Brexit – A Konzervatív Párt nem szerezne egyedül többséget

Felfüggesztették öt hétre a brit parlamentet. Egy friss felmérés és szakértői számítások szerint a Konzervatív Párt nem szerezne egyedül többséget a következő választáson.

A The Times napilap értesülései szerint Boris Johnson brit kormányfő, ír kollégájával, Leo Varadkarral folytatott dublini megbeszélései előtt, ha a közvélemény előtt nem is, kabinetjének tagjaival szemben békülékenyebb hangot ütött meg Brexit-stratégiájával kapcsolatban. Míg korábban drámaian arra utalt, inkább „meghal és egy gödörben nyugszik”, mintsem betartsa a II. Erzsébet által éppen hétfőn ratifikált törvényt az alku nélküli EU-búcsú megakadályozásáról, a hét elejére biztosította minisztereit, „meghajlik a törvény ereje előtt”. Gondolkodásának megváltoztatásában igazságügyi minisztere, Robert Buckland is szerepet játszhatott, aki figyelmeztette, a törvényeket be kell tartani és erre ő, lordkancellári minőségében esküt is tett.

A jogi dilemma akkor válik élessé, ha az október 17-én kezdődő kulcsfontosságú EU-csúcs végére, 19-re nem jön létre megegyezés az Európai Tanács és az Egyesült Királyság között, illetve Boris Johnson nem folyamodik az október 31-i kilépési határidő meghosszabbításáért. Ennek sikere Franciaország vonakodása miatt most nem is tekinthető biztosnak. A kormányfő ördöginek beállított stratégiai főtanácsadója, Dominic Cummings állítólag arra számít, ha a képviselők október 21-én a Legfelsőbb Bírósághoz fordulnak is, a testület nem tud tíz napon belül dönteni és addigra az Egyesült Királyság „kizuhan” az Unióból. A valóságban a legmagasabb jogi grémium akár két nap alatt is képes az ítélethozatalra.

A Downing Street 10. hivatalos szóvivőjének hétfő délelőtti tájékoztatása szerint a munkanap végeztével életbe lép a parlament felfüggesztése. Korábbi feltételezésekkel ellentétben a hét további napjain már nem kerül sor sem vitákra, sem szavazásokra. Bár hivatalosan csak öt ülésnap esik ki a pártkonferenciák miatti szüneten felül, ténylegesen legalább kilenc napról beszélhetünk. A második világháború óta az egyik legsúlyosabb politikai válság közepette ez azt jelenti, október 14-ig nincs mód a végrehajtó hatalom kérdőre vonására. A történelem egyik leghosszabb parlamenti ciklusa befejező aktusának a kormány az október 15-re megálmodott idő előtti választási tervről szóló szavazást szánták. Az ellenzéki összefogás az október 31-i Brexit határidő előtt elfogadhatatlannak tartaná a voksot. A Downing Street egy friss felmérés nyomán elvégzett kalkuláció szerint amúgy sem számíthatna a Konzervatív Párt győzelmére. A többséghez szükséges 325 mandátum helyett csak 295-300-at szerezne meg. Londonban és Skóciában biztos pozícióvesztés várható.

Senki nem várt azonnali áttörést Boris Johnson és Leo Varadkar első személyes dialógusán. Nem sokat segített, hogy a két vezetőnek még a tárgyalásokat megelőző sajtóértekezletén a brit kormányfő újságírók ismételt kérdései ellenére sem árult el semmilyen konkrét részletet a tervezett megállapodásra és az ellentmondásos ír határrendezési terv, a „backstop” kiváltására vonatkozó koncepciójáról. Johnson hangsúlyozta viszont, semmilyen körülmények között nem kívánja helyreállítani az ellenőrzést az északír-ír határon. Ugyancsak elkötelezte magát az 1998-as nagypénteki egyezményben foglaltak, köztük a hatalom megosztása mellett és késznek mutatkozott arra is, hogy megvédje az Ír-sziget gazdasági egységét és mindazokat az előnyöket, melyeket Dublin az EU egységes piacához tartozásának köszönhetően vívott ki magának. Johnson, a nagy orátor minden fél lelkén száradó „államvezetési kudarcnak tekintené”, ha nem sikerülne megállapodásra jutni. Mint hozzáfűzte, „mindezt nem lehet egy nap alatt elintézni”, de október 18-ig „meg lehet kötni az alkut”. Bár a brit kormányfő megszámlálhatatlan alkalommal zárta ki, hogy kérni fogja a szigetország EU-tagságának három hónapos kiterjesztését, tárgyalópartnere közölte, az ír kormány „nem tudja és nem is akarja a törvényes garanciákat egy ígérettel kiváltani”. A találkozó végén kiadott közös közlemény sejtelmesen utal arra, hogy a „megbeszélések még nagyon az elején tartanak, és ugyan bizonyos területeken megtalálták a közös alapot, másutt jelentősek a véleménykülönbségek”.