Amuri tolvajlások dala – Botránysorozat kíséri az orosz űrkikötő építését

Vlagyimir Putyin szerint annyi kérdés halmozódott fel az űrrepülőtérrel kapcsolatban, hogy szükségessé vált személyes beavatkozása.

Botránysorozat kíséri az Amur térségében épülő Vosztocsnyij (Keleti) űrkikötő építkezését, amióta csak hozzáláttak a munkához ezen a Moszkvától távoli, Kína szomszédságában található területen.

Vlagyimir Putyin még 2007 novemberében döntött arról, hogy Ciolkovszkij településénél felépítik a kazahsztáni Bajkonur űrbázist helyettesíteni hivatott űrrepülőteret. Ezt 2009 januárjában kormányrendelettel erősítették meg.

A Szovjetunió felbomlása óta a Kazahsztán területén maradt bajkonuri űrrepülőtér kiszolgáltatott helyzetbe került, és nem csak azért, mert a kazahok folyamatosan növekvő árat szabtak az orosz rakéták fellövésének, hanem mert biztonsági okokra hivatkozva időnként korlátozásokat is életbe léptettek. Egyes programok megvalósítása ezért kétségessé vált.

Az anyagi veszteség továbbra is elkerülhetetlen, mert az orosz kozmikus ipar az európai térségre koncentrálódik. Bajkonurra innen 1500-2500 kilométert kellett megtenni a különböző szállítmányokkal, ez a távolság a „Vosztocsnyij” esetében 5500 kilométer lesz. Amit nyernek a kazahoknak fizetett bérleti díjak kiváltásával, azt el is veszíthetik a hosszabb távú szállítási útvonal miatt. Ezzel azonban számoltak, és úgy ítélték meg, hogy nincs más választás, hazai területet kell használni az űr meghódítására. A hely kijelölése mellett szólt az is, hogy a hordozórakéta kezdeti pályája nem halad sűrűn lakott települések vagy külföldi országok fölött, ugyanakkor közel esnek a fejlett vasúti és autóutak, a repülőterek.

A kozmodrom 700 négyzetkilométer területű. Miután végeztek a tervezési munka javával, 2012-ben megkezdődött az első rakéta-indítóállás építése, amivel 2016-ban végeztek. Nem sokkal az építkezés megkezdése után már robbant is a politikai bomba: kiderült, hogy az építkezési vállalat, a „Dalszpecsztroj” nem adott teljes körű tájékoztatást a kormánynak az űrrepülőtérrel kapcsolatos súlyos problémákról. Menesztették a cég vezetőjét, de nem csak fejek hullottak, hanem háromszorosára emelték a munkások létszámát, és kijelölték azokat az objektumokat, amelyek elsőbbséget élveznek. Ehhez annak kellett történnie, hogy korrupciós botrányoktól volt hangos a média, a bérek visszatartása miatt pedig a dolgozók sztrájkjára, sőt éhségsztrájkjára is sor került. Több mint 140 bírósági eljárást kezdeményeztek, a kárt 10 milliárd rubelnél is többre becsülték. (Egy rubel körülbelül 4,34 forintnak felel meg.) Az egyik építési cég vezetőjét három évi szabadságvesztésre ítélték több mint százmillió rubel ellopásáért, de ő csak egy a sorban.

Putyin időközben a védelmi minisztert bízta meg az építkezés személyes felügyeletével. Állandóan változtak az építkezésért felelős cégek és vezetők. Mindez kevés volt ahhoz, hogy bízni lehessen abban, hogy bízni lehessen a határidők betartásában. Néhány hónap sem telt el az újabb szakasz megépítése után, és kiderült: az indítóállások betonozását az újonnan megbízott cég selejtesen készítette el – miután az első szakaszban épített objektumok sem feleltek meg a követelményeknek. A bírálók sorában megjelent Jurij Boriszov miniszterelnökhelyettes is, aki a Vedomosztyi című lapnak nyilatkozva, kijelentette, hogy mindenki elégedetlen az eddig végzett munkával. Nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a védelmi minisztérium égisze alatt létrehozandó szervezet veszi kezébe az egész építkezést.

Eddig mindössze néhány Szojuz hordozórakétát sikerült felbocsátani. Közben nőttön-nőnek a költségek. Néhány évvel ezelőtt még azzal számoltak, hogy az űrrepülőteret 180 milliárd rubelért felépíthetik, ma már azonban több mint 300 milliárdról beszélnek.

Ilyen előzmények után utazott a helyszínre Vlagyimir Putyin szeptember 6-ikán. Szerinte annyi kérdés halmozódott fel az űrrepülőtérrel kapcsolatban, hogy szükségessé vált személyes beavatkozása. A helyszínen megtartott tanácskozáson felelősségteljesebb magatartásra és dinamikusabb munkára

szólított fel. Egyértelművé tette, hogy ragaszkodik a kijelölt határidők betartásához, beleértve a legnehezebb hordozórakéta 2028-as felbocsátását. Azt követelte, hogy az eddigi öt fellövés után tegyék ki nagyobb terhelésnek az űrrepülőteret. Nyomatékosította, hogy az infrastruktúrának meg kell felelnie a

legmodernebb követelményeknek. Azt viszont nem támogatta az államfő, hogy bevonják a védelmi minisztériumot az építkezés második szakaszába.

A felelős vezetők nem győzték hangoztatni, hogy minden munkával időben elkészülnek, és 2023 augusztusában sor kerülhet az Angara nehéz hordozórakétarakéta felbocsátására az új starthelyről. Bemutatták az elnöknek a Szojuz 2-1.a és az Angara kijelölt indítóállásait. A dolgozók létszámát a

követelményeknek megfelelően folyamatosan növelik, míg el nem érik az ötezer főt. Jelenleg 14 objektumon folyik a munka. Egyedül az Angara starthelyének a felépítése 38 milliárd rubelbe kerül, a technológiai berendezés plusz 27,5 milliárdba.

Putyin nem vitt magával semmiféle csodaszert, amivel a jövőben elejét vehetnék a korrupciónak, a lopásoknak, a visszaéléseknek. Pedig az, hogy a probléma továbbra is fennáll, lemérhető abból a hírből is, hogy a jövőben a kozmodrom építését nemcsak az összes objektumon elhelyezett kamerákkal

fogják ellenőrizni, hanem szputnyikokról is nyomon követik. Ezt azért tartják szükségesnek, mert – mint Alekszej Kudrin, a számvevőszék vezetője megállapította – a Vosztocsnyij építkezésein tapasztalt lopások mértéke példátlan volt.