Szelestey Lajos;
külföldi sajtó;
2019-09-12 06:34:55
Szabad szemmel: négy biztosjelölt kénytelen reszketve várni a strasbourgi meghallgatást, közéjük tartozik Trócsányi is
Nemzetközi sajtószemle, 2019. szeptember 12.
Az elemzés szerint úgy tűnik, hogy végéhez közeledik az időszak, amikor az unió határozottan szembeszáll a nacionalista és populista kelet-európai kormányokkal. Jourová lesz illetékes a normák és az átláthatóság ügyében, ami nagy ajándék a Visegrádi Csoportnak, miután von der Leyen a négyeknek köszönheti a kinevezését. A terület eddigi gazdája, Timmermans ugyanis fáradhatatlanul ösztökélte a keleti tagokat, hogy tartsák be a jogállamiságot, egy sor akciót kezdeményezett a magyar és lengyel jogi reformok miatt. Az utód azonban aligha lesz képes ugyanezen a pályán továbbhaladni, hiszen az tönkre tenné Csehország jó kapcsolatát a másik három állammal. A bizottsági elnök másik két ajándéka a térségnek az, hogy a lengyelek kapták az igen fontos agrárportfóliót, illetve Trócsányi felel majd a bővítésért. Tehát az a valaki ügyködik a nyugat-balkáni országok felvételén, aki jogilag igazolta, hogy Orbán kerítést építtetett a szerb és horvát határon. A jelek szerint a csatlakozás tényleg nem fontos von der Leyen számára.
A leendő bizottság belső munkamegosztása azt mutatja, hogy Brüsszel a következő öt évben kevesebbet akar foglalkozni az értékekkel és a jogállammal, illetve a gazdasági felzárkóztatással, sokkal inkább a szakpolitikára összpontosít majd. Még akkor is, ha egy sor biztosi feladatkörről e pillanatban nem lehet tudni, hogy a hangzatos elnevezésen túl mit is takar. A végrehajtó testület vezetőjének azonban szem előtt kell tartania a szervezeten belüli erőegyensúlyt, és el kell kerülnie, hogy felingerelje a nagy pártcsaládokat. Ily módon a kisebb nemzetek üveggolyókat kaptak, hacsak nem tagjai valamelyik fontos frakciónak. Mindazonáltal e pillanatban mindenki, aki számít, kellő mértékben boldog. Ha ez volt von der Leyen célja, akkor jól csinálta.
Az újság úgy tudja, hogy a frakciók közti ellentétek miatt négy biztosjelölt kénytelen reszketve várni a strasbourgi meghallgatást, közéjük tartozik Trócsányi László is. A gyakorlat azt mutatja, hogy az EP idáig mindig elutasította valamelyik poszt várományosát. Öt éve majdnem ez lett Navracsics Tibor sorsa is. Ezúttal a bosszú mozgatta láncreakció folytán akár négyen is elbukhatnak von der Leyen csapatából. Akkor pedig lehet új embereket keresni, miközben igen csak nehéz megtalálni a politikai és földrajzi egyensúlyt a Bizottság megfelelő összetételéhez. Sőt, akár még január 1-ig elhúzódhat, mire a testület hivatalba tud lépni, noha olyan feladatokat kell(ene) sürgősen levezényelni, mint a Brexit és az új hosszú távú költségvetés jóváhagyása.
A feszültség főként a Néppárt és a szociáldemokraták súlyos súrlódásaiból fakad, ennek pedig elsőszámú oka a magyar és a román helyzet. Bizalmas források szerint ezúttal mindegyik pártcsalád ragaszkodik a saját jelöltjeihez, és ha azok hoppon maradnak, akkor várható az ellencsapás. Ráadásul a kiválasztottak között mind a konzervatív, mind a baloldalon akadnak olyanok, akiket bőven van miért támadni. Trócsányi, Orbán bizalmasa és az alaptörvény átírásának főcsővezetője éppen ilyen, de hasonló cipőben jár román, lengyel és francia kollégája is. Viszont a javukra válik, hogy a Fidesznek 13 képviselője van az EPP-ben, a román szociáldemokraták pedig 10 embert delegálhattak a saját pártcsaládjukba. Mindkét szám sokat nyom a latban. A francia politikus ugyanakkor Macron favoritja. Ezek után alighanem csekély a hajlandóság, hogy ilyen fontos jelölteket elgáncsoljanak és iszapbirkózás robbanjon ki.
Radikalizálódott a jobboldali populizmus, az ilyen kormányok egytől egyik a szélsőség irányába tolódtak el, miután hatalomra kerültek, legyen szó akár Angliáról, az USÁ-ról, Brazíliáról vagy Magyarországról – mutat rá az elemzés. Hogy miért, azt a kérdés egyik legkiválóbb szakértője, a Georgia-i Egyetemen tanító Cas Mudde azzal magyarázza, hogy amint megszületett a választás vagy a népszavazás eredménye, gyorsan valóra kell váltani a közakaratot. A populistákat nem érdeklik a demokratikus finomságok, mint például a kisebbségi jogok, a hatalmi ágak szétválasztása, vagy éppen a jogállam. A tekintélyelvű populisták abból indulnak ki, hogy rendkívüli állapot közepette kell cselekedniük. És aki gátolja a népet, azt le kell söpörni a színről. Ehhez egyre inkább a magyar modellt veszik alapul, hiszen a Fidesz foglyul ejtette az igazságszolgáltatást és a sajtót, megalkotta az évszázad első populista, radikális államát.
A Brexit hívei ugyanezen az illiberális ösvényen haladnak. A vitákat mindenütt kezdik eluralni a populista témák, mint a bevándorlás, az iszlámellenesség és az elit elutasítása. Ebből azután az a látszat kerekedik ki, mintha ezeket a gondokat sürgősen orvosolni kellene. A róluk szóló sajtóhírek az éltető oxigént jelentik számukra. A rivális pártok közben átveszik a demagógok nyelvét. Trollok gondoskodnak arról a közösségi hálón, hogy a populista mondandó az érdeklődés homlokterében maradjon. Következésképpen a nem létező menekültválság előnyt élvez a klímaváltozással szemben. Főleg miután kiderült, hogy a riogatás több voksot hoz, mint például a gazdasági kérdések taglalása.
A populizmus felbátorítja az addig marginális szélsőjobbot. A publicitás segítségével azután ezek az erők bekerülnek a politika fő áramlatába. A „nagy lakosságcsere” összeesküvés elmélete feltüzeli a szavazókat. Merthogy az a látszat, hogy az emberek vagy visszavágnak, vagy eltűnnek a színről. A liberálisok és bevándorlók eközben halálos fenyegetéseket kapnak, de nyugodtan gondolhatunk itt a christchurchi vagy az el pasói mészárlásra, illetve már politikai gyilkosságokra is akadt több példa. Ezzel párhuzamosan több államban is az „egyik szemére vak” a titkosszolgálat és a rendőrség. Hajszolják az iszlám terroristákat, viszont nem bántják a szélsőjobbosokat.
A populistáknak egyre radikálisabb nyelvet kell használniuk, hogy ébren tartsák maguk iránt a figyelmet. Segít nekik, hogy Trump és Putyin a világon mindenütt védi a szélsőjobbot. Hogy mi várható ezek után? Egyfelől folytatódhat a radikalizálódás és ehhez jól jöhet, ha újból kiéleződik a menekültválság. Az ugyanis új energiát adna a demagógiának. De egy új iszlám terrortámadás szintén beindíthatja az erőszak spirálját, ahogyan az egykor Weimarban is történt. A derűlátó forgatókönyv ezzel szemben az, hogy szépen elhal a jobboldali populizmus, mivel az az esetek többségében idős embereket gyűjt a zászlója alá.
Kettészakadt a transzatlanti demokrácia és a brit, illetve amerikai válság megvilágítja, miként ütközik össze a populizmus az alkotmánnyal. Erre figyelmeztet William Galston, a tekintélyes amerikai nonprofit Brookings Intézet egyik vezető kutatója. Mint kifejti, a demagóg lázadás feltárja a politikai rendszer hiányosságait a világ két legrégebbi, angol nyelvű demokráciájában, de ezeket a hibákat sürgősen ki kell küszöbölni.
Napjainkban a Brexit kapcsán Johnson burkoltan, jó populista módjára, azt állítja, hogy a népszavazáson keresztül megnyilvánuló közakarat fontosabb, mintha azt a lakosság közvetve, választott képviselőin keresztül gyakorolja. Azt mondja, hogy az emberek közölték, mit akarnak, ezek után a törvényhozásnak nincs más választása, mint az, hogy engedelmeskedjen. Ám ezzel a honatyák többsége nem ért egyet, mert úgy gondolják, hogy az ő joguk meghatározni, milyen körülmények közepette lépjen ki az ország az EU-ból. Ha a kormány beváltja fenyegetését és tényleg figyelmen kívül hagyja a távozásról nemrégiben hozott törvényt, akkor valóban teljes mértékben kirobban az alkotmányos válság.
Az amerikai alaptörvény nem teszi lehetővé a referendumot, ezért a populizmus úgy jelentkezik, hogy nagy az igény karizmatikus vezetőre, aki erős végrehajtó jogkörrel rendelkezik. Trump a kampány során nem győzte hangoztatni, hogy ő a nép hiteles hangja, csakis ő képes megoldani az ország gondjait. Hivatalba lépve a lehetséges határig élt jogkörével, már ha nem lépett túl még azon is. Mindkét ország azt tanúsítja, hogy a mostani hatalom kész áthágni bizonyos, nem rögzített korlátokat. Feltételezve, hogy ezek a gondok a demokrácia sérülése nélkül oldódnak meg, mindkét nemzetnek erősen el kell gondolkodnia a kormányzás alapjairól.
A pápa megismételte, hogy napjainkban az európai idegenellenesség igen nagymértékben emlékeztet a múlt század 30-as éveire, sőt, ő maga időnként úgy érzi, mintha visszacseppenne az akkori időkbe. Hiszen egyes helyeken olyan beszédek hangzanak el, mintha azokat Hitler mondaná 1934-ben, jelentette ki Ferenc, úton Madagaszkárból vissza a Vatikánba. Úgy értékelte, hogy a xenofóbia olyan, mint a kanyaró: benyomul egy országba, egy földrészre, mi pedig falakat építünk. A kór arra szolgál, hogy igazolja a „faj tisztaságát”. Ily módon azután gyakran meglovagolja a populizmus hullámát – hangsúlyozta. A jelentés hozzáfűzi, hogy az egyházfő kezdettől fogva elveti a rasszizmust és a kirekesztést, továbbá szüntelenül a migránsok megsegítésére szólít fel.
A ZDF intendánsa visszautasította a berlini magyar nagykövet kritikáját a határnyitás 4. évfordulóján bemutatott félig dokumentum-, félig játékfilm kapcsán. Györkös Péter a nyílt levélben azt írta, hogy az alkotás elferdítette a valóságot, az etikai és erkölcsi normákat megsértve állította be a magyar kormány akkori eljárását. Válaszában a közszolgálati csatorna igazgatója sajnálatosnak nevezi, hogy a diplomata nem nevezi meg azokat az elemeket, amelyek szerinte nélkülözik a műben a tárgyilagosságot és a tényeket. Viszont a maga részéről meg van győződve arról, hogy a dráma alapos kutatásokon, beható konzultációkon és háttér információkon, valamint személyes elbeszéléseken alapul, így igencsak érdemi betekintést enged abba, valójában mi is történt 2015. szeptember 4-én. Így abba, hogy Európa nem tudott dűlőre jutni a menekültek igazságos elosztása ügyében.
A konzervatív lap idézi, hogy annak idején a német kormány a migránsok kiéleződött magyarországi helyzetére hivatkozva rendelte el, hogy felhúzva kell tartani a sorompókat. Orbán Viktor egy nappal korábban Brüsszelben, sajtóértekezleten jelentette ki: itt német problémáról van szó.
Mivel a magyar kormány a hírek szerint magasabb szintre kívánja emelni a diplomáciai kapcsolatokat Szíriával, terjed a félelem, hogy lassanként összeomlik az EU kemény álláspontja Damaszkusszal szemben. A harcok még folynak, de nemigen kétséges, hogy az Asszad-rezsimnek sikerült a túlélés. A világnak ezzel meg kell barátkoznia, ám az igazodás csak nehezen megy azon államok esetében, amelyek aktívan az ellenzék oldalára álltak. A magyar tervet részben Orbán Viktor populista megközelítése magyarázza. Tehát hogy úgy akarja saját magát beállítani, mint aki a kereszténység védelmezője. A magyar támogatások javarészét szír földön a keresztény közösség kapta.
Persze, hogy mennyire jelentős a készülő budapesti lépés, arról az Európai Külkapcsolati Tanács nevű agytröszt illetékese azt mondja, hogy Magyarország egymaga nem sokat nyom a latban, ám az elképzelés utal a veszélyre, mármint hogy kudarcot vallhatnak az európai próbálkozások, akkor pedig az unió nem lesz képes bármiféle érdemi szerepre a világban. Az már egyértelmű, hogy nem sikerült elszigetelni a szír rendszert, nem beszélve arról, hogy látványosan kudarcot vallottak a megbuktatására irányuló próbálkozások. A brüsszeli szankciók azonban maradnak, mert főként a francia és a brit kormány ragaszkodik hozzájuk. Mindkettő azt mondta, hogy Aszad megnyerte a háborút, de nem nyerheti meg a békét. Azaz el kell fogadnia jelentős politikai kompromisszumokat.
Európán belül a választóvonal bizonyos értelemben a Kelet és a Nyugat között húzódik, leginkább a keletiek, a csehek, lengyelek és most már a magyarok beszélnek javuló szír kapcsolatokról. Ám az esetleges magyar nyitás semmiképpen sem nyitja fel a gátakat, tehát hogy a Nyugat rendezze viszonyát Aszaddal. Viszont rávilágít, milyen furcsán is állnak a dolgok. Az elnök nyert ugyan, de a fontos nyugati államok egyhamar nem ismerik el a kormányát. Emiatt jó ideig várat még magára a szír nép által annyira igényelt megkönnyebbülés, illetve újjáépítés.