Amuri tolvajlások dala – Botránysorozat kíséri az orosz űrkikötő építését

Publikálás dátuma
2019.09.11. 09:15
Eddig csak néhány Szojuz hordozórakétát sikerült innen felbocsátani, miközben folyamatosan nőnek a költségek
Fotó: Sergey Mamontov / AFP / Sputnik
Vlagyimir Putyin szerint annyi kérdés halmozódott fel az űrrepülőtérrel kapcsolatban, hogy szükségessé vált személyes beavatkozása.
Botránysorozat kíséri az Amur térségében épülő Vosztocsnyij (Keleti) űrkikötő építkezését, amióta csak hozzáláttak a munkához ezen a Moszkvától távoli, Kína szomszédságában található területen. Vlagyimir Putyin még 2007 novemberében döntött arról, hogy Ciolkovszkij településénél felépítik a kazahsztáni Bajkonur űrbázist helyettesíteni hivatott űrrepülőteret. Ezt 2009 januárjában kormányrendelettel erősítették meg. A Szovjetunió felbomlása óta a Kazahsztán területén maradt bajkonuri űrrepülőtér kiszolgáltatott helyzetbe került, és nem csak azért, mert a kazahok folyamatosan növekvő árat szabtak az orosz rakéták fellövésének, hanem mert biztonsági okokra hivatkozva időnként korlátozásokat is életbe léptettek. Egyes programok megvalósítása ezért kétségessé vált. Az anyagi veszteség továbbra is elkerülhetetlen, mert az orosz kozmikus ipar az európai térségre koncentrálódik. Bajkonurra innen 1500-2500 kilométert kellett megtenni a különböző szállítmányokkal, ez a távolság a „Vosztocsnyij” esetében 5500 kilométer lesz. Amit nyernek a kazahoknak fizetett bérleti díjak kiváltásával, azt el is veszíthetik a hosszabb távú szállítási útvonal miatt. Ezzel azonban számoltak, és úgy ítélték meg, hogy nincs más választás, hazai területet kell használni az űr meghódítására. A hely kijelölése mellett szólt az is, hogy a hordozórakéta kezdeti pályája nem halad sűrűn lakott települések vagy külföldi országok fölött, ugyanakkor közel esnek a fejlett vasúti és autóutak, a repülőterek. A kozmodrom 700 négyzetkilométer területű. Miután végeztek a tervezési munka javával, 2012-ben megkezdődött az első rakéta-indítóállás építése, amivel 2016-ban végeztek. Nem sokkal az építkezés megkezdése után már robbant is a politikai bomba: kiderült, hogy az építkezési vállalat, a „Dalszpecsztroj” nem adott teljes körű tájékoztatást a kormánynak az űrrepülőtérrel kapcsolatos súlyos problémákról. Menesztették a cég vezetőjét, de nem csak fejek hullottak, hanem háromszorosára emelték a munkások létszámát, és kijelölték azokat az objektumokat, amelyek elsőbbséget élveznek. Ehhez annak kellett történnie, hogy korrupciós botrányoktól volt hangos a média, a bérek visszatartása miatt pedig a dolgozók sztrájkjára, sőt éhségsztrájkjára is sor került. Több mint 140 bírósági eljárást kezdeményeztek, a kárt 10 milliárd rubelnél is többre becsülték. (Egy rubel körülbelül 4,34 forintnak felel meg.) Az egyik építési cég vezetőjét három évi szabadságvesztésre ítélték több mint százmillió rubel ellopásáért, de ő csak egy a sorban. Putyin időközben a védelmi minisztert bízta meg az építkezés személyes felügyeletével. Állandóan változtak az építkezésért felelős cégek és vezetők. Mindez kevés volt ahhoz, hogy bízni lehessen abban, hogy bízni lehessen a határidők betartásában. Néhány hónap sem telt el az újabb szakasz megépítése után, és kiderült: az indítóállások betonozását az újonnan megbízott cég selejtesen készítette el – miután az első szakaszban épített objektumok sem feleltek meg a követelményeknek. A bírálók sorában megjelent Jurij Boriszov miniszterelnökhelyettes is, aki a Vedomosztyi című lapnak nyilatkozva, kijelentette, hogy mindenki elégedetlen az eddig végzett munkával. Nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a védelmi minisztérium égisze alatt létrehozandó szervezet veszi kezébe az egész építkezést. Eddig mindössze néhány Szojuz hordozórakétát sikerült felbocsátani. Közben nőttön-nőnek a költségek. Néhány évvel ezelőtt még azzal számoltak, hogy az űrrepülőteret 180 milliárd rubelért felépíthetik, ma már azonban több mint 300 milliárdról beszélnek. Ilyen előzmények után utazott a helyszínre Vlagyimir Putyin szeptember 6-ikán. Szerinte annyi kérdés halmozódott fel az űrrepülőtérrel kapcsolatban, hogy szükségessé vált személyes beavatkozása. A helyszínen megtartott tanácskozáson felelősségteljesebb magatartásra és dinamikusabb munkára szólított fel. Egyértelművé tette, hogy ragaszkodik a kijelölt határidők betartásához, beleértve a legnehezebb hordozórakéta 2028-as felbocsátását. Azt követelte, hogy az eddigi öt fellövés után tegyék ki nagyobb terhelésnek az űrrepülőteret. Nyomatékosította, hogy az infrastruktúrának meg kell felelnie a legmodernebb követelményeknek. Azt viszont nem támogatta az államfő, hogy bevonják a védelmi minisztériumot az építkezés második szakaszába. A felelős vezetők nem győzték hangoztatni, hogy minden munkával időben elkészülnek, és 2023 augusztusában sor kerülhet az Angara nehéz hordozórakétarakéta felbocsátására az új starthelyről. Bemutatták az elnöknek a Szojuz 2-1.a és az Angara kijelölt indítóállásait. A dolgozók létszámát a követelményeknek megfelelően folyamatosan növelik, míg el nem érik az ötezer főt. Jelenleg 14 objektumon folyik a munka. Egyedül az Angara starthelyének a felépítése 38 milliárd rubelbe kerül, a technológiai berendezés plusz 27,5 milliárdba. Putyin nem vitt magával semmiféle csodaszert, amivel a jövőben elejét vehetnék a korrupciónak, a lopásoknak, a visszaéléseknek. Pedig az, hogy a probléma továbbra is fennáll, lemérhető abból a hírből is, hogy a jövőben a kozmodrom építését nemcsak az összes objektumon elhelyezett kamerákkal fogják ellenőrizni, hanem szputnyikokról is nyomon követik. Ezt azért tartják szükségesnek, mert – mint Alekszej Kudrin, a számvevőszék vezetője megállapította – a Vosztocsnyij építkezésein tapasztalt lopások mértéke példátlan volt.
Szerző

Közeledhet az előrehozott választás Spanyolországban

Publikálás dátuma
2019.09.11. 08:55
Sánchez azt állítja, nem akar előre hozott választást
Fotó: OSCAR DEL POZO / AFP
Sánchez azt akarja elérni, hogy kisebb regionális pártok segítségével a szocialisták abszolút többséget szerezzenek.
Mindössze két hete maradt Pedro Sánchez spanyol ügyvezető miniszterelnöknek arra, hogy a radikális baloldali Podemos képviselőinek szavazataival miniszterelnökké válasszák. Ha ez nem sikerül, feloszlatják a parlamentet, és novemberben ismét előrehozott választást rendeznek. Jelenleg semmi jel sem utal arra, hogy Sánchez pártja, a szocialista PSOE képes lesz megállapodni Pablo Iglesias tömörülésével. Július végén már úgy látszott, sikerül közös nevezőre jutniuk, miután Iglesias jelezte, nem törekszik kormányzati pozícióra, a megállapodás azonban elmaradt, így a július 25-én tartott bizalmi szavazáson Sánchez nem járt sikerrel. Az alkotmány alapján azonban a kormányfő tovább próbálkozhatott. Azóta azonban a két párt nemhogy nem közeledett, hanem annyira megromlott a viszony, hogy Sánchez nem is beszél Iglesiasszal. Már az is némi előrehaladásként értékelhető, hogy a spanyol szocialisták vezetője legalább tárgyalóküldöttséget menesztett a Podemoshoz. Ám a hétvégén megtartott ötórás tanácskozáson a jelenlévők elbeszéltek egymás mellett, semmiféle eredményre sem jutottak – közölte a Podemos egyik tagja. A vita alapja: a Podemos kizárólag azzal a feltétellel szavazna bizalmat Sáncheznek, ha párt a kormány tagja lenne, s a radikálisok is delegálhatnának minisztereket. Sánchez azonban azt közölte, sem koalíciót, sem előrehozott választást nem akar, hanem egy harmadik utat. Ezzel 370 pontból álló programjára gondolt, amely egy formális koalíciókötés nélküli együttműködést jelentene. Az ügyvezető kormányfő korábban többféle módon próbált meg nyomást gyakorolni a Podemosra. Nyáron olyan szervezetek képviselőivel találkozott, amelyek hagyományosan közel állnak Iglesias pártjához. Ennek az lett az eredménye, hogy a szocialisták a kormányprogramba átvettek néhány olyan pontot is, amely a baloldali radikálisok elképzelései között is szerepel. Az El País plágiumkereső szoftver segítségével bizonyította, hogy szó szerint emeltek át passzusokat az ő programjukból. A szocialisták vissza akarják vonni a konzervatívok által elfogadott munkaerőpiacot érintő törvényeket, meg akarják akadályozni a lakásárak további emelkedését, emelnék a nyugdíjakat, és többet tennének a környezetvédelemért. A PSOE azt reméli, hogy a Podemos az utolsó pillanatban mégis meggondolja magát. A spanyolok nem örülnének egy idő előtti voksolásnak, elegük van abból, hogy négy év alatt már negyedszerre kell(ene) az urnákhoz járulniuk. Nem is kockázat nélküli Sánchez fellépése. A választók ugyanis az urnáknál állhatnak bosszút azért, hogy láthatóan nem törekszik ütőképes koalíció létrehozására. Sánchez nyilvánvalóan azt akarja elérni, hogy néhány kisebb regionális párt segítségével a szocialisták abszolút többséget szerezzenek a következő voksoláson, erre azonban nem nagy az esély. A felmérések szerint a szocialisták támogatottsága 31-34 százalékos, a konzervatív Néppárté 18-20 százalék, a liberális, de a konzervatívokhoz húzó Ciudadanosé 12-14 százalék, a Podemosé 12-14 százalék, a jobboldali radikális Voxé pedig 7-10 százalék. Ezekből az adatokból kitűnik, semmiféle garancia sincs arra, hogy egy előrehozott választás tiszta politikai viszonyokat teremtene. Vagyis minden kezdődhetne elölről.

Felnőttként viselkedő szereplőket akarnak látni az európaiak

Publikálás dátuma
2019.09.11. 08:25
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Európa saját külpolitikai érdekeinek érvényesítését, és nem a külső erőközpontokhoz való állandó igazodást várják a kontinens lakosai az unió tisztújítása nyomán – derül ki egy berlini politikaelemző műhely felméréséből.
Susi Dennison, a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (European Council on Foreign Relations, ECFR) elnevezésű nemzetközi think-tank vezető elemzője az ECFR és a YouGov közvélemény-kutató intézet által 14 EU-tagországban idén közösen végzett felmérés alapján azt írja: az európaiak nyugtalanok, és a megkérdezettek háromnegyede elégedetlen vagy saját országának a politikai rendszerével, vagy az európai politikai rendszerrel, vagy pedig mindkettővel. A kontinens politikai vezetői tehát nem ülhetnek a babérjaikon annak láttán, hogy a májusi európai parlamenti választásokon a vártnál nagyobb, 51 százalékos volt a részvételi arány. A felmérés azt mutatja, hogy a külpolitikának központi szerep juthat, amikor a vezetők megpróbálják vonzóvá tenni a jövőt a kiábrándult európaiak számára. Az öreg kontinens lakosai olyan EU-t akarnak – írja Dennison a megkérdezettek válaszai alapján –, amely „felnőtt cselekvő tényezőként viselkedik egy felnőtt világban”. Európának eszerint a saját útját kell járnia az erős verseny jellemezte terepen. El kell kerülnie, hogy belerángassák olyan küzdelmekbe, amelyekhez semmi köze, ha azonban érdekei úgy kívánják, kezelnie kell a válságokat.  Arra a kérdésre, hogy Európának ki mellé kellene állnia az Egyesült Államok és Kína, illetve az Egyesült Államok és Oroszország közötti vitákban, a többség a felmérés által érintett országok csaknem mindegyikében azt válaszolta, hogy Európa ne álljon egyik fél oldalára sem. Az egyetlen kivétel Lengyelország volt, de ott is elérte a 45 százalékot azok aránya, akik szerint egyik fél mellé sem kellene állnia Európának. A felmérésben érintett összes országban 20 százalék alatt maradt azok aránya, akik jobban bíznak Amerikában, mint az Európai Unióban, de a legtöbb országban ez az arány egyszámjegyű volt.  A megkérdezett európaiak ugyanakkor bizonytalanok abban, hogy az EU képes-e megvédeni őket a kereskedelmi versenyben olyan kemény szereplőkkel szemben, mint Kína. Egyetlen érintett európai országban sem gondolják az emberek 18 százaléknál nagyobb arányban azt, hogy országuk érdekei kellő védelemben részesülnek Kínával szemben. A válaszokból az derül ki, hogy az európaiak olyan külpolitikát akarnak látni, amelyet a kollektív európai érdek vezérel, és nem az egyes európai országok közötti együttműködés – vagy az integráció – öncélú logikája.  Az unió további bővítéséről az országok többségében úgy vélekednek, hogy az csak akkor lenne igazolható, ha az EU jelenlegi polgárai abból közvetlen hasznot húznának. A válaszadóknak csak kevesebb, mint az egynegyede véli úgy, hogy az összes nyugat-balkáni országot fel kellene venni az EU-ba tíz éven belül. A megkérdezettek többsége szerint a kontinens biztonságát jobban szolgálná, ha a védelmi képességeket európai, és nem NATO-keretekben növelnék. Az is széles körű elvárás, hogy Európa adjon megfelelő saját válaszokat a klímaváltozás és a migráció miatti félelmekre, amelyek súlyos bizonytalansági tényezőnek számítanak az európaiak szemében.