Barátai megbuktak, Orbán magára maradt

Publikálás dátuma
2019.09.06. 08:00

Fotó: Szecsődi Balázs / Miniszterelnöki Sajtóiroda
Az európai jobboldali radikálisokra is döntő hatást gyakorolhat, hogy két fontos szereplőjük, Heinz-Christian Strache és Matteo Salvini hátrébb lépett a politika színpadán.
Néhány nap híján egy éve hangzott el a következő kijelentés: „Meggyőződésem, hogy néhány hónap múlva Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel együtt kormányozzuk Európát”. Matteo Salvini - már csak volt - olasz belügyminiszter akkori bécsi látogatásán látta lelki szemeivel a jövő Európáját, amint kiegészülve Marine Le Pennel és más jobboldali radikálisokkal, végre ők, a szuverenisták határozzák meg az Európai Unió irányvonalát. A jóslat nem vált be. Az európai jobboldali radikális pártok áttörése elmaradt a májusi európai parlamenti választáson, ráadásul három és fél hónapon belül a populisták két illusztris személyisége, Strache osztrák alkancellár és Salvini is kiszorult a kormányzati pozícióból. Azt nem állítjuk, hogy nem térnek vissza az első vonalba, ilyen merész kijelentésre még a saját magát teljesen lejárató Strache esetében sem ragadtatnánk magunkat, azt azonban bizton kijelenthetjük, a nagy populista fordulat elmaradt. Salvini óriásit bukott. Bár nem tartozott az olasz belügyminisztérium legszorgosabb munkatársai közé, csak ritkán tisztelte meg jelenlétével a római Viminale palotát, a belügyi tárca székházát, inkább saját imázsának építésével, a közösségi oldalakra feltett videóival volt elfoglalva és persze a bevándorlókkal és az EU-val szembeni, nem éppen a kompromisszumot kereső megszólalásaival. A május végi európai parlamenti választás előtt még európai babérokra is tört, egységesíteni akarta a jobboldali radikális pártokat. Ám már ez az erőfeszítése kudarcba fulladt. Kiderült ugyanis, hogy a bevándorlásellenesség még nem hozza közös platformra e pártokat. Így uniós ambíciói már a voksolás előtt hajótörést szenvedtek. Ettől függetlenül ő maradt a populisták egyik legnagyobb reménysége. Hazájában egy regionális pártot emelt országos politikai erővé, amely a legnépszerűbbé vált hazájában. Ugyanakkor a megegyezés reményében több populista párt igyekezett a szőnyeg alá söpörni a nézetbeli különbségeket. Strache tavaly augusztusban, a Die Pressének adott interjújában úgy fogalmazott, Orbánt és Salvinit is meghívná az esküvőjére, mert mindkettőjükkel jól megérti magát. Salvinitól függetlenül Steve Bannon, Donald Trump amerikai elnök egykori főideológusa is sikerhez akarta segíteni az európai populistákat, ő azonban még annyit sem tudott elérni, mint a Liga elnöke. Több jobboldali radikális párt, köztük Marine Le Pen tömörülése, vagy a németországi Alternatíva is idegenkedve szemlélték az amerikai befolyásolási kísérleteket. Salvini népszerűsége arra vezethető vissza, hogy karakteres személyiség, aki a „nép fiának” állítja magát. Jól ért ahhoz, hogy a kormány tagjaként is örök ellenzékinek tűnjön fel, ezt a Liga elődpártja, az Északi Liga alapítójától, Umberto Bossitól tanulhatta, aki ugyan többféle pozíciót is betöltött Silvio Berlusconi kormányaiban, mégis kitartóan bírálta Róma centralizmusát. Bossival szemben azonban Salvininek az Európai Unió jövőjét érintő ideológiája is van. Amint többször elmondta, nem az EU megszűnését kívánja, hanem – Strachéhoz és Marine Le Penhez, a francia Nemzeti Tömörülés elnökéhez hasonlóan – a közös Európát akarja saját érdekei szolgálatába állítani. Ausztriában még a Strache-botrány előtt derült fény arra, hogy az FPÖ-be milyen mélyen épült be a szélsőjobboldali, vélekedések szerint neonáci Identitárius Mozgalom, amely egyfajta alternatív Európai Unió megalapítását akarja. Olyan autoriter közösséget, amely fellép a liberalizmus, a bevándorlás, a muzulmán befolyás, s minden olyan áramlat ellen, amely „Európa öntudatvesztéséhez” vezetett. Bizonyos tekintetben a Salvini és Strache által képviselt Európa-politika veszélyesebb is, mint az euroszkepticizmus, hiszen a kirekesztés, a gyűlölet ideológiáját igyekeznek európai szintre emelni. S ne feledjük, Strache pártja, az FPÖ Sebastian Kurz volt kancellár partnereként bő másfél évig a bécsi kormány tagja is volt. Strachét ugyan európai szinten nem tekinthettük a populisták jelentős figurájának, de a kabinetben való részvétele nagyon is felértékelte szerepét. Csúfos távozása pedig – amint erre az EP választás eredményeiből is következtetni lehet - más európai populista pártok megítélésére is negatívan hatott, gondolhatunk itt elsődlegesen az Alternatíva Németországért (AfD) pártra, amely a vártnál gyengébben szerepelt. Igaz, mind az EP választás, mind a két hétvégi német tartományi voksolás tanulsága, hogy az utolsó pillanatban elmennek szavazni a demokratikus erőkre azok, akik korábban nem járultak az urnákhoz. Strache alkancellárként nyilvános szereplései alkalmával mérsékeltebb hangnemet ütött meg, mint ellenzékben, de Facebook bejegyzései nem arról tanúskodtak, hogy radikalizmusa bármit is változott volna. A látszat alapján az Európa-párti Kurz kancellár visszafogta az FPÖ volt elnökét. Az Ibiza-videó azonban egyértelműen megmutatta, hogy a tárcavezetőként tanúsított mérsékelt hangnem csak álca volt. Ezt bizonyítja az is, hogy a belügyminiszteri tisztséget az ultraradikális Herbert Kickl látta el, továbbá az, hogy a párt éveken át mit sem tett az identitáriusok FPÖ-be szivárgása ellen. Strache azonban - ellentétben Salvinival - nem törekedett európai babérokra. Ő bőven beérte volna azzal, ha az osztrák közéletet, médiatérképet sikerül a saját elképzelései szerint átalakítani, amint ez az Ibiza-videóból is kiviláglott. A kormányban tanúsított visszafogottsága azonban a hiteltelenség árnyát veti az FPÖ-re. Jelenleg ugyanis a pártelnök, Norbert Hofer képviseli a mérsékelt irányvonalat, de lehet-e hinni neki? Valóban másként gondolkodik-e a világról, mint Kickl vagy csak a csomagolás más? Mindketten azon munkálkodnak, hogy a szeptember végén esedékes parlamenti választás után ismét összeálljon az ÖVP-FPÖ koalíció, csak eltérően teszik. Bármilyen különösen hangzik is, az új, Öt Csillag Mozgalom (M5S) részvételével alakult olasz kormány teljesítménye az európai populistákra is hatással lehet. Ha ugyanis hangos viták nélkül, és sikeresen végzi munkáját az új kabinet, felmutatva kedvező gazdasági adatokat, akkor a Liga népszerűsége is csökkenhet, függetlenül attól, hogy Salvini elszántan kelti majd a hangulatot a kormánnyal szemben. S mivel a Liga az európai populisták húzóereje, az EP választáson is a legtöbb mandátumot szerezte a hasonló ideológiájú pártok közül, így nem kérdés, népszerűségének esetleges megcsappanása Itália határain kívül is érezteti majd hatását.

"Európa legfontosabb embere" távozott

Orbánék ugyan győzelemnek állították be, hogy Ursula von der Leyent választották meg az Európai Bizottság elnökének, ám érdemes felidézni, milyen nagy reményeket fűztek a közös populista együttműködéshez. Nem sokkal a Sebastian Kurz vezette osztrák kormány 2017 decemberi megalakulása után a magyar miniszterelnök 2018 januárjának végén járt Bécsben, ahol Strachéval is találkozott. Az alkancellár „nagy európainak” nevezte Orbán Viktort. 2018 szeptemberében Strache a Fecabookon reményét fejezte ki, hogy az Európai Parlamentben közös képviselőcsoportot hozhatnak létre a Fidesszel. (A bejegyzés a magyar jogállamiság helyzetét elemző Sargentini-jelentésről szóló EP-szavazás előtt született.) A magyar kormányfő, napokkal az úgynevezett Ibiza-videó napvilágra kerülése előtt, Budapesten fogadta az osztrák kancellárt. Ekkor fejtette ki azt a nézetét, amely szerint európai szinten is minta az osztrák kormányzati együttműködés a mérsékelt konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Osztrák Szabadságpárt között. „Ha Ausztriában lehetséges, hogy a jobbközép pártok, illetve jobbközép kormányzópárt együttműködjön a jobboldali, hazafias párttal, akkor miért ne történhetne ez meg európai szinten is? Ez a mi gondolatunk, szeretnénk, ha ilyen változások történnének. Úgy látjuk, hogy az európai baloldal reménytelenül bevándorláspárti, nyíltan és egyértelműen az, és hogyha a jobbközép pártok a nyíltan bevándorláspárti baloldallal működnek együtt, előbb-utóbb kompromisszumokat kell kötniük. Ezért mi az európai nagykoalíció helyett a jobbra való nyitás lehetőségének a megfontolását is napirenden akarjuk tartani; ami Bécsben működik, Brüsszelben is működőképes lehet.” A magyar kormányfő itt nevezte alkalmatlannak az Európai Bizottság elnöki tisztségére Manfred Webert. Orbán Viktor és Matteo Salvini között baráti viszony alakult ki. Amikor kiderült, hogy Salvini kijátszotta magát az olasz kormányból, a magyar miniszterelnök levélben fejezte ki nagyrabecsülését és mondott neki köszönetet. Egyúttal harcostársának nevezte. Szokatlan gesztus ez akkor, amikor még javában tartanak a koalíciós tárgyalások az adott országban. Első, 2018 augusztusának végi találkozójukon máris megtalálták a közös hangot, Orbán azt mondta az akkori olasz belügyi tárcavezetőről: "ő az én hősöm, sorstársam is, (...) és van néhány tapasztalatom, amit meg tudok vele osztani". Ez utóbbit vélhetően meg is tette, Salvini folyamatosan bírálta az uniós bürokratákat. Bár a Liga elnöke más európai pártcsaládhoz tartozik, hónapokkal később abszurdnak nevezte a Fidesz felfüggesztését az Európai Néppártból.

Frissítve: 2019.09.06. 10:27

Meghalt Robert Mugabe

Publikálás dátuma
2019.09.06. 07:51
-
Fotó: ALEXANDER JOE / AFP
30 évig vezette Zimbabwét, mielőtt két éve megpuccsolták.
Meghalt Robert Mugabe, Zimbabwe egykori diktátora, aki 37 évig határozta meg hazája politikáját. 1924. február 21-én született az ország északnyugati részén. A jezsuitáknál tanult, s viszonylag hamar kapcsolatba lépett függetlenségi mozgalmakkal. Később Észak-Rodéziába, a mai Zambiába vonult, majd Ghánába, ahol tanárként dolgozott. Hazatérése után börtönbe vetették, tíz évig tartották fogva. A függetlenség, a Nagy-Britanniától való elszakadás élharcosának tartották, nagy szerepe volt az önállóság 1980-as kihirdetésében, ezért elismerés is övezte Afrika déli részén. Az első parlamenti választást Mugabe pártja, a ZANU-PF nyerte meg, így ő lett az ország miniszterelnöke. Kezdeti lépései elismerést váltottak ki, meghirdette a feketék és fehérek közötti megbékélés politikáját. Az ország gazdasága gyorsan gyarapodott, még ellenfelei is elismerték az egészségügyi és oktatási reform sikerét. 1987-től megszüntették a kormányfői tisztséget, Mugabe elnök lett. A nyolcvanas évek végétől egyre több autoriter intézkedést hozott. A kilencvenes évektől a gazdaság elindult lefelé a lejtőn, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank nyomására az ország megszorító intézkedéseket vezetett be. Ezzel azonban nőtt a korrupció, s hiperinfláció alakult ki. Mugabe 2000-ben alkotmánymódosítást fogadtatott el a lakossággal, ezután már nem volt megállás, az elnyomás időszaka kezdődött, a titkosrendőrség tartotta fenn Mugabe diktátori rendszerét. Mugabe elvette a fehérek földjét, így olyanok kaptak termőterületet, akik korábban sosem foglalkoztak mezőgazdasággal. Ez még inkább elmélyítette az akkor már amúgy is rendkívül súlyos gazdasági válságot. 2008-ban úgy látszott, meg vannak számlálva Mugabe elnöki napjai. Az államfőválasztás első fordulójában második helyre szorult az azóta elhunyt Morgan Tsvangirai mögé. Ezután oly mértékűvé vált a terror, hogy az ellenzéki jelölt visszalépett röviddel a második forduló előtt. A térség államainak nyomására annyit sikerült elérni, hogy Tsvangirai néhány évig miniszterelnökként szolgálhatott, mígnem ismét megszüntették a pozíciót. A következő elnökválasztáson Tsvangirait legyőzte Mugabe, súlyos csalások árán. Miközben a politikai elit fényűző életet élt, a lakosság nagy része nyomorgott. Mugabe 2017-es születésnapi ünnepsége például 1,9 millió euróba került. Zimbabwe fizetésképtelenné és működésképtelenné vált. Mugabét azonban ez sem zavarta, bejelentette, indulni kíván a 2018-as elnökválasztáson. Később azonban közbelépett a hadsereg, leváltotta Mugabét, és egykori bizalmasa, Emmerson Mnangagwa került az elnöki székbe, aki elődjéhez hasonlóan autoriter eszközökkel irányítja országát.
Témák
Robert Mugabe
Frissítve: 2019.09.06. 15:40

Szabad szemmel: az egész világ láthatja, mekkora "családbarát" Orbán

Publikálás dátuma
2019.09.06. 07:13

Nemzetközi sajtószemle, 2019. szeptember 6.
FT A lap azt idézi a budapesti Demográfiai Konferencián elhangzott Kövér-felszólalásból, hogy nem normális az, ha valakinek nincs gyereke, és hogy az ilyen emberek a halál pártján állnak. Az Országgyűlés elnöke hozzátette, hogy a gyerekvállalás nem magánügy, hanem nagyon is a közre tartozik. A jelentés hozzáteszi, hogy Magyarország keresi, miként növelhetné a születések számát, miközben továbbra is elutasítja a bevándorlást. A nacionalista Orbán Viktor számára a migráció elvetése 4 éve politikája központi elemét képezi, ám ezzel egyidejűleg igyekszik gátat vetni annak, hogy az ország lélekszáma az előrejelzések szerint 2050-re 8,3 millióra apadjon. Beszédében a kormányfő visszautasította a túlnépesedéssel kapcsolatos környezetvédelmi aggályokat. Egyben megpróbálta szembeállítani ezen a területen a magyar és a nyugati törekvéseket, amikor kifejtette, hogy vannak, akik lakosságcserét akarnak a földrészen – politikai vagy egyéb okokból. Mindenesetre a születések aránya Magyarországon messze elmarad attól, ami pótolná a népességfogyást. A Standard and Poor’s képviselője arra figyelmeztetett az eseményen, hogy ezen még a legnagyvonalúbb családtámogatási program sem képes segíteni. Ő a külföldiek befogadását és a kivándorlás megállítását tanácsolta, miután az OECD úgy becsüli, hogy 2008-tól kezdve, 10 év alatt, egymillióan hagyták el az országot. Szerinte ehhez emelni kell a béreket, javítani kell az intézmények és a közszolgáltatások szintjét. Krekó Péter úgy látja, hogy az orbáni családpolitika, amely vallási mondandóval párosul, nem más, mint politikai retorika. Közben a hatalom szép csendben kezd beengedni vendégmunkásokat a környező államokból. De az eddigi tapasztalatok szerint csodát nem lehet várni tőle. Molnár Csaba azt mondta a tanácskozás után, hogy a világon nincs jobb fogamzásgátló, mint Orbán Viktor és kormánya. Mert a központi intézkedések láttán a szülők jelentős része úgy véli, hogy jobb az, ha gyerekük Németországban, Angliában vagy Hollandiában nő fel.
Le Figaro A lap „Orbán Viktor a 'családbarát' konzervatívok vezére” címmel számolt be arról, hogy a magyar miniszterelnök vezette azt a nemzetközi rendezvényt, amely a hagyományos családmodellt kívánta hirdetni, illetve a „keresztény értékek” nevében próbált a gyerekvállalásra ösztönözni. A magyar politika 2010 óta mind inkább szorgalmazza, hogy szülessen több gyerek az egyik legvoluntaristább keleti országban. A kormányfő a tanácskozáson közölte, hogy a siker egyik feltétele a kereszténység feléledése Európában. Egyben ritka kivételként a földrész politikusai között, nyílt utalást tett a nagy lakosságcsere összeesküvés-elméletére. Budapest úgy gondolja, hogy hatékonyak voltak az eddigi lépések a lakosság számának emelésére. Szakértők szerint azonban a születések arányszáma alapvetően a gazdasági válság lezárultának köszönhető, és az ország fő problémája a kivándorlás. A bolgár politológus, Ivan Krasztev úgy ítéli meg, hogy a demográfiai gondok ráerősítenek a kontinens középső részén a migráció miatt érzett identitási aggodalmakra.
Economist Kovács Zoltán olvasói levélben utasította vissza a világ egyik legtekintélyesebb hetilapjának múlt heti megállapítását, miszerint amit Orbán Viktor csinált a politikában, az nem jó a magyar szabadság szemszögéből. Az államtitkár szerint éppen az ellenkezője az igaz, és ennek megítéléséhez vehetjük a GDP vagy a munkanélküliség alakulását, de akár az államadósságot vagy a költségvetési hiányt is. Egyre több a befektetés, a kamatok csökkennek, a bérek vásárlóértéke emelkedik. Az abortuszok száma csaknem egyharmaddal esett vissza. Márpedig az ilyen adatok nem egy „kiüresedett” demokráciára jellemzőek, hanem egy szabad nép derűlátására és bizakodására utalnak. Azon kívül szerinte a kerítés nem azért épült, hogy távol tartsa a közel-keleti menekülteket, hanem hogy megakadályozza az illegális belépést a schengeni övezetbe. Mert akik megpróbáltak bejutni, azoknak a többsége nem menekült volt. Arra is kitért, hogy a nagy választási győzelmek adtak demokratikus felhatalmazást a kormánynak a megfelelő politikához. A szabad és hangos magyar sajtó pedig sokkal jobban működik, mint az Economist, amikor felveti, miért nem képes az ellenzék továbbra sem a maga oldalára állítani a szavazókat. Úgy gondolja, a folyóiratnak, a magyar rendszer sok más bírálójához hasonlóan baja van azzal, hogy Orbán kérlelhetetlenül védi a földrész keresztény kulturális identitását. És az illiberalizmus az ő felfogásában azt jelenti: a közös jót teszik az első helyre. Illiberális az, aki az ország határait védelmezi és óvja nemzet kultúráját.
Der Standard A Fertő-tó magyar oldalán kollektív fejcsóválást vált ki, hogy budapesti hatalmasságok hatalmas fejlesztésre készülnek egy kényes oligarchaprogram keretében. Óriási hotel- és szabadidőközpont épülne, összesen 70 millió eurónak megfelelő adópénzből. Erről azonban az ottani háztulajdonosok semmit sem tudnak, őket nem értesítették. A vízben, lábakon álló, nádtetős faépületek ára 300 ezer euró körül van. A nagyra törő terveket különös előjátékként vezette be, hogy két éve a 21 faházból 10 leégett. Állítólag az ott dolgozó tetőfedők hibáztak. A károsultak megkapták a biztosítótól az ellentételt, ugyanakkor a hatóságok megtiltották, hogy újjáépítsék az ingatlanokat. A többieket pedig tavaly arról tájékoztatták, hogy nem kezdhetnek fele semmiféle értéknövelő beruházásba. Az év elején napvilágot látott tervek gigantomán elképzeléseket tartalmaznak: négycsillagos, százágyas szállodát, 880 autónak parkolót, szabadidőparkot, jachtkikötőt és ökocentrumot. A fejlesztéshez állami társaságot alapítottak, de azt még nem árulták el a hivatalosságok, hogy mi lesz az egésszel, ha elkészül. A jobboldali populista Orbán által irányított Magyarországon azonban általában úgy van, hogy a nagy haszonnal kecsegtető üzleti lehetőségeket a kormányfő közeli oligarcháknak adják oda. Ez esetben az hírlik, hogy Ráhelnek nagyon megtetszett a környék. A tónál az idén már lezárták a szabad strandot. A büféket lebontatták, megkezdték a fák és a nád kivágását. A két helyi, magyar és osztrák hajózási cég a múlt hónap végéig kapott haladékot. Hogy jövőre miként lesz, arról fogalmuk sincs. Csak éppen az elképzelések megvalósítása azzal fenyeget, hogy felborul a tó ökológiai egyensúlya. Hiszen olyan területeket vennének el, amelyek védett állat- és növényfajták természetes életterének számítanak. Márpedig az övezet az UNESCO világörökségének számít, a Natura 2000 hálózat része. Egy magyar környezetvédelmi szakember szerint be lehet építeni a partot, de akkor a táj elveszti mostani jellegét. És lehet ugyan továbbra is természetvédelmi területnek nevezni, ám a természetvédelemhez onnantól kezdve nem lesz semmi köze.
Bloomberg Lehet, hogy Budapest lesz az új Isztambul, vagyis az a város, amelyet elveszít az ország vezetője. Tehát Orbán Erdogan sorsára juthat, miután az ellenzék összefog a helyi választásra. Időnként az erős emberek számára is nehéz, hogy megtartsák a „nemzet” legfontosabb településeit. A tiltakozók most éppen Moszkvában Putyinnak okoznak nehéz perceket. Hasonló küzdelem színtere lehet a magyar főváros is. A kormányfő ugyan szuverén módon irányítja az országot, mivel ellenőrzése alá vonta a sajtót, átírta a választási szabályokat, ám a vetélytársak lehetőséget éreznek október 13. közeledtével. Ebből a szempontból Budapest különösen fontos és Karácsony Gergely zárkózik fel Tarlós Istvánhoz. De nem lesz könnyű dolga. A Fidesz három kivételével az összes nagyvárost ellenőrzi, az ellenzék hét választást vesztett el egymás után. Ám Bíró-Nagy András, a Policy Solutions igazgatója szerint a kormányellenes erőknek még sosem voltak ilyen jók az esélyei. Most megmutathatják, milyen lehet az Orbán után világ, az pedig helyben kezdődik. Karácsony a baloldali populizmust favorizálja, és egyesítené a településeket, nem hagyva, hogy azokat olyan, képzelt ellenségek ellen fordítsák, mint a bevándorlók. Isztambuli látogatása alapján úgy véli: Dávid nyerhet a Góliát elleni küzdelemben. A választók azonban meglehetősen kedvetlenek. Egy friss felmérés szerint több mint kétharmaduk Tarlós győzelmére számít, függetlenül attól, hogy ők maguk kire voksolnak.
Economist A lap legtekintélyesebb elemző rovata azt jósolja: Ursula von der Leyen rugalmasan kezeli majd a szabályokat, hogy a kormányok kedvére tegyen. Ennek megfelelően gesztusokra készül azon kelet-európai országokkal szemben, amelyek úgy érzik, hogy az unió másodrangú tagként kezeli őket. Már eddig is békülékeny húrokat pengetett a magyar és a lengyel jogsértésekkel kapcsolatban. Egyben szorgalmazta, hogy vizsgálják felül a kvóták kérdését. A korábbi német védelmi miniszter mindössze 9 fős többséggel lett a Bizottság elnöke, így arra lehetne következtetni, hogy inkább a nemzeti vezetőkre hagyatkozik és a testület munkájában nem a politikai, hanem a technokrata szemléletet érvényesíti. Ám amit idáig tapasztalni a részéről, az éppen az ellenkezőjére utal. Kezdettől fogva igyekezett érvényesíteni a maga elképzeléseit, lásd a női biztosok arányát. Továbbá úgy látszik, hogy erősíteni kívánja a Bizottság politikai szerepkörét és úgy tűnik, hogy egy sor kérdésben balos felfogást képvisel. Ám ez nem mindenkinek tetszik, és tényleg zavaró, hogy a jelek szerint a leendő elnök diplomáciai okokból az eddigieknél szabadabban igyekszik értelmezni a tagállamokkal szemben támasztott igényeket a szabadság és a demokrácia ügyében. De hát nem lesz könnyű a feladata, mert a megosztott Strasbourgban három-négy, sőt nem kizárt: öt pártcsalád támogatását kell elnyernie. Ám nem kérdéses, hogy jogában áll politikai döntéseket hoznia.
Politico A portál nem tartja lehetetlennek, hogy mostantól leszálló ágba kerül a populizmus Európában és a dolgok immár a nacionalista szélsőjobb ellen fordulnak. Az elemzés azonban maga is elismeri, hogy nagy merészségnek tűnik ilyesmit kijelenteni, amikor az AfD rekorderedményt ért el két keletnémet tartományban is. Viszont egy sor más országban az események arra utalnak, hogy a demagóg nacionalista mozgalmak túljuthattak a zenitjükön, a hullám immár ellenük fordult és a zavarodottságukban a barbárok nem tehetnek mást, mint hogy a kapuknál üvöltöznek. Szó sincs azonban arról, hogy megszűntek volna a jelenség társadalmi és gazdasági okai. Csak éppen a legtöbb helyen a populisták képtelenek többséget felsorakoztatni radikális, EU-ellenes irányvonaluk mögé. Lásd elsősorban az olaszokat, bár Salvini hamar visszajöhet, ha felsül az új koalíció és nem javul a gazdaság állapota. A másik példa Nagy-Britannia, ahol Johnson látványos vereséget szenvedett. És nem valószínű, hogy meg tudná nyerni a jövő hónapban a választást, hiszen sikertelenül próbálta felfüggeszteni a parlament munkáját. Vagy itt van Franciaország, ahol Macron lenyomta a sárga mellényesek mozgalmát, Le Pen pedig nem tudott áttörést produkálni az EP-választáson. Ausztriában az Ibizagate nyomán távozni kényszerült a szélsőjobbot is magába foglaló kormányszövetség, és nem várható, hogy az FPÖ az októberi választások eredményeként képes visszatérni a hatalomba. A spanyoloknál egyaránt teret veszítenek a jobb- és baloldali populisták. A németeknél senki sem hajlandó összeállni az AfD-vel. Másfelől azonban a kormányzó nacionalista pártok látványos győzelmet arattak az európai választáson Magyarországon és Lengyelországban és továbbra is szembemennek az unióval a jogállam és a polgári jogok kérdésében. De Kaczynski a következő hónapban búcsút inthet az urnáknál az abszolút többségnek. Egész Közép-Európában túlzottnak látszik a félelem az illiberális populisták megerősödése miatt, hiszen Szlovákiában Caputová lett az elnök, Babis ellen pedig hatalmas tüntetések zajlanak. Ám mindez még nem ad alapot ahhoz, hogy a hagyományos politikai erők hátradőljenek, mert a nacionalista irányvonal kiváltó okai továbbra is fennállnak. A közösségi média azután állandó lehetőséget kínál a tiltakozás kinyilvánítására, amire csak ráerősít a sok álhír és másfajta manipuláció. Azon kívül a populisták a hatalom bástyáin kívülről is tudják diktálni az ütemet, főleg a bevándorlás ügyében, miután sikerrel tolták el a vitát abba az irányba, hogy meg kell erősíteni az „Európa-erődöt”. Vagyis lehet, hogy megtört a hullám, de még sokat kell tenni a maradványok felszámolására.
Szerző