A fehér has árnyékában

Publikálás dátuma
2019.09.15. 14:58

Szűkös a bolt, ránehezedik az emberre, különösen télen. Így, éppen csak áthajolva az őszbe, legalább nem kabát- és csizmagőzölgésében kell szoronkodni, miközben a nénik komótosan eszmét cserélnek az eladóval. Amikor a sor vége szolid torokköszörüléssel, toporgással, óranézéssel, horribile dictu az eladónő megszólításával próbálja jelezni, hogy vásárolna, akkor évszakfüggetlenül kijár a „minek él az ilyen” egyes számú pillantás. A szem sarkában megbúvó megvetést aztán felváltja a szánalom, amikor a türelmetlenkedő kuncsaft nem oroszul ismerteti bevásárlólistáját (ez a kettes számú „még egy rendes nyelvet sem tud ez az idióta” tekintet). De ha az ember elég rutinos a néma érzelmi zsarolás kezelésében (a tudósító, anyukájának hála, úgy hétéves korára immunissá kérgesedett), akkor nem lesz bűntudat-utóize a halaknak. Mert a Podmaniczky utcai Arbatban remek uszonyosok vannak füstben, pácban és vasban. A halkirály a tok (és Friss szerkesztő úr rehabilitálása okán: igen, hívják belugának is). Aranybarna bőre színét finom, egyre halványuló árnyalatban viszi tovább a hús. Ebben az esetben a hús szó elé nem kívánkozik a hal kitétel, aki hidegen – magától értetődően füstölve – fogyasztja, azt hiheti, megcsalja az ínye, és valami légies-bolondos szalonna viháncol a szájában, különleges utóízzel. (Utóbbit ehelyt nem szpojlerezzük, tessék tapasztalni). Melegen – például gombás varenyikivel (olyan sós derelye-féleség ez) tejfölösen egybesütve – már felfedi magát őhalsága, és utólag is röstelkedni kezdenek a gyomorba küldött lazacok, tőkehalak, miegymások. Pontosabban a lazacoknak csak nyugati fajtái pironkodnak, a Szibériában cseperedő ketalazac nem marad alul a fehérhasú óriással szemben. A tokhal mellett csíkokra metszve terül el a lazac, pontosabban egykori hasalja. Magában csak halfanatikusok mozduljanak rá, borzasztó intenzív – viszont a halkrém legjobb alapanyaga, még a gyári majonézek agresszív ízét is rendre utasítja. A halkínálatról hosszan lehetne értekezni, például a saját levében fürdő tömör orrú makréláról, a paradicsomos szószban merengő halfasírtról, az öklömnyi tőkehalmájdarabokról (mert valahogy úgy alakult, hogy a tankacél-szerű orosz konzerveket tényleg ízletes halakkal töltik), de a végszó legyen inkább a tokhal ellenpárjáé. Ami nem is behemót, nem is édesvízi, nem is füstölt, de mégis huh… A heringnek van egy töppedt fajtája, egyedei legfeljebb pár centire nőnek. Lefejezik őket, forró levegőn kiszárítják, sómedencében megúsztatják és zacskózzák. Az ajóka a legkiválóbb halcsipsz, összetett ízvilágú – csak éppen olyan sós, hogy az ember a Volgát, a Dont és az Irtist egyaránt kiinná egy adag után. De szerencsére az oroszok is főznek sört.
Szerző

Fordulat a lakáspiacon: már nem olyan jó befektetés egy budapesti ingatlan

Publikálás dátuma
2019.09.15. 13:00

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A magas ingatlanárak miatt egyre kevésbé számít jó befektetésnek egy fővárosi lakás, ez pedig jelentősen visszavetette a vásárlási kedvet. Az újépítésű ingatlanokat azért még keresik.
Fordulatot hoztak a nyári hónapok a budapesti lakáspiacon: a fővárosi használt ingatlanok iránti kereslet június és augusztus között 14 százalékkal csökkent tavalyhoz képest. Voltak olyan időszakok is, amikor 20 százaléknál is nagyobb volt a keresletcsökkenés. Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője szerint a visszaesés részben a befektetési célú vásárlók távolmaradásával magyarázható. A lejtmenet kezdete egybeesik ugyanis a kiemelkedő kamatozású lakossági állampapír indulásával, amely lényegében kockázatmentesen biztosít hasonló hozamot, mint egy budapesti lakás kiadása. A csökkenő adásvételek oka az is, hogy hogy a jelenlegi árszinten kevesebb vevő dönt a vásárlás mellett. Ez pedig a szakértő szerint megállíthatja, de legalábbis jelentősen mérsékelheti a budapesti használt lakások piacán ötödik éve tartó dinamikus áremelkedést. A kereslet és az adásvételek csökkenése ugyanakkor még csak a használt ingatlanokat érinti a fővárosban. Az újépítésű budapesti lakások iránti kereslet éppen ellentétes tendenciát mutat. Június és augusztus vége között 9 százalékkal többen érdeklődtek az újonnan megépülő lakások iránt, mint egy évvel korábban. Ebben pedig Balogh László szerint szerepe lehet annak, hogy sokan még az év végi áfaemelkedés előtt szeretnének új lakást venni. Ráadásul azok, akik tervezőasztal mellől vásárolnak, akár 10-20 százalékkal olcsóbban is megkaphatják a lakásokat ahhoz képest, mintha kész állapotban vennék meg őket 1-2 évvel később. A vidéki használt lakások iránti kereslet szintén lépést tartott a nyári hónapokban a tavalyi szinttel. Ebben szerepe lehet annak is, hogy vidéken az alacsonyabb ingatlanárak miatt jóval hatékonyabban tudják kihasználni a bővülő állami támogatásokat a lakásvásárlók. Ezzel együtt is összességében az elmúlt négy év leggyengébb nyári időszakát zárta a hazai ingatlanpiac, amelynek egészét vizsgálva a tavalyi évhez képest 15 százalékos visszaesés látszik a június-augusztusi időszakban. Augusztusban alig 12 ezer ingatlant adtak el az országban – erre már a Duna House (DH) hívta fel a figyelmet. Az erős évkezdetnek köszönhetően az elmúlt 8 hónap összességében nem volt ilyen gyenge. Az ingatlanközvetítő cég becslése szerint januártól augusztusig 102 ezer ingatlan cserélt gazdát. Ez 3 százalékkal elmarad ugyan a tavalyi számoktól, ám erősebb, mint az azt megelőző két év. Benedikt Károly, a DH elemzési vezetője szerint az idei nyári visszaesést az ingatlanközvetítők tapasztalatai alapján a hosszabb és sűrűbb nyaralások is okozhatták. A családvédelmi intézkedésektől várt pozitív felfutás mindenesetre egyelőre nem érződik a keresletben. Az elemző úgy véli: ezek hatása őszi hónapokban realizálódhat az ingatlanpiacon. A DH Barométer elemzése szerint az első lakásvásárlók száma nem emelkedett, mindössze 22 százalékos arányt képviselnek. Budapesten a lakásvásárlás fő oka továbbra is a befektetés, ám ennek aránya júliusban 5 százalékkal 39 százalékra csökkent - valószínűleg a Magyar Állampapír Plusz bevezetésének is köszönhetően. Az ilyen céllal vásárolt ingatlanok átlagára közel 47 millió forint volt.     

Félmillió forint felett a panel négyzetmétere

A nyári hónapokban sem állt meg a fővárosban az árak emelkedése: tavaly júliushoz képest idén 17-22 százalékkal magasabb négyzetméterárral találkozhattak a vevők. A panelek négyzetméterára a DH adatai szerint a Duna mindkét oldalán meghaladja a félmillió forintot, a téglalakásokért pedig 609-852 ezer forint közötti összegeket kérnek négyzetméterenként. Budán az ingatlanok 27 százalékát 900 ezer forint feletti négyzetméteráron értékesítették júliusban, amely 2018-hoz képest 23 százalékos emelkedés. Pesten a legtöbb ingatlant 500-600 ezer forint közötti négyzetméteráron adták el. Budán már az ingatlanok 27 százaléka 900 ezer forint feletti négyzetméteráron cserélt tulajdonost, Pesten ez az arány 9 százalék volt júliusban. Budán az ingatlanok 28 százaléka 70 millió forintnál magasabb összegért kelt el. Pesten a 20-25 millió forint közötti ingatlanokat vásárolták legtöbben. Az árak emelkedésével nőtt azonban az értékesítési idő is, így az ingatlan típusától és elhelyezkedésétől függően 2-4 hónappal is számolni kell. A leglassabban még mindig Budapest belvárosban lehet egy ingatlant értékesíteni. 

Szerző

Romos Csepel vezesd a harcot!

Publikálás dátuma
2019.09.15. 12:34

Fotó: Illyés Tibor / MTI
Egykor 40 ezer ember talált megélhetést Magyarország legnagyobb ipartelepén. Ma még negyedét sem éri el a létszám. Három évtized úgy telt el, hogy inkább ingatlanhasznosítók láttak benne fantáziát, mint azok a cégek, amelyek dacolva a folyamatosan lepusztuló környezettel, még piacképes termékek előállítására is képesek.
Kevés olyan városrésze van Budapestnek, mint Csepel, amelynek jelenét és jövőjét egyetlen ipartelep sorsa határozza meg. A sziget fővároshoz tartozó csúcsának - az M0-ás autópálya hídjától eltekintve - kizárólag Pesttel van közúti összeköttetése, ezért érthető okokból, ide is sorolják. A rendszerváltást követően jórészt pillanatnyi érdekektől vezéreltetve privatizálták az egykori Csepel Vas- és Fémművek területén lévő cégeket, ingatlanokat. Ennek nyomán valamennyi oldal elismeri, hogy a jelenlegi helyzetet egyetlen szóval lehet jellemezni: káosz. Aligha véletlen, hogy 1892-ben Weiss Manfréd nagyiparos éppen ide, a csepeli pusztaságba telepítette - a korábban felrobbant helyett - a lőszergyárát, amelyet már annak az évtizednek a végéig önálló vas- és acélművel, kohóval, öntödével és hengerdével bővítettek. Az első világháború révén, a hadi-megrendeléseknek köszönhetően közel 30 ezresre növekedett a gyár dolgozóinak létszáma. Az akkor kialakult 200 hektáros gyártelep 216 egykori épületének nagy része, önálló cégként, mind a mai napig létezik. Két kilométeres Duna-partján kikötőt is kiépítettek. Az országos vasúthálózathoz kapcsolódó, egykor 60 kilométeres iparvágány-hálózata ma már csak nyomokban létezik. Gyártottak - és esetenként gyártanak mindmáig - itt szerszámgépet, csöveket, varrógépet, kályhát, tűzhelyet, kerékpárt és motorkerékpárt, sőt a termelés kapcsolódott a traktor-, az autó- és a repülőgépmotor-gyártáshoz is. A rendszerváltásig egyetlen egységet képező vállalatcsoport azonban az 1990-es  években fokozatosan megszűnt, átalakult, felaprózódott és sok gyáregység csődbe is ment. A volt gyári főkaput mára csak funkció nélküli emlékeztetőként őrizték meg... Bár a tulajdonviszonyok a már említett áttekinthetetlen káoszt idézik, megszámlálhatatlanul sok a gazdátlan, lerobbant épület, gyárcsarnok, a bezárt kapu, mégis néhányan az általuk használt ipari ingatlant felújították, kijavították a tetőket, de ezzel együtt páratlan értékű ipartörténeti jelentőségű épületek jellegzetes vonásait tüntették el, nehezen jóvátehető károkat okozva. A helyi országgyűlési egyéni képviselői álmokat szövögető Németh Szilárd honvédelmi államtitkár, egykori polgármester még 2012-ben felkarolta a Weiss Manfrédról elnevezett fejlesztési tervet a gyártelep gazdaságos hasznosítására, rekonstrukciójára. A rezsibiztos két alkalommal is megbukott egyéni körzetében az országgyűlési lépviselői  választásokon, így a puszta ígérgetéseknél több nem történt az elképzelései szerint több 100 milliárd forintot megmozgató elképzelés megvalósítása érdekében, hacsak a helyi önkormányzat által létrehozott, kézzelfogható eredmény nélkül működő ad hoc bizottságot nem tekintjük annak. Pedig Németh Szilárd 2012-ben még újraiparosítást, a termelés beindítását és  5000 új munkahely megteremtését ígérte a szebb napokat látott ipartelepen. Ugyanakkor az indok valós alapokon nyugodott: a gyártelep rendezetlensége több évtizedes hátrányt jelent a kerület számára a többi városrész fejlődéséhez képest. Az igazsághoz tartozik, hogy a Weiss Manfréd Tervtől függetlenül, a nehézségek ellenére elvétve működnek itt korszerű üzemek is. Még az önkormányzat is támogatta egy logisztikai cég megtelepedését, bár ennek az újraiparosításhoz vajmi kevés köze van. Németh Szilárd eredeti javaslatáról - arról hogy vissza kell venni az egykor privatizált cégeket a jelenlegi tulajdonosaiktól - vagyis az újraállamosításról manapság már nem esik szó. Napjainkban találkozhatunk itt a milliárdos nagyvállalatok mellett  egyszemélyes műhelyekkel, filmdíszletekkel, zenekari próbatermekkel, befizethetünk bunkertúrára vagy elmélyedhetünk a szabadulószoba titkaiban, ahol éppúgy lehet rendezvényt tartani, mint esküvőt vagy csapatépítő tréninget.
Arra a találós kérdésre, hogy mi a közös a csepeli gyártelep ingatlanjai és a Gellért Hotel között, a helyes válasz úgy hangzik, hogy mind a kettő kezelője, illetve tulajdonosa ugyanaz a cég. Mivel egy olyan amerikai-magyar társaságról van szó, amelynek tulajdonosa befektetéseinél ritkán téved, így hát bizakodjunk. Addig pedig legalább a belső utakat  érdemes lenne biztonságosan járhatóvá tenni, hiszen csak az itt dolgozók száma 7000 körül jár, hogy az üzleti forgalomról ne is beszéljünk. A biztonságos közlekedés, pedig még egy helyét kereső barnaövezeti területen is alapkövetelmény.
Szerző
Témák
Csepel