Kigördül Rejtő rejtekéből

Publikálás dátuma
2019.09.07. 11:05

Fotó: Vincze Miklós
Húsz éve merült fel először, hogy Rejtő Jenőnek szobor dukálna Budapesten. Egészen pontosan először úgy, hogy az elvi felvetést tett is követte: nevezetesen az Index néhány rejtői újságírója létrehozta Magyarország első adománygyűjtő alapítványát, a Törzsasztal Alapítványt (azóta rég megszűnt). Abból a nemes célból tették, hogy szoborra gyűjtsenek, melyet a közterekről méltatlanul kifelejtett, tragikus sorsú nevettetőről készített volna, a 19 évvel ezelőtti tervek szerint, Didiktátor, azaz Csíkvári Péter. Rejtő egykori törzshelye, a Japán Kávéház (ma Írók boltja) előtt, az Andrássy úton állították volna fel, mely ötletet a főváros elvetette, mondván, a Világörökség-koncepcióba nem fér bele, hogy a Liszt Ferenc tér és az Andrássy út sarkán egy ember nagyságú, kandeláberhez támaszkodó Rejtő-alak álljon. Az újratervezés után a szobor provizórikus helyét a Rejtő Jenő és az Izabella utca által határolt, háromszögletű térre jelölték ki, ahová a 2004-es elképzelések szerint egy 2,5 méter magas műalkotás került volna – kőből 4-5 millióért, bronzból 7-8 millió forintért. Aztán valahogy elcsitultak a kedélyek és 2015-ig lényegében semmi nem történt az ügyben. Akkor merült fel a jóval olcsóbb és kevésbé látványos Gondolat-kő ötlete (kőtömb, idézettel), mellyel korábban már Szenes Hanna és Carl Lutz emléke előtt is adózott a főváros. A Pesti Magyar Színház előtti téren, az egykori Nemzeti Színház emlékére állított, amfiteátrum-szerű Folyamat című műegyüttes rendezői bal sarkában helyezték el, 2017-ben, közvetlenül egy köztéri szemetes mögött. Rajta a rejtői sírfelirattal: „Ki itt nyugtalankodik csendesen, / Író volt és elköltözött az élők sorába. / Halt harminchat évig, élt néhány napot, / S ha gondolkozott, csak álmodott / Néhány lapot. S mikor kinevették: / Azt hitte, hogy kacagott.” A színház bejárati homlokzatával szembe néző Folyamat-kompozíció értelmezési tartományán bővített a Gondolat-kő: a Nemzeti Színház halhatatlanná vált alakjait megszemélyesítő bitumen maszkok közé bekerült a közönség előtt Rákosi Szidi néni színésziskolájában debütáló Rejtő Jenő is, aki az anno Izabella tér 5., később Hevesi Sándor tér 5., ma Rejtő Jenő utca 6. szám alatt álló szülőházából gyakran ruccant át a szemközti teátrumba impulzusokat szerezni későbbi pályájához. Az apró szobrairól elhíresült Kodolko Mihály (Mihajlo Kodolko) mostanában sokat hivatkozott, legújabb köztéri alkotása, a Folyamat-amfiteátrum alapzatán végiggördülő tizennégy karátos autó már csak hab a Rejtői abszurd tortáján. Ez idáig a legrejtőibb szobor, amit az elmúlt 20 évben Rejtő Jenő emlékére állítottak. Talán a leginkább hozzá illőn, gerilla módon.
Szerző
Témák
Rejtő Jenő

Nemzeti összművészeti

Publikálás dátuma
2019.09.07. 11:00

Fotó: Uránia Filmszínház Facebook oldala
Nincs rajta mit szépíteni, az Uránia Nemzeti Filmszínház a világ egyik legkülönlegesebb mozija. Igazi ünnepi helyszín, mely sokak szerint a filmeknek túl szép – ám e sorok írója nem osztja ezt a nézetet. Hiszen, ez csaknem mindig a filmek épülete volt, hiszen az 1893-as (más források szerint 1895) megnyitása után csak néhány évig üzemelt orfeumként, majd vándorszínészek játszóhelyeként, 1899-ben már Uránia Tudományos Színház néven működött és az intézményt ekkor szerelték fel vetítőgépekkel. Szóval, az Uránia „mozi” pont idén ünnepli százhuszadik születésnapját. Különleges szerepét a budapesti mozipiacon 2002-ben kapta vissza, hiszen a szocializmusban csupán szimpla moziként üzemelt, majd a rendszerváltás után is sokáig egyszerű premiermozi volt a kilencvenes években. Persze, annak idején ez volt az egyik legmenőbb hely, ahol megnézhette az ember a Jurassic Parkot, hiszen a nézőtér oldalán lévő velencei tükrökben is futottak a dinoszauruszok. Persze, végül az Uránia arra a sorsra jutott, mint a rendszerváltás utáni csaknem összes nagy mozi: a multiplex építési láz következtében egyre kevesebb nézővel számolhattak és az üzemeltetők nem fektettek bele túl sok pénzt a fejlesztésbe. Valószínűleg az Uránia helyén sem lenne meg a mozi funkció, ha az állam végül nem újítja fel és menti meg 2002-ben, létrehozva a Nemzeti Filmszínházat. Ekkor a 425 fős díszterem mellett kialakítottak a pincében két kistermet, igazodva a kor igényeihez, jelesül, hogy egy teremmel nem üzemelhet mozi. Sajnos a két kis terem egy beázás miatt évek óta nem működik vetítőhelyként. Mindemelett zavarba ejtő volt az Uránia mellé biggyesztett jelzős szerkezet, lévén, hogy Nemzeti Filmszínházból kevés van a világon. Hivatalos definíció nem volt, hogy ez mit is jelent. Ha a filmszínház „jól bevált” műsor struktúráját nézzük, akkor leginkább összművészeti mozgóképes játszónak hívnám, hiszen a film még mindig fontos tényező, számos fesztiválnak ad helyszínt: a Titanicnak, a Lux Filmnapoknak, az Anilougue-nak, hogy csak a legnagyobbakat említsük. A követkető fesztivál pedig a Klasszikus Budapesti Film Maraton lesz, melynek keretében az összes sztár itt „lép fel” szemptember 4 és 10 között: Magda Vásáryova, Pierre Richard, Udo Kier és Michael Nyman. Az Uránia sokak számára a speciális premierek helyszíne, ilyenekből is lesz bőven. Izgalmasnak ígérkezik például az Oscar-díjas Ron Howard Pavarotti című alkotása, melynek premierjét Rost Andrea operaénekesnő is erősíti. És bár ezzel nem akarunk senkit sem megbántani, de komoly színházi élményért is sokan pont az Urániába járnak, hiszen New York-i Metropolitan opera, a londoni National Theatre és a moszkvai Bolsoj balett produkcióit közvetítik. Azaz, a lehető legolcsóbb módon juthatunk világsztárokhoz.
Témák
Uránia

Tarlós útja a gátlástalan terroristázástól a kiegyezésig

Publikálás dátuma
2019.09.01. 12:00

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Feltűnő változást mutat Tarlós István főpolgármester hozzáállása kerékpárosokhoz. Ámbátor azt nem tudni, hogy megtért-e, vagy csak közeledik az önkormányzati választás.
Tarlós szerint, ha egy bringást láttál, akkor mindet láttad. Szabálytalankodnak, összevissza tekeregnek és semmi sem jó nekik. Ez a hozzáállás évekig meghatározta gondolkodásmódját, amelyik mára – legalábbis publikus megnyilvánulásai szerint – látványosan konszolidálódott. Lassan mindennap átkísér egy öreg biciklistát a zebrán – már akkor is, ha az nem akarja.
De nem volt mindig ilyen idilli a helyzet, 2016-ban például egészen sajátságos stílusú közleményt adott ki a főpolgármesteri sajtóiroda, amelyben Tarlósék azt írták, hogy az akkori legnagyobb budapesti kerékpáros szervezet „hamis hírek terjesztésével, gátlástalan agresszivitással hergeli a közvéleményt”, illetve a fejlesztéseket nem egy „radikális kisebbség gátlástalan terrorja” fogja meghatározni.
A merőben szokatlan, de azért Tarlós Istvántól nem teljesen idegen kirohanás előzménye az volt, hogy a I bike Budapest szervezői Facebook-oldalukon lehoztak egy öt pontból álló utasítási javaslatot, amelyben a Városháza a budapesti kerékpározás feltételrendszerének felülvizsgálatát írta elő. Ebben az addigi eredmények újratárgyalását, ergo visszavonását szorgalmazták. Tarlós azt mondta, példátlan, a Btk-t súroló történet, hogy valakik kilopták a főpolgármesteri kabinet megbeszélésének jegyzőkönyvét, és azt nyilvánosságra hozták.
Mivel 2016-ban az önkormányzati választások beláthatatlan távolságban voltak, a Városházán úgy gondolták, a bringások majd úgyis hazatekernek. Ezután a Magyar Kerékpárosklub – hangsúlyosan politikamentesen – megpróbált higgadt érvek mentén javaslatokat kidolgozni, és lenyugodtak a kedélyek. Valóban voltak látványos fejlesztések, de ezek nem egy koncepció mentén, hanem egymástól külön haladtak. Se szeri, se száma az olyan két-három kilométeres, a forgalomtól elkerített bringás szupersztrádáknak, amelyek láttán bármelyik amszterdami megnyalja a száját; de aztán gyorsan le is törli, mert ezek a semmibe futnak. Egyszer csak köddé válnak, végük lesz, és megint folytatódik a sávok közötti egyensúlyozás. 
Pedig a Városháza simán egy olyan alulról jövő civil kezdeményezés élére állhatna, aminek vezetéséről minden politikus csak álmodik. Egy politikus úgy lehetne népszerű, hogy ráül a hullámra és csak szörföznie kellene rajta. Ráadásul az ügy támogatása az állandósult budapesti közlekedési káosz egyik menekülő útvonala lehetne, már amennyiben a közlekedők jelentős része kerékpárra váltana. Ehhez először is megfelelő infrastruktúrára volna szükség, és már egy stadion árából is csodát lehetne elérni. Nem kell hozzá atomfizikusnak lenni, hogy belássa a hatalom, minden bringással eggyel kevesebb autó áll a dugóban. Ennek támogatása nem csupán közlekedésszervezési, hanem politikai kérdés is. Amikor a Városligetben 30 ezer ember emeli magasba a bringáját, akkor az már eléri a kritikus tömeget. 
Városvezetőként nyilván nem ez kérdés áll az első helyen a prioritások listáján, de azért sokat javított a kerékpárosok politikai megítélésén a felismerés, hogy a főpolgármesteri választáson minden budapesti bringás szavazata pont eggyel többet ér egy felcsútinál… 
A kerékpározás látványos növekedése Budapest egyik olyan sikertörténete, mint a romkocsma kultúra kialakulása, vagy a helyi közösségek által szervezett kisebb kerületi fesztiválok. Alulról építkezve, közpénz, kormányzati akarat és támogatás híján kialakult civil kezdeményezések. Amit a bringások elértek, ellenszélben tették, a hatalom és annak megtestesítője, Tarlós István egy tőle idegen szubkultúrának bélyegezte őket. Állítólag változik a klíma, tavasszal bejelentették, soha nem látott fejlesztések indulnak, országos szinten 150 milliárdot költenek erre. Budapesten 2030-ra 2,5 százalékról 10 százalékra növelik a kerékpáros közlekedés részarányát. Nem is az a kérdés, Tarlós akarja-e ezeket a fejlesztéseket, hanem, az, érti-e? Az új generáció igényét, amelyik másként kívánja az életét élni.
De mielőtt bárki komolyan venné az ígéreteket, bringás szempontból lesújtó hír, hogy a tízmilliárdot felemésztő lánchídi felújítás tervezésekor sem számoltak azzal, hogy külön kerékpárutat létesítsenek az egyik legfrekventáltabb útvonalon. A kerékpáros fórumokon online lincselés kezdődött, de Tarlóst ez sem tántorította el attól, hogy az előző vasárnap a közrádióban már az Eurovelo nemzetközi kerékpárút fontosságát méltassa.

Munkába is bringával

A főváros nyerte a kerékpárral dolgozni járók versenyét a tavaszi Bringázz a Munkába! kampány eredményeinek nemrég elkészült összesítése szerint. A Magyar Kerékpárosklub által összegyűjtött, hőtérképen is ábrázolt adatok alapján a két keréken abszolvált munkanapok számát tekintve Budapest, Szeged, Debrecen, Székesfehérvár és Győr lett a sorrend, a megtett kilométereket nézve pedig Budapest, Szeged ,Székesfehérvár, Debrecen, Győr sorrend alakult ki. Az eredmények nyilvánvalóan szoros összefüggést mutatnak az érintett városok lakosságával, de más tényezők, például a domborzat, a kerékpáros infrastruktúra vagy az időjárás is befolyásolhatták a végső sorrendet (hiszen pusztán a lakosságszám alapján Miskolc és Pécs is bekerülne az első ötbe, Nyíregyháza pedig megelőzné Kecskemétet és Székesfehérvárt). A pontgyűjtési időszak az idén rendkívül csapadékos Májusra esett, ennek fényében különösen szép teljesítményt, hogy a résztvevők összesen annyit tekertek, mintha 214-szer körbebringázták volna Magyarországot. A résztvevők a letölthető Bike Citizens telefonos applikáció segítségével rögzítették a kerékpáros utazások adatait. A kezdeményezés és a versengés ősszel folytatódik, a következő etapra szeptember 9. és 22. között kerül majd sor.

Témák
kerékpár