki a kerületek, de egy részüket fenntartják a rendkívüli élethelyzetbe került családoknak. Abban azonban teljes a káosz, hogy milyen gyakran jelennek meg a pályázatok és milyen feltételeket tartalmaznak. Néhány alapelv rögzítésétől eltekintve minden városrész azt csinál, amit akar. Az év elején a 24.hu kérte ki valamennyi kerülettől és a fővárostól az üresen álló bérlakások számát, a válaszok szerint majdnem 4 ezer közösségi tulajdonú ingatlanban nem lakik senki. A XIII. kerület az egyetlen, ahol a több mint hatezer közösségi tulajdonú lakás közt nincs kihasználatlan, és a most záruló ciklusban is átadtak 56 új önkormányzati lakást. A következő építtető a III. kerület lehet, ahol augusztusban fogadták el azt a tanulmánytervet, ami alapján 150-200 bérlakás épülhet. A Habitat for Humanity Magyarország 2018. évi lakhatási jelentése is azt mutatja, a legtöbb önkormányzat lakáskiutalási rendszere átláthatatlan, gyakran egyáltalán nem érvényesítenek szociális szempontokat, a leendő bérlőknek egyre többször kell vállalniuk a leromlott állapotú lakások felújításának több milliós kiadását, miközben az önkormányzati lakások fenntartási költségei gyakran a rossz minőség miatt magasak. Az egész rendszer alapja egy országos koncepció lenne, amiben kiemelt szerepet kapna a bérlakásépítés, ám erre a jogszabályra hosszú évek óta hiába várnak az önkormányzatok.

Bérleti formák

Az önkormányzati lakások bérleti díját mindenhol helyi rendelet szabályozza. A lakbér mértékét általában három változatban állapítják meg: – szociális helyzet alapján, vagy – költségelven (amikor a lakbér annyi, hogy az önkormányzat lakással kapcsolatos kiadásait fedezze), vagy – piaci alapon (amikor a lakbér annyi, hogy nyereséget is jelent az önkormányzat számára)       

Változatos koncepciók

Elvileg valamennyi kerületnek meg kellett volna alkotni a saját lakáskoncepcióját, és feltételezzük, hogy eleget is tettek ennek a követelménynek, ám mégsem mindenhol érhető el a dokumentum a városrészek internetes oldalain. Ahol ez lehetséges, pontos adatokat és terveket is közlünk, de van, ahol csak az aktuális pályázatok alapján tudtunk tájékozódni. – Az I. kerületben, a Várban tavasszal 9 lakásra lehetett pályázni, egyikre sem szociális alapon. – A II. kerület idén eddig 4 egyszobás és 1 kétszobás lakásra hirdetett szociális pályázatot, négyzetméterenként 310 forintos áron. – A III. kerület új bérlakások építését tervezi. Egy tavalyi közérdekű adatigénylésből lehet tudni, hogy még 2678 lakással rendelkezett a kerület, ebből azonban csak 631 szolgált szociális célokat. – A IV. és az V. kerületben jelenleg nincs pályázat, a Belváros tavaly 33 lakást értékesített. – A VI. kerület felújítási kötelezettséggel hirdetett meg tavasszal 12 szociális bérlakást. Ezek közül az egyiknél az elvárt munkák értéke a hivatalos becslés szerint 8,4 millió forint. Kérdés, hogy egy valóban rászoruló család honnan szedne össze ennyi pénzt. – A VII. kerület is csak költségelvű és felújítással egybekötött bérbeadásra hirdetett idén pályázatot, további 12 lakást árverésen kínáltak eladásra. Egy Király utcai, kétszobás lakásnál például több mint 38 millióról indult a licit. – A VIII. kerület nagyobb összeget, első körben 60 millió forintot különített el az „Otthon-felújítási támogatás” programjára, ennek keretében a pályázók például lecserélhetik a nyílászárókat, kifesthetnek, szigetelhetnek, vagy vízórát szereltethetnek. – A IX. kerület ugyanilyen pályázatot írt ki, csak sokkal alacsonyabb, mindössze 8 milliós kerettel. A városrészben a Gát utca térségében 134 félkomfortos lakásból alakítottak ki 106 komfortos szociális bérlakást. – A X. kerület szigorú feltételeket szab, ha valaki az önkormányzattól bérelne lakást. Egyrészt csak azok jelentkezhettek a most júliusban meghirdetett 5 lakásra, akik eddig is bérlők voltak, másrészt igazolniuk kellett, hogy van annyi pénzük, amiből fel tudják újítani a bérleményt. – A XI. kerületben sok száz kérelmező vár ingatlanra, de évente csak 30-40 bérleményt tudnak felajánlani. Itt is alkalmazzák a felújításra kötelező módszert, de legalább utána 15 éves lakhatást kínálnak a szociális bérleti díjaknál csak kicsivel többért. – A XII. kerület bérlakásaiban kevés a mozgás, az önkormányzat rendre nem lakáscélú ingatlanokra hirdet licitet, társasházi felújításokat támogat. – A XIII. kerület 2002 óta 11 helyszínen több mint 600 új bérlakást épített és ezekben a hetekben kezdődik el a következő 35 lakásos épület kivitelezése a Jász utcában. – A XIV. kerület a zuglói szociális modell bevezetésével megemelte a lakásfenntartási és adósságkezelési támogatást, amivel a kispénzű családokat menti meg lakásuk elvesztésétől. – A XV. kerületben a majdnem 35 ezer lakásból 2109 van az önkormányzat tulajdonában, viszont ezek közül csak 1820 számít lakottnak. A lakások 43,2 százalékát adták ki szociális alapon. – A XVI. kerület kijelölt egy területet, ahol bérlakásokat lehet építeni, de erre nincs komoly szándék, csak „nem zárják ki” a lehetőséget. Az önkormányzatnak a koncepció készítésekor 278 lakása volt, ebből 175 szociális bérlakás. – A XVII. kerület lakásrendeletéből nem olvashatók ki adatok, a pályázatok között nincs ingatlan eladásra vagy bérletre vonatkozó felhívás, elérhető viszont egy 10 milliós összértékű felújítási keret. – A XVIII. kerületben majdnem 1300 lakás van önkormányzati tulajdonban. Jelenleg nincs meghirdetett lakás, csak üzlethelyiség és raktár. – A XIX. kerület mindössze 60 lakással gazdálkodhat, miközben egy nemrég elhangzott beszámoló szerint 50-60 család billeg a hajléktalanság szélén. – A XX. kerületben 653 önkormányzati bérlakás van, ezek közül 81 komfort nélküli, 28 pedig szükséglakás, 62 ingatlan áll üresen. Annak ellenére tízszeres a várólista, hogy 2017 óta csak felújítási kötelezettség vállalásával juthat bárki szociális bérlakáshoz. – A XXI. kerületben 10 önkormányzati lakás piacú bérbeadásáról döntöttek a közelmúltban, átfogó koncepciót azonban nem találtunk, és az elérhető lakásrendelet is majdnem 20 éves. – A XXII. kerület 2015-ben elfogadott lakáskoncepciója alapján 500 lakást akarnak megtartani az akkor az önkormányzat tulajdonában lévő 692 lakásból, de az értékesítés lassan halad. 2018 áprilisában 622 lakásról készült beszámoló. – A XXIII. kerületnek van talán a legkisebb lakásvagyona a kerületek közt. 2014-ben mindössze 55 ingatlannal gazdálkodhattak, ráadásul ebből 9 lakásban nem is laktak.

Témák
bérlakás